Savoyai Jenő, a törökverő

Noha kis termete miatt nem katonai pályára szánták, Savoyai Jenő a Habsburgok egyik legnagyobb hadvezére és a törököt kiűző háború főparancsnoka lett. 24 csatát vezetett, 13-szor sebesült meg, három császárt szolgált (I. Lipót, I. József, VI. Károly).
Jacob van Schuppen: Savoyai Jenő, a törökverő hadvezér, 18. sz. (Fotó: Wikimédia)Savoyai Jenő (eredeti neve: Eugène-François de Savoie-Carignano gróf) 1663. október 18-án született. A német nyelvű történeti írások leggyakrabban Prinz Eugen néven említik. Anyja Mazarin bíboros unokahúga, apja hivatalosan a savoyai herceg, a pletykák szerint azonban a Napkirály, XIV. Lajos volt. Anyja egy időben nagy kegyben állt a királynál, ám később kegyvesztett lett, s Brüsszelbe kellett menekülnie, fiát ettől kezdve unokahúga nevelte.
Savoyai Jenőnek kis termete miatt Lajos nem adott katonai feladatot, papnak szánta, aki azonban húszévesen elhagyta szülőföldjét és I. Lipót osztrák császárnak ajánlotta fel kardját. 1683-ban részt vett a Bécset ostromló törökök szétverésében, s vitézsége révén hamarosan egy dragonyosezred parancsnoka, 22 évesen pedig már tábornok lett. 1686-ban a Budát felszabadító hadak alvezére volt, s 1687-ben ő vihette meg a nagyharsányi diadal hírét Bécsbe. Tíz év múlva indulhatott első teljesen önálló hadjáratára, s 1697. szeptember 11-én a zentai csatában tönkreverte II. Musztafa szultán hadait, véget vetve a másfél évszázados török uralomnak Magyarország nagy részén.

Folytatás >>>

Forrás: cultura.hu