2025. augusztus 17.
Türkinfo Blog Oldal 811

Elolvadtunk attól, ahogy Maradona megsózta a húst – videó

Minden érzékét megcsiklandozták Maradonának, olyan vendéglátást kapott Nusret Gökçe török séftől. A Salt Bae néven ismert szakács világhírnevet szerzett azzal, ahogyan húsételeket készít és ahogyan sózza azokat.

Minden pillanata aranyat ér annak a videónak, amit pár órája tettek fel Salt Bae Instragram-oldalára. A séf egyenként húzogatta ki a csontokat az omlós húsból híres vendége előtt, akinek ettől valósággal kiült a gyönyör arcára. Maradona ezután hatalmasra gúvadt szemekkel jelezte, hogy teljesen padlóra került, amikor felkérte őt a séf a húsköltemény megsózására. A sózásnál bevetett mozdulat pedig maga a művészet, olyan lágyra és érzékire sikerült.

A cikk folytatása és videó >>>

hvg.hu

Könyvajánló: Szerelem

Afzii47 írása

„Nagyon szerettem a regényt olvasni, főként tebrizi Semsz és az ő szerelemre vonatkozó szabályai, erős személyisége és Istenhez való hite miatt volt lenyűgöző az egész mű.”

A Szerelem című regényt a francia születésű török írónő, Elif Shafak, a törökországi szerzők és feministák egyik legelismertebb és legbátrabb szerzője írta. A Szerelem az egyik legjobb műve. A regény cselekménye két szálon fut. Az egyik a jelenben játszódik, és egy boldogtalan, házas, zsidó háziasszony, Ella történetét meséli el, aki Massachusetts államban, Northamptonban él. Ella egy könyvkiadónál dolgozik, és most kapott egy könyvet „A szerelem törvénye” címmel, amit Aziz Zahara írt.

A regény másik szála pedig ennek a könyvnek a története.  „A szerelem törvénye” a vándorló dervisről, a szúfi misztikus tebrizi Semszről szól, aki előre látja saját halálát, ezért tudja, hogy találnia kell egy társat, akinek tudását átadhatja. Ez az, ami miatt Szamarkandból Bagdadba utazik, ahol megismerkedik Dzsalál ad-Dín Rúmival, az akkori kor legnagyobb szúfi tanítójával. Semsz Konyába utazik, ahol Rúmi él, és megtudhatjuk, hogyan válnak barátokká, milyen drasztikus változásokon megy keresztül a tanító, és hogy az emberek mennyire megutálják Semszet és Rúmi családját is.

A másik történetben Ella megismerkedik „A szerelem törvénye” írójával, Aziz Zaharával egy e-mail váltás után. Az ezt követő levelezések arra ösztönzik Ellát, hogy feladja eddigi életét, otthagyja gyerekét és férjét egy olyan férfi miatt, akit csak levelekből ismer.

A regény különböző nézőpontokat váltogat, és bár „A szerelem törvénye” tényleg magával ragadó, az, ahogyan Ella szemszögéből láttatja az eseményeket, a regény gyenge pontja. Ez a szál több nézőpontból is elmeséli a történetet: láthatjuk Semsz, néha egy koldus, néha egy fanatikus vagy Rúmi, esetleg egy prostituált, de még Rúmi családjának szemszögéből is. Mindez jól bemutatja, mi történik valójában, Rúmi szerelmét Semsz iránt és a városiak, valamint Rúmi családjának gyűlöletét Semsz irányába. Azonban az Elláról szóló történet nem rendelkezik több perspektívával. Csak egy nézőpont van, Elláé. Ha Aziz vagy a gyermekei szemszögéből is látnánk a történéseket, az olvasó sokkal jobban megértené Ella helyzetét.

Nagyon szerettem a regényt olvasni, főként tebrizi Semsz és az ő szerelemre vonatkozó szabályai, erős személyisége és Istenhez való hite miatt, az egész lenyűgöző volt. Tudatlanként olvasva Semszről valóban felébredt bennem a késztetés, hogy megtaláljam Istent a legvalószínűtlenebb helyeken. A szerelem 40 szabálya, amelyről Semsz beszél, tényleg megváltoztatta az életem egy időre, és a kapcsolatokat is más szemszögből nézem és Istenre is máshogy tekintek. Másrészt fokozódott bennem a gyűlölet a képmutató, vallásos emberek irányába, akiknek semmi közük Istenhez vagy a szívünkben érzett szerelemhez. És ahhoz, hogy Rúmi költészetének rajongói legyünk, jó tudni, hogy hogyan lett ilyen jó költő, és ismerni kell az embert, aki tebrizi Semsz mögött állt.

Forrás: The Guardian

Kollár Kata – Türkinfo

Egy különleges szerelem: Szinán mester és Mihrimah szultána

Bár Isztambul és építészete önmagában is eléggé misztikus, de az még érdekesebbé teszi, hogy miért épített a híres török építész, Szinán mester, két Mihrimah mecsetet. Az épületeket I. Szulejmán szultán kedvenc lányáról nevezte el, akihez szépséges és romantikus kapcsolat fűzte. Szerelmét ezekkel a csodálatos mecsetekkel, az építészet eszközeivel fejezte ki.

