Egy török szálloda személyzete megelégelte, hogy mindenből nagyon sok fogy, és a távozásban lévő turnus orosz üdülőinek szétpakolták a bőröndjeit.
Kiderült, hogy a jól megtömött poggyászban minden volt, amit a szállodából csak mozdítani lehetett. Teafiltertől a vécépapírgurigákig, törülközőktől a papucsokig, és mindenből nagyon sok. A tettenérést videóra rögzítették.
Amikor az egyik hölgytől megkérdezik a filmen, hogy minek ez a sok törülköző, azt mondja, hogy a gyerekei születésnapjára vitte volna, akik ketten vannak, és sokszor maszatosak a sütik és gyümölcsök fogyasztását követően.
Az eset Antalyában történt, ahol kilométereken át egymást érik az all inclusive szolgáltatást nyújtó szállodák a tengerparton, és általában nagyon sok az orosz turista arrafelé.
A kék vizéről és csodálatos természeti adottságairól híres Van-tó partján található Altinsaç és a Van tartomány Gevaş körzetében fekvő İn-öböl Törökország paplanernyőseinek új úti céljaivá váltak.
A két helyszín – köszönhetően az akár 650 méter magasságot is elérő szirtes partoknak és a zöld füvű lejtőknek – számtalan siklóernyőst vonz. Az adrenalinvadászoknak páratlan kilátása nyílik a Van-tóra, a Szent Tamás-kolostorra és a környező erdőkre.
A gevaşi önkormányzat és a Turkish Airlines által áprilisban szervezett paplanernyős rendezvényen 20 ernyős vett részt az ország különböző városaiból. Gevaş polgármestere, Sinan Hakan, az Anadolu hírügynökségnek elmondta: az eseményt azért rendezték, hogy megmutassák, a Van-tó és a körzet jó lehetőségeket nyújt a siklóernyősök számára.
A polgármester úgy látja, a Van-tó ugyanolyan siklóernyős paradicsommá válhat, mint az Égei-régió partján fekvő Fethiye és Ölüdeniz. „20 siklóernyős érkezett az eseményre Törökország minden pontjáról. A Van-tó az ország egyik legszebb helye, emellett pedig kulturális és történelmi jelentőséggel is bír.”
Hamdi Şiray siklóernyő-oktató szerint a régióban található számos hegy tökéletes a paplanernyőzéshez, azonban ahhoz, hogy ezeket a területeket alkalmasabbá tegyék a sport számára, a talajon még utómunkálatokra van szükség.
Şiray szerint a siklóernyőzés jelentősen hozzájárulhatna a régió turisztikai fejlődéséhez: „A paplanernyőzés egyre kedveltebb Törökországban. A következő időszakban Van különböző területein fogunk siklóernyős repüléseket szervezni. Akárcsak Fethiyében, itt is van lehetőség tandemrepülésekre. Vanban rengeteg a szebbnél szebb domb, melyek az ernyőzésre is tökéletesek. A megközelíthetőség javításával és egyéb fejlesztésekkel ez a hely remek siklóernyős turisztikai központtá válhat.”
A Valley Nature Sport Klub igazgatója, Ömer Demez szerint a siklóernyőzés fontos szerepet tölthet be a város természetes szépségének és kulturális örökségének megismertetésében is.
Széles Tamás hangját ismerhetjük krimiből, komoly vagy éppen szappanosabb drámából, vígjátéksorozatból, science fictionből, röviden, minden műfajú sorozatból és filmből. A leghosszabb szinkronmunkái közé tartozik jelenleg az idehaza 2007 óta látható Dr. Csont, a 2013-ban indult Szulejmán és a már nyolcadik évadát taposó Modern család. Pár hete az SDI Media Hungaryben találkoztam vele, és a török sorozatáról, annak szinkronjáról kérdeztem.
Ha jól tudom, vallási hivatásod is van. Nem fura így nézni a Szulejmánt, így szinkronizálni?
Valóban két hivatásom van, színész és ókatolikus püspök, de igyekszem szétválasztani a kettőt. Amikor szinkronizálok vagy színpadon vagyok, akkor csak színészként dolgozom, a templomban pedig nem játszom. Persze akadnak fura pillanatok, de a játszott szerep nem én vagyok, a karakter gondolatai nem az én saját gondolataim, hanem egy szereplőé, aki mondjuk Szulejmán esetében egy szultán. Így a két hivatás bennem nem ütközik.
