![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
Törökországi helyek, melyek meghosszabbítják a várható élettartamot
Miután egy török professzor és csapata minden eddiginél szélesebb körben kutatta a témát, hogy mennyi a várható élettartam Törökország egyes területein, a Hürriyet török napilap újságírói felkerekedtek és maguk is felkeresték a csodatévő helyeket. Beszéltek a helyiekkel életmódjukról, hogy megtudják a hosszú élet titkát.
Ismail Tufan, az Akdeniz Egyetem gerontológiai (az öregkor tanulmányozásával foglalkozó tudomány) tanszékének vezetője és csapata megpróbálta elkészíteni Törökország öregedési térképét. A projekt negyedik fázisának neve GEROATLAS. Tufan és csapata beutazták Törökországot és több ezer embert megkérdeztek az öregedésről, hogy adatot gyűjtsenek. A kutatás célja, hogy nyomon kövessék, hogyan öregszenek az emberek Törökországban.
Bár a várható élettartam nő, vajon egészségesek és fittek tudunk-e maradni idősebb korban is?
Trabzon-Maçka
HA NEM MA, AKKOR MAJD HOLNAP. NEM KELL AGGÓDNI!
Óriás lucfenyőkkel körülölelt völgyek középpontjában, a Sumela monostor és a Fırtına-patak ölelésében fekszik az örökzöld Maçka városa. Jelenleg éppen a mogyoróaratás ideje zajlik a környéken. A reggeli után, ami vajból, tejszínből, frissen szedett paradicsomból, és uborkából áll, mindenki a mezőre indul, ahol estig gyűjtik a mogyorót. A helyiek úgy hiszik, az egészség annak köszönhető, hogy a természetben, a földeken dolgoznak. Szerényen étkeznek, kevés húst és sok gyümölcsöt fogyasztanak. Asztalukról sosem hiányzik a karalábé, mángold, kukorica és zöldbab. Ezen kívül sok vizet isznak.
Asiye Çalik, 52 éves maçkai lakos azt mondja, amikor a mezőn dolgozik, két liternél több vizet is elfogyaszt. Rokona a 73 éves Remziye Çalik még éjszaka is felkel inni. A 63 éves Cemal Dönmez már a városi vizet meg sem tudja inni, a maçkai forrásvíz rendszeres fogyasztása után.
Itt nagyon kevés ember vásárol szupermarketben. Rengeteg tejet és joghurtot fogyasztanak, amit maguk állítanak elő. Nem elhanyagolható a halfogyasztásuk sem. Ezen kívül sok levest esznek, amit főleg kukoricából és karalábéból készítenek. Széles körben ismert a sült zöldbab is. Mindenképpen meg kell kóstolni, ha a városban jár az ember!
Çalik úgy gondolja, azért egészséges, mert sokat gyalogol a völgyekben és hegyekben, valamint mindennap 1 órát pihen délután. Egy másik asszony, a 85 éves nagymama, Bakiye évekig dolgozott a mogyoróföldeken. Szerinte a fittség kulcsa, hogy folyton legyünk aktívak és ne stresszeljünk. Mottója: “ Ha nem ma, akkor majd holnap. Vagy egy hét múlva. Nem kell aggódni. És hálásnak kell lenni. Ha hálásak vagyunk, akkor jobban érezzük magunkat.”
Cemal Dönmez szerint: “Az Isten legnagyobb ajándéka számomra az egészség. Minden más átmeneti.” Dönmez így folytatja: A hasonlóan gondolkodó feleség jobbá teszi az életet. Kerüli a viszályt: “mert ha nem így teszek, akkor nincs lelki békém. “
Aydın-Bozdoğan
MI TUDJUK, HOGYAN KELL MEGÁLLNI
A vidék, ahol él, fügefákkal és olívaültetvényekkel teli. A Madran Baba hegyekből pedig forrásvizek fakadnak.
Nazmye Karakış Bozdoğanban lakik, ahol az idő még lassan csordogál. Szerinte: “Bármikor Izmirbe megyek, azt veszem észre milyen gyorsan telik az idő a nagyvárosban. Mi itt megállunk, amikor akarunk. Ezek a nagyvárosok sosem állnak meg?”
Az átlagéletkor Bozdoğanban 84 év. Az asszonyok, akik sok időt töltenek a házuk előtti padokon üldögélve, beszélgetve, maguk termesztik meg a zöldséget, gyümölcsöt a saját kertjükben. Nyáron feldolgozzák a termést télire, sose használnak konzervet.
Az itteni lakosok csak olívaolajat vagy vajat használnak zsiradéknak és mindenhova gyalog mennek. Van egy szokásuk, ami eltér más vidékek lakóiétól, hogy minden délben alszanak legalább egy félórát.
A bozdoğani nők azt mondják, nincs sok stressz az életükben, s ha mégis horgolással-kötéssel oldják azt. Ha valami mégis aggasztja őket, elmondják egy bizalmasuknak. Nem foglalkoznak túl sokat egy problémával, ez segíti őket áthidalni az élet nehézségeit.
İzmir- Karabulut
HAL EGYENESEN A SERPENYŐBE…
A helyiek szerint ez azért van, mert: “aktív életet élnek egy szívós földön.” A helyi konyhára jellemző élelmiszereket termelnek; articsókát, szőlőt, citrusféléket, datolyát, olívabogyót, kopanisti fajta, sós kecskesajtot.