Az első Mihrimah mecsetet Üsküdarban építette, Isztambul ázsiai oldalán 1547-48-ban. A második mecset Isztambul európai oldalán áll és 1562-1565 között épült a régi városfal mellett, Edirnekapıban. A legenda szerint ez a második mecset úgy épült, hogy a mester nem is értesítette róla a szultánt.

A mecsetekhez kapcsolódó legenda ezt a szerelmet – reménytelensége miatt – a „kövek románcának” nevezi.  A mítosz szerint Szinán mester beleszeretett Szulejmán szultán leányába, aki az akkori diyarbakıri kormányzó felesége volt. A szultána iránt érzett reménytelen szerelmét soha nem mondta el, érzései azonban munkáiban tükröződnek.

Mihrimah szultána dzsámi (A kép forrása: Wikiwand)

Az európai oldalon lévő mecset a leírások szerint – még azelőtt megépült, hogy a szultán megrendelte volna. Úgy vélik, hogy egyetlen minaretje az építészmester magányát fejezi ki. De nem csak ez az egyetlen érdekessége van ezeknek a mecseteknek. Az Edirnekapı mecset úgy épült, hogy március 21-én – a szultána születésnapján – a nap pont a minaret mellet tér nyugovóra. Miközben az ember a naplementében gyönyörködik az európai mecsetnél, az ázsiai oldalon lévőnél épp akkor kel fel a hold. Még szebbé teszi a történetet, hogy a Mihrimah név perzsául napot és holdat jelent.

Valószínűleg sok titok van még eltemetve ezek alatt a kövek alatt, de aki hisz a mítoszokban és a szerelemben, annak március 21-én el kell látogatnia a két mecsethez. A sétát naplementekor Edirnekapıban érdemes kezdeni, majd folytatni Üsküdarban, ahol szemtanúi lehetünk Szinán mester briliáns művészetének és megünnepelhetjük mind Mihrimah szultána születésnapját, mind pedig Szinán mester reménytelen szerelmének megtestesülését a hagyományos török építészetben. A mecseteknek nem csupán a külsejük lenyűgöző, de belsőépítészeti formái is gyönyörűek. Ezek után, ha Üsküdarban járunk és látjuk a szultána tiszteletére épített mecsetet, mindig jusson eszünkbe Szinán mester reménytelen szerelmi története is.

Forrás: yabangee.com

Kollár Kata – Türkinfo

Agyimplantátummal az epilepszia ellen

Török ​​tudósok egy csoportja olyan agyimplantátumot fejlesztett ki Gaziantepben, amely jelentősen csökkenti az epilepsziás rohamokat.

A Ninova Neurotechnology által kifejlesztett EpiStop orvosok, mérnökök és szoftverszakértők 3 évig tartó munkájának eredménye. Az újratölthető eszközt kifejlesztő csapat állítása szerint az EpiStop használatával a vizsgált betegek 30 százalékánál pozitív eredményeket értek el eddig, míg egyes betegeknél teljesen megszűntek az epilepsziás rohamok.

A cég 6 millió dollárt költött az eszközre, mely – a tudósok beszámolója szerint – sokkal jobb tulajdonságokkal rendelkezik, mint az amerikaiaké. Az EpiStopot a páciens bordájának bőre alá helyezik, majd vezetékekkel az idegpályákhoz csatlakoztatják. A készülék elektromos jeleket küld az agyba, hogy segítsen ellensúlyozni a beteg epilepsziás gyógyszerekkel szembeni rezisztenciáját. Az aktuális frekvencia személyre szabható, és az implantátum hathavonta újratölthető anélkül, hogy azt eltávolítanák.

Hayati Deniz adjunktus, a projekt tanácsadója elmondta, hogy az implantátum jelenleg tanúsítási eljárás alatt van. A készülék súlya csak 10 gramm, és tömeggyártásra is alkalmas. Ez az első olyan eset, amikor egy ilyen implantátumot fejlesztettek ki Törökországban. „A terméket külföldi konferenciákon és kereskedelmi vásárokon is népszerűsítettük, és több mint 50 országból kaptunk megkereséseket. Amint a tanúsítási folyamat lezárul, megkezdjük az értékesítést” – mondta Deniz. Az implantátum jelenleg még nincs beárazva, de Deniz szerint 18–24 ezer dollár közötti értékesítési árral lehet számolni.

Az EpiStop fejlesztésén dolgozó İbrahim Erkutlu adjunktus elmondása szerint az implantátumot az epilepsziás betegek gyógyszerekkel szembeni rezisztenciájának kiküszöbölésére fejlesztették ki.

„A terméknek számos különféle funkciója van, és az különbözteti meg a piacon lévő többi eszköztől, hogy újratölthető, és – szemben más agyimplantátumokkal – nem kell cserélni, ha az akkumulátora lemerül.” Erkutlu arra is rámutatott, hogy az epilepszia évente több ezer embert érint Törökországban, és ezeknek a betegeknek egy része immunis a kezelésekkel szemben. „Bár az EpiStop a görcsöket   nem tudja teljesen megszüntetni,  jelentősen csökkenti azok előfordulását a betegek többségénél” – tette hozzá Erkutlu.

