Törökország világörökségei – Epheszosz

Az UNESCO világörökségi listájára kerülés éve: 2015.

Elhelyezkedése: Égei-tengeri régió, Izmir

Kategória: kulturális örökség

 

Régészeti kutatások alapján valószínűsíthető, hogy a terület már a neolitikus korban, az i. e. 7. évezredtől lakott volt. 1954-ben mükénéi korból származó kerámialeleteket tártak fel nem messze attól a helytől, ahol most a Szent János bazilika romjai állnak.

A várost az i. e. 14. században hettita források Apasza néven említik. Apasza az arzavai királyság fővárosa volt és II. Murszilisz idejéig nagyhatalmat kormányoztak innen. Az i. e. 13. század folyamán Arzava hanyatlásnak indult, és Apasza szerepét átvette Millavanda (Milétosz). Később attikai iónok foglalták el. Epheszosz tipikus ión várossá vált, Athéné és Apolló tiszteletére emelt templomokkal díszítették. Felépült az első Artemisznek szentelt templom, amelyet az i. e. 7. században egy árvíz súlyosan megrongált, félméteres iszapréteggel vonva be az égetett agyag padlót. Az Akropolisz, mely napjainkra teljesen elpusztult a stadion mellett állt.

I. e. 650 körül a várost indo-európai eredetű lovas nomádok támadták meg és földig rombolták az Artemisz templommal együtt. A város újjáépítése után türannoszok uralkodtak, majd miután a lakosság fellázadt Epheszoszt Athén mintájára demokratikusan kormányozták. I. e. 560 körül a várost a Lüdiaiak királya Krőzus foglalta el, aki megkímélte a lakosságot és újjáépíttette az Artemisz templomot. Az új templom, az ókori világ hét csodája közül az egyik, i. e. 550 körül készült el. Márványból építették, a cellát kettős oszlopsor vette körül, a naoszban (a templom cellájában) Artemisz ébenfából faragott kultuszszobrát helyezték el. A templom igazi „turistalátványossággá” vált, királyok, átutazó kereskedők látogatták meg és gazdag adományokkal fejezték ki hódolatukat az istennőnek. Krőzus i. e. 546-ban megtámadta a perzsákat, de vereséget szenvedett Nagy Kürosz csapataitól így Epheszosz a többi kis-ázsiai városhoz hasonlóan az Akhamenida birodalom részévé vált, és szatrapák kormányozták.

A kis-ázsiai városokat kormányzó szatrapák megbízhatatlannak bizonyultak, így a perzsák – akik nem voltak fanatikusak sem politikai sem vallási értelemben – helyi elöljárókra bízták a városok irányítását mindaddig, amíg az adókat rendesen fizették. I. e. 479-ben Spárta és Athén segítségével sikerült kiűzni a perzsákat Kis-Ázsiából. I. e. 478-ban Epheszosz a többi ión várossal együtt belépett a Déloszi Szövetségbe, és komoly gazdasági segítséget nyújtott a perzsák elleni harcban. A Peloponnészoszi háborúk alatt Epheszosz először Athénnal később Spártával lépett szövetségre, majd újból perzsa fennhatóság alá került. I. e. 356. július 21-én éjszaka egy Herostratus nevű zavarodott elméjű férfi felgyújtotta az Artemisz templomot. Herostratust elfogták, és kivégezték, majd hozzáláttak a templom újjáépítéséhez, ami az állandó háborúskodások miatt nagyon lassan haladt.