A beszédhangodhoz képest jóval mélyebb vagy Szulejmánként.
Mondhatjuk azt is, hogy van egy úgynevezett Szulejmán hangom, ami csak akkor jön elő belőlem, ha meglátom a figurát. Érdekes módon, néha amikor hosszabb kihagyás van két szinkronfelvétel között, újra bele kell hallgatnom abba, hogyan csináltam a korábbi részekben, hogy ismét elő tudjam venni.
Előfordult, hogy szólt a szinkronrendező, hogy máshogyan beszélek. Visszahallgattam és tényleg egy kicsit másmilyen volt a játékom. Ilyenkor mindig korrigálunk. Szulejmán az évadok során egyébként folyamatosan öregszik, most már lengő, ősz szakálla van és próbáltam még mélyíteni rajta, alkalmazkodni az arcához, a megjelenéséhez, az életkorához.
Más munkánál is előfordul, hogy „elfelejted” a hangot?
Sorozatoknál, pláne ha hosszabb ideig csináljuk, mint például a Dr. Csontot is, akkor igen. Ilyenkor nincs mese, vissza kell hallgatnom korábbi jeleneteket, hogy visszataláljak a figura hangjához. Ezek ugyanis egytől egyig mindig „csinált” hangok. Nagyon ritkán beszélek úgy, mint egy civil ember. Minden szerephez máshogyan idomul a hangom.
Érdekes, hogy a Dr. Csontot említed, mert az és a Szulejmán is olyan munkák, amelyek hamarosan véget érnek.
A hosszú sorozatok hoznak egyfajta rendszert az ember életébe, ha pedig még meg is szeretik a nézők, akkor ismertséget is ad. Mindig jó érzés, ha a nézők díjazzák a munkánkat és emiatt kár, ha véget ér egy sorozat. De remélem, hogy jön majd helyette másik.
Nem könnyű a szemezgetés, hisz a hastáncdívák aranykorának ma már csak a fekete–fehér felvételeken látható világa, még több érzékiséget, bujaságot és titokzatosságot rejt, mint amivel manapság találkozunk. 18 évnyi hastáncos múlttal a hátam mögött bátran kijelenthetem: a cikkekben bemutatott táncosok egytől egyig a műfaj méltatlanul a múltba veszett és elfeledett nagyjai.
Nejla Ateş, a „török lokum”
Elsőként egy nagyon izgalmas pályafutást bejárt hölgyet választottam: Nejla Ateşt, aki Naciye Batırként látta meg a napvilágot 1927. március 7-én (egyes források szerint 1932-ben) a Fekete-tenger romániai partján fekvő Konstancában. A krími tatár származású család negyedik lánytagjaként született. Gyermekkora tragikus volt, hiszen útmunkás édesapja munkahelyi baleset következtében elhunyt, amikor a dinamitok által szétrobbant aszfalttól próbálta megmenteni kislányát. A magára maradt édesanya lányaival úgy döntött, hogy szerencsét próbál, amikor Atatürk minden külhoni török számára ajtót nyitott Törökország felé. Naciye mérhetetlen szegénységben nőtt fel, és sosem járt iskolába, viszont muzikalitása már nagyon korán megmutatkozott. 14 éves korában egy zoknigyárban kapott munkát. A fizetésének egy részét édesanyjának adta, a másik feléből pedig elkezdett táncot tanulni a mindenki által csak Madame Esthernek nevezett táncosnőtől (vélhetően revütáncos volt, kinek kiléte sajnos homályba veszett). Madam Esther segítségével 1942-ben, mindössze 15 évesen kezdte meg hivatásos táncos pályafutását, egy Tepebaşı Bahçesi nevű amfiteátrumban, ahol Tenasüp Onattól és a magyar származású Marcótól sajátította el az akrobatikus táncelemeket. A mérhetetlen ambíciókkal és tehetséggel bíró 17 éves tatár lány megváltoztatta lánykori nevét Nejla Ateşra (művésznevének jelentése: Nagy szemű tűz – arab és török eredetű szavak frappáns kombinációja) és maga mögött hagyva a nyomort gondokozás nélkül Ciprusra utazott, hogy különböző éjszaki lokálokban táncoljon.
