Al Baraa Haddad Isztambulban élő szír származású fényképész és operatőr. Portrék, utcarészletek, a mindennapi élet elkapott pillanatai adják fényképeinek fő témáit. 2012-ben operatőrként kezdte pályafutását, több rövidfilm, reklám, tévéműsor és dokumentumfilm kapcsolódik a nevéhez.
Fotósként Isztambul a legkedvesebb városa, akárhová néz, mindig talál valamilyen megörökítenivalót: egy portrét, egy utcát vagy egy élethelyzetet. Azt vallja, hogy Isztambul utcáin sétálva olyan érzése van az embernek, mintha a lelkét követné. A kövek és a régi házak tornácai közt felbukkanó idős emberek arca, a halászok horgai és a sirályok szárnya köszön vissza ránk.
A következőkben legújabb fotósorozatából mutatunk be néhányat:
Magyar igazságból három van, miként jókívánságból is, ha kifogjuk az aranyhalat. A cigányzenekar száz tagot számlál, hét mérföldes csizmával indulunk neki a nagyvilágnak, és a sárkánynak is illik mind a hét fejét levágni. A kilences pedig Törökország száma, legalábbis a Türkinfónál.
Sorozatunkban azt vesszük sorra, mi a 9 jó, ismert, ízletes, hazahozni-, hallgatni- vagy kóstolnivaló, sínen gördülő vagy fülbemászó… Összeállításunkban nem az objektivitás, hanem kimondottan az egyéni ízlés vezérelt bennünket. Legyen szó utazásról, irodalomról, gasztronómiáról vagy lakberendezésről, összeszedtük a legfontosabb tudnivalókat Törökországról – 9 pontban.
A rendszerváltás utáni években megindult bevásárló turizmus egyik célpontja volt Törökország is. Az országból hazánkba behozott két klasszikus, kihagyhatatlan árucikk volt a bőrkabát és az arany. Lehet sokan a mai napig úgy indulnak el Törökországba, hogy aranyat és bőrkabátot mindenáron vásárolni kell, de tegyük kicsit színesebbé ezt a listát. Következzen 9 olyan törökországi ajándék, amelynek garantáltan örülnek a magyarok.
A nazar boncuğunak nevezett kék amulett beszerzéséért meg sem kell erőltetnünk magunkat. A turisták által látogatott piacok, boltok legalapvetőbb árucikke. Megtalálható kulcstartó, kitűző, hűtőmágnes, matrica, karkötő, falidísz és még sok egyéb kreatív formában. A hagyományok szerint az amulett véd a szemmel verés és a rontás ellen. Az amulettet nem csak a turisták számára kínálják szuvenírként, de megtalálható a legtöbb török család otthonában, éttermekben, irodákban, járműveken stb. Gyakran a kisbabák ruháira is tűznek nazar boncuğut, hogy ily módon is védjék a gyermekeket. Ezzel az ajándéktárggyal garantáltan nem lehet melléfogni.
2Kendő, sál
www.stylewhack.com
Elsősorban hölgy rokonainkat, barátainkat tudjuk meglepni Törökországból hozott kendővel vagy sállal. Mivel Törökország egy muszlim ország, így sok nő visel fejkendőt, ami egyben azt is eredményezi, hogy sokkal nagyobb a kendő-, sálkínálat. A piacokon és boltokban kedvünkre válogathatunk a különböző színű, anyagú kendőkben.
3Édesség
www.kentlikadin.com
A török édességek messzi földön híresek. Számos olyan édesség található Törökországban, amelyeket mi Magyarországon nem is ismerünk. A baklava pont nem ezek közé tartozik, szinte az összes török étteremben elérhető nálunk is. Ennek ellenére könnyen szerezhetünk meglepetést az itthoniaknak igazi török baklavával, netán más török süteménnyel. A lokum másnéven „szultánkenyér” vagy „Turkish delight” is egy klasszikus szuvenír, szinte kivétel nélkül fellelhető minden turista negyedben. Rengeteg márka és ízesítés közül válogathatunk, sok helyen kóstolót is kínálnak, hogy a legfinomabbat tudjuk kiválasztani. A leginkább a vattacukorhoz hasonlítható „pişmaniye” is jó választás lehet. Aki pedig szereti a gesztenyét az próbálja ki a „kastane şekerit”, ami kandírozott cukorszirupos gesztenyét takar. Ötletként csak néhány jellegzetes török édesség került megemlítésre, de a végtelenségig lehetne folytatni a finomabbnál finomabb édességek sorát. Ha Törökországban járunk, mindenképpen lepjük meg édesszájú családtagjainkat, barátainknak valami hamisítatlan török édességgel.
4Bizsu, ékszerek
www.ozatesraf.com
Habár már említésre került a hírhedt törökországi aranyvásárlási láz, az arany ékszereken túl a bizsu piacon is hatalmas a kínálat. A török nők imádják az ékszereket, így nem véletlen, hogy nagyon sok ékszerüzlet van: nemes és bizsu egyaránt. Ha hölgy ismerősünknek keresünk ajándékot Törökországban érdemes körülnézni ékszerfronton. Garantáltan mindenki megtalálja a pénztárcájának és az igényeinek megfelelő darabot, legyen az egy hajcsat vagy akár nyakék.
