Pekmez, vagy ahogy nálunk ismeretes, mustméz

Őszintén bevallom, én Törökországban hallottam először a mustmézről, erről a sűrű állagú, édeskés szirupról. Ti tudtátok, hogy régebben Magyarországon is készítették?

Törökországban többféle mustméz kapható, az eperfa gyümölcséből, fügéből, szilvából, datolyából vagy szentjánoskenyérfából készült, de a legnépszerűbb az otthon is ismert szőlő mustméz. Nagyon egyszerű az elkészítése, csak jó fajta, friss must szükséges hozzá és némi birsalma vagy sütőtök.

A Terebess így hivatkozik a Magyar Néprajz II. kötetében írottakra: „Szüretkor a taposókádról frissen lecsurgó mustból egy-két fertályra valót kivettek az asszonyok és lekvárfőző rézüstbe öntve, lassú tűzön forralni kezdték. Amikor a must sűrűsödni kezdett, felszeletelt birsalmát vagy kockákra vágott sütőtököt tettek bele. Addig főzték, amíg méz sűrűségűvé nem vált. Ezután cserépfazekakba töltötték és kis időre kemencébe tették, hogy a teteje megbőrösödjön. Mustos töknek is nevezték és a legfinomabb téli csemegének számított. Kenyérrel mártogatva ették. Különösen asszonyok és gyerekek kedvence volt.” Olvasatom szerint a Dél-Dunántúlon még most is készítik.

A török családom mindig is használta a mustmézet, anyósom elmondása szerint a cukor elterjedése előtt ezzel édesítették az ételeiket, baklaváikat és egyéb süteményeiket. Önder nosztalgiával gondol vissza a gyerekkorára, amikor édességként joghurtot kaptak pekmezzel nyakon öntve, azóta is sűrűn csemegézik belőle.

A cikk folytatása >>>

Tedeinturkey – Egy másik világ magyar szemmel