Életének ezen szakaszáról sajnos kevés információ van. A következő ugrás az életében az volt, amikor 5 évvel később a híres Ferdi Tayfur filmrendező felfedezte, és szerepet adott számára a Kerim’in Çilesi című filmben, amelynek hatására elindult filmes-táncos karrierje. A törékeny, mandulaszemű táncos minden férfi szívét rabul ejtette Bagdadtól Kairón át Rómáig, amikor úgy döntött, hogy Párizsba megy, hiszen a negyvenes évek második felében hol máshol pezsgett volna az élet, ha nem a francia éjszakai élet fővárosában. Arról álmodott, hogy a Casino de Paris-ban olyan sztárokkal szerepelhet egy színpadon, mint Édith Piaf, a kabaréénekes Maurice Chevalier vagy a banánkosztümjéről híres Josephine Baker. Amikor megérkezett Párizsba, nincstelen volt és éhezett, így egy lokál késdobáló műsorszámában vállalta a „nő” szerepét. Egy szerencsétlen baleset vagy a késdobáló ügyetlensége miatt az egyik műsorszámban a dobókés félrement éss belefúródott Nejla karjába, aminek nyomát élete végéig magán viselte mint a múlt emlékének stigmáját.
A szűkös időszak után kitartásának köszönhetően 22 évesen a „Gay Paris” nevű kaszinó első táncosa lett 32 fős zenekarral a háta mögött. Az álom valóra vált, táncolt a Lido, a Folies Bergère színpadán, találkozott a mélyszegénységből feltörekvő, gyémánttorkú Szürke Verébbel, akivel a közös szál miatt jó barátságba kerültek. Ünnepelt sztár, igazi díva lett. A kabaré fénykorának egzotikus keleti királynője, aki után férjek sóvárogtak, feleségek irigykedtek, s könnyek hullottak a Champs-Élysées-n. A kor vezető újságjainak címlapján szerepelt. A Yıldız magazin újságírója ragasztotta rá a „Türk lokumu” (török lokum) elnevezést, amely innentől kezdve elhagyhatatlan jelzőjévé vált.
Fáradhatatlan volt, belülről égett benne a tűz, amely egészen Amerikáig vitte.
Az amerikai álom mindenkit elért, főként az 1950-es évek elején. 1954-ben megkapta első ajánlatát a Broadway-n a „Fanny” című musicalben – a kötéltánc és a rabszolga táncjelenetben – mint hastáncos Mohammed El-Bakkar úd zenész oldalán. Eközben szerződést ajánlottak számára Miamiban, aminek eleget téve megnyílt a transzatlanti ajtó a kígyótestű táncos számára. Amerika imádta. A „The Exquisite Turkish Delight” („Egzotikus török lokum”) néven ismert Nejla lábai előtt hevert a fél világ, mégis fájdalommal töltötte el, hogy igazán a hazájának tekintett Törökországban sosem ismerték el a hastáncot mint művészetet. Csillaga ragyogott, mikor Hollywood felfedezte magának: marokkói táncost alakított 1954-ben az „Oroszlánszívű Richárdban”, 1955-ben a „Szinbád fiában” is. Albino Manca New York-i szobrászművész szenvedélyes rajongását kifejezve egész alakos szobrot készített róla, melyet 1954 novemberében a Central Parkban helyeztek el. Halkan megjegyzem, hogy kevés olyan hastáncost tudok említeni, sőt Nejlán kívül talán egyet sem, akinek köztéri szobrot emeltek volna a történelem során. Tudott valamit.
Barátnőjének tudhatta Marilyn Monroe-t, aki azt nyilatkozta barátságukról: „Testvérek vagyunk, mindketten apa nélkül, ez a sorsunk. Ezért minden férfiban apánkat kell keresni… sajnos eddig nem találtuk.”
Vajon az ötvenes évek szexszimbólumának barátsága vezette Nejlát is a botrányos kapcsolatok és ledérség útjára, vagy valóban édesapjának korai elvesztése és az ebből fakadó férfikép, apafigura hiánya ösztönözte, hogy önigazolást találjon különböző férfiak karjában?