5Török kávé, török tea
www.haberturk.com
A török teázási és kávézási szokások mindenki előtt ismertek. Aki még utazás előtt nem halott róla, az országba érve hamar megtapasztalja a helyi tea- és kávékultúra szerepét. Ha már Törökországban vagyunk először is ott kóstoljuk meg a helyi teát, kávét. Ha pedig ízlett – és általában ez így szokott lenni -, akkor vásároljunk kóstolóba barátainknak is. Szintén nagyon sok márka és kiszerelés közül válogathatunk. Hazautazásunk után egy csésze teával vagy kávéval könnyen otthonunkba varázsolhatunk egy csipet Törökországot. Aki a hagyományos fekete teán kívül mást is szívesen megkóstolna, annak ajánlott az almatea.
6Teához és kávéhoz való kiegészítők
Mit sem ér a tea vagy a kávé a hamisítatlan török teás-/kávéskészlet nélkül. Sokkal hangulatosabb, ha a teát egy igazi çaydanlıkban (2 részes teafőzőben), a kávét pedig cezveben készítjük el, az elkészült italokat pedig eredeti török teás- vagy kávéscsészében szolgáljuk fel. Nem csak magunknak szerezhetünk vele Törökországra gondolva nosztalgikus pillanatokat, de barátainkat is meglephetjük egy ilyen készlettel. Nincs minden magyar háztartásban sem török teás-, sem kávéskészlet – ezért is lehet egyedi ajándék.
7Fűszerek
A török konyhát senkinek sem kell bemutatni. A konyha ízvilágának alapjául szolgál sok olyan fűszer is, amelyek a magyar konyhában nem ismertek vagy kevésbé használatosak. Így nem is kell azon gondolkozni, hogy mivel tudnánk sütni-főzni szerető ismerőseinket meglepni. Néhány ilyen fűszer: kerti katica virágmag, római kömény, sumak.
8Mozaiklámpás
www.paykocimports.com
Ha valaki lakásban használatos dekorációval szeretné meglepni barátait, annak ajánljuk a mozaiklámpásokat. Turisták által látogatott helyeken nagyon könnyen fellelhető, mindenféle színben, méretben, asztali és falra szerelhető verzióban. Bár kétségtelen, hogy a bőröndben történő hazahozatala nem egyszerű, de annál nagyobb meglepetést tudunk vele szerezni. Bárki otthonának hangulatos eleme lehet.
9Bármilyen ruhanemű, szövet (pl.: táska, szőnyeg)
www.ebay.com
Arab turisták sokszor több táskával távoznak, mint amennyivel érkeznek. Senkit sem akarok arra ösztönözni, hogy hasonló hévvel vesse bele magát a törökországi ruhavásárlásba, de egy-egy ruhadarabbal bővíthetjük ruhatárunkat, amelyről majd mindig eszünkbe jut, hogy ezt Törökországban vettük. Törökország híres a jó minőségű textiliparáról, ami – nem mellesleg – megengedhető áron is elérhető. Így – ha a bőröndünkben még akad üres hely – barátainkat is meglephetjük valamilyen ruhadarabbal. Aki nemcsak ruhaneműben, hanem egyéb textíliában is gondolkodik, itt biztosan megtalálja a neki tetsző darabot: legyen szó szőnyegről, táskáról vagy bármi egyébről.
Törökország minden szempontból kiváló választás: amellett, hogy az ország lenyűgöző, a vásárolni szeretők igazi aranybányára lelhetnek. Szuvenírek véget nem érő kínálatából válogathatunk.
Tavaszi langymeleg idő. Tavaszi gyümölcsök. A tavasz minden szépsége. Az év legszebb napjának tartják, és fesztivállal fogadják a tavaszt és az újjászületést május 5-én. A Hıdırellez Mezopotámia, Anatólia, Irán és a mediterrán országok kultúrájának szimbóluma. Az idén is nagy izgalommal várja mindenki az ünnepet.
A hit szerint Hizir, aki teljesíti a kívánságokat és bőséget hoz Hıdırellez éjszakáján, a földön élők körében jár. Emiatt teszi mindenki kívánságainak listáját a rózsabokor alá, hogy bebiztosítsa magának a listán szereplő kérések teljesülését.
Egyszerűen kimehetünk a tengerpartra és élvezhetjük a meleg estét az ünneplő emberekkel együtt, vagy átugorhatunk az utcasarkokon felbukkanó máglyák felett, a lényeg, hogy vegyünk részt ebben a fergetegben.
Izmirben is, mint más városokban, majd’ minden kerület külön fesztivált rendez. Látogassunk el egyikbe, és nem fogjuk megbánni.
Szinte biztos azonban, hogy a legszínesebb, legemlékezetesebb ünneplésben Izmir Tepecik kerületében lehet részünk. Zsibongó utcák, színes virágfüzérek, dübörgő zene, tánc mindenhol.
1 of 6
Tepecik kerület a város romanegyede. Normál időkben, aki teheti, elkerüli, ilyenkor azonban rengeteg ünneplőt vonz a városból és a városon kívülről is. Az itt élők is másképp viselkednek ezen a napon, feldíszítenek minden utcát és minden lányt.
Szigetvár az elmúlt években többször is a figyelem központjába került, köszönhetően a Zrínyi-emlékévnek és a jelentős régészeti felfedezésnek, amely során feltárták az egykori oszmán kori település, Turbék romjait. Először türbe, szent sír épült itt, mely a hagyomány szerint Szulejmán szívét (és egyéb belső szerveit) őrzi. E köré egész komplexum nőtt dzsámival, derviskolostorral, amely aztán fontos zarándokhellyé vált.