Az eredetileg Karaburunból származó Akyol család, már évekkel ezelőtt a városba költözött, azóta nélkülözik a hely finomságait. Évekig próbáltak alkalmazkodni a nagyvárosi élethez, de néhány éve a család visszatelepedett Karaburunba, mert vágyódtak a természet közelsége után. A család legkisebb gyermeke Cem Akyol, aki idegenforgalmat tanult, tanulmányai befejezése után szintén visszatért Karaburunba, saját szavaival: “újjászületni ” jött.
Édesanyja, Ayşe Akyol beszél a környék étkezési szokásairól: “A mi paradicsomaink és uborkáink fényesek, a hal, amint kihalásszák, egyből a serpenyőbe kerül. Az egyetlen, amit máshonnan kell beszerezni, azok a száraz hüvelyesek. A magunk által tenyésztett állatok húsát esszük, ők pedig helyi takarmányt fogyasztanak, nem feldolgozott terméket.”
Akyol 87 éve nagyanyja szerint: “Mi nem tudjuk megbetegedni. Nagy ritkán megfázunk, de akkor is egy napi pihenés után lábra állunk.”
Artvin-Şavşat
A GYALOGLÁS VÁROSA
A városról – melyet a “nyugalom városának” neveztek el ebben az évben, elsőként a hegyekből fakadó víz jut az ember eszébe. A 79 éves, helyi lakos Yavuz Tokdemir feleségével a 72 éves Hürmüzzel él itt, a Kocabey tanyán. Azt mondják még orvoshoz sem kell menniük, mert az itteni vizet isszák.
Şavşatban a várható élettartam 83 év. Tokdemirék maguk termesztik az organikus vöröshagymát, paradicsomot, kukoricát, babot. Mivel tenyésztett állataik csak organikus takarmányt esznek, a tejük különösen finom. Ehhez jön még az itteni friss levegő, így a falubeliek nem betegszenek meg.
A 90 éves Fehimdar Çelik egész életében a mezőn dolgozott. Még ma is maga kaszál és megy az erdőbe tűzifát gyűjteni. Szerinte az egészséghez alapvető, hogy tejet kell inni mézzel, helyi kenyeret kell fogyasztani és reggelire tojást kell enni. Ezen kívül mindennap 10 kilométert gyalogol.
Egy másik titkot is elárul az életről: “Erősnek kell lenni fejben. Soha nem hajtottam fejet senki előtt, ha valamit helyesnek tartottam amellett kiálltam.”
Rize – Çamlıhemşin
ILYEN LEVEGŐ NINCS SEHOL MÁSHOL!
Çamlıhemşin a Rize tartományban található, az oxigéndús levegő és a nyugalom jellemzi.
Ömer Demirok egy 63 éves helyi lakos, foglalkozása méhész. Çamlıhemşinben találkoztunk vele, ahol a várható élettartam 82 év. Elmesélte, hogy amikor Ankarába ment, még vizet sem bírt inni, nemhogy enni…
“Furcsa szaga volt a víznek, még kézmosás közben is lehetett érezni.”
Mint a helyiek közül mindenki, gyerekkora óta a vajból, mézből és tejszínből álló étrendhez van szokva.
A helyiek kedvenc gyümölcse az alma. Demirok mindennap felmászik egy 25-30 méteres gyertyánfára, hogy fitt maradjon. Szerinte a jó élet titka az erőszakmentes, békés otthon. “Néhány férfi csak háztartási alkalmazottként tekint a nőkre. Én ezt nem így gondolom.”
A 70 éves Mevlüt Yağcı titka az egészséges életről is hasonló. Yağcı sok évig Németországban élt, és nem tudta kivárni nyugdíjazását sem, előbb visszatért szülőfalujába “Az anyagi helyzetem jónak számított, de az itteni levegő, víz és az ételek is hiányoztak.”
Muğla – Fethiye
AZ EMBEREK, AKIK ISMERIK A NÉLKÜLÖZÉST
A tengernek meghatározó szerepe van a fethiyei lakosok körében. Az úszás mellett a helyi fiatalok általában biciklivel közlekednek a nap folyamán.
Az átlagos várható élettartam 83 év, melyhez a táplálkozás nagyban hozzájárul. Például Şükrü és Adile mindketten 45 évesek, csak azt eszik, amit megtermelnek. Azt mondják, nem szeretik a szupermarketben kapható élelmiszereket.
A 73 éves falubeli Cahit Tabanoğlu egyetért velük. “Az oxigénnek köszönhetően az itteni termékek édesebbek.” Ő egész életében csak natúr termékeket evett. “Amikor nem volt elég cukor, anyám összetört szentjánoskenyeret, megforralta és pudingot készített belőle. De napjainkban már elfeledkeztek a természetes dolgokon alapuló táplálkozásról.”
