Megéltem a török románcot: „A féltékenység komoly dolog náluk?” I. rész

Ki ne hallott volna már olyan történetet, ahol a főhősnő sírva temeti arcát a kendőjébe, mert a török lovagja csúnyán átejtette. Más vallás, más világ – „felejtsd el, fiam!” És vannak azok, akik hercegnőként ülnek a török legény tenyerén, mert az bizony ott hordozza őket – „az élet szép és jó, keleti hercegem!”

Bármilyen is legyen a békacsókolós történet – átváltozós, nem átváltozós –, egy biztos, aki kapcsolatba kerül velük, nem tudja többé kitépni magából. Belső, intim titkok ezek, néha fájnak, néha simogatnak, de elmesélőik mindenképpen tiszteletet érdemelnek, amiért megengedik, hogy bepillantsunk életükbe.

A főhősnők története évekkel ezelőtt kezdődik, akkor még megválaszolatlan kérdések sokasága nehezítette a törékeny párkapcsolatok kibontakozását. Vajon mi történt velük azóta? Lányok, nők, akik nem csak az életükről mesélnek, de azt is megosztják velünk, hogy mit szűrtek le az egészből – ennyi idő után.

„A féltékenység komoly dolog náluk?”

ELVIRA fülig érő szájjal, szélesen mosolyogva érkezett. Éreztem rajta, hogy mielőbb bele akar fogni a történetébe, jó volt látni rajta azt a földöntúli boldogságot. Kérdeztem is tőle, hogy mi a titka, honnan ez a belső ragyogás? Elvigyorodott, és annyit mondott, hogy a történet végén úgyis megtudom.

„Nem túl régen ismerkedtem meg egy utazási oldalon egy izmiri török férfival.” – így kezdődött a legelső beszélgetésünk valamikor 2 évvel ezelőtt.

„Nagyon szimpatikussá váltunk egymásnak, jó érzés volt az udvarlása, a kedvessége, a törődése, és én is érdeklődtem iránta, kíváncsi voltam az életére, a családjára, a barátaira.

A viszonylag rövid ismeretség ellenére meghívott magához szilveszterre, amit a barátokkal fog együtt tölteni. Ez őszintén jólesett. Ami azonban zavarni kezdett, az a rámenősség, hogy mikor foglalom le a helyet, mikor utazom, küldjem el neki a foglalást – gondolom a bizonyosság miatt. Nagyon szimpatikus a férfi, de úgy érzem, ezzel a fajta erőszakoskodással elrontja a dolgokat.

„Én szeretném, hogy kiforrja magát az egész dolog, ismerkedjünk meg jobban, de ő már azt tervezi, hogy én kint fogok dolgozni”

Izmirben, kéri, hogy keressünk egy hasonló profilú céget odakint, mint ahol most dolgozom. Nagyon gyorsnak találom ezt a tempót. Nem vagyok tisztában a szokásokkal, lehet, hogy ez teljesen normális és megszokott dolog, csak én érzem terhesnek. Vágyom ugyan a szeretetre, törődésre, egy férfira az életemben, de nem így.

Amúgy tisztelem, hogy sokat dolgozik, sportol, számomra úgy tűnik, hogy az életfelfogása modern, nem konzervatív, nyitott a dolgokra, mégis félek, hogy ezekkel a lépésekkel teljesen elriaszt magától. Én nem tudok munkában gondolkodni kint, hisz még nem jártam nála, nem tudom, hogy milyen hatások érnek majd. A féltékenység komoly dolog náluk?

A múlt emlegetésével kapcsolatban felfedeztem, hogy nagyon érzékeny pont, és óvatosan kell kezelni. Sajnos egyszer csúnyán megcsaltak, amit nagyon nehezen tudtam feldolgozni, és azóta bizalmatlan vagyok. Ennek oka nem csak a múltbéli csalódás, de az is, hogy mindössze rövid ideje ismerem őt. Próbálok rajta dolgozni, hisz bárkivel hoz össze az Élet, a Sors, bizalomra kell, hogy épüljön a kapcsolat. Elmeséltem neki mindent, de láttam, hogy nem igazán nyerte meg a tetszését.

Megemlítettem, hogy én általában nem vagyok féltékeny típus, ha egy vagy több nő is megnézi a páromat, akkor büszkeséget érzek, hisz azt jelenti, hogy nekem milyen nagyszerű párocskám van. Ekkor elég furán tekintett rám, gondolom azért, mert náluk nem így működik.

Ami leginkább zavar, összezavar, a sürgető üzemmód: a napokban például megkért, hogy nézzek utána a Török–magyar Üzletemberek Egyesületének Pesten. Kérdeztem, miért. Annyit mondott, hogy szeretné tudni, milyen magyar cégek működnek Izmirben. Megint bekapcsolt nálam a védekező üzemmód, és akkor mondtam, hogy nekem ez a tempó gyors. Azt válaszolta, hogy ő meg szeretne engem jobban ismerni és bízzak benne. Lehet, hogy ez csak üzleti megfontolású ismerkedés?

Skype-on láttam már a lakását, ő is az enyémet, sok mindenbe engedtünk egymásnak betekintést. Elmondása szerint járt Angliában, Amerikában, de néha azt veszem észre, hogy szereti megmondani, mit csináljak és mit nem – uralkodó hím típus.

Megvan a repülőjegyem, megvettem, megérdeklődtem, hogy esetleg át lehet-e tenni és később felhasználni, de nincs rá mód. Elbizonytalanodtam egy kicsit, mit csináljak, hogyan tovább?”

Elvira barátja pörgetni kezdte a dolgokat, végül a lány kiutazott hozzá Izmirbe, hogy találkozzanak. Mindig ilyen sietős nekik? Vajon hogy sikerült az útja, és mi történt velük azután? (A folytatásért kattints ide!)

K. Tengeri Dalma – Türkinfo