A Szigetvár-turbéki szőlőhegyen 324 év után találták meg a kutatók az elveszett várost (tör. ‘kasaba’): először a türbét 2015-ben, majd a dzsámit 2016-ban és 2017 felfedezése volt egy három szárnyból álló derviskolostor. A világraszóló felfedezésről dokumentumfilm is készült, A Szulejmán-titok címmel. A feltárásokat végző kutatócsoport vezetőjét, dr. Pap Norbert geográfus-történészt kérdeztem a dokumentumfilmmel kapcsolatban, amelyet a Türkinfo Alapítvány immár hagyományos Pilav ve Sohbet Günleri rendezvénysorozatának keretében mutatnak be 2018. május 9-én a Benczúr Házban.
Készült már dokumentumfilm Szulejmán sírkápolnája nyomában címmel. Ez ugyanaz a film?
Elég sok filmet forgattak az ásatásokról, ahogy számolom, a Szulejmán-titok, amelynek most lesz a bemutatója a Benczúr klubban a nyolcadik vagy kilencedik. A Szulejmán sírkápolnája nyomában „házi készítésű” film, mi csináltuk azért, hogy a saját narratívánk is megszülessen. Az első filmeket mind külföldi – amerikai, német, horvát, török, brit forgatócsoportok készítették. Akik részt vettünk a munkában úgy éreztük, hogy egyik sem felel meg teljesen annak a képnek, amit mi magunkról meg a kutatásról gondolunk. Ezért úgy gondoltuk, hogy csinálunk egy olyan filmet, ami lehet, hogy nem lesz olyan profi, viszont ez lesz a leghitelesebb. Meg is csináltuk, voltak bemutatói, de a tévében nem volt, nem tudom, lesz-e valaha.
A Szulejmán-titok hosszabb film, nem fél órás, mint a házi készítésű filmünk. Igazi közösségfilm, ahol az volt a fő szempont, hogy egyetlen pillanatra se unatkozzon a néző. Mindenki profi – a rendező, az operatőr, a stáb, és a költségvetés is nagyobb volt, ami külföldi forgatási helyszínt is lehetővé tett. A film egy jelentős részét Szarajevóban forgattuk egy ottani dervisközösségben, illetve az ottani dzsámik és a város különböző pontjain olyan autentikus helyszíneken, amelyeknek köze van a történetünkhöz, hiszen a turbéki-szigetvári dervisek Szarajevóból érkeztek. Így tudtuk ezt képileg is bemutatni. Olyan egyedülálló felvételek is készültek, amelyekhez hasonlót Magyarországon eddig még nem láthattak a nézők, például egy halveti révülést.
Azok a dervisek, akiket meglátogattak Szarajevóban, szintén a halvetik voltak?
Nem, ők a naksbendi rendhez tartoznak. Egy magas intellektusú csoportról van szó. Tudós rend, nagyon sok orvossal, mérnökkel, és tudományos fokozattal találkoztunk, akikkel érdemben lehetett beszélgetni az iszlám kultúráról, a dervisekről. Ugyan naksbendi rendiek, de egy halveti zikrt előadtak nekünk.
Forrás: dr. Pap Norbert
A halvetieket úgy emlegetik, hogy „üvöltő dervisek”, mivel egy levegő préselő technika segítségével elég erős hangokat képesek kiadni. Ezt a technikát is bemutatták nekünk a másfél-két órás szertartás alatt.
Az volt az érdekes ebben az egészben, hogy Szarajevóban fennmaradt ez az autentikus dervisközösség, így bizonyos mértékig ők az oszmán időszak dervisei örököseinek tekintik magukat.
Vannak még halveti dervisek?
Vannak, Törökországban is, de ott nem kaptunk forgatási engedélyt, ezért mentünk Szarajevóba. Itt tudtuk lefilmezni azokat az épületeket, amelyeknek jelentősége volt a szigetvári történet szempontjából, hiszen a Gázi Hüszrev küllije dervisei jöttek Szigetvárra és mi itt forgattunk, olyan autentikus helyszíneken, amelyeket konkrét módon és bizonyítottan személyes kapcsolat köt össze Turbékkal.
Milyen bizonyítékok szolgálnak arra, hogy ezek a szerzetesek innen jöttek?
A sejkjük, Ali Dede Bosznevi igen jól dokumentált személy. Ő az a sejk, aki a turbéki zarándokhelyet alapította. Magas intellektusú szellemi vezető volt, jelentős hittudósnak számított, teológiai művei, eszkatológiai írásai jól ismertek, még a XX. században is kiadták őket.
A derviseknek milyen szerepük volt az ostromok ideje alatt?
A dervisek ott voltak az oszmán sereg hadjárataiban. A film készítésének idején még nem tudtam, utána jöttem rá, hogy közvetlen kapcsolat volt Ali Dede és Szulejmán szultán között. A Szokollu család, vagyis az iszlamizált szerb Szokolovics család az, amelyik döntő szerepet játszott ebben. Szokollu Mehmed volt a hadvezér, aki a szigetvári hadjáratot vezette. Nagyon erős vezetőnek számított, aki a rokonait vezető pozíciókhoz juttatta. Turbék alakításában közvetlen, tevékeny szerepe volt. Azt viszont nem tudtuk, hogy a szultán szellemi vezetője egy halveti sejk volt, akinek Ali Dede a tanítványa volt. Tehát van egy közvetlen, személyes kapcsolat a szultán és Ali Dede között. Ugyanez a sejk lett a szultán halála után Szokollu Mehmet szellemi vezetője is. Ez a sejk biztos ott volt a szultánnal a hadjárat során, így a tanítványa, Ali Dede is ott lehetett.
