A Sümela kolostor – 1200m magasan a Trabzon mögötti hegyekben

Trabzonba hamar eljutottunk két stoppal. Megkerestük az Ata Türk tér melletti turistainformációt, amit a wikipedia is említett. Remek útbaigazítást, és térképeket kaptunk, gyorsan átsétáltunk a dolmus állomásra (a dolmus egy kisbusz, ilyenek viszik-hozzák errefelé az embereket, ez a helyi tömegközlekedés), és felpattantunk egy Trabzon-Macka-Sümela járatra. Vicces, hogy Macka-ig (ejtsd: Macska!:)), az első 45km-ig 3 lírát kérnek, viszont ha fel szeretnél még menni 16km-t a kolostorig is, az már 20 líra. Szegény szerencsétlen turistákat le akarják húzni. Hát mi ezt természetesen nem hagytuk, és csak a macskáig vettünk jegyet, azt is csak oda, hiszen ki tudja, mi lesz visszafelé. Macka-tól egy család vett fel minket, apa, anya, két kis csöppség, és egy nagy takarmányos zsák a hátsó ülésen, utóbbi mellé fértünk be mi is Zitával. Mindezt egy öreg, kb. 30 éves merciben, pont olyanban, mint amilyen Bandernak is volt régen. A kolostor előtt 1km-el tettek ki minket.

Nagyon örültem, hogy végre zöldben vagyunk, igazi, nagy erdőben, hegyek között. Teljesen más volt itt a levegő, és minden csupa-csupa zöld volt, ami nagyon tetszett nekem. Hiányzott már az erdő, különösen a sok száraz, kopár, közép-törökországi táj után. Igazából a tájfutás az, ami nagyon hiányzik, az erdő már csak természetes velejárója, de most annak is nagyon örültem, hogy csak az erdő itt volt, térkép, tájoló és a barátok nélkül. Jó volt felsétálni ezt az 1 km-t a parkolóig. Nem számítottunk rá, hogy az igazi túra még csak innentől kezdődik. Az alsó parkolóból természetesen éttermek és árusok hadán át találtuk meg a kikövezett ösvényt, ami egy szerpentinen vezetett fel az erdőn át, még 200m-el feljebb a kolostorhoz. Na ezt aztán végképp nagyon élveztük, végig gyönyörű, sűrű lombkoronás, vad erdőben sétáltunk fölfelé. Sajnos kilátás az nem nagyon volt, mert gyakorlatilag egy felhőben gyalogoltunk, de az már talán túl szép is lett volna, ha még a környező hegyeket és a lent zubogó patakot is látjuk.

A kolostor maga persze már belépős volt, 8 lírát fizettünk fejenként a beugróért. Ami nekem az erdőt jelentette, az a játszótér Zitának a keresztény templom, a freskókkal, ikonokkal. Itt amit ebben a kolostorban láthattunk, igazán egyedi templom volt. Félig a sziklafalba volt építve, de ez még önmagában nem kápráztatott volna el minket Kappadókia után, viszont a falfestések igazán szépek voltak. Gyakorlatilag a fél biblia rá volt festve a templom oldalára. Ez persze annak érdekes, aki ismeri ezeket a történeteket, és Zita hivatásból fújja ezeket, végig is mutogatta nekem a teremtést, és néhány másik képet is. Én persze ilyenkor mindig leakadok, hogy „De hát egyszer már láttunk egy filmet, és ott Mária egy erdőben volt, amikor megjelent neki az angyal, itt meg a képen valami épület előtt vannak…”, és ilyenkor Zita mindig kioktat, hogy „Itt nem az a lényeg, hogy pontosan hogyan történt, hanem hogy ez történt.”. 🙂 A templom mellett egyébként rengeteg kis szerzetes lakás is volt, de olyan hidegek voltak, hogy el se tudjuk képzelni, hogyan tudtak itt anno élni. Igaz, nekünk mondjuk nem volt befűtve, holott szinte minden helyiségben láttunk kandalló helyet.

Folytatás

Forrás: 360fokbringa.hu


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here