Burhan Sönmez: Isztambul, Isztambul

Avagy Isztambul egy kicsit másképp

A történet Isztambul egyik pincebörtönének mélyén játszódik, ahol négy idegent hoz össze a sors. Demirtay diák, Kamo borbély, a Doktor és Küheylan apó számára megszűnik létezni a tér és idő. Az egyetlen viszonyítási pontjuk a vaskapu nyikorgása, és a kínzások nyomában járó szűnni nem akaró fájdalom.

Amikor az ajtó rozsdás hangját meghallják, rettegéssel teli feszültséggel várják, hogy vajon aznap kit visznek el közülük. És ha el is viszik, vajon visszatér-e a föld alatti börtönébe? Ám a visszatérés nem mindig hozza magával az életben maradás lehetőségét. A Doktor igyekszik a kínzások után életben maradt, agyon gyötört cellatársai sebeit ellátni, amennyire az adott körülmények között lehetséges.

A sötétségben és a hidegben mindent megtesznek azért, hogy tartsák egymásban a lelket. Ahhoz, hogy átvészeljék a megpróbáltatásokat és életben maradjanak, történetekkel, legendákkal, anekdotákkal és mesékkel szórakoztatják egymást. A valóság keveredik az álommal, sokszor nehéz eldönteni, hogy melyik is elevenedik meg. A háttérben pedig mindeközben négy emberi sors bontakozik ki előttünk, bepillantást nyerhetünk mindannyiuk életébe.

A félelem, a szenvedés és a magány szülte történetek végül mind ugyanoda vezetnek: a föld feletti városba, Isztambulba.

„Amikor a lövések egyre közeledő hangja a vaskapu előtt megtorpant, azt kívántam, bárcsak örökké tartana a jól megtömött cigarettám. Nem az életet, nem a halált, nem a fájdalmat, egyedül a cigaretta zamatát akartam érezni. Csak a terítő csipkemintáira, a piritós színére, a jeges rakı illatára akartam gondolni. A piros sálat akartam látni magam előtt, amint hánykolódik a szélben, vastag, puha szőnyegeken akartam mezítláb járni. Sajtot és savanyúságot akartam enni. Fel akartam tekerni a hangerőt, hogy mindenki hallja a zenét, az erkélyen ülve integetni akartam a hajóknak. De nem lehetett. Ahol az imént elült a fegyverek hangja, most egyszerre megcsikordult a vaskapu. Rozsdás fűrészéhez hasonló hangja betöltötte a folyosót.” (Küheylan apó elbeszélésében, 325. oldal)

Isik Réka – Türkinfo

Kiadó:JELENKOR KIADÓ KFT.

Fordító:Nemes Krisztián

Oldalak száma:327