Volt egyszer egy favágó, ennek meg három lánya. Abból éldegélt ez a favágó, hogy minden­nap a hegyek közé ment, fákat hasogatott és aztán eladta.

Egy reggel ismét megy a hegyek közé és amint javában hasogatja a fákat, egy dervis jelenik meg előtte és köszönti:

– Szelám álejküm, favágó apó!

Fogadja a favágó a köszöntést és kérdi tőle, hogy mi jóval jött.

– Kérdezek tőled valamit, – feleli a dervis – vajjon meg tudsz-e rá felelni?

– Hadd hallom hát – mondja a favágó.

Azt kérdezi a dervis:

– Mi a hold, mi a csillag, mi az éjszaka, mi a nappal? Három napod van, hogy megfelelhess rá, különben levágatom a fejed.

Azzal elmegy a dervis és mint padisa tér vissza a palotájába.

Kifakad a mi favágónk és így kesereg a sorsán:

– Teremtő Allah, mit küldtél a fejemre? Szegény ember vagyok, mit tudom én az ilyesmiket?

Úgy nekikeseredik a gondtól, hogy abbahagyja a munkát és ballag vissza, hazafelé.

A legidősebbik lánya nyit neki ajtót és meglátja a bánatot az apján.

– Mi történt veled, apó? – kérdezi tőle. – Egészen megváltozott az arcod.

– Ó jaj lányom – feleli az öreg – egy dervissel találkoztam az erdőben és ezeket mondotta nekem.

Elmondja a lányának a dervis kérdéseit.

– Hahha – kacag fel a lány – én meg azt hittem, hogy azt fogod rá felelni, hogy semmi baja a lányodnak, csak egy edényünk fedele repedt meg.

– Pusztulj a szemem elől – förmed rá a lányára – még gúnyt űzöl belőlem.

Szedelőzködik másnap a favágó és megyen ismét a hegyek közé. Javában vagdossa a fákat, amint megint előtte a dervis és kérdi az embertől, hogy tudja-e már a feleletet!

– Nem tudom biz én – feleli a favágó.

– Két napig még gondolkozhatsz rajta – mondja a dervis-padisa és otthagyja az embert.

Töpreng a favágó, a munkát is abbahagyja és bandukolgat hazafelé. Ezúttal a középső lánya nyit neki ajtót és látja, hogy csupa aggodalom az apja arca.

– Mi a baj, apó, hogy olyan hamar visszajöttél? – kérdi a lánya.

– Hogy még te is kinevetnél, mint a nénéd? Láss csak a dolgod után – mondja neki az apja.

– Hátha segíthetek a bajodon? – mondja a lánya.

Neki is elmondja az apja, hogy mit akar tőle a dervis.

– Hahha, – kacag a lány – én is azt hittem, hogy azt fogod mondani, hogy semmi baja a lányodnak, csak az edényünk fedele repedt meg.

– Takarodj a szemem elől te is – azzal kergeti el a lányát.

Egész éjszaka nem húnyta be a szemét a favágó. Reggel megint csak a hegyek közé megy és ismét találkozik a dervissel.

– Kitaláltad már apó? – kérdi a favágótól.

– Dehogy találtam ki, – feleli az ember és úgy nekifekszik a búsulásnak, hogy megint abba hagyja a munkát és botorkál hazafelé.

A legkisebbik lánya nyit neki ajtót és kérdi az apjától, hogy mi a bánatja. Még csak szóba se akar állani a lányával, de addig rimánkodik neki, addig könyörög hozzá, míg el nem mondja neki a baját.

– Apácskám, – feleli a lány – mi van azon nem tudni való? Ha majd eljön holnap a dervis, azt mondod neki, hogy: te padisa vagy a hold, vezéred a csillag, a sok rabszolgád az éjszakát jelenti, a nappalt meg a sok alattvalód.

Egész éjjel elismételgeti a favágó, hogy el ne felejtse másnapra.

Veszi másnap a baltáját és könnyű szívvel siet a hegyek közé. Íme a dervis és kérdezi:

– Nos apó, tudod már?

– Tudom – feleli a favágó. – Te padisa vagy a hold, vezéred a csillag, rabszolgád az éjszakát jelenti, a nappalt meg a sok alattvalód.

– Három lányod van, – feleli a padisa – hat hónapja hogy viselősek.

Azzal otthagyja az elálmélkodó favágót és megy haza.

Szeget üt a dolog a favágó fejébe, fogja magát és indul ő is hazafelé. A legkisebbik lánya fogadja és kérdezi, hogy megadta-e a feleletet?

– Meg, – mondja az apja – de nem értem a feleletét.

Elmondja a lányának, hogy mit mondott róluk a dervis.

Másnap, még alighogy megvirradt, egy hintó áll meg a kapujuk előtt. Beizennek a favágóért és azt mondják neki:

– A padisa küldött, a szerájba visszük a lányaidat.

Szól az apja a lányainak, hogy kászolódjanak, vár rájuk a hintó. Három batyut gyömöszöl össze a kislány és a gyomrukra téteti oda a lányoknak. Azt mondja a legidősebbik testvérének:

– Ha kérdi tőled a padisa, hogy mi a kívánságod, azt feleld neki, hogy süteményt szeretnél enni.

A másik nénjének meg azt mondja:

– Ha tőled is megkérdezi, azt mondd neki, hogy húst szeretnél enni.

Aztán felülnek a hintóra és mennek a szerájba a padisa színe elé. Rájuk néz a padisa és kérdezi a legidősebbiktől, hogy mi a kívánsága?

– Süteményt szeretnék enni – feleli a lány.

– Az édesség-készítőmnek legyen a felesége – adja ki a padisa a rendeletet.

– Hát te lányom, mit akarsz? – kérdezi a középsőtől.

– Húst szeretnék enni – feleli a lány.

– Ez meg a mészárosomnak legyen a felesége – rendelkezik a padisa.

– Nos, lánykám, hát neked mi a kívánságod? – kérdezi a legkisebbiktől.

– Levegőből halat, tengerből vajat szeretnék enni – feleli.

– Hát van a levegőnek hala, van a tengernek vaja? – kérdi csodálkozással a padisa.

– Padisa uram, – feleli a lány – hát a lány lehet-e hathónapos viselős?

Úgy megtetszett a padisának a lány felelete, hogy a vezérének adta oda feleségül.

Olyan egy lakodalom volt a szerájban, hogy nem maradt az országban éhező ember.

Forrás: Kúnos Ignác – Boszporuszi tündérvilág