A szabad sajtó napját ünneplik a „világ legnagyobb újságíróbörtönében”

Ma kezdődött Törökországban a Cumhuriyet újságíróinak pere. A fél szerkesztőséget terrorszervezetek támogatásával vádolják, ami épp oly abszurd, mint a tény, hogy a per első napját a szabad sajtó anatóliai ünnepére tették. Ez alkalomból a WAN-IFRA nemzetközi lapkiadói szakmai szervezet a 2017-es Arany Toll kitüntetettjét, a Cumhuriyet korábbi főszerkesztőjét kérte fel, hogy írja le gondolatait a perről. Can Dündar egy ellenpuccsról ír, amely rendőrállammá tette Törökországot.

NÉVJEGY
Can Dündar az egyik leghíresebb török újságíró, publicista, dokumentumfilm-készítő. A Cumhuriyet napilap főszerkesztőjeként feltárta, hogy az ankarai vezetés titokban fegyvereket szállít az iszlám terroristáknak. A cikkért perbe fogták és elítélték. Az 56 éves Dündarnak sikerült elhagynia Törökországot, Berlinben él állandó rendőri védelem alatt. Feleségét a török hatóságok nem hagyják kiutazni. A WAN-IFRA idén Arany Toll díjjal tüntette ki.

A rendőrség kora reggel érkezett. Mindenki aludt. Még csak pirkadt.

Tizenhárom újságíró otthonában tartott házkutatást a hatóság október 31-én korán reggel. Az egyik lakásban az újság főszerkesztője élt. A vezérigazgató egy másikban. A harmadikban az egyik publicista, a negyedikben ügyvédek – és így tovább: az oknyomozó, a lap ombudsmanja, a könyvszerkesztő, a képregényrajzoló, a könyvelő…

Mind meghatározó figurái a Cumhuriyetnek, Törökország legrégebbi és legnagyobb presztízsű újságjának. Miközben a rémült, elmosódott tekintetű gyerekeiket próbálták megnyugtatni, arra kényszerültek, hogy végignézzék, ahogy a lakásukat és archívumukat felforgatták, számítógépüket lefoglalták. Először a központi rendőrparancsnokságra vitték őket, majd a kórházba orvosi vizsgálatra, végül az ország legnagyobb börtönébe. Magánzárkákba kerültek úgy, hogy fogalmuk sem volt, mit követtek el. Ahogy később kiderült, nem is kellett többet várniuk 151 napnál, hogy végre megtudhassák: terrorszervezeteket segítettek és támogattak.

Adódik a kérdés: milyeneket?

Azt a PKK-t, amellyel azelőtt három éven át tárgyalt a békéről a kormány, illetve a gülenistákat, akikkel a kormány tíz éven át közösen kormányzott.

Na, és mi a bizonyíték? Kormánykritikus tudósítások, interjúk, tweetek és publicisztikák. Másképp mondva az újságírást próbálták bíróság elé állítani.

Folytatás>>>