Haydi, tanuljunk törökül!: Török nyelvtan – Bevezetés

Kedves Olvasók, leendő Diákok!

Szeretnélek üdvözölni titeket a Türkinfo Török nyelvtanulás című oldalán.

Azzal a céllal kezdtem bele a török leckék írásába, hogy a viszonylag kevés magyar nyelven elérhető tananyagot kibővítsem egy kicsit.

Közérthetően, röviden, tömören fogok hétről hétre egy-egy nyelvtani témakört átvenni. A leckéket képekkel illusztrálom, és a leckék végén gyakorló feladatokat találtok majd, melyek megoldásait mindig a következő héten jelentetjük meg.

A nyelvtani magyarázatok mellett hétköznapi szituációkat is bemutatok (pl. bevásárlás, fodrász, vendégség, nyaralás stb.), ahol a mindennapi élethez szükséges szókincset szeretném fejleszteni egyszerű kifejezések, mondatok segítségével.

Továbbá a nyelvleckéken belül lesznek kulturális blokkok is, amelyekben a megfelelő viselkedési formákat, szokásokat és hagyományokat mutatom be, hiszen ezek is a kommunikáció szerves részét képezik.

Remélem, hogy a nyelvleckék számotokra is hasznosak lesznek, és a következő törökországi látogatásotok alkalmával már törökül kértek útbaigazítást!

Jó tanulást kívánok!

Kraus Zsófia

Haydi, tanuljunk törökül!: Török nyelvtan – Bevezetés


A török nyelv, pontosabban a Törökországban beszélt török nyelv az urál-altaji nyelvcsaládba tartozik. Törökország, Észak-Ciprus, Bosznia-Hercegovina hivatalos nyelve, Romániában, Macedóniában, Koszovóban és Irakban pedig helyi nyelvként ismerték el. A török nyelvnek több dialektusa is van.

A török nyelv főbb jellemzői az alábbiak:

  1. A magyar nyelvhez hasonlóan toldalékoló nyelv.

  2. Nem használ előtoldalékokat pl. igekötőket.

  3. Míg a szótövekhez különböző képzőket illesztünk, a szótövek jelentős mértékben nem változnak meg. Figyelmet érdemel a képzők és ragok gazdagsága.

  4. A szavak sorrendjét figyelembe véve: a jelzőként használt mellékneveket a jelzett szavak elé tesszük. pl. piros alma (kırmızı elma). A számnevek után található szavak nem veszik fel a többes szám jelét pl. öt testvér (beş kardeş).

  5. A mondatok tagmondatai általában az időhatározó-helyhatározó-alany-tárgy-állítmány (IH-HH-A-T-Á) felépítést követik.

  6. A szavaknak nincs nyelvtani neme. Ennek következtében a mondatokban a szavak neméből adódó különbözőségeket nem tüntetünk fel.

  7. A névszói állítmányú mondatokra kérdőszócskát tartalmazó kérdéssel kérdezünk rá.

  8. A szavakban található magánhangzóknak fontos szerepük van a toldalékolásban.

  9. A főnévragozás hat esetet ismer (alanyeset, tárgyeset, birtokos eset, közelítő/részes eset, helyhatározó eset és távolító eset).

  10. A török nyelv a hagyományos három igeidő mellett összetett igeidőket is használ (akárcsak az angol vagy német nyelv).

Ábécé

A török nyelv leírásához az arab ábécét használták a 13. századtól egészen 1928. november 28-áig, amikor Mustafa Kemal Atatürk hivatalossá tette a latin betűs (európai) írást, az arab írás használatát pedig megtiltotta. Az országban mindenkinek kötelező volt megtanulnia az új írást, Atatürk maga is járta az országot táblával és krétával, és több városban, faluban is maga tanította a népnek az új ábécét.

A török abc 29 betűből áll. Ebből 21 mássalhangzó, 8 magánhangzó. Egyedi karaktereket is tartalmaz, melyek a ç ğ ş ö ü. A w, q és az x betűket pedig nem használják.

