Mikulásra várva

Szent Miklós a korai keresztény egyház püspöke volt, aki a mai Törökország partjainál fekvő Myra (Demre) városában halt meg 343. december 6-án. Ajándékhozó legendái közül legismertebb, amikor három szegény lánynak az ablakán arannyal teli erszényeket dobott be, hogy apjuk tisztességgel ki tudja házasítani őket. Máskor éhezők között osztotta szét egy hajó búzarakományát, a szállítmány mégis hiánytalanul érkezett rendeltetési helyére. Senki nem tudta, ki segített rajta.

Halála után a keleti egyház szentjévé avatták, az emberek pedig utánozni kezdték őt – halálának napján titokban ajándékokat adtak barátaiknak. Nyugat-Európában először francia apácák ajándékoztak meg gyerekeket az ő nevében 1100 körül. Míg Kelet-Európában a tiszteletet parancsoló, gyakran teljes püspöki díszben megjelenő jutalmazó és dorgáló szent alakja honosodott meg, a Hollandiában ajándékot hozó Sinterklaas inkább manóra emlékeztető, kedves és mókás figura. A holland bevándorlók őt vitték magukkal az amerikai gyarmatokra, ahol legendái összemosódtak az ősi skandináv népmesék öreg, jóságos varázslójának történeteivel, aki a rakoncátlan gyerekeket megbüntette, a jókat pedig megajándékozta.