Egy durva sértés előzményei és következményei – Avagy bevált Erdoğan számítása?

Cikkünkben azonban végezetül most vegyünk szemre közelebbről és soroljunk fel több olyan török vonatkozású vagy törökországi eseményt, amelyről elterelte a figyelmet a népszavazási kampány és a mára már nyílt politikai válságba fordult nyugat-európai–török feszültség. Ezeket azért érdemes számba venni, mert más egyéb tényezők mellett szintén befolyásolhatják a referendum eredményét.

Az ENSZ hírközpontjában éppen az Erdoğan politikai jövőjét nagymértékben meghatározó népszavazás előkészítésének szakaszában, március 10-én hozták nyilvánosságra a világszervezet emberi jogokat felügyelő irodájának jelentését a török fegyveres erők 2015 júliusa és 2016 decembere között végrehajtott délkelet-törökországi terrorellenes „tisztogató hadműveleteiről”. A romok és fegyvergolyók lyuggatta épületek fényképeivel illusztrált jelentés szerint a jelzett időszakban e „biztonsági akciókat” kiterjedt anyagi pusztítás, gyilkosságok és tömeges súlyos emberijog-sértések kísérték.

A török haderő támadásaitól 30 város és település szenvedett károkat, és 335 ezer és félmillió közötti azoknak a lakosoknak a száma, akiknek el kellett menekülniük. Többségük kurd volt. Zeid Raad al-Husszein emberi jogi főbiztos mélységes aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a sok száz meggyilkolt személy, közöttük gyermekek és nők ügyében semmiféle vizsgálat nem indult, bűncselekmény elkövetésével senkit nem gyanúsítottak, senki ellen nem indítottak bűnvádi eljárást.

A főbiztos szóvá teszi, hogy a főként kurdlakta délkeleti országrészt az emberi jogi helyzet szempontjából érzékenyen érintették a 2016. júliusi katonai államcsínykísérlet utáni események, a rendkívüli állapot bevezetése és a terrorcselekmények is. Az országban több mint 100 ezer állami és magántisztviselőn kívül elbocsátottak mintegy 10 ezer tanítót és tanárt, akiket a Kurdisztáni Munkáspárttal, a PKK-val való „terrorista kapcsolattartással” gyanúsítanak. A jelentés szerzői elítélik a demokratikusan megválasztott kurd képviselők önkényes eltávolítását, kurd nyelvű független tájékoztató eszközök bezárását, bírák és ügyészek állásukból való tömeges felfüggesztését. A török kormány tagadja az erre vonatkozó állításokat, de nem teszi lehetővé ezek hitelességének a helyszínen való ellenőrzését. Márpedig a délkeleti országrészben történt hatalmas rombolás, valamint több mint 350 ezer ember elűzése mind sürgetőbbé teszi független vizsgálat elindítását – olvasható az ENSZ-jelentésben.

Ám Ankara az ilyen bírálatokra már ügyet sem vet, s március elején újabb „terrorellenes” hadműveletekbe kezdett. Az egyiket az északkeleti Erzincan tartomány Kemah, Munzur és Mercan kerületeiben csendőralakulatok indították égbenyúló havasok között, 15 fokos hidegben, több mint háromezer méter magasságban. Cobra típusú harci helikopterek támogatásával török gyalogság PKK-rejtekhelyeket és barlangokban felhalmozott készleteket számolt fel.

A PKK elleni másik, az előzőnél sokkal nagyobb szabású hadműveletet a Diyarbakır tartomány Kulp, Lice és Hani kerületei és a tőlük északra fekvő Bingöl város közötti hegyekben folyt összesen hétezer katona, biztonsági alakulatok, csendőrök, rendőrök és faluőrök részvételével. Közös hadműveletük során, amely a terroristák elleni harcban hősi halált halt csendőr altiszt, Tolga Topçuoğlu nevét viselte, már az első órákban ártalmatlanná tettek gerillákat. Később összesen 19 PKK-terrorista halálát jelentették. Megsemmisítettek rejtekhelyeket, raktárakat, valamint egy légvédelmi ütegállást. Zsákmányoltak továbbá kézifegyvereket, gránátokat, lőszert, élelmiszert, ruhaneműt. Rábukkantak kábítószer előállítását szolgáló eszközökre. A jelentés szerint megállapították, hogy az egyik elesett terrorista robbantásos merényletek és más súlyos bűncselekmények miatt körözött Edip Yetüt volt, akit harci nevén Erhan Siserként ismertek.