A török ábécé fonetikus, azaz úgy írjuk, ahogy olvassuk, de előfordul benne néhány kivétel.

A török abc betűi:

a b c ç d e f g ğ h i ı j k l m n o ö p r s ş t u ü v y z

A B C Ç D E F G Ğ H İ I J K L M N O Ö P R S Ş T U Ü V Y Z

A török nyelvben korábban megkülönböztettek további két magánhangzót: az â-t (şapkalı a) (ejtése, mint a magyar á) például hâlâ = még mindig, rüzgâr = szél, kâğıt = papír, valamint az î-t, ami a hosszú [í] hangot jelölte, például askerî =katonai, dinî = vallási, ailevî = családi, de ma már egyiket sem használják hivatalosan.

  • A betűk kiejtése példákkal:

a

[a] ana [ana] = anya, abla [abla] = nővér, ayna [ajna] = tükör

b

[be] baba [baba] = apa, badem [badem] = mandula, bahçe [bahcse]= kert

ç

[cse]: çok [csok] = sok, çatal [csatal] = villa, çikolata [csikolata] = csokoládé

c

[dzse]: can [dzsan] = lélek, cadde [dzsadde] = út, cin [dzsin] = dzsinn

d

[de]: damla [damla] = csepp, dedikodu [dedikodu] = pletyka, deve [deve] = teve

e

[e]: Szótagvégi /m, n, l, r, z/ betűk előtt a magyar e-nél nyíltabb /æ/ (ben = én, gel = gyere), egyébként a magyar e-nél zártabb /e/ (beni = engem, gelin = jöjjön <magázó>)

f

[fe]: fil [fil] = elefánt, filiz [filiz] = hajtás, fabrika [fabrika] = gyár

g

[ge]: gemi [gemi] = hajó, genç [gencs] = fiatal, gelenek [gelenek] = hagyomány

ğ

Magas magánhangzó után halvány [j]: eğer [ejer] = ha
Mély magánhangzó után néma: ağaç [aacs] = fa, s ha ilyenkor szótagzáró helyzetben van, megnyújtja az előtte álló magánhangzót (pótlónyúlás): oğlu [ólu] =a fia

h

[he] halk [halk] = nép, halı [halш] = szőnyeg, harem [harem] = hárem

i

[i] ilk [ilk] = első, inek [inek] = tehén, İngiliz [ingiliz] = angol (személy)

ı

Ajakkerekítés nélküli u. A nemzetközi fonetikai ábécé (IPA) szerint [ш] a jele. Olyan mintha egy torok ö hangot mondanánk. Például: sıfır [szшfшr] = nulla.

lásd: https://en.wikipedia.org/wiki/Close_back_unrounded_vowel

j

[zs]: jeton [zseton]= zseton, jöle [zsöle] = zselé, jaguar [zsaguar] = jaguár

k

[ke]: kelime [kelime] = szó, kanat [kanat] = szárny, kitap [kitap] = könyv

l

[le]: lahana [lahana] = káposzta, leylek [lejlek] = gólya, lezzet [lezzet] = íz

m

[me]: makarna [makarna] = tészta, maymun [majmun] = majom, mantar [mantar] = gomba

n

[ne]: numara [ numara] = szám, nerede [nerede] = hol (kérdőszó), nohut [nohut] = csicseriborsó

o

[o]: Ocak [odzsak] = január, ofis [ofisz] = iroda, oda [oda] = szoba

ö

[ö]: önemli [önemli] = fontos, örnek [örnek] = példa, öğrenci [öjrendzsi] = diák

p

[pe]: pasta [paszta] = sütemény, patates [patatesz] = burgonya, Peşte [Peste] = Pest

r

[re]: Magánhangzó előtt mint a magyar r: para [para] = pénz, szótaɡ végén lágyabban, az anɡol r-hez hasonlóan ejtik [ɹ]: arkadaş [arkadas] = barát; szó elején és végén pedig réshanggá is válhat: szó elején ez a réshang zöngés [ɾ̝]: resim [reszim] = kép, szó végén pedig zöngétlen [ɾ̝̊]: onlar = ők

s

[sze]: masal [maszal] =mese, masa [masza] = asztal, marangoz [marangoz] = asztalos