Fordította: Lukács Eszter – Türkinfo

Forrás: Daily Sabah

Elszabadulni a városból: egynapos túrák Isztambul környékén

– ERNEST WHITMAN PIPER írása

A nagyvárosokkal az a probléma, hogy néha úgy érezzük, csapdába estünk. Körbeveszi a lelkünket a magas, szürke épületeivel, ilyenkor pedig a legjobb, amit tehetünk, ha fogjuk a kis táskánkat, és elszökünk a városból.

Minden évben nagyjából ebben az időszakban lázas idegesség fog el. A város épületei annyira körbezárnak, hogy pánikba esek. Az utcán a macskák már nem kedvesnek, hanem szeszélyesnek tűnnek, fújnak, és úgy érzem, hogy meg akarnak karmolni. Mindenki a homlokát ráncolja.  A ködszitálás úgy követ engem, mintha egy – csak körülöttem lévő – felhő lenne. Ez az érzés rám telepszik. Menekülök innen.

A legjobb ellenszer, amit ilyenkor tenni lehet, ha bérelsz egy autót, és lelépsz a városból. Megértem, ha új vagy még itt és rettegsz az isztambuli utakon való vezetéstől. Pontosan értem, miért. Ne aggódj, a legtöbb hely tömegközlekedéssel is elérhető. Szóval az ilyen hétvégén hagyd el a várost, irány a Fekete-tenger.

Az első itt töltött télen autót szerettem volna bérelni, de fogalmam sem volt, hogy hol tehetem ezt meg. Elindultam le, s fel a Cumhuriyet sugárúton, Üsküdar kerületben, ahol laktam, és ahol egyébként sok autót bérelnek vagy adnak el. Bementem szinte minden üzletbe a kompkikötőtől a domb tetejéig, ahol laktam. Szombat délután volt. Minden helyen ugyanazt a kérdést tettem fel: van bérelhető autó? Mivel ez nem olyan kerület volt, ahol külföldiek éltek vagy ahová a turisták jellemzően ellátogattak, senkit nem találtam, akivel jogi és nyelvi akadályok nélkül megbeszélhettem volna az üzletet. Persze én sem voltam a helyzet magaslatán. Az első helyen, ahová bementem, tévedésből azt kérdeztem, van-e eladó autó, és annak ellenére, hogy sok autót láttam magam körül, a tulajdonosok nemmel válaszoltak.

„Miért?” – kérdeztem.

„Nincs miért” – mondták. A miértre nincs válasz. Majdnem a domb tetejéig értem, minden üzlet zárva volt, vagy nem volt autójuk szombat délután. Ekkor félve megpróbáltam a túloldalon lévő javítóműhelyt. Kinyitottam az ajtót, és beszóltam a sötét irodába.

„Tudjátok, fiúk, hol bérelhetnék egy autót?”

Egy kopasz férfi nézett fel „Tamam, gel”. Rendben, gyere be.

Előkészítette a papírokat, és szólt az egyik fiának, hogy hozzon a sikátorból egy Symbolt – ami nem egy autómárka, mint később megtudtam –, majd aláírtunk néhány papírt. Az autó előkerült, hívtak, hogy nézzem meg. Az első lökhárító tele volt horpadásokkal, 154.666 km-t mutatott a mérőóra, és a kocsiban átható banánillat terjengett. „Tamam mı?” Rendben van? – kérdezte a kopasz férfi. Tökéletes volt.

A cikket olvasóknak tájékoztatásul elmondom, hogy az autóbérlés díja 100 líra naponta, de egy alacsony fogyasztású autóért a napi 130 líra is még elfogadható ár, mert a benzin drága. Olyan nemzetközi cégek, mint a Hertz és Enterprise is megtalálhatók Taksim kerületben és a repülőtereken is. Viszont, ha sikerül autót szerezned, olyan dolgokat találhatsz Isztambul környékén, amit a legtöbb turista nem láthat.

Polonezköy

Isztambul „kis Lengyelországa” az egyetlen az ebben a cikkben szereplő helyek közül, aminek megközelítéséhez valóban szükség van autóra. A forgalom miatt az utazás hosszadalmas lehet, de ha kikerülsz belőle, hamarosan egy óriási vadonban találod magad. Látod a fákat és erdőket, a tágas teret és a naplementét a hullámzó világ felett. Aztán fordulj a kicsi, furcsa falu felé.

Polonezköyt 1842-ben lengyel emigránsok és politikai menekültek alapították, akik hazájukat az oroszok elleni 1830-as felkelés után hagyták el Jerzy Czartoryski herceg vezetésével. Népessége 1848 után nőtt, ugyancsak a lengyelországi történések hatására. Törökország adományozott néhány telket az erdőben a lengyeleknek. Az évek során egyre több lengyel emigráns csatlakozott a kis közösséghez, akik a krími háború és a lengyelországi felkelések elől menekültek. A helyiek Adampolnak hívják (az alapító herceg után), de a hivatalos neve Polonezköy – franciául a polonez lengyelt jelent, a köy pedig falut törökül. Az itt élők meg tudták tartani nyelvüket, kultúrájukat, hagyományos ételeiket, sőt építészetüket is.