Bár Mehmet 83, és Gülsüm 74 éves, azt mondják, a családi emlékek felidézése tartja őket fiatalon, úgy tartják, hosszú és boldog házasságuk titka a kölcsönös tolerancia
Ordu – Gölköy
ELTŰNNI BOLDOGAN
Hamdi Koç az Orduból származó író, fordító szerint a gölköyiek megtalálták lelki békéjüket. Gölköy lakossága 30 000 fő és majdnem egész évben esik. Ennek ellenére a várható élettartam 82 év. Koç eredetileg Orduból származik, az Atlasz magazin csapatával látogatott Gölköybe. “Itt találni boldog emberekkel. Isztambulban mindenki morcos, de itt mosollyal fogadnak.”
“Az itteniek nem vesztették el a valahova tartozás érzését. Nem hagyták el szülőhelyüket. Mindenkinek van kisebb-nagyobb saját földje.”
“Az Ulugöl körüli magas fák az égig érnek, zöld szint adva a víznek. Ebben az erdőben jó lenne elveszni!”
Sivas – Doğanşar
GYENGE TESTTEL NEM LEHET BÍRNI
A tengerszint felett 3000 méterre fekvő Doğanşarnak 3000 lakosa van. Konyhája az itteni mezőgazdasági termékekre alapul.
A helyiek kiássák a földből terményeiket és már mehet is az asztalra.
Doğanşar leveseiről híres. Nyáron a cékla- és az ayran- (sós joghurt) leves, télen a tarhana, tırhıt, sübüra népszerű. (Tarhana: szárított csicseriborsó, paradicsom, piros paprika, hozzáadott joghurt, liszt keverékéből készült por alapú leves. Tırhıt: bulgurból, darált húsból készült leves. Sübüra: lisztből, joghurtból készült, fokhagymával ízesített leves.- a ford.)
A helyiek annak köszönhetik egészségüket, hogy jól alkalmazkodnak a zord időjáráshoz. Évente 5-6 hónapig hó fedi ezt a tájat, így egy gyenge szervezet nem bírná ki itt. Mégis 83 év a várható élettartam.
Afyon – Dinar
JÓ TÁPLÁLKOZÁS, SOK OXIGÉN
A dinari 1995-ös földrengés után a lakosok száma 20 000-re csökkent. Ma a népesedés újra növekedő tendenciát mutat.
Bár sokan elköltöztek más városokba a földrengés után, az első alkalommal, ahogy tehették, visszajöttek. Így magyarázzák: “Itt jobb a levegő, tiszta a víz, jó az élelem.”
A legtöbb ember mezőgazdálkodással foglalkozik itt. A mák, cékla, búza, árpa mind fő terménynek számítanak. De ezen kívül még rengeteg más is van.
A helyi termelők a keddi piacon adják el áruikat. A piac híres még vaj, tej, sajt és tejszín termékeiről.
A Menderes, egy itteni forrás szolgáltatja a vizet a helyieknek.
Az idősek öregek otthonba küldése nagyon szégyenteljes dolognak számít errefelé.
Kastamonu
A BŐSÉG VIDÉKE
Kastamonu Törökország északi részén található. Északról a Fekete-tenger, nyugatról a Sakarya, keletről Kızılırmak-folyó határolja. Esős terület, 67 százalékát erdő borítja. Ez bőséges oxigént jelent, az oxigén pedig maga az élet.
A bükk, fenyő, szil, fenyő, gyertyán, gesztenyefából álló erdők hordozzák a hosszú és egészséges élet titkát.
Az átlagos élettartam 82 év errefelé. Kastamonu erdeiben sokféle ízletes gomba terem, de a hely ismert még finom szilvájáról, szőlőjéről, körtéjéről, vörösáfonyájáról, fokhagymájáról és rizséről is.
Mehmet Yaşin ételkritikus így ír Kastamonuról: ”Ha erre a látnivalóban és terményekben bővelkedő vidékre támad kedvünk látogatni, több legyet üthetünk egy csapásra. Hegyet mászhatunk, gombászhatunk, olajfestmény szépségű fotókat készíthetünk, télen síelhetünk az Ilgaz-hegyen, vagy elveszhetünk a Valla kanyon vadonjában nyár elején.”
A GEROATLAS utazgat
Az Akdeniz egyetem gerontológiai tanszéke által végzett GEROATLAS kutatást a TÜBİTAK (Törökország tudományos és technológiai kutatóintézete) támogatta. A projekt 2000-ben indult, ebben az évben a negyedik szakasz valósult meg. Várhatóan 2023-ban fejeződik majd be, amikorra remélhetőleg egész Törökország élettartamtérképe teljes részletességgel elkészül.
Minden szakaszban új mintát vesznek az emberektől, emellett táblázatokat vezetnek az előző szakaszok eredményeiről. Egyszerre 3500 embert vizsgálnak. Hogy elegendő embert tudjanak megkérdezni, utazgatnak Törökországban. Az ADNKS, (a lakcímen alapuló népszámlálási adatok) szolgáltatja a mérés alapját.
2015-ben a következő a legjobb tíz hely a statisztikai analízis szerint, mely egészség, fittség, általános elégedettség, családi kapcsolatok és vallás szempontjából végzett vizsgálatokra épült. Gölköy Ordu tartományban, Bozdoğan Aydoğan tartományban, Fethiye Muğla tartományban, Karaburun Izmir tartományban, Doğanşar Sıvas tartományban, Kastamonu, Şavşat Artvin tartományban, Dinar Afyon tartományban, Çamlıhemşin Rize tartományban Maçka Trabzon tartományban. Az idősek itt egészségesebbek és fittebbek, mint más területeken. Ez a kutatás különböző faktorokat vet össze, így jutott az előbb említett eredményekre, de még tisztáznia kell ezek okát és meghatározni, mennyi a személyes illetve általános tényező ezekben.
