Haydi, tanuljunk törökül!: Török nyelvtan – Bevezetés

Haydi, tanuljunk törökül!: Török nyelvtan – Bevezetés

A török nyelv, pontosabban a Törökországban beszélt török nyelv az urál-altaji nyelvcsaládba tartozik. Törökország, Észak-Ciprus, Bosznia-Hercegovina hivatalos nyelve, Romániában, Macedóniában, Koszovóban és Irakban pedig helyi nyelvként ismerték el. A török nyelvnek több dialektusa is van.

A török nyelv főbb jellemzői az alábbiak:

1. A magyar nyelvhez hasonlóan toldalékoló nyelv.

2. Nem használ előtoldalékokat pl. igekötőket.

3. Míg a szótövekhez különböző képzőket illesztünk, a szótövek jelentős mértékben nem változnak meg. Figyelmet érdemel a képzők és ragok gazdagsága.

4. A szavak sorrendjét figyelembe véve: a jelzőként használt mellékneveket a jelzett szavak elé tesszük. pl. piros alma (kırmızı elma). A számnevek után található szavak nem veszik fel a többes szám jelét pl. öt testvér (beş kardeş).

5. A mondatok tagmondatai általában az időhatározó-helyhatározó-alany-tárgy-állítmány (IH-HH-A-T-Á) felépítést követik.

6. A szavaknak nincs nyelvtani neme. Ennek következtében a mondatokban a szavak neméből adódó különbözőségeket nem tüntetünk fel.

7. A névszói állítmányú mondatokra kérdőszócskát tartalmazó kérdéssel kérdezünk rá.

8. A szavakban található magánhangzóknak fontos szerepük van a toldalékolásban.

9. A főnévragozás hat esetet ismer (alanyeset, tárgyeset, birtokos eset, közelítő/részes eset, helyhatározó eset és távolító eset).

10. A török nyelv a hagyományos három igeidő mellett összetett igeidőket is használ (akárcsak az angol vagy német nyelv).

Ábécé

A török nyelv leírásához az arab ábécét használták a 13. századtól egészen 1928. november 28-áig, amikor Mustafa Kemal Atatürk hivatalossá tette a latin betűs (európai) írást, az arab írás használatát pedig megtiltotta. Az országban mindenkinek kötelező volt megtanulnia az új írást, Atatürk maga is járta az országot táblával és krétával, és több városban, faluban is maga tanította a népnek az új ábécét.

A török abc 29 betűből áll. Ebből 21 mássalhangzó, 8 magánhangzó. Egyedi karaktereket is tartalmaz, melyek a ç ğ ş ö ü. A w, q és az x betűket pedig nem használják.

A török ábécé fonetikus, azaz úgy írjuk, ahogy olvassuk, de előfordul benne néhány kivétel.

A török abc betűi:

a b c ç d e f g ğ h i ı j k l m n o ö p r s ş t u ü v y z

A B C Ç D E F G Ğ H İ I J K L M N O Ö P R S Ş T U Ü V Y Z

A török nyelvben korábban megkülönböztettek további két magánhangzót: az â-t (şapkalı a) (ejtése, mint a magyar á) például hâlâ = még mindig, rüzgâr = szél, kâğıt = papír, valamint az î-t, ami a hosszú [í] hangot jelölte, például askerî =katonai, dinî = vallási, ailevî = családi, de ma már egyiket sem használják hivatalosan.

• A betűk kiejtése példákkal:

Magánhangzók szerepe

A török nyelvben a magánhangzóknak rendkívül fontos szerepük van. Ugyanis a szavak toldalékolásánál figyelembe kell vennünk az adott szó utolsó szótagjában szereplő utolsó magánhangzó hangrendjét. A török nyelvben is, akárcsak a magyarban, megkülönböztetnek magas (e, i, ö, ü) és mély hangrendű (a, ı, o, u) magánhangzókat.

Példa a magánhangzók hangrendjének fontosságára:

A többes szám jelének (-lar, -ler) használata esetén (kétalakú toldalékok szabálya):

A kérdőszó használata esetén (négyalakú toldalékok szabálya):

Tapasztalataim szerint a törökül tanuló magyaroknak eleinte nehézséget okoz a „ı” betű kiejtése. Erre a hangra azonban oda kell figyelnünk, ugyanis amennyiben hagyományos „i” betűnek ejtjük, könnyen félre tudnak minket érteni. pl. sakin = nyugodt, de sakın = nehogy…! (nehogy megtedd!, nehogy megidd!, stb.).

Továbbá a korábban említett „â” (şapkalı a) helyes használata is fontos. pl. kar = hó, de kâr = haszon; vagy hala = apai nagynéni, de hâlâ = még mindig, továbbra is.

Tovább a Török nyelvtanulás oldalra >>>