Ahol Magyarországon megtelepedtek az oszmán törökök, tudjuk, hogy iskolákat, kolostorokat és körülötte virágzó gazdaságokat hoztak létre. Sok helyen így honosodtak meg bizonyos gyümölcsök, növények. E köré a kolostor köré is képzeljünk el egy „mintagazdaságot”?
Erre vonatkozó konkrét írott forrás nem került elő, de két dolog is erre mutat. Az egyik egy helyi legenda, amely szerint a turbéki dervisrendnek volt egy mintagazdasága, még azt is tudni vélik, hogy hol, mégpedig a zsibóti vízfolyás mellett. Ez csak néphagyomány, vagy így volt, vagy nem.
De van egy kutatás is, ami erre utal. Egy környezettörténeti vizsgálat keretében a küllijétvédő palánkot övező várárok egy részét feltártuk. Ez az árok 5 méter széles és két és fél méter mély, ebből egy teljes keresztmetszetet kiemeltünk.
Ebből több mint harmincezer növényi maradványt és számtalan csontmaradványt mostak ki. A növényi maradványok elemzésével Sümegi Pál professzor kutatócsoportja foglalkozik Szegeden. Sikerült rekonstruálniuk, hogy milyen növényi kultúrát honosítottak itt meg. Ez a növényi kultúra nagyon meglepő, hiszen itt egy zöldmezős város volt, nem volt előzménye, szemben a hódoltsági magyar településekkel, amelyek lakottak voltak, amikor az oszmán hódítók „beköltöztek” és hozták a növényeiket, az épületeiket, az életformájukat és adaptálták a meglévő környezethez. Itt, Turbékon erre nem volt szükség és mód sem, hiszen nem volt előzmény. Itt mindent úgy alakítottak ki, ahogy azt ideálisnak gondolták. Az derült ki, hogy a körülbelül száztíz növényi fajból, amit sikerült azonosítani a mintából, nagyon sok vendágfaj, nem őshonos a területen, hanem a Balkánról, esetleg a mediterrán térségből hozták magukkal a szerzetesek. Számos gyümölcsfajtát is sikerült azonosítani pollen és fiton vizsgálatok alapján.
A vizsgálatok tehát arra mutatnak, hogy a maguk kultúrájának képére formálták ezt a vidéket. Teljesen más módon használták ezt a területet, mint a középkori magyar városok.
A régészeti felfedezések között az első a türbe volt. Tudjuk, hogy jelentős zarándokhellyé vált a hódoltság idején. Hogyan képzeljük ezt el?
Ahogy Pécsre Idrisz Baba türbéjéhez vagy Budára Gül Baba türbéjéhez évszázadok óta jönnek a zarándokok, ugyanúgy működött ez Turbéken is, sőt, még inkább így működött. A feljegyzések sporadikusak arra nézve, hogy ez milyen tömeget jelentett, de arról van adatunk, hogy a hadjáratok idején időnként felkeresték. Például Kara Musztafa nagyvezír is ellátogatott ide egy nagy lovascsapattal a bécsi hadjárata előtt és imádkozott a sírnál. Evlija Cselebi 1664 nyarán járt itt és ahogy leírta a látogatását, az is jellegzetes zarándoklati aktus volt.
Ásatások a szőlőhegyen – Forrás: dr. Pap Norbert
Maga a hely jellege és a foglalkozások is arra utalnak, hogy a zarándoklás jelentős bevételi forrást jelentett. Volt fogadós a településen, hán (fogadó) és karavánszeráj, kalauzok (’kilavuz’ tör.) is szolgáltak itt. Van egy gyanúnk, amit majd az idei ásatások fogják tisztázni: a derviskolostor mérete hatalmas, ami a lakosainak számát tekintve nem indokolt. Elképzelhető, hogy a déli szárny, amit még nem ástunk ki, vendégházként szolgált. Nagyobbak a helyiségek is, elképzelhető, hogy úgy alakították ki, hogy a magasabb rangú látogatók ott tudjanak megszállni. A többiek a civil településen, a városban szálltak meg, ami a küllijén kívül, távolabb volt.
A hódoltsági területeken az oszmán népesség általában nem vegyült a magyar lakossággal. Mit tudunk Turbékról, itt is így zajlott az élet?
A XVII. században már voltak keresztények is, az biztos. Az 1680-as években egy forrás szerint a periférián már keresztények éltek. Hogy milyen arányban, az további kutatásokat igényel, s az is, hogy a funkciók hogyan oszlottak meg.
A dzsámiról mit tudunk?
Tipikus egykupolás dzsámiról van szó, hasonlókat láthatunk Szarajevóban, amelyek most is állnak. Azért is mentünk oda forgatni, mert ott találtuk a legközelebbi analógiákat erre a dzsámira. Szokollu Mehmet építtette, a türbénél másfélszer nagyobb épület volt. A kupoláját nem ólomlemez fedte, mint a türbéét, hanem balkáni kúpcserép. Volt mellette egy minaret a bejárat mellett jobb kéz felől, a déli oldalon.
Ezekről maradtak fenn rajzok, miniatúrák az oszmán időkből?
Van egy Szulejmán szultán Szigetváron című 310 oldalas kötet az ásatás eredményeiről. Ebben benne van az összes régi ábrázolás, térképekkel, amelyek mutatják, hogy hol volt a település. Ezt a mi kutatói közösségünk adta ki. (2017., szerk: Pap Norbert – Fodor Pál).
