A teremtés mondája

A világot Isten teremtette meg, a hetedik égen lakó nagy Allah. Mert hét rétege van az égnek és hét rétegzete a földnek. Az egek útjain laknak a jó szellemek, vagyis a peri-tündérek, a föld sötétjében pedig a rossz szellemek: a dev-ördögök.

És harcban áll az ég világossága a föld sötétségével, a peri-tündér a dev-ördöggel. A peri fel­repül az egekig, a dev a föld sötétjébe száll alá. Hegyek állják útját a tündéreknek és csak a jó szellemek juthatnak el az érchegyekhez, az érchegyekről az ezüsthegyekhez és az ezüst­hegyekről az aranyhegyekhez. A rossz szellemeknek a föld mélye a lakóhelyük és avatag kút a benyílójuk. Fekete juh viszi le őket a hét rétnyi mélységbe és fehér juh száll velük vissza a föld szintjére.

Szellemek avatkoznak az emberek ügyes-bajos dolgaiba. És a földi országok fejedelme a padisa, felesége a szultán-asszony, fia a sehzáde, leánya a szultán-kisasszony, hol a perikkel vannak segedelmet kérőben, hol pedig a devekkel viaskodóban. Közbül az elvarázsoltak, emberek és állatok egyaránt. Perik országába való a táltos-ló, aki sehzádékat meg szultán-kisasszonyokat ültet a hátára és »húnyd be a szemed, nyisd ki a szemed«, nyíl módjára repül az ég és föld rétegei közt. Peri eredetű a dervis meg a hodzsa, akik álmukban jelennek meg a halandóknak, és perik ajándéka az a sok bűvös ige és talizmántárgy, mely szellemek hatalmát osztogatja és – mit kívánsz kis gazdám? – legott teljesedőbe megy minden.

De hogyan is teremtődött meg az ember?

Az első embert a földön helyezte el Allah. És midőn megjelentek Allahnak új teremtményei, jöttek a perik meg dzsinnek és a többi jóságos szellemek, segíteni akarván az embereket mindenféle bújaikban és bajaikban. De megjelenik íme a gonoszság szelleme is és kaján irígység tölti be valóját. Romlást volt hozandó a teremtő művére és kárhozatos nyálával mocskolta be az első embernek hótisztaságú testjét.

Az ördög nyála ép a köldöke táján érte az embert. De siet az emberi faj megvédelmezője, a jóságos Allah, kiszakítja azt a húsdarabot, amelyre az ördögi nyál odatapadt volt és lecsapja a földre. Így támadt az emberi testen a köldök. A földre dobott húsdarab pedig, melyen rajta ragadt az ördög nyála, a föld porában új életre támadt és majdnem egyidőben az emberrel, megteremtődött az állatok egyike, a kutya. Félig az ember testéből, felerészben pedig az ördög nyálából.

Innen van, hogy mohamedán ember nem bántja a kutyát, de nem engedi be a házába sem. Mert emberi húsból az eredete, megvédi; mert ördögi nyálból a mibenléte, megveti. Hűsége a kutyának meg a ragaszkodása, emberi vonás; vak dühe meg a vadsága, a sátán öröksége. A moszlim pedig könyörületes.

Forrás: Kúnos Ignác – Boszporuszi tündérvilág