Mindenesetre Nejla igazi nagyvad volt, a nagybetűs Femme Fatale. Olyan férfiak szívét ejtette rabul (a teljesség igénye nélkül), mint a Hitchcock Boszorkánykonyhájából is ismert George Sanders, az énekes Billy Daniels, a testépítő Gerrard Brinx, Faisal Hegelan szaúdi herceg vagy Gary Crosby színész vagy nem utolsósorban az olajmágnás örökös Sheppard William King Junior, aki el is jegyezte Nejlát…mindhiába. A kelet misztikuma annyira megbabonázta az olajmágnás ifjút, hogy a meghiúsult eljegyzés után nem sokkal a kor másik híres hastáncosát és Nejla riválisát, az egyiptomi Samia Gamalt eljegyezte, majd áttért a muzulmán vallásra, és megváltoztatta a nevét Abdullah Beyre, mikor újdonsült feleségével 1951-ben Kairóba ment.
A kiemelt férfiak csak elenyésző számú példái azon „áldozatoknak”, akiket Nejla megbűvölt különös táncával és kacér tekintetével, babusgatnivaló, aprócska termetével, ugyanakkor szabados viselkedésével. 26 évesen arany Cadillackel járt, milliomos férfiak társaságát élvezte, karrierje és elismerése szárnyalt. Botrányaitól volt hangos a sajtó Amerikától egészen Törökországig. Kollégái irigykedve figyelték minden lépését, többek között például Rose La Rose börleszk táncos is, aki azt állította, hogy Nejla ellopta a mozdulatait és azokkal tündököl a színpadon.
Tündökölt, mint egy gyémánt, belülről mégis magányos volt és üres. A szerelmet kereste mindig, mindenhol és mindenkiben.
A 10 évig tartó amerikai álom 35 éves korában véget ért. Las Vegasban „haknizott”, amikor az egyik éjjel menedzsere (aki egyben a bankszámláját kezelő bizalmasa is volt), Cuss Frankline elvesztette szerencsejátékon Nejla addig összegyűjtött vagyonát, közel 1 millió dollárt. 48 órán keresztül próbálta visszanyerni, de vesztést vesztésre halmozott. Ezt követően szégyenében főbe lőtte magát. Mikor Nejla ezt megtudta, kétségbeesve rohant a bankba, ahol pénzének hűlt helyét, sőt még 250 ezer dollár adósságot is talált. Ez volt talán az utolsó csepp a pohárban, amikor a belső tűz kialudt és a kártyavár összeomlott. Nejla nemcsak a pénzét vesztette el, hanem az emberekbe vetett bizalmát és a reményt is.
Túlhajszolt, összetört és magányos volt, hiába vette őt körbe megannyi szerető, többek között Bobby Colt énekes. Amikor 1961-ben Bobby Colt Hope Diamonddal való válása során indítéknak Nejlát hozták fel, a hastáncosnő az alábbi szavakat mondta: „Elegem van az életből…a szerelemből… mindenből…” Ezt követően nagy mennyiségű nyugtatót és aszpirint vett be, de öngyilkossági kísérletének szerencsére nem lett halálos kimenetele, viszont az énekessel három éve tartó viszonya megszakadt, s Nejla feltárta depresszióját a nyilvánosság előtt.
Lelki fájdalma pszichoszomatikus tünetek sorát hozta elő, amelyek következtében nem tudott már úgy táncolni, mint korábban. Elviselhetetlen ízületi és izomfájdalmak, szakadások, kisebb táncos balesetek kísérték ezután útját. Egy táncosnak mindig az legnagyobb félelme, hogy lesérül, és nem tud már úgy mozogni,színpadra állni, ahogyan azt megszokták tőle. 4 évig próbálkozott még a fellépésekkel, de csillogása megkopott, egyre kevesebb ajánlatot kapott. Mindez nagyon megviselte az amúgy is labilis idegzetű, testileg és lelkileg is törékeny nőt. 1965 októberében második öngyilkossági kísérletet követett el, barbituráttúladagolással. A második kísérlet sikeresebbnek bizonyult, bár nem ölte meg, de rövidebb időre kómába esett. Felépülése és Amerikából való kiábrándulása után a kiégett Nejla visszatért Törökországba, ahol elkezdett újra dolgozni. Állítólag szőke bombázóként tért vissza hazájába, de erről hiteles forrást nem találtam – így kósza legenda marad.