BÁRHOL LEHET EGÉSZSÉGESEN ÉLNI
A GEROATLAS projektben 35 000 embert kérdeztek meg olyan kérdésekről mint elégedettség, egészség, étkezési szokások, társadalmi élet, magány, pihenés, vallási és családi szokások. Az Akdeniz Egyetem gerontológiai tanszékének GEROATLAS kutatás vezetője, Irfan Tufan professzor szerint: “GEROATLAS–beli faktorok egymásra hatása, nemcsak az életet hosszabbítják meg, hanem egészségesebbé is teszik azt. Találkozunk korukat meghazudtoló, fitt és egészséges idősekkel egész Anatóliában. Ez azt bizonyítja számomra, hogy az egészséges öregkor nem köthető adott vidékhez, de az egyes vidékek életmódja, földrajza, levegője és vize hatással van az élettartamra. De úgy gondolom, ezek a ritka “fitt idősek”, akik száma egyre nő, valami olyat tesznek anélkül, hogy tudatában lennének, ami segít nekik fittnek maradni.”
Még hozzáteszi, hogy a régió nagy hatással van az étkezési szokásokra, de nem tudnak konkrétan kiemelni egy területet e tekintetben. “Elsődleges célunk, hogy példákat hozzunk arra, hogy lehet minőségi életet élni időskorban is, és az idősekkel szembeni negatív képet kitöröljük az emberek fejéből.”
Azt mondja, a legtöbb életet meghosszabbító faktort már ismerik, de a faktorok közötti kapcsolatot és azt, hogy ezek hogyan befolyásolják egymást, még nem tudják. Hozzáteszi még: “Azok az emberek is meghalhatnak váratlanul, akiknek nincsenek anyagi gondjaik, jó képzettséggel rendelkeznek, kényelmes, jó életet élnek. A kényelem nem az egyetlen paraméter, ha a hosszú élet titkát keressük.”
NINCS ALKOHOL, CIGARETTA, KEVÉS SÓ, CUKOR, ZSIRADÉK
A GEROATLAS kutatásában részt vettek közül, akik egészségesen öregednek, mind hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek. Néhányan háromszor étkeznek egy nap, mások csak egyszer. Életstílusuk különböző, de úgy látszik, mind egészségesen étkeznek. Nem cigarettáznak és nem fogyasztanak alkoholt. A jó genetikájuk is valószínűleg hozzájárul jelenlegi jó egészségügyi állapotukhoz, fittségükhöz, de nyilvánvalóan étkezési szokásaiknak is nagy szerepe van abban, hogy egészségesebbek, mint kortárasaik.
Nagyon kevés zsíros húst és telítetlen zsiradékot fogyasztanak. Étkezéseikben fontos szerepe van a zöldségeknek és gyümölcsöknek. Cukor- és sófogyasztásuk elenyésző. Legtöbbjük erősen hívő, nem félnek a haláltól, inkább tudatosan felkészülnek rá. Mentálisan stabilak, kiemelkedően jó a memóriájuk, jókedvűek.
Nem immunisak a betegségekkel szemben, de csak kis mértékben betegednek meg. Kortársaikkal összehasonlítva kevesebb testi fájdalmuk van.
A GEROATLAS projektben megkérdezettek legtöbbje nem ismeri az egészséges étkezés szabályait, mégis egészséges.
Forrás: Hürriyet Daily News
Fordította: Kiran Katalin – Türkinfo
Kappadókia – kémények a holdon
Holdbéli táj – sokan ezzel a jelzővel illetik azt a különleges helyet Törökország szívében, ahol csodás természeti képződmények nőnek ki a földből, ahol 80 méterrel a föld alatt emberek laktak az elmúlt évezredekben, és ahol szélcsendes napok hajnalain hőlégballonok lovagolnak a napfelkelte első sugarain: Kappadókiában jártunk.
A közép-anatóliai Kappadókia, amelyet 1985-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánított, azonnal hatalmába kerített, és egész végig a foglyai maradtunk. Mindannyian mohón lestük a táj ezerféle arcát: napfelkeltében és napnyugtában, fentről és lentről, kívülről és belülről. Avanos kisvárosában volt a bázisunk, hogy 10-20-30 km-en belül mindent megcsodáljunk, ami a néhány napba és egy kisgyerekes kirándulás kereteibe belefér.
A holdbéli táj évmilliók alatt alakult ki
A táj varázslatos – holdbéli – arculatát a vulkáni tevékenységnek, majd az évmilliók alatt végbement eróziónak köszönheti. Az aktív vulkáni tevékenységek következtében tufa és bazaltláva rakódott le a földfelszínen, ami szépen lassan széttöredezett, és nem tudott többé ellenállni az elemeknek. A vízfolyások völgyeket és kanyonokat vágtak a tájba, a szél pedig lekerekítette a puha anyagot. Ott, ahol a felső bazaltréteg megvédte az alatta húzódó tufaréteget, csak oldalról tudta a szél kikezdeni. Ennek köszönhető, hogy most változatos alakú, földöntúli képződmények nyúlnak a magasba: ezeket hívjuk tündérkéményeknek.
