Érdekes magyar nyelvű levelet közöl Benedek professzor szolnoki oklevélgyűjteményében.
A magyar szó azért újság, mert török írta, Husszein egri pasa, bár a török nagyurak szerettek a nyelvünkön levelezni. Nem lehetett olyan nehéz számukra elsajátítani a magyar szót, mint egy latinon felnőtt embernek.
Mifelénk is akadt törökül szóló, például Balassi Bálint is gond nélkül verselgetett ezen a nyelven, ha úgy hozta kedve. A török amúgy is becsült bennünket, szinte azt hihetnénk, puszta barátságból pusztította ki a fél országot.
A szép keleti szóvirágokkal ékeskedő iromány a Kassán székelő Csáky Ferenc felső-magyarországi alkapitánynak panaszolja az ónodi és szendrői végváriak által Szolnok alól elhajtott hétszáz szarvasmarhát, s kéri az éppen érvényben levő sokadik békeszerződés értelmében a négy lábon járó vagyon visszaszolgáltatását.
„Mi, az hatalmas és győzhetetlen császárunk, vég Eger várának Tisza és Duna között való helyeinek és hadainak gondviselő ura és parancsolója tekintetös és nagyságos vitézlő Husszein pasa hozzánk illendő tisztességes dolgokban szomszédságbeli szolgálatunkat ajánlok nagyságodnak, mint szomszéd vitéz úr jóakarónknak, Isten kívánta jókkal áldja meg nagyságodat.”
Akár nem is ellenfelek leveleznének, hanem mézzel kenegetnék egymást. A derék pasa a továbbiakban is hasonló nyájassággal adja elő, hogy a nevezett katonák, összesen háromszázan, lopva, zászlóikat elrejtve jártak Szolnok alatt, mintha nem hadakozni jönnének, s akkor ragadt kezükhöz a szultán marhacsordája.
Történelmi lehetőség kapujában állt a Besiktas a Monaco ellen, hiszen a törökök korábban soha nem jutottak tovább a Bajnokok Ligája csoportköréből, s most a Monaco ellen egy győzelemmel ezt (a csoport később kezdődő mérkőzésének eredményétől függetlenül is) megtehették volna – más kérdés, hogy nem sikerült, hiszen a meccs 1–1-es döntetlennel ért véget.
A Besiktas szurkolói ismét pokoli hangorkánt generáltak a mérkőzés kezdésére – erről a lipcsei Timo Werner is tudna mesélni… – s a hangzavar csak tovább fokozódott, amikor a 7. percben szemet gyönyörködtető akciót vezetett a hazai gárda, de Danijel Subasic kapuja nem forgott veszélyben.
Az első negyedóra elteltével sikerült a vendégeknek kiszabadulni a törökök szorításából, s Thomas Lemar szöglete után Youri Tielemans fejesét kellett bravúrral védenie Fabri kapusnak.
A folytatásban kimondottan lüktető, izgalmas játék folyt a pályán, még akkor is, ha igazán nagy gólhelyzetig nem jutottak el a csapatok.
A félidő hajrájában aztán megint Fabrinak kellett védeni: a csereként beálló Sztevan Jovetics passza után Rony Lopes közeli pörgetését hárította, míg a túloldalon Ricardo Quaresma jobbról, jobb külsővel rászúrt lövése jelentett munkát Subasicnak.
A félidő mégis úgy végződött, ahogy kezdődött: pokoli török füttyszóval, miután Adriano eladott labdájára Rony Lopes csapott le, és a hátráló Pepe mellett 18 méterről könnyen a jobb alsó sarokba tekert, 0–1!
A második félidőnek nagy lendülettel ment neki a hazai gárda, és az erőfeszítéseket néhány perc után siker koronázta, amikor Jorge tizenegyest érően húzta el Quaresma lábát, s a büntetőt Cenk Tosun váltotta gólra, 1–1!
Az Álom hava című dráma kapta a legjobb nemzetközi játékfilm nagydíját az indonéziai Szellem, Vallás és Képzelet Nemzetközi Filmfesztiválon – közölték a készítők szerdán.