1966-ban az egyik isztambuli show-jának próbáján megismerkedett a nála 14 évvel fiatalabb Özer Baysalinggal, aki szintén akrobataként dolgozott a Casablanca nevű éjszaki szórakozóhelyen. Szerelmük megpecsételéseként közép-anatóliai haknikörútra mentek, ezt követően összeköltöztek. Nejla korántsem élt Baysalinggal olyan fényűző életet, mint korábban azt megszokta. (Isztambul külvárosában egy ablaktalan lakásban éltek). Szokatlan szerelmük miatt sok vád érte őket, amely megkeserítette a mindennapjaikat. A hetvenes évek elején Nejla még egyszer elutazott Amerikába, meglátogatta régi „barátait” a Broadway-n a visszatérés reményében, de csalódnia kellett. „Ez nem az az Amerika, ahonnan eljöttem. Inkább hazamegyek.” Ezt követően visszavonult, csendes, hétköznapi életet élt. Teljesen eltűnt a sajtó és a világ szeme elől. A kétezres évek elején rákot diagnosztizáltak nála, 2005-ben férje karjaiban hunyt el 73 évesen. Hamvait a Boszporuszba szórták.
Férje így nyilatkozott halála után: „Mi volt az, amiben éltünk? A szerelem és a szenvedély összegyúrása, melynek táptalaja a szenvedés volt. Az idő múlásával sem fordulhatsz oda, hogy feladd. Minden akadály, minden katasztrófa a szenvedély iránti függőségbe torkollik. Igazi szerelem és szeretet volt, amelyben éltünk. Most már jobban értem.”
Nejla életéről emlékiratot adott ki „Ateş Dansı Bir Kadın, Bir Hayat” (Ateş tánca – egy nő, egy élet) címmel.
Miközben tanulmányoztam ennek az aprócska nőnek az életútját, megkedveltem személyiségét. Ellentmondásos volt és féktelen, ugyanakkor megtartotta méltóságát, és sosem feledte el, hogy honnan érkezett. Botrányai között haláláig meg tudott maradni annak az egyszerű kislánynak, aki nem akart semmi mást… csak táncolni.
Egyebek között a svéd alapítású Oriflame vagy a már 1886-ban New Yorkban létrejött Avon módszerével, azaz mlm (multi level marketing) formában lehet megvásárolni a török Huncalife termékeit. Ez azt jelenti, hogy üzletekben nem lehet hozzájutni a különféle bőrápolási, dekorkozmetikai és háztartási szerekhez, hanem jellemzően nem hivatásosok értékesítik egymásnak. A választék természetesen online is megtekinthető.
Hatvan évvel ezelőtt a törökországi Cerkezköyben kezdődött a márka története. A Huncalife szó elejének nincs köze tehát Magyarországhoz, bármennyire is Hungariára vagy Hungaryra gondol is az olvasó. Hazánkat maguk között a törökök ekként említik: Macaristan.
A török cég katalógusát lapozgatva a benne szereplő modellekről sem jutna senkinek sem eszébe Törökország, de még a termékek külleméről sem. Nevük ugyanis angol, bár némelyiken feltűnnek török szavak is.
A mára sok száz különféle terméket gyártó és forgalmazó, dinamikusan fejlődő vállalat 2017 vége óta Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon is terjeszkedik. Divatos irányzatot követ: a természetes alapanyagokat részesíti előnyben. A legkeresettebb termékei közé tartozik a fokhagymás hajsampon, a hajat erősítő, a növekedést segítő, illetve a hajhullást megelőző hatása miatt, valamint a lazító hatású masszázs-zselék, közülük is a vadgesztenyés változat.
Izgalmas a fekete arcpakolás, a fehérítő hatású vagy a miswakos fogkrém, a teafa-olajos készítmények, a különféle növényi olajok arcra és hajra, mint például a mandula- vagy citromfű-olaj, a szalmavirágos vagy a gránátalmás termékcsalád. A készítmények a cég információja szerint nem tartalmaznak egészségre káros anyagokat – például parabéneket – és laboratóriumaiban nem folytat állatkísérleteket.
Törökországban kiemelten fontosnak tartják a bevezetőnkben említett mlm-módszert, aminek lényege: otthon dolgozó anyák, azaz háztartásbeliek, az árusítás révén saját jövedelemhez, így nagyobb egzisztenciális biztonsághoz juthatnak. Ez a munka sokaknak segítség lehet abban is, hogy például gyerekeik számára megteremtsék a lehetőségét annak, hogy jobb iskolákban tanulhassanak. Jellemzően nők és kisgyerekes édesanyák csatlakoznak a hálózathoz, de férfiak is bekapcsolódnak.
