Ayhan Gökhan: Turkinfoba versek: (5)

Megyek anya, borért megyek, eső van, a temető mellé, olyan hideg, már-már a hangja, szürke, mosatlan. szerinted, a test, mint műveleti terület, tévedéseibe kapaszkodik? sötét téren megyek át, és hát nincs sok lehetőség a beszédre, a faltól a parkolóig érve jutnak eszembe a furdalások, egyik lelki, a másikról majd a későbbiekben magyarázok. anya, rám hagytad a lakást, utak hosszú sorát rajzolom a szőnyeg mintáiba, lefekvés előtt nyitva hagyom neked az ajtót, drága rokon, ha véletlenül vissza tudnál esetleg jönni. Visszahúz – anya mint egy kamrába, emlékeimbe zárva. az oroszok a spájzban: szép, szláv nosztalgia. ülünk a lemenőben, anyanyelv-haza, mondogatom, mint ünnep előtt a szokásos előkészületeket. Bécsben van jelen idő, állítólag ott kiássák az anyákat a földből. hihetném azt, onnantól folytatódik, a taps után lesz megköszönés, száraz lábbal, hézagosan, vagy horzsolt anyaöllel a hát mögött, szertár-sötétből bújva elő képes vagyok- e erre? körbemenni, anyám visszahúzni a földbe. Kísérlet a meztelenre vetkőzés. álldogálás az utca közepén, otthon, a konyha mélyedésében, vágyakozás egy lejárt szavatosságú térre, étel- szagú, egyenlő hétköznapokra. anyát mondani mindenre, ami magára hasonlít, soha másra, mint aminek csak árvasága lehet, nagypapából kibújt unoka, gyertya csepeg, gondolom, ünnep van, amiből nehéz kinőni, akár felnőttkorban a kesztyűből, bele- bújni a melegségbe, puhaságba, elhinni, megvéd az ünnep, különböző fények alatt nincs több szorongás, egy születésnap, ami soha nem ér véget, talán majd kezdetnek elég lesz. Megmagyaráz sötét, mint egy levelesládában, ennyi üzenet után körbeveszem e magam anyával, apa érthetetlene közben meglátom a fotelje árnyékát, ahol megszülettem? Krakkó főterén a sétáinkról nem készült fénykép, érthetetlen emlék, a kilenc év együttben nem volt rá alkalom, utólagos elképzelés ez, talán, lehetett volna. nem az érkezés, inkább a vissza- gondolás törik félbe, leejtve a szeretet névtelen felére az árnyékom, az apafotelről egyedül a nyelv magyaráz. Több éves ismerem e a meditáció hosszú aktusát? anya, anya, a szokottnál sötétebb szavaimmal mit kezdhetek? anya- mondataimból kibonthatom a közelebb hozott vidék-felesleget. komolyan lehetne vennem a hitemből ki nem zárható Istent, komolyan, mint egy éjszakai levegővételt, apa fotelszagát, a több éves anyahalált, magamban hordom, mint a tüdőm. egy család lehet meditáció, de akkor mi lehet anya nélkül? szeretnék az én-parton túlra jutni végre, apa helyébe képzelni magam, langyos felhő van, és napsütés, az van, átkerült a fotel a kerten túlra.