A török választások eredménye és következményei

A török választások eredménye és következményei címmel tartottak kerekasztal-beszélgetést november 6-án pénteken 10 órakor a Külügyi és Külgazdasági Intézetben. Az előadók arra a kérdésre próbáltak választ adni, milyen tényezők alakították a november 1-én tartott törökországi parlamenti választások eredményeit. A választások után a legfontosabb kérdés, hogy milyen kihívásokkal kell szembenéznie jelenleg Törökországnak és milyen faktorok fogják meghatározni a jövőre vonatkozóan az ország kül-és belpolitikáját.

Előadók a felszólalás sorrendjében:

Egeresi Zoltán – Nemzeti Közszolgálati Egyetem, KKI külső szakértő
Tarik Demirkan – a Türkinfo főszerkesztője
Hóvári János – Magyarország volt ankarai nagykövete, a MANK főigazgatója
Kiss Gábor – jelenlegi ankarai nagykövet

A választások eredménye a szavazatok földrajzi eloszlása szerint:

Egeres Zoltán ismertette a választások eredményeit. A júniusban tartott előrehozott választásokhoz képest az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) nem várt mértékben növelte szavazatai számát és 49.49%-kal abszolút többséget szerzett. A kurd gyökerű Népek Demokrata Pártja (HDP), amely korábban – meglepetést okozva – 13 %-ot szerzett, most 10,76%-ot tudott csak hozni. A választás nagy vesztese a Nacionalista Mozgalom Pártja (MHP) elveszítette szavazótáborának mintegy egynegyedét, 11,9 %-ot ért el. A Köztársasági Néppárt (CHP) 25.31%-kos aránnyal kis mértékben növelte szavazatinak számát.

A választások után tartott gyors felmérések szerint a választók döntésére nagymértékben kihatott a biztonság és stabilitás iránti igény az elmúlt hónapok véres merényletei után. A szavazók 22%-a a gazdasági program miatt szavazott az AKP-ra. A kurd gyökerű párt, a HDP a PKK merényletei miatt lett kevésbé népszerű.

Tarik Demirkan történelmi háttérrel szolgált a török aktuálpolitikai helyzet és a választási eredmények jobb megértéséhez, miután felhívta a figyelmet arra, hogy Törökország mind nagyobb súllyal esik latba mint a térség egyik kulcsszereplője.

A választások mögötti tendenciák közül az egyik legfontosabb a kormányzó AKP párt 12 éve alatti vitathatatlan fejlődés, gazdasági és társadalmi szinten is. A 1960-as, 71-es és 80-as katonai puccsot követően, az AKP hatalomra kerülését megelőzően a hadseregnek alkotmányos joga volt, hogy a külső és belső ellenség ellen fellépjen. Az etnikai, vallási és osztályérdekek nem nyilvánulhattak meg politikai párt formájában, tilalom alá estek. Így a vallási értékeket propagáló pártok – mint az AKP – a rendszer által üldözötté váltak. Az alapjogokat és demokratikus fejlődést áhító kurd párt úgyszintén. A baloldal sem jelenhetett meg a politikai színtéren.

Ezekután az AKP populista és centrális erőként a hadsereg hegemóniáját letörve, gyakorlatilag a vezérkart lefejezve jutott hatalomra. Az első időkben sok baloldali liberális is felsorakozott a párt mögé, mivel első fellépésük a demokrácia ígéretét hordozta.

A jelenlegi helyzet szerint nincs olyan, a kormánypárton kívüli erő, ami ellensúlyozná az AKP hatalmát. Ha azonban nem sikerül az áhított stabilitás mellett az alapjogokat biztosítani, az hatalmas feszültségeket szül majd, és újabb robbanások várhatók.

A novemberi választásokat illetően fontos megemlíteni, hogy az ellenzék képtelen volt megállapodásra jutni, nőtt a politikai bizonytalanság, emellett a gazdasági helyzet is egyre aggasztóbbá vált: a török líra 20%-ot esett. A terrorcselekmények, a káosz a társadalmi bizonytalanságot növelte, a kurdok egy része is a kormánypártban kezdett bízni. Mindemellett nem szabad elfelejteni azt sem, hogy nagyon aszimmetrikus kampány folyt: a kormány több sajtóorgánumot bezárt illetve átvett közvetlenül a választások előtt. Az ankarai merénylet után csak a kormánypárt tartott gyűléseket, a TV-ben sokkal többször szerepeltek, mint a többi párt.

Hóvári János a török külpolitikai helyzetet ismertette. A volt ankarai nagykövet is kihangsúlyozta, hogy Törökország erőközpont lett és fontos gazdasági tényező, a G20-ak tagja, idén Törökországban rendezik meg a csúcstalálkozót. Angela Merkel német kancellár látogatása is Törökországra irányította a figyelmet: a menekültkérdés rendezésében az ország megkerülhetetlen.

Külpolitikájukat tekintve a négy párt négyfelé húz. A CHP kemalista örökség jegyében a nyugat közvetítője lenne kelet felé, és nem fordítva. Európai típusú demokráciát szeretne megvalósítani, atlantista. Az MHP – nacionalista párt lévén – nem támogatja az uniós csatlakozást, amerikaellenes, „török utat” kíván követni. A HDP az alapvető emberi jogokért küzd, ezért támogatja az EU-csatlakozást és szintén atlantista. Az AKP azt hangoztatja, hogy Törökország erőközpont mivolta az ő érdemük, a párt vívmánya, hogy nagyobb súllyal esik latba a nemzetközi politikában. Az Unióval és a NATO-val kapcsolatban a hozzáállása ambivalens: csak az előnyöket fogadja el.

Az egyik legsúlyosabb külpolitikai kérdés, Szíria tekintetében sem egységes a négy párt álláspontja. Mindezekből következik, hogyha nem az AKP nyeri a választást, nehéz lett volna egységes külpolitikát kialakítani.

Kiss Gábor jelenlegi ankarai nagykövet egyetértett azzal, hogy a külpolitika szempontjából a legjobb megoldás az egypárti kormány, amely jobb, mint a koalíciós kényszer. A török-magyar kapcsolatokról elmondta, hogy a kiegyensúlyozottság a fő jellemzőjük – bár nem mindenben értünk egyet, például a menekültválság kezelésében sem, de működik a dialógus.

Gazdasági téren fontos eredmény, hogy idén átlépjük a 3 milliárdos közös áruforgalmi egyenleget. A jövőbeni cél az 5 milliárd dolláros küszöb átlépése. A kereskedelmi kapcsolatokat kormányzati támogatásokkal és hitelekkel kívánják erősíteni.

Kertész Erika – Türkinfo