Ezeken a belbiztonsági erőfeszítéseken kívül, amelyeknek végleges eredményessége erősen kétséges a fölöttébb kedvezőtlen terepviszonyok, a zord magaslati helyszín szinte megközelíthetetlen jellege miatt, a török haderő mind jobban belebonyolódik határokon túli akciókba.

A török légierő már eddig is rendszeres bevetésekben támadta és jelenleg is folyamatosan támadja a PKK jól álcázott észak-iraki parancsnoki hadállásait. Ankarának változatlanul hadicélja, hogy koalíciós fegyveres összefogásban megsemmisítse az Iszlám Állam (ISIS) fanatikusainak maradék szíriai erőközpontjait. De számára mégis az a legfontosabb, hogy határaitól minél távolabb tarthassa a szíriai demokratikus erők soraiban küzdő kurdok népvédelmi alakulatait, a YPG harcosait, akiket a törökországi PKK veszélyes neveltjeinek tart. És éppen ezen a ponton nem ért el döntő sikert, sőt a helyzet kezd bizonytalanná válni. Az ANF kurd hírügynökség és a Cumhuriyet jelentése szerint a török haderő és az általa tüzérséggel támogatott szabad szíriai hadsereg alakulatai a közelmúltban támadást intéztek a szíriai Menbidzs közelében három falu, Tiwêrîn, Ulaşlı és Xalidiyê ellen.

Menbidzset és környékét az amerikai támogatást élvező YPG szabadította fel az ISIS uralma alól, s a várost most is a vezetése alatt álló katonai tanács kormányozza. A nehézfegyverekkel támadók és a kurd védők között heves harcok robbantak ki. Ekkor a helyzet további elmérgesedésének megakadályozása végett Menbidzs határához érkeztek az amerikai hadsereg ranger, vagyis különlegesen kiképzett gyalogos egységei erős páncélos fedezettel. „Menbidzs városa körül, amelyet tavaly a szíriai demokratikus erők foglaltak el, bonyolult politikai és katonai sakkjátszma bontakozott ki – írta Patrick Cockburn, a The Independent című brit napilap közel-keleti tudósítója. A cél Törökország elszigetelése, mivel Ankara e város elfoglalását nyilvánította soron következő céljának… Törökország azt remélte, hogy Trump elnök Szíriában megszünteti elődjének, Obamának szoros együttműködését az amerikaiak legfontosabb ottani szövetéseivel, a kurdokkal.

„Ennek azonban nem mutatkozik bármi jele. Azok a fényképek pedig, amelyeken az látszik, hogy páncélozott amerikai katonai csapatszállító gépjárművek gördülnek be Menbidzsbe keletről, megerősítik az USA arra irányuló elszántságát, hogy elejét vegye török–kurd összecsapásnak. Az ilyesmi ugyanis hátráltatná a Rakka, az ISIS központja ellen tervezett általános támadás megindítását.” Az USA egyúttal nem ellenezte, hogy a szíriai hadsereg és az oroszok délről „humanitárius gépkocsikaravánokat” küldjenek Menbidzsbe.

Nemrégiben titokban Szíriában járt Joseph Votel tábornok, az Egyesült Államok központi parancsnokságának vezetője, hogy tárgyaljon a szíriai demokratikus erők képviselőivel. Szóvivőjük, Talal Silo az AFP hírügynökséget arról tájékoztatta, hogy Votel megerősítette: tartják magukat ahhoz a korábbi ígéretükhöz, hogy a YPG irányította Menbidzs városát megvédik bármely olyan támadástól, amelyet Törökország maga indítana vagy támogatna. A megbeszéléseken áttekintették annak lehetőségét, hogy a „Donald Trump elnök új korszakában” miként növeljék a szíriai demokratikus erők amerikai támogatását. Szóba került nehézfegyverek szállítása is.

Egy másik amerikai katonai vezető, Stephen Townsend pedig kijelentette, hogy az amerikaiak által támogatott kurd népvédelmi alakulatok, a YPG fegyveresei semmiféleképpen nem fenyegetik Törökországot, bármennyire terroristáknak tartja is őket utóbbi…

Most újra fel kell tennünk a kérdést: vajon mindaz, amit a fentiekben leírtunk, befolyásolhatja-e a közvéleményt, így a törökök igen vagy nem szavazatát? Talán ezek a hírek el sem jutnak hozzájuk. Hiszen a sajtó ma már nagyrészt irányított, ezért „hírválogatós” is.