A magyar-szerb koprodukcióban készült történelmi filmet a vajdasági Bicskei Zoltán írta és rendezte. Az Álom hava története az 1600-as évek végén, a törökdúlásban kiürült Bácskában játszódik. A filmet a 13. században épült, majd a török hódítás alatt megrongált román stílusú aracsi romtemplomban forgatták, amely az egyik legkorábbi építészeti emlék a Vajdaságban.
A fesztivál díjait november 10-én és 11-én adják át Bali szigetén.
A készítők tájékoztatása szerint a produkciót a 6. Delhi Nemzetközi Filmfesztiválon is bemutatják decemberben.
Az Álom hava a Magyar Média Mecenatúra Program keretében készült magyar és szerb színészek részvételével.
A pécsi közgyűlés következő ülésén a tervek szerint külön napirendi pont keretében emlékeznek meg a reformáció 500 éves jubileumáról, jelentette be kedden Őri László alpolgármester. A reformáció Pécs és Baranya történelmében is meghatározó szerepet játszott.
Ma 500 éve annak, hogy Luther Márton Wittenbergben kiszegezte híres 95 pontját a vártemplom kapujára, a hagyomány szerint 1517. október 31-én ezzel a lépéssel indult el a reformáció.
Őri László, Pécs alpolgármestere kedden a Szabadság úti református gyülekezet Kálvin termében tartott megemlékezésen hangsúlyozta, Luther nem forradalmat, egyházszakadást akart, azonban lépése mégis alapjaiban változtatta meg Európa akkori szellemi-társadalmi struktúráját.
Őri László kiemelte, a nemzeti kultúrák a nemzeti nyelvű bibliafordításoknak, a nemzeti nyelvű liturgiák bevezetésének köszönhetően fejlődésnek indultak, és olyan sajátos protestáns szellemiséget hoztak létre, amely a modernkori történelmünk megszületését, magyarságunk megmaradását segítette elő.
Baranya a mohácsi csata, majd Budavár elfoglalását követően, ahogy Magyarország középső része, török uralom alá került. Sokan menekültek el az idegen elnyomás elől: elsősorban a birtokosok, illetve a papság. A keresztyén templomokat az iszlám hitű törökök felgyújtották, kifosztották. Az otthonaikhoz ragaszkodó emberek templomok és papok nélkül maradtak.
Mint azt a megyeszékhely alpolgármestere hangsúlyozta, a három részre szakadt Magyarországon, amely a kilátástalanságba, a reménytelenségbe, a sötétségbe süllyedt, a reformáció jelzőtüzei lobbantak fel. Ez különösen igaz Baranyára, hiszen Sztárai Mihály 120 protestáns gyülekezetet alapított térségünkben, ez a tény pedig kellő alapot nyújt ahhoz, hogy megállapíthassuk, Baranya is a magyar reformáció egyik bölcsője.
Őri László alpolgármester azt is elmondta: miközben Európában vallási üldöztetések, harcok dúltak, addig Pécs már a török korban példát adott a békés egymás mellett élésből, a befogadásból, hiszen a tettyei Mindenszentek-templomát közösen használták katolikusok, reformátusok, unitáriusok.
A Törökország délkeleti részén, Adıyaman tartományban található, 2134 méter magas Nemrut-hegyet 2017. januárja óta 52 000 turista kereste fel.
A Nemrut-hegy 1987 óta az UNESCO Világörökségi Listáján is szerepel. A Délkelet-Törökországban húzódó Kelet-Torosz-hegység egyik legmagasabb pontja a Nemrut-hegy, ahol egy 1. századból származó templomsír is található.
I. Antiokhosz örmény király a késő hellenisztikus korban nagyméretű szobrokat építtetett a hegyen, többek között egy templomsírt és az istenek templomát is. Az itteni szobrok között ezen kívül még két oroszlánt, két sast és számos görög, örmény és iráni istenség szobrát is láthatjuk.
Mivel ez elsőszámú régészeti lelőhely és természetvédelmi terület is, így a leletek védelem alatt állnak.