A megérkezést követően első utunk Kappadókia legmagasabb pontjára, Uçhisarba vezetett, hogy a csúcsra felmászva belássuk az egész régiót, amelyet felfedezni szándékoztunk. Az előttünk elterülő hol kerekded, hol sziklásabb felszínt völgyek törik meg, kanyonok szaggatják szét, és a kiemelkedő tündérkéményekben tátongó sötét lyukak – üregek – azt bizonyítják, hogy az emberi elme mennyire leleményes, és ha kell, hegyeket tudunk megmozgatni – vagy kifaragni.
Barlanglakások és földalatti városok
A vulkáni tufát az emberi kéz könnyen tudta alakítani, és őseink évezredek óta élnek a természet által felkínált lehetőségekkel. Barlanglakásokat, később sziklatemplomokat vájtak a kőzetbe, sőt, komplett városokat hoztak létre a földfelszín alatt! A föld alatti városok akár 8 emeletesek is lehetnek, 80 méterrel a föld alatt, mindezt úgy, hogy avatatlan szem kintről észre sem veszi a létezésüket.
Azt mondják, hogy több száz ilyen várost rejt a föld, ezek közül napjainkban 30 feltárt, és mindössze néhány látogatható. A városokat többnyire búvóhelyként használták, a keresztények kezdetben az arabok elől, később a szeldzsukok, majd az oszmán-törökök elől menekültek a titkos labirintusokba, később a török lakosság tette ugyanezt, ha veszély fenyegette. A legnagyobb városkomplexum akár 20 ezer embert is be tudott fogadni a jószágaikkal egyetemben, és hónapokig képesek voltak ott megbújni, amíg az ellenség el nem tűnt a vidékről.
A városban mindennek megvolt a helye: a jószágnak, a lakófülkéknek, a konyháknak, a raktáraknak, a mellékhelyiségeknek és a halottaiknak is, a helyiségeket és a szinteket labirintusszerű folyosók kötötték össze. A friss levegőt jól kiépített szellőzőjáratokkal biztosították, a járatokat vízlelő helyek mellett alakították ki, a csatornákon keresztül tudtak egymással kommunikálni, és a helyenként rendkívül keskenyre zsugorodó folyosókban bárkit fel tudtak tartóztatni, ha ellenséges szándékkal érkezett. A bejáratokat óriási kövekkel torlaszolták el, amelyek mozdítása különleges technikával és csakis belülről volt lehetséges.
Ma is nagyon sok barlanglakást használnak, hisz a kőzet áldásos tulajdonságainál fogva kellemes hőmérsékletet biztosít mind télen, mind nyáron. A térség szinte teljes egészében a turizmusra épít, Kappadókia az ország egyik leglátogatottabb turisztikai régiója. Éppen emiatt sok barlanglakást a turisták számára alakítottak ki, illetve a településeken a környezetbe jól illeszkedő kőházakat építenek, amelyben már minden a modern kor kényelmét szolgálja.
Kaymaklı az egyike a látogatható föld alatti városoknak, szűk alagutakon, sok helyütt csak egyesével lehetett leereszkedni az alsóbb szintekre. A befelé áradó embertömeget szó szerint elnyelte a város, ki idegenvezetővel, ki anélkül próbálta elképzelni, hogyan is éltek ott egyszerre emberek ezrei, miközben volt vizük, élelmük, fekhelyük, védelmi rendszerük és friss levegőjük.
Ókeresztény freskók a sziklatemplomokban
Egyik nap a Göreme-völgybe és a Göremei Szabadtéri Múzeumba látogattunk el, amely Törökország egyik nemzeti parkja is. A május elsejei hosszú hétvégére időzített utazásunk mindenre rányomta a bélyegét, nagyon sokan választották rajtunk kívül ezt kirándulóhelyet. A múzeum területére belépve a kőbe vésett kolostortemplomok és kápolnák sokasága azonban gyorsan elfeledtette velünk a zsúfoltságot…
A területen a kereszténységet Szent Péter terjesztette el az I. században. Kappadókia 17-ben a Római Birodalom fennhatósága alá került, majd a birodalom kettészakadása után a Kelet-Római, majd a Bizánci Birodalom része lett. Az ekkor letelepedett új szerzetesrendek az ezt követő évszázadokban vájták építményeiket a tufába. A X-XI. században épültek a nagyobb templomok, melyekben a bibliai jeleneteket ábrázoló freskók a mai napig megmaradtak, egy részét viszont a képrombolás időszakában átfestették.
Kőlépcsőkön vagy létrákon egyensúlyoztunk fel a sziklatemplomok felső helyiségeibe, és hosszú ösvény vitt minket körbe a múzeum területén. Ha időnk és a gyerekeink engedik, fél napot is el lehetett volna ott időzni, minden zegzugot bejárni és egészen elmélyülni a múlt több ezer éves tengerében.