Hihetetlenül izgalmas, hogy Törökország legnagyobb városát elhagyva belépsz egy erdőbe, ahonnan egy közép-európai falu közepén találod magad. Bár mára már csak mintegy 40 ember maradt, akik még mindig folyékonyan beszélnek lengyelül, a helyiek életben tartották örökségüket. Nyáron Lengyelországból polkazenekarok jönnek, és népzenei fesztiválokat rendeznek.  Télen is találsz moteleket, akár egy éjszakára is, és éttermet is, ha keresel. A Leonardo különösen jó.

Mindenképp látogasd meg az emlékházat, ahol Zofia Rizi és egyéb falusi lakosok személyes tárgyait állítják ki. A város kapujánál fából készült szláv történelmi szobrok és fából faragott húsvét-szigeteki fejekre emlékeztető szobrok mondanak búcsút az ide látogatóknak. Ők az én személyes kedvenceim.

 Şile

Ez a túrák fénypontja. A mintegy 35 ezres tengerparti város nyáron turistákkal telik meg – de télen elhagyatottá válik. Három különálló részből áll, a történelmi városrész öreg, különös faházakkal és turisztikai bazárral, a gazdag nyaralók számára fenntartott villanegyed, valamint a szerény külvárosi otthonok, ahol a helyiek élnek. Ó, és egy hatalmas strand. Januárban az egész kilenc kilométeres strand a tiéd lehet. Nézd meg a hajlongó pálmafákat a szélben! Menj fel a történelmi városrészbe, ahol minden ház stukkóval díszített, és vegyél egy tányért hamsit (sült szardellát). A híres Şile bezi (pamut) ingekből is vásárolhatsz itt. A városban, messze a tengerpart felett annyi motelt és halászházat találhatsz, amennyit csak szeretnél. A legjobbak a Şile Feneri, Isztambul legnagyobb világítótornya közelében vannak.

Egyik utazásunk során, épp, amikor a nap lement, találtunk egy motelt. A tulajdonos meghívott minket egy teára, és a hallban a törökországi tehetségkutató műsor egy bizarr változatának lehettünk tanúi, ahol minden résztvevő valóban tehetséges volt.

Később kimentünk a motelből. A macskaköves éjszakai utcán egy család épp apró lampionokat gyújtott meg. A vörös és kék papírlámpások gömbölydedek voltak, a közepére lángoló szenet függesztettek fel. Néhányan összegyűltek és figyelték, ahogy felengedik őket. Az egyik kék lampion kezdetben csak a földön sodródott, majd az egyik férfi elkezdte a levegőbe engedni, amíg végül fel nem emelkedett. Mindenki felkiáltott, és az emberek tapsoltak. Aztán láttuk, hogy a kis láng egyenesen a minaret teteje felé repül, egyre közelebb és közelebb, míg fent nem akadt a csúcson. Majd belekapott a szél, lerántotta a kis lámpást a minaretről, és elrepült az éjszakába. Az emberek újra felkiáltottak. Egy török ​​férfi jött hozzám és megütögette a vállamat. „Isten elfogadta” – mondta. Ez lehetett minden, amit angolul tudott mondani. Nevettünk. „Kívánj valamit!” – hallottam, ahogy valaki ezt mondja, vagy talán én mondtam. A lampion elvitorlázott a Fekete-tenger felett a csendes égen.

A Boszporusz ázsiai partvidéke

A régi időkben a Boszporusz szoros mindkét oldalán apró halászfaluk sora állt, ahol a lakosok a tengeren halásztak és sziesztáztak a parton egész nap. Idővel, ahogy a város alapítók gazdagodtak és presztízsük nőtt, mindkét oldalon sorra építették kúriáikat, az úgynevezett „yalı”-kat. A szultánok és a külföldi méltóságok, valamint a sikeres kereskedők mindnyájan akartak egy-egy telket a gyönyörű szoros partján.

A falvak mára már összenőttek és a nagy metropolisz részei lettek, ám a legtöbbnek sikerült megőriznie sajátos báját. Egy egész napos kirándulást lehet tenni a Fekete-tenger mellett, miközben két óra alatt eljuthatunk a beykozi falvakba is. Még ha esetleg dugóba is kerülnél, a táj gyorsan változik, és nagyon szép lesz.

Çengelköy az ázsiai oldalon található, az első Boszporusz-hídtól északra fekszik. Miért érdemes meglátogatni? Hihetetlen finom a börek a Çengelköy Börekçi üzletben. Tökéletes választás a sajt, diófélékkel és hagymával keverve, könnyű tésztafélékbe töltve. Vagy a darált hús apró mazsolával, fenyőmaggal és fűszerekkel. Vásárolj egy nagy dobozzal a börekből, és sétálj a fából épült villák között a hatalmas, ősöreg platánfa köré épített szabadtéri teázóig. A teakert jobb oldalán a tenger terül el. A kertben a platánfa ágait kovácsoltvas elemekkel támasztották alá, mivel körülbelül száz évvel ezelőtt egy ága letört és megölt valakit, aki alatta volt. Ne törődj a gyilkos fával. Élvezd a kilátást. És a böreket.