A Nemrut-hegy kincseit bármely napszakban megtekinthetjük, de igazán csodás látvány naplementekor tárul elénk.
A hazai sajtó történetében a törökökkel és Törökországgal kapcsolatos régebbi híreket felelevenítő sorozatunk alábbi részében egy olyan cikket idézünk fel, melyben Kúnos (avagy Kunos) Ignác (1860–1945) nyelvész, turkológus és folklorista nyilatkozik Az Ujság című lap 1924. március 9-i számában a kalifátus megszüntetésével kapcsolatban.
A pályája elején dialektológiával foglalkozó Kúnos (1881-ig Lusztig) Ignác Vámbéry Ármin, Goldziher Ignác és Budenz József nyomdokain és ösztönzésére az 1880-as években fordul a török nyelv és filológia felé: 1885-től öt éven át Konstantinápolyban él – ezen évek alatt beutazta a korabeli Oszmán Birodalomat, széleskörű megfigyeléseket téve a török nyelvjárások, népköltészet, mesevilág és folklór világával kapcsolatosan. Török nyelvkönyveket is adott ki, majd 1925–1926-ban az isztambuli és ankarai egyetemeken is oktatott a török kormány meghívására; Budapesten fél évszázadon át volt a török filológia egyetemen oktató tanára. 1945. január 12-én, Budapest ostroma során hunyt el.
Kúnos Ignác sírja a Kozma utcai zsidó temetőben
Az 1903-ban alapított Az Ujság hamarosan igen népszerű politikai napilappá válik, olyanok is írnak benne, mint Mikszáth Kálmán és Móricz Zsigmond. A lap 1925-i pünkösdi számában jelenik meg a volt belügyminiszter, Beniczky Ödön nyilatkozata is a Népszava egykori szerkesztőjének, Somogyi Bélának és munkatársának, Bacsó Bélának 1920-as meggyilkolásáról: Beniczky e nyilatkozatában a gyilkosságot egyenesen Horthy személyéhez köti; emiatt a lapot betiltják, Beniczkyt pedig kormányzósértésért három év fogházra ítélik. Még 1925-ben a lap újjáalakul és immáron Ujság néven jelenik meg ismét, 1944. márciusában bekövetkezett végleges megszűnéséig.
Az Ujság 1924. március 9-i címlapjának fejléce
Az Ujság 1924. március 9-i számában jelent meg az alábbi, „A sztambuli kalifátus megszüntetése” című cikk, melynek alcíme: „Beszélgetés a kalifátus történetéről és az angorai határozat jelentőségéről”. A cikket, ahogy azt sorozatunk korábbi részeiben is megszokhattuk, eredeti helyesírással közöljük, teljes terjedelmében. A cikk néhány nappal azután született, hogy 1924. március 3-án az ankarai parlament egy sor olyan törvényt fogadott el, melyek a modern Törökországot a szekularizáció útján terelgették tovább: e történelmi jogszabályok egyike volt a kalifátus eltörlését előíró törvény is. A kérdés jelentőségét a lap egy Kúnos Ignáccal készült interjú formájában dolgozta fel:
„Külön török hazafiság nincs, mondotta az öreg Vámbéry, mert a mohamedánok nem nemzeti, hanem vallási életet élnek s ez teszi őket eggyé az egész világon. Igy volt mindenesetre, mig Törökországban közbe nem jöttek a forradalmak s közbe nem jött a világháboru. Ezekenek tüzében született meg az a külön török hazafiság, melynek előjeleit Vámbéry, életének végén, az ifjutörök mozgalmak s Abdul Hamid letörésének idején csodálkozva látta. A konstantinápolyi kalifátus nincs többé s van már török hazafiság. De lehet kérdezni, hogy a külön török hazafiság megszüntetésével meghalt-e minden iszlámhivőknek közössége, s azzal, hogy a konstantinápolyi kalifátus megszűnt, elszakadt-e a világ háromszázmillió mohamedánjának közössége Törökországtól? Az ember hajlandó volna azt hinni, hogy Kemal basa és az angorai nemztegyűlés, mikor pörölycsapással összezuzta a sztambuli kalifátust – s nem általában a kalifátust – valóság szerint szorosabbra fűzte a mohamedán világ egységét s talán megszűnik az a szakadás, mely négyszáz éven át két külön gyűlölködő felekezetre – a szunniták és a siiták felekezetére – szakitotta a próféta követőit. Mert a perzsa siiták joggal mondhatják, hogy a konstantinápolyi padisah bitorló a kalifák egyházi trónján, melyre a próféta egyenes – arab leszármazói hivatottak, nem pedig II. Szelim utódai, akik nem Mohamed törzséből fakadtak, s nem arabok, hanem törökök. S az ember hajlandó hinni, hogy az eljövendő kalifa – mert el fog jönni – helyreállítja az igazhívők egységét; mert el fogja ismerni egyházi fensőbbségét a perzsa, a hetvenmilliónyi indiai, az arab és az egész afrikai mohamedánság minden iszlámhivője, el fogja ismerni a török is.