Borkóstoló
Meleg időnk volt, ezért a múzeum gyors körbejárása után laza programot iktattunk be: ellátogattunk a régió egyik nagy múltú pincészetébe, a Turasanhoz, amely Ürgüp településhez közel található. A kappadókiai régió bortermelése jelentősnek mondható, a terület egyike a kis-ázsiai szárazföldi borrégióknak. A bor kedvelői pincészetekben és bárokban is végigkóstolhatják a híres kappadókiai borokat. A Turasan családi vállalkozás 1943 óta foglalkozik borkészítéssel, és az egyik legnagyobb nevű pincészetté nőtte ki magát Törökországban. Mi csak a márkaboltba jutottunk be, de idegenvezetés mellett körbe lehetett volna nézni a palackozó részlegen is. A kóstoló végén egy rozé bor mellett tettük le a voksunkat, és este megbizonyosodtunk róla, hogy jól választottunk.
A bázisunk: Avanos
Avanos, ahol megszálltunk, egy bájos kisváros, amely a Vörös-folyó (Kızılırmak) partján épült, és már az ókorban is lakott volt. Kappadókia híres a fazekas termékeiről és kerámiáiról, és Avanos jelentős kézműves központnak számít. A település számtalan fazekasműhelyében lehet megcsodálni a kézzel készített cserépedényeket és a mesterien megfestett darabokat. A bátrak ki is próbálhatják a korongozást, nekünk elég volt nézni a bátor turistákat. A törökök legendásak a vendégszeretetükről, minden kis műhelyben teával kínálják a vevőket, különösképpen ha komolynak tűnik a vásárlói szándék. Mi csak ráérősen nézelődtünk és gyönyörködtünk a termékekben, ám miután a csemeték már a második teáspoharat is eltörték, átmentünk a szomszédos fazekasműhelybe, ahol mily meglepő, újabb tea várt ránk. Az avanosi fazekastermékekhez a Vörös-folyó különleges tulajdonságokkal bíró, vöröses színű agyagját használják.
A központban a folyó mindkét partját sétálók és parkok övezik, és ott csak egy módon lehetett átkelni a folyón: függőhídon. A hétvégi tömeget figyelembe véve elég félelmetes mutatvány volt, a vigyor csak a kölykök miatt fagyott az arcomra, mert bizony én alig vártam, hogy átérjünk. Az aprónép persze élvezte, csakúgy, mint a sétálón portyázó lufiárustól kikönyörgött, majd fél órán belül elröptetett lufikat, és a folyóban úszkáló sok-sok kacsa látványát.
Bármerre is látogasson az ember Törökországban, szinte biztos, hogy valamilyen regionális gasztronómiai csodának a földjén jár, amit nem szabad kihagyni. Mi hallgattunk a jó szóra, és megkóstoltuk a régió specialitását, a testi kebabot. Az ételnek az a különlegessége, hogy avanosi cserépedényben készítik. A cserépedényt megtöltik marhahússal, zöldségekkel és fűszerekkel, majd az edény száját lezárva kemencében sütik készre. A több óra alatt elkészülő finomságot az agyagedénnyel és egy kis kalapáccsal együtt szervírozzák, majd az edényt óvatosan feltörve öntik azt a tányérra.
Hőlégballonok a magasban
Számomra a legnagyobb élményt a hőlégballonok nyújtották, bár nem ültünk fel egyikre sem. A turisták egy része kifejezetten a hőlégballonozás élményéért érkezik, nekem bőven elég volt az, hogy napfelkelte előtt lencsevégre kaphattam őket.
Már tudtuk, hova kell menni fotózni, útközben azt is megfigyelhettük, ahogy fellobban bennük a tűz, és a petyhüdt ballonok lassan élettel telnek meg. Mire az első a levegőbe emelkedett, egész népes csoport gyűlt össze körülöttünk kisebb-nagyobb fényképezőgépekkel. A ballonok gyors egymásutánban emelkedtek a levegőbe, miközben a felkelő nap első sugarai egyre határozottabban kezdték áttörni a sziklákkal cakkozott látóhatárt. Rövid idő alatt mintegy 50-60 hőlégballon lebegett előttünk, a szemkápráztató látvány leírhatatlan. A nap, abban a pillanatban, ahogy felbukkant velünk szemben, aranyos fénysugárral szórta be a holdbéli tájat, a kerekded formák ragyogtak a napsütésben. Egészen sokáig figyeltük, ahogy a ballonok mozognak, és végül a helyi pékségben megvásárolt friss pékáruval megpakolva sikerült visszaérnünk, mire az aprónép felébredt…
A régió tengernyi csodát kínál, amelynek csak egy részét tudtuk felfedezni, bizton állíthatom mindannyiunk nevében, hogy ha lesz lehetőség, visszatérünk. Minden sejtünkkel éreztük, hogy mennyire picik és halandók vagyunk, ha az időre gondolunk, ugyanakkor azt is, hogy milyen rendkívüli dolgokra képes az ember, közös erővel, együtt. Ez utóbbit most különösen jó volt érezni…
K. Tengeri Dalma – Türkinfo
Gallérink alá pökik az német
Akár tetszik, akár nem, a török megszállás idején változó határokkal és szövetségi rendszerekkel, de “három Magyarország” alakult ki. A királyság nyugati karéja Habsburg uralom alatt, a középső részek a töröknek hódolva, keleten pedig a sokszor idézett hintapolitikát folytató, többé-kevésbé önálló Erdélyi Fejedelemség létezett.
