25 év „török béke”

1566-ban elveszett Szigetvár, elesett Zrínyi Miklós. De a török vesztesége is nagy volt, Szulejmán szultán ott halt meg – természetes halállal – Szigetvár falai alatt. Szulejmánt fia, II. Szelim szultán követte a trónon.

Szelimet kevésbé érdekelték a hadjáratok, a birodalom növelése, az igaz hit terjesztése, mint apját. Ő jobb szeretett mulatozni, az italt sem vetette, holott ez Mohamed próféta követőinek már akkor is szigorúan tiltott volt. Az uralkodás strapás munkáját inkább a főembereire bízta.

Talán ez volt az ok a, hogy mikor a Habsburg Birodalom fegyverszünetet kért a törököktől, azok belementek a béketárgyalásokba. A tárgyalások szép komótosan meg is kezdődtek 1567 nyarán Drinápolyban, majd 1568. február 17-én meg is kötötték a békeszerződést. Az erőviszonyokat jól tükrözi, hogy a szerződésben foglaltak szerint II. Miksa német-római császárnak (I. Miksa néven magyar királyként is működött) évi 30 000 magyar aranyforint adót kellett fizetnie a fényességes Portának. Az viszont kétségtelenül jól jött, hogy béke mindkét fél számára megtiltotta a további területszerző hadjáratokat, mi több, azt is rögzítették, hogy Erdélyt sem támadhatja meg egyik fél sem.

Miksa tíz éves szerződést szeretett volna kötni, a törökök csak nyolc évbe mentek bele, azzal a feltétellel, hogy a szerződés a későbbiekben, tetszés szerint meghosszabbítható. Hja, kérem, az a bizonyos harmincezer arany átok nagy pénznek számított akkoriban.

Az országban negyedszázadig béke honolt.

Cikk folytatása>>>

Forrás: cabe.blog.hu