Nagy Sándor i. e. 334-ben a Granikosz folyó melletti csatában legyőzte a perzsákat, így a kis-ázsiai városok az uralma alá kerültek. Epheszoszban a város türannoszát és családját halálra kövezték, majd a győztesként bevonuló Nagy Sándort felszabadítóként üdvözölték. Az új uralkodó felajánlotta, hogy kifizeti a még csak félig újjáépített Artemisz templom bejezéséhez szükséges összeget, azzal a feltétellel, hogy nevét felvésik a templom homlokzatára, de az epheszosziak ezt visszautasították. Nagy Sándor halála (i. e. 323) után i. e. 283-ban Lüszimakhosz, Nagy Sándor egyik tábornoka, lett a város ura. Ebben az időszakban a kikötő teljesen feltöltődött, és a kikötőn kívül is nagy területek mocsarasodtak el, ami nagymértékben megnövelte a malária terjedésének veszélyét. Lüszimakhosz átköltöztette a lakosságot egy közeli, szárazabb területre. Az új várost gondos tervezés után építették fel. Falakkal vették körül, melyeknek romjai ma is láthatóak. A régi város területét elárasztották, így kényszerítve az ottmaradt lakosokat, hogy az új városba költözzenek. Epheszosz az egész régió leggazdagabb településévé vált, fontos kereskedelmi központ lett belőle. I. e. 281-ben Epheszosz a Szeleukida birodalom része lett. Később III. Ptolemaiosz fáraó megtámadta a birodalmat, és egész Kis-Ázsiát az uralma alá hajtotta, így a város i. e. 263 és i. e. 197 között egyiptomi fennhatóság alatt állt.

Epheszoszt i. e. 190-ben foglalták el a rómaiak, majd hosszú ideig közvetett módon, Pergamonból kormányozták. Az adókat felemelték, a város kincseit elkobozták. I. e. 88-ban Nagy Mithridatész elfoglalta Nyugat-Anatóliát, a harcoknak nyolcvanezer római polgár esett áldozatul. A görög városok felszabadultak és egy rövid ideig Epheszosz teljes önállóságot élvezett.

Amikor i. e. 27-ben Augustus császár lett, Epheszoszt Asia provincia fővárosává tette. A város Róma után a birodalom második legnagyobb városa lett, fénykorát az i. sz. 1. és 2. században élte. Lakosainak száma elérte a félmilliót, közülük sokan kézművességgel vagy kereskedelemmel foglalkoztak.

Minden év áprilisában nagyszabású ünnepségeket tartottak Artemisz istennő tiszteletére, melyeken közel egymillió ember vett részt. Számos fürdőt, középületet építettek, vízvezetékrendszere a legmodernebb volt az ókori világban. A kereskedelemben betöltött szerepét tovább növelte olyan mértékben, hogy Kis-Ázsia bankjának tekintették.

Fontos szerepet játszott a kereszténység korai időszakában is. I. sz. 50 körül Pál apostol éveket töltött a városban és itt írta meg i. sz. 53-ban első levelét a korinthosziakhoz. Tanítványaival együtt térített, majd egy, a színházban kitört zavargások után száműzték őket. Epheszosz egyike volt annak a hét városnak, melyeket megemlítenek a Jelenések könyvében, ez bizonyítja milyen erős volt a helyi keresztény gyülekezet. Az i. sz. 1. század végén 90 és 100 között János evangélista itt töltötte életének utolsó tíz évét, és írta meg evangéliumát.

A római kori Epheszosz életét nem csupán a nagyszabású ásatások eredményeiből ismerjük, hanem a tehetős családok által készített feliratokból is. Szinte valamennyi napjainkig fennmaradt épület ebből a korból való, többek között Celsus könyvtára, a színház, Hadrianus temploma, és az Odeon.

Epheszosz i. sz. 395-ben vált a Bizánci Birodalom részévé. A város egészen a 7. század elejéig a birodalom második legfontosabb városa volt Ázsiában Konstantinápoly után.

406-ban Konstantinápoly püspökének parancsára lerombolták az Artemisz templomot. Justinianus császár idejében, a 6. században János evangélista sírja fölé bazilikát emeltek. A várost egy földrengés 614-ben félig romba döntötte, ami felgyorsította hanyatlását.