Van egy Esterházy-rézkarc, amelyen egy minaret látszik. Vagy egy másik ábrázolás a költő Zrínyiről 1664 februárjából, amikor Zrínyi csapatai felégették Turbékot. Ezen a képen látszik az erőd, a türbe és a dzsámi kupolája is.
Szigetvár fontos történelmi metszéspont. A magyaroknak Zrínyit és a szabadságért vívott harcot, a törököknek Szulejmánt és a dicső hódításokat jelenti. Közös a múlt és közös az őseink iránt érzett büszkeség.
Ez a dokumentumfilm „időkapu”: nem csak a páratlan felfedezésekről tudhatunk meg többet, hanem betekintést nyerhetünk egy olyan világba, amely akkor is elzártan létezett, amikor időben, térben közelebb volt.
A keleti civilizáció népei életüket a szoláris naptár rendjéhez igazították. A búzát akkor vetették, amikor a Fiastyúk együtt mozgott a Nappal – ez novemberre esett, az árpát, ami bármilyen földdel beérte, az őszi napéjegyenlőség idejétől kezdték vetni, a rizst pedig februártól palántázták.
Egyiptomban, Iránban és Indiában az év kezdetét a Nílus, a Gangesz és az Indus áradásához igazították, ami a nyári napforduló körül következett be. Valamennyi országban ekkor került sor a Navaszardi ünnepére, amikor az este beköszöntével hatalmas serpenyőkben parazsat izzítottak, másnap pedig mindenki meghintette magát vízzel.
„Ez az ünnep az időszámításunk előtti első évszázadokban terjedt el a földközi-tengeri országokban. Voltaképpen az ősi évkezdés hagyományát őrzi a törökök Hidrellez-napi ünnepe. Jóllehet, a mohamedán országokban a koráni holdhónapokhoz igazodtak – ezeket is többször megreformálták azonban Törökország egyes vidékein, így Usak környékén még ma is számon tartják a 45 napos hónapbeosztást. Sőt, a hivatalos Gregoriánus naptár mellett él a gyakorlatban a mohamedán időszámítás, amely 622-től, Mohamed Mekkából Medinába költözésének idejétől, a „nagy futástól” számlálja az éveket; és egy másik időszámítási rendszer is, amelyben a szoláris naptár alakította rend a mérvadó. E szerint a fedeztetés, megtermékenyítés havával, márciussal kezdődik az év, április a földműves-munkák hava, május a nomádok számára fontos, a legeltetés megkezdésének ideje (ekkor hajtják nyájaikat a Torosz fennsíkjaira), június a cseresznye hova, július az aratás, augusztus a szántás, földmunkák hava, szeptember a bőség, a füge, a szőlő érésének ideje, október ismét a földmunkáké, november pedig a kos hava.”
A különféle naptárreformok ellenére maradt fent a török népek hagyományaiban az ősi ünnep, melyet tavaszünnepnek (bahar bayrami) mondanak. A Gergely-naptár szerint május 6-ra esik ez a nap. Elsősorban a nomád pásztorok számára jeles nap, ugyanis a vándorló legeltetés évente ismétlődő ritmusa a nyári és téli napfordulóhoz kötődik leginkább. Ekkor indulnak nyájaikkal a hegyi legelőkre és a téli napforduló idején kezdik meg levonulásukat a déli, védettebb, melegebb éghajlati-, vidékre.
Minden török nép számára nagy ünnep Hidrellez napja, mely szokásrendjét illetően többé-kevésbé egységes képet mutat a Balkántól Anatólián át Közép-Ázsiáig. Bár az ünnep neve az iszlám vallás két jeles prófétájához kötődik, Orhan Acipayamli, a török folklór kiváló kutatója kategorikusan kijelenti, hogy semmi köze a mohamedán valláshoz. Szerinte olyan ünnep, melyet a törökök Közép-Ázsiából hoztak magukkal.
1 of 7
Elnevezésére több változatot ismerünk. Az egyik szerint Hidrellez (Hidirilyaz) Hizir és Ilyaz nevű próféták nevének összevonásával keletkezett. Hizir a szárazföldön vándorolt, Ilyaz pedig a tengerek ura volt. Hizir neve az arab eredetű „zöld” jelentésű szóból származik. Szerencsét hozó prófétának tekintik. Mindketten vándoroltak, s minden év május 6-án valamely réten találkozva beszélgettek. Találkozásuk nyomán a rét kizöldült, a vizek megsokasodtak, újjászületett a természet. A nép ezen a napon a próféták találkozását ünnepli.
Egy másik legenda szerint Hizir férfi, Ilyaz pedig nő volt. Valaha két ilyen nevű fiatal élt, akik halálosan egymásba szerettek, ám sorsuk csak egyszer hozta össze őket. Május 6-án egy réten szerelmeskedtek, majd nyomban meg is haltak. A nép ezen a napon a szerelmet és a belőle fakadó új életet ünnepli. György barát 1438-58 között írt feljegyzésében az alábbiakat közölte: „Hizir-Ilyász két név összetételéből jött létre. Hizir a mohamedán népeknél sokféle alakban megjelenő személy, akit a törökök prófétának tekintenek, s aki többnyire a szükséget szenvedőknek siet segítségére, illetve aki a természetet megújítja. Ilyász a bibliai Éliás próféta törökösített változata. Abban is hisznek, hogy a két próféta édestestvér, együtt az életvize forrásánál, és minden évben együtt zarándokoltak Mekkába. „Mindhárom változat azt igazolja, hogy a bőséget, termékenységet, az élet megújítását kapcsolják ehhez a naphoz. A bőségvarázslás egész évre szól, s leginkább ezt célozzák a Hidrellez-napi rítusok.
