Vasárnapi utazások: Botanikai kirándulás İzmirben és környékén

A hatnapos munkahét megszokott Törökországban. Marad tehát számunkra a vasárnap, amikor barangolhatunk. Természetesen ez nem jelent száz kilométeres utazásokat. Szerencsére pár órás távolságokat bejárva is ezer meg ezer lehetőség van arra, hogy szépet, érdekeset fedezzünk fel. Ezeket az élményeket írom meg a Vasárnapi utazások sorozatban.

A tavasz első heteiben ahányszor csak kimozdulok, az orrom megtelik a mandarin- és a keserűnarancs-virág illatával.

Emiatt arra gondoltam, hogy elmesélem, melyek a kedvenc virágaim itt, ebben a mindig meleglevegőjű világban. Előre elnézést kérek a kedves növénytanban jártasabb olvasóktól a fellengzős címért, úgymint botanikai: én csak egy amatőr természet- és virágimádó vagyok. Sajnos néha a neveket sem ismerem pontosan, de igyekszem kutatásokat végezni a témában, ha elvarázsol egy-egy sárga, lila, piros, rózsaszín, fehér picike csoda.

Természetesen İzmirben is rengeteg népszerű ültetett virág van az utcákon: árvácska, primula, télen ciklámen, rózsafélék, virágzó bokrok. Nem ezekről szólok most, hanem inkább olyan növényekről, amelyeket Magyarországon nem, vagy csak nagyon ritkán találhatunk meg. Igyekszem virágzási sorrendben bemutatni ezeket, hátha segíthetek ezzel valakinek abban, hogy kiválassza utazásának időpontját. Kezdjük hát februárban….

A tavasz virágai egészen korán, már február végén kezdenek előbújni a hegyekben, és a tengerparton. Karaburun-félsziget telis-tele van apró virágokkal. Legelőször egy fehér, kisméretű, sziklákon növő krókuszféle kezd nyílni. Olyan mennyiségben találhatók a parton, hogy szőnyegszerűen terítik azt be.

Velük egy időben kezd nyílni a hegyoldali réteken a tűzpiros koronás szellőrózsa (Anemone coronaria), amit a környékbeliek egyszerűen tulipánnak hívnak, és áprilisig pompáznak egyre nagyobb mennyiségben.

Márciusban mind az utak mellett, mind a városban megjelennek a vadmargaréták és a százszorszépek, melyek teljes területeket lepnek el. A közelünkben található lakóparkba csak miattuk szoktunk ellátogatni ez idő tájt, mert bámulatos látvány, ahogy fehérlik a környék.

A parkokban füzérekben nyílik a sárga virágú téli jázmin (Jasminum nudiflorum). Maga a cserje és virágja is nagyon szép, melynek földre hulló szirmai szintén különleges látványt nyújtanak. Ekkor már melegebb az idő és a lepkék, méhek is megjelennek.

Március végén, áprilisban pedig eljön a mennyország ideje. Bostanli kerületben, amerre csak járunk, mimózák (Acacia retinodes) lógnak felettünk. Ez a fa olyan gyönyörű, hogy csak bámulni lehet. Sűrűn beterítik a virágfüzérek, amelyek – ha közelebbről nézzük – ezer pomponból álló virágszálak. Érdemes bebújni a lelógó lomb alá, és onnan is megnézni. Mintha egy sárga varázsvilágba érkeztünk volna.

És, ha már sárga világ van a fákon, ugyanakkor a földön is legyen. Van egy icike-picike virág, mely szintén a mennyiségével mutatja meg jelentőségét. Közelebb hajolva láthatjuk, hogy a kis szirmai viaszosak, lepereg rajtuk a víz, a fény pedig csillog rajta. Kis kutatás után megtaláltam a nevét is: ő a kúszó boglárka (Ranunculus repens).

