Putyin, Orbán, Erdogan, a nyerő hármas? Mit tudnak, amit mások nem?

Miért népszerűek az illiberális demokráciák? Azért, mert csak a politikában illiberálisok, a gazdaságban viszont liberálisok – írja Daniel Gros a Social Europe című lapban.

A European Policy Studies nevű brüsszeli kutatóintézet igazgatója három országot vizsgál: Oroszországot, Törökországot és Magyarországot.

Bár az illiberális demokrácia kifejezés Orbán Viktortól származik, de Vlagyimir Putyin megelőzte ennek alkalmazásában, Oroszországban. Saját kezében felmérhetetlen hatalmat összpontosított a politikában, az állami élet irányításában. Csakhogy eközben ügyelt arra, hogy a washingtoni konszenzusban megfogalmazott elveket a globális gazdaság liberális működéséről gondosan betartsa. Esze ágában sem volt Oroszországot elzárni a világtól. Épp ellenkezőleg: Putyin idejében léptek be a WTO-ba. A gazdaság nyitottsága fennmaradt, miközben a pénzügyi politika józan szigorról tett tanúbizonyságot. Míg a liberális elődök a pénzügyi csőd szélére vitték Oroszországot, Putyin mindig ügyelt arra, hogy az államadósságot józanul menedzselje. Erdogan és Orbán hasonlóképp cselekedett – hangsúlyozza a szerző.

Miközben éles vitákba keveredett Brüsszellel, Erdogannak esze ágában sem volt felmondani azt az előnyös vámszerződést, amely az Európai Unióhoz köti, Orbán hasonló megoldást választott: szembeszállt az IMF-fel, de csak azért, hogy maga valósítsa meg a szigorú költségvetési politikát, melyet a Nemzetközi Valutaalap javasolt. A szabadkereskedelem és a józan konzervatív pénzügyi politika jellemzi ezeket az illiberális demokráciákat, melyek nem estek bele abba a csapdába, mint Venezuela.

Chavez rendszere, melyet aztán Maduro is folytatott, arra épült, hogy a magas olajárak örökké tartanak és finanszírozzák a jóléti kiadásokat, melyekkel meg lehet vásárolni a szegényebbek szavazatait. Amint megindultak az olajárak lefelé, kitört a válság. Amely ma drámai mértékben kiéleződött. Sem Putyin, sem Erdogan, sem Orbán nem követte el ezt a súlyos hibát eddig – hangsúlyozza a szerző. Csakhogy az olajárak csökkenése tartósnak bizonyulhat, és ez alapvetően befolyásolhatja Oroszország és Putyin helyzetét. A GDP éves növekedése mindössze 1,5%, ez messze elmarad a régió országaitól. Az életszínvonal stagnál. Moszkvában nagy a kísértés arra, hogy ne csak a politikában, de a gazdaságban is illiberálisak legyenek. Ezzel pedig megindulhatnak a lejtőn lefelé. Venezuela tanulságos példa, hogy hova vezethet a magas olajárra épített gazdasági populizmus.

Részletek> hvg


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here