Az ünnepi előkészületeket legtöbb helyen már április közepén megkezdik. Kimeszelik, alaposan kitakarítják a házakat, rendbe szedik a szerszámokat, felgereblyélik az udvart, új ruhákat varrnak, és levágják a juhokat – mert Hidrellez napján tilos állatot ölni, rügyet törni, egyáltalán az élet mindenfajta megnyilvánulása ellen véteni. Ha Hidrellez napja péntekre esik, akkor aznap, ha nem, akkor a következő pénteken a délutáni ima után kovásztalan lepényt (gözleme) készítenek. Rézedényben este felakasztják egy fára, ha másnapra megduzzad, jó esztendő, bő termés várható, ha nem, jó lesz felkészülni az ínséges évre.
Az ünnepet megelőző napon a kertben levő hagymák közül kiválasztanak egyet, s két zöld szárát egyenlő hosszúságúra vágják. Az egyik szárra fehér (ennek a neve Baliti), a másikra vörös szalagot (Boliti) kötnek. Másnap hajnalban megnézik, s ha a piros szalagos nőtt valamelyest, a kívánság teljesül, bő termés várható, ha a fehér, akkor nem. Általános szokás, hogy az ünnep előestéjén az asszonyok kimennek a ház kertjébe, s apró gallyakból a család minden tagja számára egy-egy kis házat készítenek. Ezáltal minden rászorulót hozzásegít Allah egy takaros házhoz.” Úgy hiszik, csak kívánni kell, és mindenki vágya teljesül. Aki kertet szeretne, gödröt ás, és zöld ágakkal ülteti tele; aki gyermeket akar, apró ágakból bölcsőt készít és ringatja; aki gazdagságot, pénzt szeretne, papírból „aranyat utánzó” nyakláncot akaszt a nyakába. Az eladósorban lévő lányok a zöld ágakra piros szalagot, rongyokat kötnek, hogy még ebben az évben férjhez mehessenek.
Minden vidéken ismert szokás, hogy Hidrellez estéjén a lányok, asszonyok összegyűlnek. Közülük egy kislány cserépfazékba zálogul apró tárgyakat (karkötőt, nyakláncot, pénzt) gyűjt, zöld ágat tesz közé, majd vízzel tölti a fazekat. Tetejét lekötik vörös vászonnal, és tükröt borítanak rá. A kert egyik rózsafája alá teszik éjszakára. Másnap (Hidrellez napján) ismét összejönnek. A legidősebb asszony fejére menyasszonyi fátylat terítenek, s ráteszik a cserépfazekat. Az edényborító vörös vásznat egy 7-8 éves forma fiúcska fejére borítják, aki előhúzza a cserépfazékba dugott zöld ágat és a tárgyak valamelyikét. Akiét kihúzta, örülhet, igen szerencsés évnek néz elébe. A többi tárgyat benne hagyják a fazékban, s a benne lévő vízzel megpaskolják az arcukat, „lemossák a szerencsétlenséget”. Közben persze énekelnek, vigadnak.
Ispartában szokás a lányokat vízzel locsolni, hogy frissek, egészségesek legyenek. Hidrellez reggelén az útkereszteződésben rongyokat égetnek. Aki a tüzet átugorja, egész évben egészséges lesz, vagy ha beteg, meggyógyul.
Amikor végre elérkezik az ünnepnap, mindenki tiszta ruhát ölt, a lányok fehéret vesznek magukra, s a falvak, városok apraja-nagyja kimegy a zöldbe ünnepelni. Az egész napot együtt töltik a barátok, rokonok. Kosaraikat megrakják a már előre elkészített ételekkel, és vidáman múlatják az időt. Táncolnak, énekelnek. Bár nem hivatalos ünnep, nincs ember, aki valamilyen módon ne emlékezne meg róla.
A városi és a falusi ünnep megrendezése között kevés eltérés látható. A leglényegesebb talán az, hogy a városi parkokat, ligeteket ellepik a kereskedők, ajándéktárgyakat, édességet és az éppen divatban lévő portékákat kínálják. Egyre inkább hasonlít az európai majálisokhoz.
Bartha Júlia
A cikk eredetije megjelent a Jászkunság 1992/6. számában.
1 ek margarin
1 török teáspohár (1 dl-es) étolaj
1 török teáspohár kókuszőrlemény (a kókuszreszeléket őröljük porrá)
1 cs vaníliáscukor
3 ek porcukor
1,5 pohár (2 dl-es) liszt
A tetejére:
2 ek kókuszőrlemény
2 ek porcukor
A liszt kivételével minden hozzávalót tegyünk tálba, alaposan keverjük el. A lisztet fokozatosan adagolva hozzá gyúrjuk össze tésztává.
A diónyinál valamivel kisebb golyókat formázva tegyük egy zsírozatlan tepsibe. A tészta eléggé omlós, ezért először a markunkban erősen gyúrjuk össze, utána gömbölyítsük.
180°-ra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt süssük meg, ügyelve arra, hogy fehér maradjon. Egy mélyebb tányérban keverjük össze a kókuszőrleményt a porcukorral, ebbe hempergessük bele – még forrón – az aprósüteményt.
