Törökország és a szőnyegek IV. – Szőnyegvásárlási tanácsok

A török szőnyegek történetével már egy korábbi írásban megismerkedhettek olvasóink. Azt is megtudtuk, hogyan szövik a szőnyegeket és azt is milyen fajtái vannak. A legutóbbi részben pedig a szőnyegek motívumairól adtam tájékoztatást, így nincs más hátra, mint megtanuljuk, hogyan vásároljunk szőnyeget.

A kézzel készített keleti szőnyeg igazán különleges emléke lehet egy törökországi utazásnak. Ahhoz azonban, hogy ne érezzük magunkat átverve és megfelelő áron tudjunk egy igazán különleges szőnyeghez jutni, van néhány tipp, amelyeket betartva elégedetten távozhatunk a szőnyegboltból vagy szőnyeg-lerakatból. A következőkben ezeket ismertetem.

A Törökországba utazók kétféleképpen találkozhatnak szőnyegárussal. Azok, akik egyénileg utaznak, maguk kereshetik fel a szőnyegboltokat, melyekből a legtöbb Isztambulban, a Nagybazárban található. Azokat pedig, akik csoportos körutazáson járnak, szervezett keretek között, az utazási irodával szerződésben álló szőnyeg-lerakatba viszik el, ahol egy rövid ismertető után mindenkinek lehetősége van megtekinteni a kínálatot. A lerakatban dolgozók készséggel állnak a vendégek rendelkezésére, minden kérdésre választ adnak, ha különleges kérésük van a szőnyeg fajtájával, színével vagy mintájával kapcsolatban, azokat is megpróbálják teljesíteni és természetesen meg lehet náluk próbálni minél többet lealkudni az árból. Az ilyen lerakatokban árult szőnyegek külön „útlevéllel” is rendelkeznek, melyen a szőnyeg fajtája, a csomók száma és a készítő neve is fel van tüntetve.

Azok viszont, akik bazárban szeretnének szőnyeget vásárolni, már jobban kell figyelniük néhány dologra. Ha eldöntötték, hogy milyen anyagból készült szőnyeget részesítenek előnyben, a korábban már leírtak szerint tudnak megbizonyosodni róla, hogy az adott szőnyeg valóban kézzel készült, vagy gépi szőnyeget akarnak-e eladni neki. A színek és motívumok ismerete pedig segítségükre lehet abban, hogy Anatólia mely részéről származik az adott termék.

Tehát ahhoz, hogy ne silány minőségű árut „sózzanak” ránk, a következőkre érdemes a leginkább odafigyelni:

A csomók száma

Egy keleti, egzotikus szőnyeg, legyen az bármilyen méretű, természetes alapanyagból készül, amelyet kézzel szőnek. Erről leginkább úgy bizonyosodhatunk meg, ha a szőnyeg hátoldalát vesszük szemügyre: a gépi szövésű szőnyegeken a csomók nagyon szimmetrikusan helyezkednek el és érdemes az egy négyzetcentiméterre eső csomók számát is ellenőrizni, mert a hagyományos szőnyegek legtöbbje 120 csomót tartalmaz négyzetcentiméterenként.

A szál fajtája

Ahhoz, hogy megállapíthassuk selyemből, pamutból vagy valamilyen kevert anyagból készült-e a szőnyeg, az egyik legjobb módszer, ha a szőnyeg hátulját öngyújtóval egy kicsit megégetjük. A selyem és a gyapjú szőnyeg ugyanis parázslik majd, míg az egyéb, kevert anyagú szőnyegek biztos, hogy meg fognak gyulladni.

A szín

Azt, hogy egy szőnyeget természetes vagy mesterséges színezőanyaggal festettek-e, a legkönnyebben úgy lehet ellenőrizni, hogy „megtörjük” a szőnyeget. A mesterséges színezék egyenletesen fedi be a rostokat, míg a természetes színezőanyagok nem. Ezen kívül a szőnyeg színét is érdemes megnézni, amelyik nagyon extravagáns színű és nem a természetben található színekhez hasonló, azokról szinte biztosan állíthatjuk, hogy mesterségesen lettek előállítva.

Ha ezekkel tisztában vagyunk és kinéztük magunknak álmaink szőnyegét, jön a legfontosabb feladat: alkudozni kell, nem szabad azon az áron megvenni a szőnyeget, amit a kereskedő elsőre mond.

Az egyik legfontosabb szabály, melyet érdemes betartani, ne mutassuk ki, hogy egy adott áru, jelen esetben egy szőnyeg, mennyire tetszik. Azt is mondhatnánk: vegyük fel pókerarcunkat. Ugyanis, ha az eladó látja, hogy mennyire megtetszett nekünk valami, akkor úgy gondolja, bármennyit megadunk érte – így nehéz lesz sokat alkudni az árából.

Ha kiválasztottuk a nekünk tetsző dolgot, mindenképpen kérdezzünk rá az árra, és ne mi mondjuk meg, hogy mennyiért vinnénk el, mert akkor máris bukott az alkudozás lehetősége.

Ezek után indulhat az alkudozás. Általában a mondott ár feléért vagy egy kicsivel többért el lehet vinni a kiszemelt dolgot. Hagyjuk, hogy az árus beljebb invitáljon standján vagy boltjába, leültessen és megkínáljon bennünket egy-két-három csésze finom török teával és közben alkudozzunk!

Ha úgy gondoljuk, hogy az adott dolgot mindenképpen meg akarjuk kaparintani magunknak, akkor egyszer csak álljunk fel, köszönjünk el és hagyjuk őt faképnél! Még alig teszünk néhány lépést és az eladó máris a nyomunkban lesz, és egy – az előzőnél alacsonyabb – árat fog mondani, majd újra visszahív.

Ha ez megtörténik, folytatódhat az alkudozás addig, amíg az ár már számunkra elfogadható.

Remélem, ez az útmutató segítségükre lesz abban, hogy következő törökországi utazásukról egy csodaszép, autentikus török szőnyeggel térjenek haza és elmondhassák magukról, hogy jó vásárt csináltak!

Forrás: The Guardian

Kollár Kata – Türkinfo