Az oroszlán betegsége

Egy napon megbetegedett az erdők királya, az oroszlán. Az összes állat elment hozzá látogatóba. Hajbókolva üdvözölték:

– Padisah, légy egészséges! Hogy érzed magad?

– Köszönöm, jól – válaszolta az oroszlán.

– Padisah, már előbb is mondtuk, ez a mi rókánk roppant huncut, fortélyos állat. Látod, mi mindnyájan eljöttünk téged meglátogatni, de ő nem tartott velünk. Ki tudja, most is miben sántikál.

Kisvártatva megjelent a róka. Az oroszlán haragosan rámordult:

– Mindenki eljött engem meglátogatni, te hol voltál eddig?

– Óh, Padisah, mindenki eljött, de vajon a bajodra gyógyírt talált-e egyik is?!

– Nem – felelte az oroszlán.

– Én, amíg idáig jöttem, mindenkinek elmeséltem a bajodat, és megoldáson törtem a fejemet.

– Mondd, mit találtál ki.

– Persze, hogy nem jöttem üres kézzel… kérette magát a róka.

– Akkor mondd gyorsan, miféle gyógyírt találtál a bajomra. – kérte az oroszlán egyre türelmetlenebbül.

– Fényességes Padisah, ahhoz, hogy meggyógyulj, meg kell enned a farkas jobb combját.

– Mindenkit megkérdeztem, ezt javasolták.

Amint a róka befejezte a mondandóját, hazament.

Az oroszlán rögvest elkapta a farkast, és tövestől kitépte a jobb lábát.

– A te combod volt a bajom orvossága – mondta mintegy magyarázatul a farkasnak -, ezért kellett megennem.

A farkas féllábon bicegve eloldalgott. A háza kapujában álldogáló róka odakiáltott neki:

– Mi történt veled, farkas testvér?

– Mi történt volna! Az oroszlán beteg, az orvossága az én jobb combom volt, ezért kitépte és megette.

Ekkor a róka nevetve ezt mondta: – Ja, amikor a padisah jobbjára ültél, nem gondoltad, mi lesz ennek a vége. Mikor engem beárultál, nem sejtetted, ugye, hogy mi lesz a fizetség?

Íme, így ragadt a rókára a ravaszdi név.

Bartha Júlia: Anatóliai török állatmesék