Annak pedig, hogy miért is vonzó egy török kozmetikai cég számára Magyarország, több oka van. Mint elmondták, hazánk Európa szívében található, ahol mintegy félmillió ember, 70%-ban nők foglalatoskodnak a kozmetikai szektorban. A török cég első felmérések alapján a magyarok nagy érdeklődést mutatnak a termékeik iránt, és szívesen fogadnak olyan új márkát a piacon, ami kereseti lehetőséget is nyújt számukra.
A keresztes hadjáratok folyamán Európa nagyhatalmai mintegy négyszáz éven keresztül a kereszténység zászlaja alatt idegen földeken háborúztak. A kultúrák összecsapását is jelentő vallásháború a középkor legbrutálisabb ütközetei közül többet is magában foglalt. Az évszázadok múlásával azonban az erőviszonyok megváltoztak, és a Közel-Keleten az Oszmán Birodalom vette át az irányítást, majd folytatta növekedését – Európa rovására.
A 16. századra a török szultán hatalma elérte csúcsát. Miután II. (Hódító) Mehmed elfoglalta Konstantinápolyt, egyre nagyobb terület került a birodalom fennhatósága alá a Balkán-félszigeten. Így kevesebb mint 100 évvel Konstantinápoly eleste után, 1529-ben I. (Nagy) Szulejmán már Bécset vehette célba. Szulejmán eltökéltsége nem volt alábecsülendő, ahogyan azt Rodosz ostroma is bizonyította: első, sikertelen kísérletük után a törökök néhány évvel később visszatértek, és elfoglalták a szigetet. Az Oszmán Birodalom erős volt a tengeren, de most mélyen Európa szíve felé akart csapást mérni.Szulejmán Bulgáriában kezdte el összegyűjteni seregét, amely végül legalább 120 000 főt számlált, köztük az elit lovas szpáhikat és a hírhedt janicsárokat. Bécsben ezzel szemben mindössze 21 000 fő állt rendelkezésre a város védelmére, a civilekből verbuvált milíciát Európa különböző részeiről toborzott zsoldosok erősítették, köztük spanyol muskétások és német pikások (Landsknechte).
A város védelmét az ekkor már 70 éves Niklas Salm grófra bízták, aki Európa egyik legtapasztaltabb és leghíresebb hadvezére volt. Salm tudta, hogy az idő szűke miatt (Szulejmán csak szeptember végére ért seregével Bécshez) vélhetően rohammal próbálják majd bevenni a törökök a várost, nem várhatnak, amíg elfogynak a védők élelmiszer- vagy egyéb készletei. A védők földsáncokkal erősítették meg a falakat, és a város több épületét lerombolták a szükséges védművek kiépítéséhez.
A török sereg 1529 májusában indult el Bulgáriából, ahol ekkor éppen árvizekkel és földcsuszamlásokkal járó, rendkívül csapadékos időjárás uralkodott. A tervezett útvonal több része éppen hogy csak járható volt, több nehéz tüzérségi eszközt már itt hátra kellett hagynia Szulejmánnak. A rengeteg esőzés miatt továbbá a betegség is felütötte a fejét a seregben, és folyamatosan gyengítette azt az egész út folyamán. Az igaerő egy részét adó tevék nem voltak hozzászokva ehhez az éghajlathoz, így közülük is rengeteg elpusztult. Jelentős ellenállásba Magyarország területén nem ütközött a sereg, azonban Pozsonynál már tűz alá került a Dunán felhajózó török flotta. Mire Bécs alá ért Szulejmán serege, nagy része készen állt visszafordulni.
A török Galatasaray együttesében folytatja pályafutását Gergye Roland, a magyar férfi röplabda-válogatott csapatkapitánya.
A 25 éves ütőjátékos szerdán, a közösségi oldalán jelentette be, hogy ősztől az előző bajnoki idényben negyedik isztambuli együttesben röplabdázik majd.
Gergye – aki jelenleg a válogatottal az Európa Liga küzdelmeire készül – az elmúlt két szezont a Paris Volley csapatánál töltötte, amellyel tavasszal elődöntőig jutott a francia bajnokságban.