A megosztottság viszont csak a térképen volt ilyen éles, a három országrész kulturálisan továbbra is egységet alkotott, a szellem terjedését nem állították meg a határok. Az erdélyi hitújítók szavaira a Királyi Magyarországról jött a replika és fordítva, a törököt pedig nemigen érdekelte, mivel foglalkoznak a gyaurok “szabadidejükben”, miután befizették az adót.
“Magyar nemzetnek szabadsága”
És ami még fontos, nem halványult az összetartozás érzése, a független, önálló Magyar Királyság feltámasztásának igénye egyik oldalon sem. Míg a XVI-XVII. századot Európában a vallásháborúk jellemezték, addig a Kárpát-medencében a “vallási fanatizmus” gyakorlatilag megmaradt szavak szintjén a katolikus Habsburg és a protestáns erdélyi területek között.
Kit nevezhetnénk például Pázmány Péter esztergomi érsek, a katolikus megújulás legfőbb ellenfelének, ha nem az erdélyi fejedelmet? Mégis ezt mondta, ráadásul a harmincéves háború idején nála járó erdélyi követnek, Kemény Jánosnak:
„Átkozott ember volna, ki titeket arra kísztetne, hogy töröktől elszakadjatok, ellene rugoldozzatok, míg Isten az kereszténységen másképpen nem könyörül; mert ti azoknak torkokban laktok […] mert noha ím látod, édes öcsém, nékünk elégséges hitelünk, tekéntetünk van mostan az mi kegyelmes keresztény császárunk előtt, de csak addig durál az az német nemzet előtt, míglen Erdélyben magyar fejedelem hallatik floreálni, azontúl mindjárt contemptusban jutván, gallérink alá pökik az német, akár pap, barát vagy akárki légyen”
Folytatás >>>
Forrás: 24.hu
Az én Törökországom: Nijat Ayvaz fotográfiái
Nijat Ayvaz egy sokszínű és igen érzékeny fotóművész, aki hazája, Törökország, bemutatásával együtt képes az örök érvényű emberi életutat is egyszerre megmutatni nekünk a gyermekkor – nem mindig – gondtalan éveitől a felnőttkor munkával töltött napjain át a távozásban gondolkodó, utolsó cigarettáját meggyújtó öregember megörökítéséig. Egy ország, egy életút: kettő az egyben.
A kiállítás helyszíne: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
A kiállítás megtekinthető: 2017.05.05. – 2017.07.02.
Courtney Vandersloot lett az év játékosa is
Törökország – A magyar válogatott honosított irányítója a döntő legértékesebb játékosa cím után újabb elismerésekben részesült.
Az eurobasket.com kosaras szakportál díjazta az egyéni teljesítményeket a török női bajnokságban. A magyar válogatott honosított irányítója, Courtney Vandersloot azok után, hogy a bajnoki döntő MVP-je lett, most gyakorlatilag minden címet bezsebelt, amit be lehetett.
BB1.hu
A török fiatalemberek új trendje: olvasó, feszes ing és boka felett végződő szűk nadrág
Mostanság, különösen a közösségi médiában, egyre több olyan fiatal férfit látni, akik követik az új stílust. Persze ízlések és pofonok, de nincs mit tenni, ez az új divat. 
A trend része a titokzoknival hordott cipő, hogy a dús szőrzetű boka kilátszódjon, valamint a szűk fazonú nadrág és a testhezálló zakó. A feszes inghez karcsúsított mellény dukál, ami egy Szulejmán-stílusú hipszter szakállal kiegészítve még népszerűbbé teszi a viselőjét. Az új divat hódolói még pénteken is titokzokniban járnak, majd óvatosan tipegnek be a pénteki imára, attól félve, hogy elhagyják az aprócska ruhadarabot.
A „testvérem” és a „menő vagy” kifejezések ezekben a körökben elfogadottak, előszeretettel használják őket. Másik közös tulajdonságuk, hogy ragaszkodnak a Passat kocsikhoz.
Anatólia kulturális sokszínűsége ölt testet a stílusukban, ők nem olyanok, mint az átlagember. A nyugat modernizmusa az anatóliai kultúra örökségével keveredik, és ezt egyfajta társadalmi üzenetként közvetítik. A gondolkodásmódjuk ugyan már belépett az Európai Unióba, de a szívük Çorumban, Anatóliában maradt. A divatnak megfelelően akarnak öltözködni, viszont ragaszkodnak a hagyományos patriarchális magatartáshoz is, aminek eredménye ez a rendkívül abszurd stílus.
A trend része még a vízipipa és ha olyan helyre mennek, a megfelelő úszónadrág is. A galériatulajdonosok és a kávézók, vízipipázók üzemeltetői már felismerték az új divatban rejlő lehetőségeket.
Életfilozófiájuk, hogy nem kell stresszelni semmin, minden jó úgy, ahogy van. Ezzel a mottójukkal pedig könnyen alakítanak ki új kapcsolatot a hasonlóan gondolkodó fiatalokkal.
