Van-e élet a van macskákon túl?

Semmilyen esemény nem tántoríthatja el Mehmet Bayırt attól, hogy gondoskodjon a macskáiról. A 34 éves férfi már 20 éve dolgozik a Van Yüzüncü Yıl Egyetem Van Macska Kutatóközpontjában.

„A macskák a második családom. Mielőtt megházasodtam és gyerekeim születtek volna, már volt egy családom. Annyi idő töltök velük, amennyit csak tudok. Büszke vagyok a munkámra, mert a van macskák török kulturális örökségnek számítanak” – mondta Bayır.

A  van macskák jól megkülönböztethetők a többi fajtától a fehér szőrüknek, felemás, kék és sárga szemüknek, továbbá a viselkedésüknek köszönhetően. Van városát minden évben turisták ezrei látogatják meg, a macskás központ az egyik fő látványossága a városnak. A várost 2011-ben  földrengés rázta meg, Bayır az épületekben keletkezett károk ellenére nem hagyott fel az állatok gondozásával. A macskákat átmenetileg konténerekben tartotta, miután a családjának egy másik városban talált menedéket.

Bayır szerint amíg kevés macska volt, addig egyszerűbb volt az élete. Kezdetben 30 cica volt, de most már 120-an vannak. A felesége korábban neheztelt rá, mivel túl sok figyelmet fordított a cirmosokra, de már megbékélt a helyzettel.

Somogyi Tamás – Türkinfo