Monumentális szobrászat a sztyeppén

Ukrajnától Mongóliáig szokás volt kőszobrokkal jelölni a sírhelyeket, és a kultikus építményeket. A szokás a bronzkorig nyúlik vissza, legerősebben mégis a türkökhöz kapcsolódik, és a 7-13. korban élte virágkorát. Általában elnagyolt vonású, tömbszerű figurák ezek, amelyek az akár 3 méteres magasságot is megközelítő, henger alakú kődarabok kivésésével keletkeztek. A részletek – ékszerek, fejfedők, hajviseletek – megformálása gondos és aprólékos, bár egyes bálványoknak csupán a feje szoborszerű. Területi és kronológiai szempontból a kis részletekben sok az eltérés. Mongóliában általában előkelő viselettel mintázták meg őket, s jobbjukat áldásra emelik. A dél-orosz kőbálványok viszont többnyire edényt tartanak mellük előtt összekulcsolt kezükben.

A cikk folytatás >>>

gepeskonyv.btk.elte.hu


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here