Bartha Júlia – Állatmotívumok a törökségi kultúrában: a juh példája

Bevezető

A török népek kultúrájában a juh a gazdálkodás alapja. Fontosságát mi sem mutatja jobban, minthogy a juhtenyésztésre épül a gazdaság, alapja az életmódnak, a táplálkozásnak, lakáskultúrának, de jelentős momentuma a néphitnek és a népművészetnek is. A török kutatók, élükön Ibrahim Kafesoğluval, hangsúlyozzák, hogy a török népek nagyállattartó népek, kultúrájukat leginkább a í steppei kultúra jellemezte, és annak továbbélését látjuk ma is. A nomád életmód fogalmának átértékelésére utal ezzel. A régészeti kutatások újabb eredményeinek tükrében valóban átértékelődött a nomád fogalom, a nagyállattartó népek hatalmas nyájaikkal nem vonultak együtt, hanem megültek egy szállásterületet, és onnan hajtották fel a fennsíkokra legeltetni az állatokat. A kínai forrásokra hivatkozva Radloff, s nyomán a török szerzők, közöttük a már említett Ibrahim Kafesoğlu és Abdülhaluk Çay,[1] meglátása szerint a steppei kultúra sokkal egységesebb, mint azt a korábbi kutatások alapján gondolnánk. Az azonos ökológiai feltételek mellett élő törzsek kultúrája között alapvető nagy különbségek nincsenek, s az anatóliai félnomád állattartás ennek a steppei kultúrának a folytatása: az anatóliai törökség életmódjának és gazdálkodásának az alapja a legeltető állattartás, a ’konar-göçer’, a félnomád életmód.

A juh a gazdálkodásban a ló mellett a legfontosabb állat. Haszonállatként a 10. századtól félnomád körülmények között tartották a török törzsek. Török szerzők, Çay és Kafesoğlu, véleménye szerint a mai yörükök és türkmének az anatóliai fennsíkon félnomád állattartást folytatnak.[2] A mai Törökországnak szinte minden területén tartanak juhot, de hatalmas nyájak a belső-anatóliai fennsíkon és Kelet-Anatóliában a Toros lejtőin és Malatya, Bitlis, Diyarbakır vidékén vannak. A ma is tenyésztett fajta a durva szőrű, zsírfarkú juh, a karakül, de fekete fejű pleveni fajtát és merinó juhot is tartanak. Voltaképpen a közép-ázsiai és a kis-ázsiai juhtartás alapja a karakül juhfajta, amely rendkívül igénytelen állat, kiválóan alkalmas az extenzív állattartásra, jó a hús-, tej- és gyapjúhozama. Az állattartás rendszerében a juhtartás jelentőségét mutatja, hogy ma Belső-Ázsiában egy-egy családnak átlag 150, Perzsiában 200-500, az Altajban 200-300 juha van. (Összehasonlításul egy adat: a 19. század végén Mongólia 500 000 lakosának 20 millió juha volt.)

A juhtenyésztésnek a törökségi kultúrában betöltött szerepét az is bizonyítja még, hogy a török nyelvben 109 szó ismert a juhászat szókészletéből. A juhok életkorára, alakjára, színére, szarvállására és testfelépítésére vonatkozó szavak ezek. Példaként néhány: koy, kon, kony, kuzu, a 6 hónapnál fiatalabb bárány neve toklı, az első ellésből született bárány a boldır, a kosok megjelölésére szolgál a koç, koçkar, koçer kifejezés. Néhány példa a színükre vonatkozóan: kartal koy (sasszínű, vörhenyes juh), a gesztenye színű kongur koy stb.[3]

Ibn Fadlan,921-ben az oguz törzsekről szólva százezer fehér juhot ír, bár nyilvánvaló, hogy nem lehet a juhok számát pontosan tudni. A juhtartás a török kultúrában az évszázadok során   nem veszített a jelentőségéből, ma is juhtenyésztő népek élnek Közép-Ázsiától Iránon át Kis-Ázsiáig, de akár az arab országokat is ide vehetnénk, hiszen a nomád életmód mellett ez az állat igényli a legkevesebb törődést, és nemcsak a szaporulatáért, gyapjáért tartják, hanem a népi táplálkozás alapja is. Anatólia nomád törzsei számára a nyájak létszáma a nagycsalád rangját, vagyonát, tekintélyét jelenti. A juhokat részben a tenyésztés figyelemmel kísérése miatt, részben a tulajdon védelme miatt füljegyekkel látják el, bemetszik a juhok fülét különféle, a tulajdonosra jellemző alakzatban. Így elkerülhető, hogy a nyájak keveredjenek. A török gazdaságnak nagyon fontos területe az állattartás s azon belül is a juhtenyésztés. Húsáért, gyapjáért és tejéért tartják. A környező muszlim vallású országokban jelentős a kivitel, hiszen a népi táplálkozásban a húsfogyasztás jelentős részét juhból nyerték, kisebb mértékben a baromfi, a marha játszott szerepet.