Irány tovább Anadolu Hisarı felé, ami a keskeny szoros védelmére épült erődítmény. Ma már nagyon kellemes hely a kiruccanáshoz, ahol a hajó-étteremben remek halételeket ehetsz. A Göksu-patak tele van nyüzsgő, régi, festői csónakokkal és öreg halászokkal, akik nagyon kedvesen fogadnak, ha vacsorázni szeretnél. Az erődítmény az autóút két oldalán található, lábánál egy játszótérrel. Ahogy a város más építészeti emléke esetében is, az élet körülötte zajlik. Ez az egyik kedvenc helyem a városban, különösen naplementekor – amikor az égbolt rózsaszínbe fordul – a folyók holtágai, az erődítmény romja, a fából készült csónakok, a vár, a part túloldalán álló Rumeli Hisarı fényei.

Ez az a hely, ahol vissza kell fordulni. Vagy folytathatod az utad a Fekete-tenger mellett Anadolu Kavsağı felé fordulva, ami tökéletes választás a Yoros-dombon álló antik kastélyával. Az utcai eladók jobb sült kagylókat készítenek itt, mint bárhol máshol a városban. Vagy megfordulhatsz, vissza, Lengyelország felé.

Forrás: Daily Sabah

Fordította: Erdem Éva – Türkinfo

Március végétől megint új időpontba kerül az Elif – A szeretet útján

A múlt héten derült ki, hogy az RTL Klub ismét átalakítja hétköznap esti műsorkínálatát. A nemrég a Híradó mögé visszahozott Fókusz március végétől ismét a híradás elé kerül, emiatt pedig hamarosan megint új időpontban lesz látható a tévéadón hétköznap délutánonként jelentkező török sorozat, az Elif – A szeretet útján.

Folytatás >>>

Forrás: musorvizio.blog.hu

 

Neonácikkal küzd meg a bosszú fehér angyala

Ágyazza épp romantikus drámába vagy komédiába, végül mindegyre kultúrák találkoznak és ütköznek Fatih Akin filmjeiben. A török származású német rendező már akkor multikulturális társadalomról, kisebbségi létről, másodgenerációs bevándorlókról forgatott, amikor mások még csak ismerkedtek a problémával. A számtalan díjat besöprő 2004-es Fallal szemben rendkívüli érzékenységgel tudott elmesélni egy integrációs vágyaktól fűtött érdekházasságot, két sérült lélek találkozását. A filmet nem lehetett egykönnyen elfeledni.

Aztán a 2009-es Soul Kitchen már vígjátéki elemeket hozott be, de az identitáskérdések a korábbiakhoz hasonlóan fontosak maradtak. A most mozikba került Sötétben viszont a korábbiakkal szemben egyszerre szeretne több minden lenni. A megrendítő családi dráma a film közepe felé tárgyalótermi krimibe vált, hogy a végére egy bosszúthriller borzolja a kedélyeket. Mindez persze akár működhetne is együtt, a Sötétben esetében viszont a különböző szálak kioltják egymást, és így nem is igazán képesek kiteljesedni.

A film főhőse Katja (Diane Krüger), akit súlyos csapás ér: török származású férjét, illetve közös gyereküket meggyilkolják egy bombatámadás során. A nő élete teljesen összeomlik, nem tud mit kezdeni a fojtogató hiánnyal, ráadásul férje és annak rokonsága sem kezeli túlzott empátiával a helyzetet. Amikor a legmélyebben van, váratlan fejlemény rántja ki az agóniából: rábukkannak a feltételezett tettesekre. Sejtése beigazolódni látszik, a merényletet valóban neonáci fiatalok követhették el. Mindezt viszont bizonyítani is kellene a bíróságon, ami nem megy épp könnyen. Ha pedig az igazságszolgáltatás nem működik, mi más is következhetne, mint hogy az áldozat egyénileg próbálja megtorolni a sérelmeit.

Sötétben – szól a cím, miközben a történet ennél kiszámíthatóbb nem is lehetne. Világosban járunk végig, egy perc kételyt nem hagy nekünk a film, hogy ki az áldozat, ki a bűnös, és mi lenne a történet helyes kimenetele. A letartóztatott fiatalok ennél sablonosabbak nem is lehetnének: gyűlölködő-rideg pillantásokat váltanak, szívből ujjonganak, amikor ők kerülnek kedvező helyzetbe, majd továbblépnek. Mondhatnánk, hogy ez nem az ő történetük, de hát mégiscsak őket figyelhetjük a film kétharmadában. Miközben annyit tudunk meg: ők a gonoszok, akik elvettek az életben minden jót, és akik még csak fel sem fogják a történtek irtózatos súlyát. Szó se róla, léteznek ilyen pszichopata karakterek, lelkesedtünk mi már Amerikai pszichóért, csakhogy itt egész mással állnánk szemben.