Azzal, hogy Abdul Medsid szultán most már mint kalifa is elvesztette hatalmát s külföldre menekült, a török szultánok hódításban és hatalmomban gazdag történetének, ugylátszik, örökre vége szakadt. A török és az egyetemes mohamedán történelemnek így határkövéhez ére, időszerű visszanézni a kalifátus multjára s egy pillantást vetni még homályba burkolt jövőjére. A politikai elmélkedés így félbeszakad és átadja a szót a törökség egyik legavatottabb magyar ismerőjének, Kunos Ignácnak, ki a magyar keleti tudomány nagyjainak: Vámbéry Árminnak és Goldziher Ignácnak életében is tekintéllyel szólhatott hozzá az ily kérdésekhez. Kunos Ignác ezt mondja el tudósítónk utján a konstantinápolyi kalifátus megszüntetésének jelentőségéről Az Ujság olvasóinak:
– Az iszlám állami és egyházi kormányzásában Mohamed próféta közvetlen utóda a kalifa. Kezdetben, mindaddig, míg II. Szelim szultán 1517-ben el nem foglalta Egyiptomot, a próféta leszármazói a kureisita, az omajida és az abbaszida törzsből, tehát arabfaju népből kerültek ki a kalifák. A kalifa székhelye először Medina, aztán Damaszkusz, Bagdad és később Kairó lett. Mikor II. Szelim elfoglalta Egyiptomot és előzte Egyiptom világi uralkodóját, az akkori kalifát magával vitte Konstantinápolyba és kényszerítette a kalifátusról való lemondásra. Ekkor került Konstantinápolyba a próféta zászlaja és a próféta nevéhez fűződő több ereklye, melyeket féltve őriznek ma is. Minthogy a szultán, vagyis az oszmán dinasztiának tagja nem arab eredetű, a többi mohamedán állam tagadta a török szultánok padisah voltát és a siiták (perzsák) mai napig nem ismerték el kalifának a török szultánt. Csak a világháboru hozta közelebb egymáshoz a mohamedán népeket a sztambuli szultánság kalifátusi eszméjéhez, azt remélve, hogy az egyesült mohamedánságnak sikerül így jobban védelmezni meg gazdasági érdekét.
– Kemal pasának merész és az ország egész alapját megrendítő elhatározása ugy is magyarázható, hogy mivel nem tartotta legálisnak a sztambuli kalifátust és egyébként is meg akarta alapitani a nemzeti Törökországot, tudatosan dobta el a kalifátusi eszmét – amit egyébként Konstantinápolyban alig mert volna megtenni, mert ott nagy többségben vannak a szultánátussal egybekötött kalifátus hívei.
– A jövő fogja megmutatni, hogy Kemalnak sikerül-e Konstantinápolyban is keresztülvinni e vakmerő tervét, mely gazdaságilag is meg fogja rázkódtatni az országot, annál is inkább, mert attól lehet tartani, hogy Anglia, mely mohamedán alattvalóinak nagy számánál fogva már a világháború idejében is tett kísérletet a kalifátus megszerzésére, az angorai határozattal nem kap-e kezébe oly fegyvert, mellyel halálos csapást mérhet az uj Törökországra.