Sokan gondolhatnák, hogy a török nők a férfiak árnyékában éltek az Oszmán Birodalomban. Ha azonban közelebbről is górcső alá vesszük élettörténetüket, könnyen láthatóvá válik, hogy milyen meghatározó szerepet töltöttek be Törökország felemelkedésében.
Ezeken a hasábokon hétről-hétre azokat a nagy jelentőséggel bíró török nőket mutatjuk be, akik életük során hozzájárultak Törökország fejlődéséhez, kulturális örökségéhez. Olyanokat, akiknek a munkásságát világszerte elismerés övezi és olyan „hétköznapi hősöket” is, akik tetteikkel kiemelkedtek a férfiak – esetenként – elnyomó világából.
Nuriye Ulviye Mevlan, a nők jogaiért harcoló feminista, a nyíltan feminista kiadvány, a Kadınlar Dünyası női magazin tulajdonosa az 1900-as évek elején tevékenykedett
Az 1913 és 1921 között megjelenő első oszmán feminista folyóirat, a Kadınlar Dünyası (Nők Világa) szerkesztői szigorú elvekhez tartották magukat: újságjuk hasábjait addig nem nyitják meg a férfi írók előtt, amíg a nők meg nem kapják jogaikat.
Leginkább az oktatás és a foglalkoztatás aggasztotta őket. Annyira következetesek voltak, hogy a szerkesztőség minden munkatársa – a tulajdonostól kezdve a nyomdai munkásokig – nő volt. Csak a hordárok voltak férfiak.
A Kadınlar Dünyası volt az első olyan, muzulmánok által alapított folyóirat, amely egy oszmán kori muszlim asszonyról készített fényképet jelentetett meg. A szerkesztőség tagjai a társadalom kiemelkedő szereplői közül kerültek ki, úgymint Aziz Haydar, Emine Seher Ali, Mükerrem Belkıs, Atiye Şükran, Aliye Cevad, Sıdıka Ali Rıza, Safiye Biran, Yaşar Nezihe, Ulviye Mevlan, Nimet Cemil, Nebile Akif és Meliha Cenan. Yaşar Nezihe híres költő, míg a tulajdonos Ulviye Mevlan nőjogi aktivista és szüfrazsett volt.
Korai évek
Nuriye Ulviye Mevlan Civelek 1893-ban Nuriye Yediç néven született Gönenben. Édesanyja, Safiye háztartásbeli, míg édesapja, Mahmut Yediç földműves volt. Az Ulviye nevet az oszmán palotától, míg a Mevlan és Civelek vezetékneveket férjei után kapta. Egyes történészek szerint Nuriye Szíriában született, míg mások azt feltételezik, hogy a közép-anatóliai Göreméből származik.
Nuriye Ulviye felmenői azok közé a cserkesz kivándorlók közé tartoztak, akik a cári Oroszország elől az Oszmán Birodalomba kényszerültek menekülni. A Yediç család Cserkeszföldről először Trabzonba, a Fekete-tengertől északra menekült. Egy idő után Gönenbe költöztek, Balıkesirbe, a cserkesz kivándorlók által kedvelt égei-tengeri régióba.
Nuriyét szülei az oszmán palotába küldték – a többi szegény sorsú cserkesz családhoz hasonlóan. II. Abdul-Hamid szultán Yildiz palotájában magántanítók elsőosztályú nevelésben részesítették. Az oszmán hárem akkoriban lányiskolaként működött. Nuriye Ulviye megtanulta a királyi szertartás szabályait, a vallási rítusokat és az etikettet.
Gyermek feleség
Később Hulusival, a szultán fogadott testvérével házasodott össze, majd az új házaspár – a palota hagyományainak megfelelően – a vőlegény házába költözött. Nuriye nem volt boldog házasságában, mivel férje túl öreg, míg ő csak 13 éves volt ekkor. Hogy elrejtse boldogtalanságát, könyveibe temetkezett, melyek későbbi útjának alapköveiül szolgáltak.
Hulusi nem sokkal házasságkötésüket követően meghalt – bőséges örökséget hagyva feleségére. Nuriye Ulviye ezt követően még kétszer házasodott.