Folytatás >>>

Forrás: mno.hu

Teljesen lázba jöttem, majd kipukkantam, mint egy léggömb – Oscar-vallomás Fatih Akintól

A török születésű német rendezővel, Fatih Akinnel Ayşe Arman készített interjút a Hürriyettől. „Nagyon örülök, hogy nem kaptam Oscar jelölést. Mert így nem kellett repülőre ülnöm.” – mondta a sikeres rendező, aki az Oscar-díjtól a neonácizmusig mindenről beszélt. 

Milyen édes, milyen szerény és nincsenek komplexusai…

Még az Oscarral kapcsolatos gúnyolódásokon is csak kacagott! „Teljesen lázba jöttem a gondolat miatt, hogy Oscart kaphatok, a levegőben lebegtem, majd kipukkantam, mint egy léggömb!”

Egy ember, aki nem csal, nyíltan beszél, szerényen magabiztos, és másképp gondolkodik, mint a legtöbb ember.

Erre van szükségünk. Erre a humorérzékre. Ilyen művészekre, akik nem csak önmagukért dolgoznak.

Gratulálok! Újra egy hatalmas sikert könyvelhetsz el. A legutóbbi filmeddel a „Paramparça”-val (Sötétben) újabb díjakat söpörtél be. Cannes-ban a legjobb női alakításért járót, és a legjobb idegen nyelvű film díját a Golden Globe átadásakor. Mit érzel most?

A film elkészítése előtt nagyon sokan, mind a forgalmazók, mind a filmkészítők azt mondták: „Miért pont ezt a filmet készíted, senki nem fogja megnézni, nem fog bevételt hozni.” Abszolút ellenezték. Én újra a szívemre hallgattam, és nem arra, amit mondanak. És mit tanultam meg? A legjobb, ha a szívemre hallgatok. Most mindenki a filmet nézi, minden mozitermet megtölt. Azt el sem tudom mondani, mennyire boldog vagyok. Amire a legbüszkébb vagyok az az, hogy senkire nem hallgattam, csak a szívemre.

Miért mondták vajon, hogy ne forgasd le?

Mert nagyon nehéz film, a témája nagyon komoly: politika, neonácizmus, egy nő, aki elveszíti a gyermekét. Ez számukra letaglózó volt. „Sötét történet. A közönségnek túl távoli. Az embereknek jó hangulatú dolgokra van szükségük.” – mondták. „Forgass könnyed komédiát!” De tévedtek. Az emberek megveszik a jegyet, és megnézik a filmet. Hurrá! Nem hallgattam másokra. Hurrá! Saját magamra hallgattam.

Te mint rendező állíthatod-e: „Én már túl vagyok mindenen”?

Szó sincs róla!

Úgy érzed, leküzdöttél mindent…

Ilyesmiről szó sincs! Minden filmnél törlődsz, és elölről kezded. Igen, tapasztalatod már van, és a tapasztalat a legjobb barát, és ebben bízhatsz a legjobban, de ennek ellenére minden film esetében a nulláról kezdesz. Megváltozhatott az életed, a világ is megváltozhatott, megtörténhet, hogy az általad készített dolog nem vált ki érdeklődést, a szívdobogás így is mindig előjön.

Félsz? 

Hogyne félnék? Mindig.

Vajon az elért sikereid egyben nyomást jelentenek-e? A „Duvara Karşı” (A fallal szemben, 2004) idejében ilyesmit mondtál nekem: „A sikerek és díjak átokként veszik körbe az embert. Arra gondolok, hogyan tudom még jobban csinálni…”

Most is voltak olyanok, akik mondták „Ha már az Oscart is megnyered, mit fogsz csinálni? Elrontja az embert! Jóllaksz a tapsokkal, a nyitottságodat, a becsvágyadat, izgatottságodat elveszíted. Túl beképzelt leszel.” Lehet, hogy igazuk van. Ennyire nyugodtnak soha nem éreztem magam életemben. Igen, a „Duvara Karşı” nyomasztó siker volt, nyomást helyezett rám. De ezután mást is megtapasztaltam. Egy későbbi filmmel, a „Kesik” (The Cut – magyar forgalomba nem került a 2014-ben készült film – A ford.) cíművel teljes volt a sikertelenség. Totálisan elbukott a film, és vele együtt én is. Tudod, egy ilyen mélység után egy olyan film, amit szeretnek, nagyon értékes.

Egy rendezőnek jól jön, ha teljesen a padlóra kerül?

Mások nevében nem beszélhetek, de nekem jól jött. Olyan komoly tapasztalat volt, amit gyermekeimmel is meg kell értetnem. Az élet 360 fokos fordulatait a vereségeket is megízlelve láthatod meg.

És most milyen álmaid, projektjeid vannak? Úgy érzed, elkészítetted életed filmjét?

Dehogy, azt még nem forgattam le. Remélem, még 30-40 évig készítek filmeket, és majd az összes filmem együtt lesz az életem filmje.

FEKETE HAJÚ ÉS FEKETE SZEMŰ VAGY, EZÉRT AZT KÍVÁNJÁK, HOGY HALJ MEG

Kötelességednek érzed felhívni a figyelmet a Németországban tapasztalható idegenellenességre?