– Minthogy Fuad, Egyiptom szultánja, mint a próféta leszármazottja, jogosultabb a kalifai méltóságra, kínálkozik az a feltevés, hogy Anglia elő fogja mozdítani kalifává való kikiáltását, vagy nem ellenzi a hedsaszi királynak kalifává való kikiáltását, – és ezzel Törökország elveszti a mohamedán tartományok egyházi vezetését. Lehet remélni, hogy Kemal pasa megtalálja a módját, hogy megalapozva az erős nemzeti Törökországot, az elvesztett egyházi vezetés helyett Nyugaton fogja megtalálni Törökország politikai és gazdasági kapcsolatait.
A kalifátus jelöltjei közül bennünket azért érdekel most Fuad, Egypitom szultánja, mert emlékszünk reá, hogy a háboru első vagy második évében, még mint török herceg, Budapesten járt. Meglátogatta akkor tudományos intézményeinket s megjelent az egyetem rektori hivatalában is, hol Goldziher Ignác arabul, Kunos Ignác pedig török nyelven üdvözölte. Ő az, kire nemsokára az egész mohamedán világ szeme néz.”
II. Abdul Medzsid, az utolsó kalifa
Az utolsó oszmán kalifa, II. Abdul Medzsid (1922–1924) alig másfél évig viselte e tisztséget, melyet elődje, a még szultánként is uralkodó VI. Mehmed kalifa utódjaként nyert el. II. Abdul Medzsid annak az Abdul Aziz szultánnak fiaként született 1868-ban, akinek nevével sorozatunkban már többször is találkozhattunk: Abdul Aziz szultán és kalifa 1867-ben nyugat-európai körutazása részeként Magyarországra is ellátogat, majd 1869-ben Ferenc József keleti útját követően négyet a konstantinápolyban őrzött corvinák közül az osztrák–magyar uralkodónak ajándékoz.
II. Abdul Medzsid kalifa, aki soha nem uralkodott szultánként, s aki egybként tehetséges festő is volt, a kalifátus felszámolása után száműzetésbe vonult családjával – 1944 augusztusában Párizsban halt meg.
Horváth Krisztián – Türkinfo
A cikk az Otokoc Hungary Kft. támogatásával készült.
2008-ban nagyon ment a világ bulvársajtójában a sztori, hogy egy török város, Batman polgármestere beperelte a Warner Bros filmstúdiót névbitorlás miatt. Meglepő módon a hírből igaz volt az, hogy:
De az ügy sosem jutott el a bíróságig, többek között azért, mert a képregényhős Batman korábban kapta a nevét, mint a város Batman, szóval a névbitorlás tulajdonképpen fordított irányú volt.
Az egész per valójában a polgármester médiahekkje volt, hogy az aktuális Batman-film, a Sötét lovag körüli médiafelhajtás hullámain lovagolva megismertesse a városát a világgal, és feldobja a helyi turizmust. A kérdés viszont ettől még áll: hogy a fenébe hívhatnak egy várost Batmannek?
Batman városának eredeti neve Iluh volt, és a korai 1500-as években esik róla először említés a krónikákban. Évszázadokon át egy álmos kis falu volt a mai Törökország délkeleti részén, főleg kurdok lakta környéken. Az 1940-es években aztán olajat találtak a közelben, sőt, mint hamarosan kiderült, az ország egyik legnagyobb lelőhelyét. Ahogy elérte az Isztambul felé vezető vasútvonal, az akkor alig 3000 lakosú városka eszeveszett fejlődésbe fogott, és igazi nehézipari központtá nőtt (de annyira, hogy az első gimnázium csak 1975-ben kezdett működni a városban).
1957-ben a város hivatalosan megkapta a Batman nevet.
– teszi fel a kérdést az egyik fejezet címében Hatice Meryem, amelynek tisztázása a magyar olvasók számára valószínűleg nem haszontalan. Kozluk Isztambul külterületének egyik negyede, amelynek bádogházai egy éjszaka alatt bújtak ki a földből, és ahol az abszolút szenzációt az jelenti, hogy hosszú évek után végre megnyitnak egy bevásárlóközpontot, ahol ugyan nincs akkora választék, mint egy isztambuli plázában, de legalább jóval olcsóbb annál.