Karabük Safranbolu körzete, mely az UNESCO Világörökségi listáján is szerepel, egy szabadtéri múzeumhoz hasonlít. Különleges házak, mecsetek, szökőkutak és hidak teszik egyedivé. Az oszmán korban nyüzsgő város volt bazárjainak köszönhetően, melyek az oszmán céhrendszerben jöttek létre.
Az egykori Yemeniciler Oszmán Bazárban régen 48 üzlet is működött, ahol yemeni (oszmán stílusú) cipőket készítettek a hadsereg számára, mindez azonban már a múlté, mert az üzletek – egy kivétellel – mind bezártak.
Ma már csak Erhan Başkaya műhelye működik, aki még mindig yemeni cipőket készít, és mivel más már nincs a bazárban, akinek tudását átadhatná, így fiát, Tahat tanítja.
A kutató és író Aytekin Kuş szerint a Yemeniciler Oszmán Bazárban a Safranboluban előállított bőrt használták a cipőkhöz. Azt is elmondta, hogy a mesterek az oszmán céhrendszer keretein belül dolgoztak. Amikor 1937-ben megalakult a Karabük Vas- és Acélüzem, már nem volt annyira népszerű a kézműves munka, így a terület hamarosan elnéptelenedett. Az akkori kulturális és turisztikai miniszter, Ahmet Taner Kışalı rendelete értelmében a bazárt felújították és piacot alakítottak ki, ahol ismét tradicionális termékeket kezdtek árulni. A bazár épületében egy múzeumot is létrehoztak, ami azonban később bezárt. Jelenleg ez az épület Safranbolu fő nevezetessége.
Azért, hogy a hely szelleme továbbra is fennmaradjon, Safranbolu város vezetése felkérte Erhan Başkayat, hogy nyisson egy üzletet a bazárban. Ezzel Başkaya ismert ember lett a városban, azóta is szeretik és tisztelik a helyiek. Mivel azonban különböző betegségekben szenved, inkább már csak az üzletvezetéssel és fia tanításával foglalkozik.
Aytekin Kuş arról is beszélt, hogy a yemeni egy nagyon egészséges viselet. A cipő felső része kecskebőrből van és minden részét kézzel készítik. A yemeni maga a történelem, a Yemeniciler bazár pedig Safranbolu kultúrájának fontos helyszíne.
A bazár közepén található Lonca Kahvesi fontos kávézó volt egykor. Céhgyűléseket tartottak itt, az emberek megvitatták a gazdasági eseményeket, a vőlegény családja itt kérte meg a mennyasszony kezét, és az emberek ajándékokat adtak egymásnak.
A bazár most Safranbolu legélénkebb része. Sokan érkeznek ide, hogy láthassák a yemeni cipő készítését. Isznak egy csésze kávét és megnézik a régi életforma fennmaradt emlékeit.
A bazár még 1661-ben jött létre és Başkaya az utolsó mester, aki yemenikészítéssel foglakozik. Fiával mindent megtesznek azért, hogy a mesterséget megőrizzék az utókor számára.
A Marmaris név a milétoszi vagy menteşei bégség idején vált ismertté. Neve a török mermer, illetve a görög màrmaron szóból származik, melynek jelentése márvány; s mivel a régió gazdag márványlelőhelyekből eredően a kereskedelemben is jelentős szerepet játszott.
A város egykor kikötőállomás volt a Rodosz és Egyiptom közötti vízi úton.
Az i. e. 6. században a helyén volt Physkos, mely vélhetőleg Kária része volt. Hérodotosz szerint i. e. 3000 körül egy kastély állt itt, de i. e. 334-ben Nagy Sándor megszállta Káriát, valamint ostrom alá vette Physkost is. A város mintegy 600 lakója minden értékét felégette a hódítók elől, és a környező dombok közé menekült. A támadók felismerték a vár stratégiai értékét, a fősereg hazatérte előtt néhány száz katona kijavította az ostrom során elpusztult részeket.
Miután II. Mehmed oszmán szultán a 15. század közepén elfoglalta Bizáncot, 1480-ban innen indult a Szent János Lovagrend által védett Rodosz ellen. 1522-ben Marmaris és környéke volt az oszmán flotta támaszpontja, és I. Szulejmán oszmán szultán innen indította a sikeres támadást Rodosz ellen.
1798-ban Nelson admirális flottája Marmaris védett kikötőjében pihent meg útban Egyiptom felé Napóleon ellen.
A török kulturális minisztérium felügyelete alatt 1979-től zajlanak a felújítási munkálatok, így a várat múzeummá alakították át. A hét galéria közül a legnagyobbat kiállítási célokra használják, valamint a vár melletti bazár mellé Ajse Hafsza szultána egy kis karavánszerájt építtetett.
Itt található Törökország egyik legnagyobb jachtkikötője.
Az európai keresztényeket, akik az Oszmán Birodalomban áttértek az iszlám hitre, árulókként állították be, akik átálltak a legfőbb ellenséghez. Hatalmas különbség van azonban a propaganda által alkotott kép és e „hitehagyottak” valós tapasztalatai között.
Berber kalózok foglyaként
1598-ban egy nagyobb csoport török hajó közelítette meg Szicíliát. Látványuk biztosan riadalmat keltett, hiszen az olasz partok mentén a 16. és 17. században gyakoriak voltak az oszmán portyázások. Csupán négy évvel korábban fosztotta ki a szicíliai Messinával szembeni parton fekvő calabriai Reggio kikötőjét egy flotta. Vajon ezúttal is zsákmányért és rabszolgaként eladható férfiakért, nőkért és gyermekekért jöttek a törökök?
