Török rulett

Nagy a csönd a török külpolitika háza táján. Olyan, mintha nagy levegőt vettek volna, hogy elszámoljanak tízig.

Recep Tayyip Erdogan államfő január elején például egészen higgadtan elbeszélgetett Emmanuel Macronnal arról, hogy Törökország egy ideig biztosan lemondhat az uniós csatlakozásról. Minap meg az a hír röppent fel, hogy az ezer sebtől vérző török–német kapcsolatokat orvosolnák végre. Hol van már az alkotmánymódosításról – lényegében az elnöki rendszer bevezetéséről – tartott tavalyi népszavazást megelőző sárdobálás, asztalborogatás? Az uniós tagállamok lenácizása? A migránsáradattal való fenyegetőzés? Ahhoz képest, hogy 2015-ben a törökök még orosz harci gépre lőttek, ma már nagyon jóban vannak Moszkvával. A Közel-Keleten még keverik a kártyákat, de már rég nem ők osztják a lapokat. Az Egyesült Államokkal ugyan ismét hűvösebb viszonyt ápolnak – főleg a puccskísérlet kitervelésével vádolt Fethullah Gülen kiadatása és a kurdok washingtoni támogatása miatt –, de Amerikával úgysem fogják összeakasztani a bajuszt.

Persze a jelen állapotokig hosszú volt az út. Nagyjából nyolc évvel ezelőtt Törökország Ahmet Davutoglu akkori külügyminiszter, majd később miniszterelnök vezérletével külpolitikai hazárdjátékba kezdett. Nagyratörő tervük az volt, hogy az országot regionális középhatalomból domináns nagyhatalommá emeljék, mint amilyen az Oszmán Birodalom volt fénykorában. Akárcsak a rulettben, a világ asztalán megtették tétjeiket. Az arab tavasz kirobbanása után pénzt, paripát, fegyvert nem sajnálva Egyiptomban a Muszlim Testvériségre és Muhammad Murszira, Szíriában Basár al-Aszad megbuktatására „fogadtak”. Csakhogy a számításukba hiba csúszott. Murszit 2013-ban eltávolították a hatalomból, a szíriai háború pedig elhúzódott. Ráadásul beleköpött a levesbe a 2014-ben felbukkanó Iszlám Állam és a nyomában meginduló menekültáradat. Újabb szereplők is csatlakoztak a „játékhoz”. Amikor olyan nehézfiúk, mint Irán, majd 2015-ben Oroszország is nyíltan az asztalhoz ültek, Ankarának rá kellett döbbennie saját korlátaira. Az orosz gép lelövésével még 19-re lapot húztak, ám a török gazdaság hosszú távon már nem engedhette meg magának a rossz viszonyt Moszkvával, és Szíriában is kiderült, az orosz pozíciók sokkal jobbak.

Folytatás >>>

Forrás: mno.hu