A hanghordozásuk többnyire azonos, például a testvérem szót mindig ugyanúgy ejtik ki. A fekete-tengeri zene szintén nagyon kedvelt a köreikben. Ezek a fiatalok jól értenek az olvasó használatához, és naponta akár 12 pohár teát is megisznak…
Forrás: Ekşi Şeyler
Fordította: Szebényi Erzsébet – Türkinfo
„Nálunk nincs szabadság, és többnyire nem is volt”
Törökországban bármikor bármi megtörténhet, lehet, hogy egyszer csak menekülnünk kell, lehet, hogy nem. Klubok és újságok zárnak be, írók, újságírók, zenészek kerülnek börtönbe. Most már a minimális demokrácia sincs meg – mondja a Crossing the Bridge című filmből ismert török Baba Zula alapítója. A most húszéves, szombaton a Budapest Folk Festen fellépő zenekar egyik alapítója, Murat Ertel a hagyomány és a modernitás viszonyáról, a török politikai helyzetről és az vándorénekesek, az ashikok hagyományáról beszél az interjúban.
hvg.hu: Most húszéves az annak idején alkalmi társulásnak indult zenekar. Hogyan szaladt el ilyen gyorsan az idő?
Murat Ertel: Hosszú idő ez, az biztos. Annak idején egy filmzenére jöttünk össze, aztán úgy maradtunk, és boldog vagyok, hogy így történt. Így lett az belőlem, amit akartam, zeneileg így sikerült megvalósítani, amit szerettünk volna. Sokan néhány lemez után elkezdik sikerre váltani a kreativitást, mennek a pénz után, a hírnév után. A saját érdekeik szolgálatára használják a zenét. Ebből sosem születik jó zene.
hvg.hu: És a jó zene miből lesz?
M. E.: A zenét magáért kell szeretni és csinálni. A zene nem eszköz, hanem mi vagyunk a zene eszköze, médiuma. A belső zenénkre kell figyelni, és azt megpróbálni felszínre hozni. Ez sosem sikerül teljesen persze, mert a bennünk szóló zene a legszebb zene. De nekünk legalább sikerült végig izgalmasnak maradnunk a saját magunk számára, és ez az, ami nekem a legfontosabb.
Forrás: hvg.hu
Hogyan cselezte ki gróf Pálffy Miklós komáromi főkapitány a törököket?
Valóságos időutazás, élő történelemóra helyszíne lesz május 19-21-én a tatai vár. Ha nem tudja, mi az a Tatai Patara, olvasson tovább!
Nem is gondolnánk, mekkora rajongótábora van az elöltöltős puskáknak, és egyáltalán, a korhű ruhákban lejátszott híres történelmi csatáknak. Az ő nagy ünnepük az úgynevezett Tatai Patara, amelynek – az eredeti, 1597-es eseményt nem számítva – 10. alkalommal ad otthont a tatai vár és az Esterházy tér. Mielőtt azt gondolnánk, hogy műkedvelő handabandázásról van szó, szögezzük le: neves múzeumi szakemberek és történészek segítenek a múltidézésben. A korhű ruhák, haditechnikai eszközök és autentikus csatajelenetek egyedülálló élményt garantálnak a nézőknek.
A történet szerint az 1594-ben kirobbanó újabb háborúban Tata négybástyás vára török kézen van, ami komoly akadálya annak, hogy elindítsák a dunántúli keresztény hadmozdulatokat. A hadi kudarcokat látva gróf Pálffy Miklós komáromi főkapitány furfangos tűzmestereinek segítségével cselvetésre szánja el magát és 1597. május 23-án kapupetárdával „kopogtat be a várkapun”.
A múlt és a jelen összekapcsolása a 25. Klapka György Lövészdandár segítségével valósul meg. A reformáció 500. évfordulójára való megemlékezésként vándorprédikátorok és röplapok segítségével idézik fel a végvári katonaság és a mezővárosok lakossága között a XVII. században gyorsan elterjedő reformáció tanításait.
A „Tatai Patara 1597” Török Kori Történelmi Fesztivál évről évre egyre különlegesebb programokkal várja az érkezőket. Idén belemerülhetünk a XVI-XVII. század mindennapjaiba, kipróbálhatjuk magunkat a korabeli mesterségekben vagy az akkori ételek készítésében is. A kóstolók után borral, serbettel vagy hűs forrásvízzel olthatjuk szomjunkat. Múltidéző kiállítások, katonazenekari fesztivál, lovasbemutatók, török kávékóstoltatás és gyönyörű hastáncosok várják a látogatókat, a korhű vásári forgatagban mutatványosokkal, tűzzsonglőrökkel találkozhatunk, a Nánai Sólymos Vitézek pedig történelmi színielőadásokkal varázsolnak. Aprajafalvában kézműves foglalkozások, csepűrágók tábora és népi játszótér várja a kicsiket.
A Tatai Patara több mint ötszáz hazai, cseh, szlovák, lengyel, finn, német, osztrák és olasz hagyományőr, valamint több száz további közreműködő összefogásának köszönhetően valósul meg. A monumentális csatajelentekben pikások, muskétások, janicsárok, azabok, seymenek és pattantyúsok mutatják be harci tudományukat a korabeli taktikának megfelelően. Általános iskolás gyerekek számára kihagyhatatlan.
További részletek itt.
Forrás: valasz.hu