Kozluk bádogházait olyan emberek lakják, akik számára egy-egy hétköznapi tárgy még óriási jelentőséggel bír: talán nehéz innen elképzelni, hogy egy háztartás legfényesebb ékessége egy részletre vett jénai tál, ami még a szomszédok csodálatát is képes kivívni. Kozluk lakói nem élnek anyagi jólétben, és kicsit olyan is ez a város, mint a purgatórium: ez már nem az elmaradott vidék, de még nem is a török modern nagyváros. Ebből a purgatóriumból pedig továbblépni akkora mutatvány, hogy a legtöbben egész életükben várnak az erre alkalmas pillanatra – de hiába.
Kozlukban a nők sokkal erősebbnek tűnnek, mint a férfiak. A férfiak elveszett, tétova fickóknak látszanak, akik sok mindenre nem alkalmasak, de arra biztosan nem, hogy igazi családfőként viselkedjenek. Akiknek pedig családjuk sincs, azoknak a kilátásai még rosszabbak:
Munka sehol. Pénz sehol. Olyan, aki szeretné őket, vagy akit szeretnének, sehol. Senki, akire várnának, akinek lesnék az érkezését vagy aki hiányozna. Csak annyira tellett, hogy bepiáljanak, beszívjanak, beseggeljenek, elázzanak. (…) Fontos dolgokról nem beszélgettek, nem kerültek szóba a kormány elhibázott döntései, sem a világot fenyegető környezeti katasztrófa, sem az Európai Unió, sem a hol emelkedő, hol eső, hol a napot a legmagasabb értékkel záró tőzsdeárfolyamok. Leginkább a fociról beszélgettek.
A kozluki nők sokkal talpraesettebbek,
mint a férfiak és a vallásos háttér mellett ezért is lehet az, hogy a férjek és fiúk képtelenek túllépni azon a népszerű elméleten, miszerint „minden nő kurva” (és így például az a jó énekesnő, aki nem riszálja magát) és attól tartanak, ha ők nem vállalják az erkölcsi felügyeletet (akár az önbíráskodás árán is), akkor Kozluk egyből Szodomává változna. A nőkben pedig ez frusztrációt szül: a regény talán egyik legmegkapóbb része az, ahol a tinédzserlány Elmas, a regény egyik főszereplője felsorolja saját bűnlajstromát, aminek túlkapásai nemcsak az életkori sajátosságokból következnek, hanem a környezet merevségéből is.
Török régészek egy közel 8600 éves medveszobrot találtak Törökország nyugati részén, İzmir tartományban. Az ásatások a Yeşilova régészeti lelőhelyen jelenleg is folynak.
Az ásatási csoport vezetője, Zafer Derin arról számolt be, hogy több mint 2000 olyan tárgy került elő a feltárás során, melyek a neolitikus korból származnak. Ezek közül az egyik legérdekesebb tárgy egy 5 cm magas, medvét ábrázoló kerámiaszobor. A régész szerint valószínűleg gyerekjáték volt, ezen keresztül ismerkedhettek a gyerekek a vadvilággal.
forrás: aa.com.tr
További leleteket is találtak ezen az ásatáson, egy kb. 5000 éves cumisüveget, valamint egy 8000 éves kis házikót.
Az Égei-tenger partján található İzmir tartományt korábban Szmirna néven ismerték. A görögök alapították, majd a rómaiak kezére került, és Nagy Sándor építette újjá, mielőtt a 15. században az Oszmán Birodalom része lett.
Napjainkban a terület fontos régészeti lelőhely, a szmirnai római agóra helyén ma szabadtéri múzeum található. A dombtetőn álló Kadifekale (bársony kastély) Nagy Sándor uralkodása idején épült, és a városra néz.
![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
Érdekes magyar nyelvű levelet közöl Benedek professzor szolnoki oklevélgyűjteményében.