A 7. és 8. században az arabok többször kifosztották. Amikor a szeldzsukok elfoglalták 1071-ben a hajdani világváros alig volt nagyobb, mint egy falu. 1100-ban újra bizánci befolyás alá került, egészen 1304-ig, amikor a szeldzsukok visszafoglalták. A 14. században Epheszosz egy rövid időre újra felvirágzott, ekkor emelték az Isa bég mecsetet, karavánszerájt és fürdőket építettek.

1390-ben a várost az Oszmán Birodalomhoz csatolták. 1402 után rövid zűrzavaros időszak következett, amely után a város újból az Oszmán birodalom része lett. A 15. században teljesen elnéptelenedett, és csak a 20. században megkezdett régészeti kutatások után került vissza a köztudatba.

Epheszosz az egyik legjobb hely arra, hogy bepillanthassunk az egykori görög-római városok életébe. Régészeti munkák már közel 150 éve folynak a területen, de még mindig csak kb. a negyedét tárták fel teljesen.  Kis-Ázsia fővárosaként itt állt a föld akkori legnagyobb temploma, a világ ókori hét csodájának egyike, az Artemisz templom. Az egykori hatalmas, 127 oszlopos templomból ma már csak egy rekonstruált oszlop áll egy kis mező szélén.

Kitűnő állapotban van viszont a közel 25 ezer fő befogadására alkalmas színház, és bejárhatjuk a 7 egykori fürdőkomplexumot, megnézhetjük a keresztény templomokat.

Természetesen itt is vannak tágas agorák, és az egyik különlegessége a nyilvános vécé, amit előmelegítő szolgák tettek kényelmesebbé. Falai között mindig zene szólt, hogy a kiszűrődő esetleges kellemetlen zajokat a járókelők ne hallják.

Lenyűgöző az egykori Celsus könyvtár épülete is, ami már rekonstruált, így képet kaphatunk általa a város egykori gazdagságáról. Az i. e. 2. században 12 000 tekercsével az ókori világ harmadik legnagyobb könyvtára volt.

Celsus könyvtára mellett áll a két felszabadított rabszolga, Mazeusz és Mitriadész által emeltetett monumentális kapu.

A város egyik főútja mellett áll a kisebb színház vagy másnéven az Odeon. A színpadot és a nézők ülőhelyét márvánnyal borították. Az épület formája kissé eltér a hagyományos színházakéitól, elsősorban összejöveteleket és koncerteket tartottak benne és csak ritkábban hagyományos színházi előadásokat.

Az Odeonnal szemben az út másik oldalán elhelyezkedő nagy, négyszög alakú teret nyugati irányból egy hatalmas kapun át lehetett megközelíteni. Három oldalról árkádsor szegélyezte, északi oldalán pedig egy Artemisznek és Augusztusznak szentelt bazilika, a bazilika mögött a tanácsháza épülete, a buleutérion állt, ahol az elöljárók gyűléseit tartották.

Hadrianus temploma korinthoszi stílusban épült. A 4. században jelentős mértékben felújították, gyakorlatilag újjáépítették.

Hadrianus templomával szemben a régészek több patríciusházat tártak fel, melyeket az 1. században építettek, majd a 6. századig többször felújítottak. Egymás fölé építették őket úgy, hogy mindegyik ház teteje a fölötte levő teraszául szolgált. A házak háromszintesek voltak.

Epheszosz legjobb állapotban megmaradt épülete a nagyobb színház, ami nemcsak színielőadásoknak, hanem népgyűléseknek, közösségi összejöveteleknek is otthont adott. Nézőterét egy domboldalba vájva alakították ki egy korábbi görög színház romjain az 1. században. Nézőtere 50 méter átmérőjű, befogadóképessége 24 000 fő. Színpada háromszintes.

A színháztól a kikötőbe vezető Arkadiana néven ismert út a város legfontosabb útja volt. Többször is átépítették, teljes hossza 530 méter volt, két oldalát oszlopsor szegélyezte.

Forrás: Wikipédia

Kollár Kata – Türkinfo


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here