Ahogy melegszik az idő, sok helyen felbukkan egy különleges virág, melynek háromszög alakú pozsgás levelei zölden díszítik a földet télen. Tavasszal azonban kinyílik virága. Fehérben és rózsaszínben is láttam már, de a leggyakoribb verzió a lila. Kora reggel kezdi kinyitni hegyes, viaszos szirmait, délben teljes pompájában mutatja magát, este pedig ismét összecsukja fejét. A virágnál csak a neve érdekesebb. Magyarul így találtam rá: hottentottafüge, a török neve lefordítva libaláb (kaz ayağı çiçeği), de latinul is álljon itt, hogy könnyebb legyen rákeresni: Carpobrotus edulis.

Júniusban lassan megérkezik az izmiri perzselő nyár, és eltart augusztus végéig. Természetesen ez azt is jelenti, hogy a növények is tikkadoznak. A hegyoldalak sárga, kiégett színbe fordulnak. Már csak a rovarok és a bogáncsok élnek. Az öntözött virágágyások bírják csak a nyarat. Van azért néhány növényféle, amely ezt a nehéz időszakot választja arra, hogy pompázzon.

Mindenki jól ismeri a mediterrán világ két gyönyörűségét: a leandert és a murvafürtöt (Bougainvillea). Ezek a fajták Magyarországon is megélnek – odafigyelő gondoskodás mellett.

Van azonban két másik kedvenc, amelyet nyári virágként szintén meg kell említeni: a magnólia és a passióvirág. Ezek, ha előfordulnak is hűvösebb vidéken, biztosan nem ilyen mennyiségben.

A magnóliafák 4-6 emeletes lakóépületek magasságáig is felérnek, és nyáron naponta nyílnak rajtuk új, pompás, óriás szirmú, bódító illatú virágok. Amennyire szépek annyira rövid életűek: reggelre kinyílnak, estére lehullatják szirmaikat.

A passió- vagy más néven golgotavirág egy futónövény, ami teljes kerítéseket, falakat takar be leveleivel, majd virágaival.

A „golgotavirág” név a latin Passiflora elnevezés fordítása. A latin név a 17. század elejéről ered („passio” = szenvedés, „flor” = virág). Jacomo Bosio szerzetestanítvány és művész állította párhuzamba Jézus Krisztus szenvedéstörténetét és a korábban alig látható bimbóból a reggeli órákban kibomló, majd gyorsan elhervadó virágot. Sokak szerint Krisztus keresztútját a virág egyes részei szimbolizálják:

• a három bibeszál a három szög, amikkel Jézust a kereszthez szegezték;
• a bibe az ecettel átitatott szivacs;
• a nyeles magház a kehely, amit ki kellett innia;
• az öt portok az öt sebhely;
• a 72 szálból álló sugárkoszorú a töviskoszorú 72 tövise;
• a hármasan szeldelt lomblevél a lándzsa hegye;
• a kacs a korbács.

Ha eljön az ősz és hűvösebb az idő, már várjuk a színes leveleket. Nem könnyű kivárni. İzmirben a legtöbb növény örökzöld vagy pálmafa. Vannak azonban a környező hegyek, ahol a magyarok által is megszokott erdei levegőt szívhatjuk.

Mikor először láttam meg az aljnövényzetben bujkáló lila apróságokat, a vad ciklámeneket, nem hittem a szememnek. Azóta már tudom, hogy októberben keresnem kell őket. Már azt is tudom, hol találok rájuk biztosan: İzmir felett a Yamanlar-hegységben a Karagöl körüli erdőkben, és a Kuşadası melletti Dilek-félszigeten található nemzeti parkban.

Nem maradunk télen sem színek nélkül. Van egy gyönyörű rózsaszín termés, amelyet minden nap láthatunk reggeli iskolai, óvodai utunk során. Ráadásul illatterápiaként is használom: a fa levelét vagy a pici magokat a kezemben szétdörzsölöm és remek édeskés, fűszeres hatásával határozottan megnyugtat, mosolygásra bír. A termés neve rózsabors, mely az óriási, fűzszerű perui borsfa (Schinus molle) csüngő ágain nő rózsaszín fürtökben. Októbertől színes, és egész télen át virít tavaszig, amikor pici zöld magocskákkal kezdi újra hozni termését.

Ha İzmirben járunk, a történelmi nevezetességeken kívül ne szalasszuk el a természet szépségeit is megcsodálni.

Szerző és fotók: Erdem Éva – Türkinfo