A zászlóshajón ott volt az oszmán haditengerészet főparancsnoka, a kapudán pasa, Dzsigalazádé Juszuf Szinán, akinek ezúttal más szándékai voltak. Saját fiát és két gályáját biztosítékul ajánlva kért engedélyt a szigetet irányító alkirálytól, hogy találkozhasson a sziget több lakosával is. A tengernagy ugyanis Szicílián született, és a lakosok, akikkel találkozni akart, anyja és rokonai voltak.
Az európai forrásokban többnyire eredeti nevén Scipione Cicalaként ismert Dzsigalazádé 1544-ben született, egy kalózként tevékenykedő genovai nemes fiaként. 1561-ben apjával együtt berber kalózok ejtették foglyul, akik az oszmán fővárosba vitték. Scipione itt felvette az iszlám hitet és a Juszuf Szinán nevet, és megkezdte a tanulást a Topkapi szeráj iskolájában. Az itteni képzés magas beosztásra predesztinálta a szultán szolgálatában. Több tartományi kormányzói kinevezés mellett (Kelet-Anatóliában, Irakban és Szíriában) kétszer volt kapudán pasa, először 1591 és 1595 között, majd 1598-tól 1604-ig. 1596-ban még nagyvezírré is kinevezték, amivel az Oszmán Birodalom második leghatalmasabb embere lett, de csupán egy hónapra.
Öröksége a mai napig látható. Isztambul Cağaloğlu negyede (a perzsa Dzsigalazádé, azaz „Cicala fia” jelentésű szó török alakja) is a nevét viseli, mert palotája ezen a helyen volt. Az európai irodalomban is tovább él alakja: 1832-ben Philip Joseph Rehfues nagyszabású, négykötetes regényt írt életéről Sir Walter Scott skót költő és író tiszteletére, de még 1984-ben is énekelt róla Sinàn Capudàn Pascià című dalában Fabrizio de André olasz énekes-zeneszerző. E darab azért is említésre méltó, mert szövege genovai dialektusban íródott: a pasa apai ági származására utalt ezzel a dalszerző, azonban nincs arra bizonyíték, hogy valaha jelentősebb időt töltött volna az észak-itáliai városban.
Dzsigalazádé csupán egy volt a nagyszámú európai keresztény közül, akik felvették az iszlám hitet és a török szultánt szolgálták a kora újkorban. Története sokban hasonlít a legjobban ismert ilyen személyekére. A párhuzamok a kapudán pasai posztot betöltő két elődjével a legnyilvánvalóbbak: Kilics Ali és Ulucs Hasszán pasákkal. Mindketten Itáliában születtek – Ali Calabriában, Hasszán Velencében – és mindketten berber kalózok foglyaként került az Oszmán Birodalomba.
Mindketten előbb a kalózok, majd a török flotta ranglétráján emelkedtek egyre feljebb, és nagy hatalomra, befolyásra és vagyonra tettek szert közben. Kilics Ali ma leginkább arról ismert, hogy az 1571-es lepantói ütközetből elmenekítette csapatait, miután látta, hogy vesztésre állnak. Mivel az addigi kapudán pasa elesett a harcban, jó döntése és nagy tengeri tapasztalata miatt még abban az évben kinevezték őt a helyére. 1588-as haláláig Kilics Ali maradt a török haditengerészet parancsnoka. Ezután hajdani protezsáltja, Ulucs Hasszán lett a kapudán pasa.
A Besiktas a várakozásoknak megfelelően nem állt ki a labdarúgó török kupa félbeszakadt elődöntőjének csütörtöki folytatására a Fenerbahce ellen, így utóbbi csapat jutott a fináléba.
A bojkott nem meglepetés, mivel a bajnoki címvédő Besiktas már múlt pénteken bejelentette, hogy nem lép pályára a zárt kapus mérkőzésen, miután a lelátói erőszak ellenére a szövetség a meccs folytatásáról határozott.
“Fontosnak tartjuk demonstrálni, hogy a leghatározottabban elítéljük a nézőtéri erőszakot, és aggodalommal tölt el bennünket a biztonsági intézkedések elégtelensége” – indokoltak közleményükben.
“A Besiktas nehéz döntést hozott. Inkább veszítettem volna, minthogy így győzzek” – mondta Aykut Kocaman, a Fenerbahce edzője.
A párharc első mérkőzése 2-2-es döntetlennel ért véget, de ezt nem veszik figyelembe.
A visszavágót eredetileg április 19-én rendezték, de mindkét isztambuli csapat szurkolói tettek arról, hogy a meccs idő előtt véget érjen: különböző tárgyak bedobálásával rendszeresen megakadályozták, hogy az ellenfél játékosa elvégezze a szögletet.
A játékvezető az 59. percben, 0-0-s állásnál szakította félbe a játékot, amikor a Besiktas kispadjánál dulakodás kezdődött, és ezt kihasználva egy Fenerbahce-szurkoló késsel fejbe dobta Senol Günes vezetőedzőt. A törökök korábbi szövetségi kapitánya komolyan megsérült, azonnal a földre került és dőlt a vér a fejéből. A sebet a stadion orvosi szobájában öt kapoccsal rögzítették, majd Senol Günest kórházba szállították.
![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
