Törökországi választás még sosem volt ennyire fontos Európának

Vasárnap ismét parlamenti választásokat tartanak Törökországban, azaz Erdogannak, az ország egyre autokratikusabbá váló elnökének újabb esélye nyílik, hogy növelje hatalmát. Az Iszlám Állam terjeszkedése és a menekültválság közepette Európának minden eddiginél fontosabb, hogy ki és hogyan vezeti a NATO második legnagyobb haderejével bíró országot.

Mivel a júniusi választások után nem sikerült a hatalmon levő Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) kormányt alakítania, november elsején újra urnák elé vonul Törökország. A papíron a párttól független, de a gyakorlatban még mindig azt irányító Recep Tayyip Erdogan elnök az utóbbi hónapokban minden eszközt bevetett, hogy ezúttal a konzervatív iszlamista AKP megszerezze az abszolút többséget, hogy aztán az alkotmány átformálásával az államfőt, azaz Erdogant a mostaninál nagyobb hatalommal ruházhassák fel.

Erdogan 2002-től 2014-ig volt Törökország miniszterelnöke, majd népszavazás útján megszerezte az elnöki pozíciót – ez volt az első alkalom az ország történetében, hogy közvetlenül választottak elnököt.
Csakhogy a parlamentáris berendezkedésű Törökországban az elnök hatalma elsősorban formális, így Erdogan legfőbb célja, hogy magának lényegesen nagyobb jogköröket adva, az amerikaihoz hasonló elnöki rendszert vezessen be. Ehhez azonban elsöprő győzelmet kéne aratnia vasárnap.

A Török Nagy Nemzetgyűlés, vagyis a parlament 550 székből áll, amelyből 367-et kellene megszereznie az AKP-nak, hogy önhatalmúlag átírhassák az alkotmányt, és 330-at, hogy ellenzéki segítség nélkül referendumot írhassanak ki. Az előzetes felmérések alapján azonban úgy tűnik, hogy még a többség megszerzéséhez elegendő 276 hely sem fog egyedül összejönni – akárcsak júniusban.

Akkor az AKP-nak 258 széket sikerült szereznie, míg a korábbi kormánypárt – és egyben a legnagyobb ellenzéki szervezet – Köztársasági Néppárt (CHP) 132-t, a szélsőjobboldali Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP) és a kurd Demokrata Néppárt (HDP) pedig 80-80 helyet kapott.

A kormányalapítás érdekében tett koalíciós tárgyalások sorra elbuktak, így az augusztus 23-i határidő lejárta után Erdogan új választásokat írt ki. A kormány bírálói szerint a koalíciós tárgyalások a kezdetektől halálra voltak ítélve, hiszen Erdogan az abszolút többségre hajt elnöki hatalmának megerősítése érdekében, amire csak az új választásokkal nyílik némi esélye.

Kurdok a hatalom útjában

A legnagyobb akadály Erdogan útjában a kurd HDP – ha vasárnap nem érik el a parlamentbe jutáshoz szükséges 10 százalékot, akkor az AKP szinte biztos, hogy egyedül is alakíthatna kormányt, de potenciálisan az alkotmány átírásához szükséges többséget is megszerezhetné. A török eljárás értelmében ugyanis a parlamentbe be nem jutó pártok székeit a bejutottak között osztják szét. Ez a HDP esetében közel 80 szétosztásra váró helyet jelentene. A magas belépési küszöb miatt a rendszer kevés, de nagy pártokból álló parlamentet eredményez.

Pontosan emiatt szavaznak sokan még a hithű muzulmánok közül is inkább az LGBT és női jogokra nagy hangsúlyt fektető kurd HDP-ra az Erdogan-féle AKP helyett – azt remélik, hogy egy sokszínűbb parlament kiegyensúlyozottabb vezetést jelent, és az egyre autokratikusabbá váló Erdogant is féken tartja.

A cikk folytatása>>>

vs.hu