Vasárnapi utazások: Birgi, egy 3000 lakosú falu, mely egykor főváros volt

Hat napos munkahét. Ez a megszokott Törökországban. Marad számunkra a vasárnap, amikor barangolhatunk. Természetesen ez nem jelent sok százkilométeres utazásokat. Szerencsére pár órás távolságokat bejárva is ezer, meg ezer lehetőség van arra, hogy szépet, érdekeset fedezzünk fel. Ezeket az élményeket írom meg a Vasárnapi utazások sorozatban.

Az egyik csoda, amit kirándulóként átélhetünk Törökországban, hogy kevés utazással egy másik korba kerülhetünk. Bizonyára országszerte átélhető ez az élmény, de az én utazásaim az Égei-tenger közép- és délvidékére korlátozódnak leginkább. Még ez a terület is elég ahhoz, hogy az ókorból az oszmán korba, majd a rumeli időszakba vagy más történelmi korba látogassunk el.

Az egyik ilyen úti cél lehet a Birgi nevű városka. Vigyázat, sok Birgi nevű település van a térképen, ez Ödemiş Birgi, így kell keresni. Ödemiş a tengerszint felett mindössze 120 méterrel elterülő, hatalmas termőterületekkel rendelkező, mezőgazdaságból élő város. Viszont közvetlen felette magasodik a 2100 méternél is magasabb Bozdağ hegy. Ez ad a környéknek különleges hátteret. És kötelező meglátogatni a kettő között lévő Birgi falut.

Birgi ugyanis főváros volt az 1300-as években. Egészen pontosan 1308–1426 között volt fővárosa az Aydınoğulları Beyliği országrésznek, még az Oszmán Birodalmat megelőzően. Ennek megfelelően tele van történelemmel: az aga nyári lakja teljesen bejárható szobáról szobára, és itt található az égei övezet legöregebb mecsetje is, nem beszélve a kő- és faházakról, csinos utcákról.

Aydinoğlu Mehmet Bey, a türkmén hadúr döntése, hogy a települést fővárossá tette, elhozta Birgi aranykorát. Hatvan város és harminc erődítmény volt része az Aydinoğlu Hercegségnek. Birgi az égei terület egyik fontos tudományos és vallási központja volt ebben az időszakban, majd az oszmán időkben is kulturális város maradt.

Mehmet Bey halála után fia, Gazi Umur Bey lett az állam kormányzója, aki Izmirből indította el az első török haditengerészeti flottát. A keresztes, a velencei és genovai flottával harcolt, és még csak 25 éves volt, mikor elfoglalta az egész Égei-tengert.

Ebbe a hatalmas történelmi múlttal rendelkező faluba látogattunk el, nem kevés izgalommal és várakozással telve. A falu szélén leparkolva indulhatunk fel a dombra a dzsámihoz. Az utca szép, tiszta, rendezett, két szélén fasorral. Nagyon-nagyon öreg házakból áll az egész sor, időnként ablakon kukucskáló idősekkel vagy gyerekekkel. A legtöbb ház előtt parkolt egy traktor. Nem tévedés, traktor. Úgy látszik – mivel ez mezőgazdasági termelésből élő környék – ez itt a bevett közlekedési eszköz.

A domb tetején áll az Ulu dzsámi. Az Aydınoğlu Mehmet Bey által épített mecset 1312–1313 között épült, és az anatóliai szeldzsuk építészet jellegzetességeit hordozza. A belső részek, ablaktáblák még eredeti formájukban, persze felújított állapotban találhatók meg. A mozaikokból, teljesen szegelésmentes technikával készült szószék egyedülálló példája a török fafaragó művészetnek. Minden geometriai forma (négyzet, hatszög, háromszög stb.) kirakható a mintákból, csak figyelni, nézegetni kell.

Az üvegajtók és ablakok márványának kivitelezése káprázatos, az épület délkeleti sarkába egy oroszlánszobrot faragtak. Az ablaktáblákat a tanítványok faragták ki. Érdemes megnézni az üvegből készült, vörös és türkiz színű, zigzag szövött és gyémántmintás mázas téglákat.

A dzsámit övező téren számtalan kávézó található, és jellemzően helyi termékeket árusítók piaca is. Egy török kávé elfogyasztása szinte kötelező, de érdekességként kóstolhatunk olyan  édességet is, mely a Bozdağ hegyről lehozott hóból készült, amelyre gyümölcsszörpöt öntenek. Úgy készítenek itt „fagyit”, mint a római időkben tették.

Kis pihenő után érdemes a tér túloldalára sétálni és onnan barangolni Birgi házai között. Itt nem felújított állapotban láthatjuk a házakat, hanem úgy, ahogy megmaradtak, vagyis inkább elhasználódtak az idők során. Számos épületben élnek jelenleg is, de sok a lakatlan ház. Viszont egytől egyig mind különleges látvánnyal szolgál. Barangolás közben találhatunk vízforrást is, vagyis annak romját, és biztosan fel fogunk ülni az egyik parkoló traktorra.

A kávé után lefelé indultunk a dombról, de a másik oldalon, és felkerestük a falu egyik fő látványosságát, a Çakirağa Konağıt, Çakiroğlu Şerif Ali Aga háromemeletes, fából készült házát. Gyönyörűen felújított, izgalmas, barangolós építmény. Minden szobája kézzel festett. Vendég. és gyerekszobák, nyári levegős balkonok, és még gyümölcsaszaló helyiségek is vannak. Található külön Izmir és Isztambul-szoba, ahol a városok látképét festették meg abban a korban. Ámulhatunk, mekkora volt akkor a város, s milyen ehhez képest ma.

És ha mindez nem hozta meg a kedvet a kiránduláshoz Birgibe, még azt is elárulhatom, hogy a környék szinte folyamatosan film- és sorozatforgatásoknak ad otthont. Annyira autentikus a környezet, aminek a filmkészítők sem tudnak ellenállni. Itt forgatták például a Görevimiz Tatil (Küldetésünk a nyaralás) és a  Yeşil Deniz (Zöld tenger) című nagyjátékfilmeket. Számos reklámfilm készült már itt. A környéken lakók közül sokan abból élnek, hogy statisztaként dolgoznak ezeken a forgatásokon.

Szerző és fotók: Erdem Éva – Türkinfo