A közösségért, ahol élsz, felelősséget érzel. Figyelemmel kíséred, mi történik, mi változik. Németországban az idegenellenesség az utóbbi 20 évben fokozatosan növekedett. Ez elszomorít engem. Végülis ebben az országban születtem, itt nőttem fel, itt élek, ahol vannak ilyen emberek is. Rám idegenként tekintenek, mindenkit halottnak szeretnének látni. Azt akarják, hogy ne élj. Azt akarják, hogy halj meg. Miért? Mert fekete hajad és fekete szemed van. És ez gyerekkorom óta így van. Ezt én 8 évesen értettem meg, és traumaként éltem meg. Azt tanultam meg, hogy van néhány skinhead, akik az olyan embereket, mint én, a törököket meg akarják ölni. Ez az embernek egy életen át tartó traumát okoz, és egy jövőbeni filmednek a témája lehet.

MIKOR MEGTUDTAM, HOGY NEM KERÜLTEM AZ OSCAR-JELÖLTEK KÖZÉ, AZ ELSŐ GONDOLATOM AZ VOLT: „ÉLJEN, NEM KELL REPÜLŐRE SZÁLLNOM!”

Az, hogy nem jelölték a filmedet Oscarra, mennyire  tört össze?

Nagyon. A két hirtelen egymást követő díj miatt azt mondták, Oscarra fognak jelölni.  Lebegtem. Elhittem. Levegővel teltem meg, mint egy léggömb. Utána kipukkadtam. Vicces volt. De ez nem a világ vége, nem sajnálkozom, a csalódás is egy próbatétel.

Mire gondoltál, amikor nem választottak be?

Az első gondolatom volt: „Éljen, nem kell repülőre ülni”. Mert a repüléstől mindig tartottam. És talán félek is. De persze szomorú is voltam. Nem lett volna rossz. Mert akkor a filmem több nézőhöz jutott volna el. Leginkább emiatt voltam szomorú.

Mikor kezdtél el félni a repüléstől?

Miután gyerekeim lettek. Két gyermekem van. 12 éves a fiam, és 5 éves a lányom. A nevük Emin Santiago és Mina.

Boldog házasságod van?

Igen, jól vagyunk. Istennek hála, boldogok vagyunk.

Átlagos családapa lettél?

(Nevet) Igen. Amennyire átlagos lehetek.

A feleséged mivel foglalkozik?

 Ő is szakmabeli. A gyerekek születése előtt dokumentumfilmeket készített. Mostanában az én filmjeim szereplőválogatásán dolgozik.

Hová való?

 Félig mexikói, félig német származású.

Érdekes kombináció! Német–török–mexikói. A gyerekek biztosan nagyon szépek.

 Igen. Kis indiánok.

Forrás: cumhuriyet.com
Fordította: Erdem Éva – Türkinfo

A guruló könyvtáros

Hakan Yücel, a Bitlisi Közkönyvtár igazgatóhelyettese kilométereket kerékpározik naponta, hogy könyveket vihessen a gyerekeknek.

Yücel a kerékpárjához rögzített utánfutóval jár faluról falura, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek között szétoszthassa a könyveket, amelyek egyébként nem lennének elérhetőek számukra.

A gyerekek által csak „kerékpáros könyvtárosnak” nevezett Yücel a szomszéd város kis lakóiról sem feledkezik meg. A Bitlis-szel szomszédos Mus tartományba is elkerekezik, hogy a könyveket eljuttassa a gyerekekhez.

Amikor Ceyda Özşimşek, a sungui középiskola matematika tanára megkérdezte Yücelt, hogy hozna-e pár könyvet a diákjainak, ő boldogan teljesítette a kérést, és – 80 kilométeres kerékpározást követően – 200 könyvvel tért vissza az iskolába.

A tanár és a diákok léggömbökkel díszített kerékpárokkal várták a mobil könyvtárost a város bejáratánál. A fiatalok biciklire pattanva kísérték az iskola kertjéig.

„Még soha nem voltam ilyen büszke”

Yücel az Anadolu hírügynökségnek elmondta: nagy megtiszteltetés számára, hogy a Törökország különböző részeiből ajándékba küldött könyveket kerékpárjával a bitlisi települések kis lakóinak elszállíthatja.

Azt is hozzátette, hogy ez volt az első alkalom, amikor saját városának határát átlépve kézbesített könyveket.

„Ceyda hozott minket össze a diákjaival, akiknek a szeme felcsillant, amikor megláttak. Nagy meglepetést szereztek nekem: kerékpáros kíséretet kaptam a város bejáratától. Még soha nem voltam ilyen büszke!” – tette hozzá.

„Szeretném, ha ezek a gyerekek elolvasnák azokat a könyveket, amelyeket idehozok. Célunk, hogy hozzájáruljunk a jövőjükhöz. Remélem sikerül valamennyit hozzátennem az előmenetelükhöz és valamilyen módon útmutatással szolgálhatok nekik” – mondta.

Yücel azt is elárulta, hogy vállalkozása elindításában „a szamaras könyvtárosként” ismert Mustafa Güzelgöz inspirálta.