ş

[se]: şu [su] = az (mutató névmás), şemsiye [semszije] = esernyő, şempanze [şempanze] = csimpánz

t

[te]: testere [tesztere] = fűrész, tencere [tendzsere] = lábas, teknik [teknik] = műszaki

u

[u]: usta [uszta] = mester, uçak [uçsak] = repülő, uzman [uzman] = szakértő

ü

[ü]: üniversite [üniverszite] = egyetem, üç [ücs] = három, üçgen [ücsgen] = háromszög

v

[ve]: Labiodentális (a felső fogsor és az alsó ajak közelítésével képzett) félhangzó [ʋ]: Avrupa [kb.: avrupa] = Európa, zöngétlen mássalhangzó után [v]: cetvel [dzsetvel] = vonalzó

y

[je]: yağmur [jámur] = eső, yalan [jalan] = hazugság, yumurta [jumurta] = tojás

z

[ze]: zeki [zeki] = okos, zaman [zaman] = idő, zehir [zehir] = méreg

Magánhangzók szerepe

A török nyelvben a magánhangzóknak rendkívül fontos szerepük van. Ugyanis a szavak toldalékolásánál figyelembe kell vennünk az adott szó utolsó szótagjában szereplő utolsó magánhangzó hangrendjét. A török nyelvben is, akárcsak a magyarban, megkülönböztetnek magas (e, i, ö, ü) és mély hangrendű (a, ı, o, u) magánhangzókat.

Példa a magánhangzók hangrendjének fontosságára:

A többes szám jelének (-lar, -ler) használata esetén (kétalakú toldalékok szabálya):

e, i, ö, ü (pl. çiçek = virág)

-ler (çiçekler = virágok)

a, ı, o, u (pl. kitap = könyv)

-lar (kitaplar = könyvek)

A kérdőszó használata esetén (négyalakú toldalékok szabálya):

e, i (pl. inek = tehén)

-mi (inek mi? = tehén?)

a, ı (pl. kitap = könyv)

-mı (kitap mı? = könyv?)

o, u (pl. bu = ez)

-mu (bu mu? = ez az?)

ö, ü (pl. müdür = igazgató)

-mü (müdür mü? = igazgató?)

Tapasztalataim szerint a törökül tanuló magyaroknak eleinte nehézséget okoz a „ı” betű kiejtése. Erre a hangra azonban oda kell figyelnünk, ugyanis amennyiben hagyományos „i” betűnek ejtjük, könnyen félre tudnak minket érteni. pl. sakin = nyugodt, de sakın = nehogy…! (nehogy megtedd!, nehogy megidd!, stb.).

Továbbá a korábban említett „â” (şapkalı a) helyes használata is fontos. pl. kar = hó, de kâr = haszon; vagy hala = apai nagynéni, de hâlâ = még mindig, továbbra is.

Tovább a Török nyelvtanulás oldalra >>>

RELATED ARTICLESMORE FROM AUTHOR

7 COMMENTS

  2. Én is örültem mikor megláttam. Végre magyarból is tudok törökül tanulni. De a videók itt is angolul vannak. Nem tudok angolul. Én már csak ilyen műveletlen vagyok

  5. Üdvözletem!
    Tisztelettel kérdezném, hogy az anya szó törökül, nem anne? Mert a táblázatban [a] ana [ana] = anya, ez szerepel.
    Köszönettel: Zita

    • Kedves Zita!
      Kraus Zsófia válaszát ezúton tolmácsoljuk önnek: Az ana szó egy régiesebb, tiszteletteljes kifejezés. Természetesen az anne is anyát jelent.

      a Türkinfo csapata

Comments are closed.