Törökország szellemi kulturális örökségei – Kırkpınar olajbirkózó fesztivál

Forrás: flickr.com

A birkózás az emberiség történetének egyik legrégebbi sportja, amely során két ember szellemi és fizikai küzdelemben mérkőzik meg egymással mindenféle segédeszköz vagy felszerelés nélkül, meghatározott szabályok szerint, meghatározott ideig tartó küzdelem során. Minden korban népszerű és tradicionális sport volt, a törökök pedig az ősi sportok között tartják nyilván.

Ha Törökországban szóba kerül a birkózás, akkor mindenki a Kırkpınar olajbirkózó versenyekre gondol. Ez a birkózás a 14. század óta létezik, Ruméliából származik és hosszúra nyúlt történelmével a világ legrégebbi birkózófesztiváljainak egyike. Az olajbirkózás során a birkózók (pehlivan) csak bőrnadrágot (kispet) viselnek, derekuk és a csuklójuk köré kötél van erősítve, testüket olívaolajjal kenik be, és egy füves terület a küzdőtér.

Az olajbirkózó versenyekhez számos rituálé kapcsolódik a meghívástól a díjátadó ünnepségig. Ezek a birkózóversenyek 7 napig tartanak, és általában június végén, július elején rendezik meg. A fesztivál mindig pénteken kezdődik, amikor imát mondanak a birkózókért. A versenyt Edirne egyik legfontosabb szabadidőparkjában, Sarayiçiben tartják. A győztes egy évig viselheti a főbirkózó címet és az aranyövet, mely nagyon rangos díj. Az a birkózó, aki három egymást követő évben szerzi meg a főbirkózó címet, az aranyöv örökös tulajdonosává válik.

A birkózóversenyre a meghívás egy piros alapú gyertyával történik. Ez a szokás arra az időre nyúlik vissza, amikor még nem voltak tömegkommunikációs eszközök, és a verseny szervezője már március elején elküldte a gyertyákat szerte az országba, hogy ezzel hívja meg a versenyzőket és a neves személyeket. Ezt a hagyományos módszert ma már csak szimbolikusan használják.

A Kırkpınar olajbirkózó versenyek legfontosabb szereplői a mesterek (Kırkpınar Ağası), akiknek a feladata a birkózók meghívása, a mérkőzések megszervezése, a fesztivál pénzügyi szükségleteinek fedezése, a verseny díjainak átadása. A bemondó (cazgır) mutatja be a versenyzőket és indítja el a mérkőzést. Fontos még a fuvolások (zurna) és a dobosok csapata, valamint az olajozó (yağcı), aki a birkózók olajozását végzi és a peşkirci, aki a törülközőt tartja.

Az olajbirkózás középpontjában a birkózó áll, aki felelős a 650 éves hagyomány továbbadásáért. A fesztiválnak köszönhetően a birkózók megismertetik a fiatalokkal ezt a nagyszerű sportot, és így fennmarad annak hagyománya.

A birkózás nemcsak sport, amely segít megőrizni az egyén fizikai és szellemi egészségét, de fontos a társadalmi és kulturális kapcsolatok szempontjából is. A versenyek lehetőséget adnak mindenkinek, hogy kipróbálhassa magát ebben a sportban és a győztesként nagyobb önbizalomra is szert tehet. Más sporteseményektől eltérően itt a versenytársak kölcsönösen tisztelik egymást, a nyertes birkózó megvigasztalja ellenfelét és felemeli őt a földről, mielőtt még a bíró bejelenti a győztest.

Az edirnei Szelim mecset szomszédságában található Török és Iszlám Művészeti Múzeum egyik szobája a Kırkpınar szoba nevet viseli, amit szívesen keresnek fel a turisták, hogy megnézzék a hagyományos birkózóversenyek ereklyéit és a korábbi híres birkózók fényképeit.

A médiának köszönhetően a Kırkpınar birkózófesztivál az egész világon ismert, a versenyeken készített fényképekből pedig minden évben kiállítást szervez Edirne önkormányzata, így a birkózás ezen ősi hagyománya a következő generáció számára is fennmarad.

A török Kulturális és Idegenforgalmi Minisztérium ezen kívül 2011-ben kiadott egy könyvet Pehlivan (A birkózó) címmel erről az eseményről azért, hogy a hagyományt még szélesebb körbe ismertté tegyék.

A birkózók nadrágja (kispet) a kézművesek kreativitásának kifejezője. Nyersbőrből készítik a térd alá érő nadrágokat, melyeknek szoros hajtókájuk van. Minden versenyző nadrágját más-más mester készíti, így az ő hagyományaik is továbbélnek.

A Kırkpınar olajbirkózó fesztivál akkor lett az egész világon ismert, amikor 2010-ben felkerült az UNESCO Szellemi Kulturális Örökségeinek listájára.

Forrás: aregem.ktb.gov.tr

Kollár Kata – Türkinfo