560 km – 12 település

Yücel, aki egy év alatt 560 kilométert kerékpározott, és 12 település gyerekeit látta el könyvekkel elmondta: „A kerékpárral történő könyvszállítás felhívja az emberek figyelmét az ügy fontosságára. Célom, hogy még több könyvet ajándékozzanak.”

„A gyerekek arcán lévő mosoly mindennél többet ér”

A könyvtáros megjegyezte, hogy a rendszeres olvasáshoz már fiatal korban hozzá kell szokni.

„Célom, hogy minél több faluba eljussak, mielőtt jön a tél és a hó. Minél több ajándékkönyvet kapok, annál magasabbra teszem a lécet, annál több faluba tudok eljutni” – mondta.

„A gyerekek arcán lévő mosoly elfeledteti velem a fáradtságot. Ha rájuk gondolok több erőt érzek a lábaimban. 80 kilométert tettem meg, míg eljutottam a sungui középiskolába, ahol láttam a gyerekeket mosolyogni és ez páratlan élménnyel gazdagított” – számolt be Yücel mosolyogva.

Ceyda Özşimşek matematika tanár elmondta, hogy közel egy évvel ezelőtt az interneten keresztül találkozott Yücel munkásságával. Az iskolában egy könyvtárat akartak létrehozni, ekkor fordultak a könyvtároshoz: „Eszembe jutott Hakan Yücel, és reménykedtem, hogy ő tud segíteni nekünk. Yücel nem utasította vissza kérésünket. Igazán boldogok vagyunk, hogy látjuk a gyerekek szemében a csillogást”.

Kadir Çelik, az adományból részesülő egyik diák elmondta, hogy a hasonló sorsú gyerekek számára ez milyen nagyszerű dolog, és köszönetet mondott Yücelnek. Tuğba Köklü pedig arról számolt be, hogy ez az első alkalom, amikor valakitől könyvet kapott ajándékba, és ezért rendkívül boldog és hálás.

Fordította: Lukács Eszter

Forrás: Daily Sabah

Képek forrása: Daily Sabah, Son Dakika, cocukrehberi.net, Star gazetesi

Osmanlı usülü tavuk külbastı (Oszmán sült csirke) – Szegedi Ági

A külbastı olyan sült húst jelent, amit régen fahasábok parazsán, vagy pedig forró hamuban sütöttek. Ma jellemzően roston sütik, majd egy serpenyőbe téve, nyakon öntve valamilyen szósszal, megpárolják. Hasonlóan a mi szeletben párolt húsainkhoz, melyeket először megpirítunk, utána különféle hozzáadott anyagokkal (pl. zöldségekkel) párolunk puhára. A hús lehet birka, bárány, borjú, de akár csirke is, sőt, régen sütöttek különböző halakat, kolbászt, májat és egyéb belsőségeket, még sajtot is ilyen módon. A húsnak, bármilyen állatból is származzon, csontmentesnek kell lennie. Most egy oszmán külbastı receptet mutatok be, melyet csirkéből kell elkészíteni.

Hozzávalók:

4 db csirkecomb filé (vagy egész csirkecomb)
1 nagy fej vöröshagyma
Só, őrölt bors
4 kk morzsolt kakukkfű és menta keveréke
½ kk őrölt fahéj
2,5-3 dkg olvasztott vaj
2 ek joghurt
1 török kávéscsészényi tej (kb. 0,5 dl)
4-5 gerezd fokhagyma
1 ek borecet
½ kk őrölt római kömény
1 pohár hús alaplé (ennek híján meleg víz)

A csirkecombokat, ha nem sikerült filét venni, kicsontozzuk. Tegyük deszkára, terítsünk rá műanyag fóliát, vagy nylonzacskót, kissé klopfoljuk ki. Ne legyenek vastagabbak 0,5 cm-nél. A szeleteket sózzuk, borsozzuk, hintsük meg a kakukkfű és a menta keverékével.
Olvasszuk fel a vajat, hagyjuk hűlni, addig reszeljük le a vöröshagymát. A langyosra hűlt vajat öntsük egy tálba, keverjük össze a reszelt hagymával és a fahéjjal, majd forgassuk bele a hússzeleteket. Jól fedjük le a tál tetejét (pl. fóliával), és legalább 2-3 órát érleljük a hűtőszekrényben.
A bepácolt húsokat roston, vagy serpenyőben süssük meg, oldalanként 4-5 percig. Tegyük a szeleteket egy nagyobb serpenyőbe. Készítsük el a szószt – keverjük össze a joghurtot a tejjel, ecettel, hús alaplével. Szórjuk meg a csirkét őrölt római köménnyel, majd öntsük nyakon a szósszal. A fokhagymagerezdeket vágjuk legalább kettőbe, ha nagyon nagyok, lehet több darabba is, ezeket is dobáljuk a serpenyőbe. Közepes lángon forraljuk fel, végül vegyük vissza minimálisra a tűzhelyet, és pároljuk további 10 percig. Forrón, rizskörettel tálaljuk. Porhanyós, és nagyon zamatos a végeredmény.

 

Afiyet olsun!

Szegedi Ági / Türkinfo

1...810811812...1 414Page 811 of 1 414
16,474FansLike
639FollowersFollow
© Turkinfo.hu 2020