Második férje, Rıfat Mevlan híres újságíró volt. A feminista férfi segített Nuriyének az 1913 áprilisában megjelent Kadınlar Dünyası kiadásában. Emellett egy másik folyóiratot is kiadott „Erkek Dünyası”(Férfiak Világa) címmel, amely az oszmán feministák kéréseit továbbította a férfiak felé. Csak egy szám jelent meg belőle, míg a Kadınlar Dünyası nyolc év alatt több mint 600 kiadást ért meg. Utóbbi eredményei kiválóan tükrözik Ulviye Mevlan odaadását és kemény munkáját. Nuriye 1923-ban vált el Rıfat Mevlantól, akit száműztek, mert nem értett egyet Mustafa Kemal Atatürk politikájával.
Nők Világa
A sajtó az alkotmányos korszak kezdetén teljesen szabad volt, így mindenki, akinek valamilyen ötlete támadt, megpróbált egy folyóiratot kiadni, hogy gondolatait eljuttathassa a társadalom különböző rétegeihez. Ez idő tájt a publikálás nem pusztán üzleti tevékenységet jelentett az oszmán értelmiségiek számára– ezzel teremtették meg a politikai bázist.
Az Ulviye Mevlan Kadınlar Dünyası-jét is a „Müdafaa-i Hukuk-ı Nisvan Cemiyeti”-vel (Egyesület a Nők Jogaiért) társította, amelyet egy hónappal a kiadvány első kiadását követően alapított.
Kezdetben a Kadınlar Dünyası napilap volt, melyben Ulviye Mevlan első 100 cikke megjelent. Ezt követően hetilap lett az újságból.
Ulviye Mevlan mindvégig, 8 éven keresztül volt az újság főszerkesztője. Négy írói nevet használt: Nuriye Ulviye, Ulviye Mevlan, Nuriye Ulviye Civelek és Nuriye Ulviye Mevlan Civelek. A Civelek vezetéknevet utolsó férje után, Ali Muharrem Civelektől vette fel, akivel 1925-ben házasodtak össze, és akivel élete végéig együtt maradt.
A nők forradalma
Ulviye Mevlan írásainak fő elgondolása az volt, hogy a nők jogait csak egy olyan forradalom biztosíthatja, amely nem független a társadalmi forradalomtól. Szerinte a férfiak és a nők boldogsága egymástól függ. „Napjainkban a változásra törekszünk” – írta a Kadınlar Dünyası első kiadásának vezércikkében. „Továbbra is úgy gondolom, hogy változtathatunk alárendelt és haszontalan életünkön. Ahhoz, hogy előre lépjünk, gyakorlati és szellemi bátorságra is szükség van. A megújulás és a megvilágosodás korát éljük. Tisztában vagyok vele, hogy a társadalomban való előrelépés modern személyiséget, értelmet és lelket kell kíván.”
Ulviye Mevlan írásai egyszerűek és célorientáltak voltak. Világos célokat tűzött ki: magasabb szintű felsőoktatást és egyenlő munkáért egyenlő díjazást. Küzdött a nők jogaiért a munka területén is, hogy a férfiakhoz hasonlóan, ők is dolgozhassanak, megszabadulva ezzel a szegénységtől, amely az 1950-es évek gyors társadalmi változásai következtében lépett fel.
Bár Ulviye Mevlan nem volt társadalomtudós, mégis egy szociológus képzelőerejével rendelkezett, melynek köszönhetően előre látta a társadalmi kapcsolatokban bekövetkező változásokat.
S mit tudott elérni céljai közül? A nők postákon történő alkalmazásáért folytatott kampányának köszönhetően a telefonközpontokban nőket foglalkoztattak, és egy évvel később az állam úgy döntött, hogy megnyitja az İnas Darülfünunut, az első egyetemet, melyet fiatal nők számára alapítottak.
Nuriye Ulviye Mevlan Civelek 1964. április 9-én halt meg Kırıkhanban, Hatay-ban. Sírja az antakyai Asri Mezarlık temetőben található. 1967-ben utolsó férje könyvtárat alapított Nuriye nevében, a Kırıkhan önkormányzat pedig utcát nevezett el róla. Az 1980-as évektől kezdődően említik nevét egyre gyakrabban, amikor is a feminizmus Törökországban önálló politikai mozgalommá vált.
![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
Egy török szálloda személyzete megelégelte, hogy mindenből nagyon sok fogy, és a távozásban lévő turnus orosz üdülőinek szétpakolták a bőröndjeit.
Életének ezen szakaszáról sajnos kevés információ van. A következő ugrás az életében az volt, amikor 5 évvel később a híres Ferdi Tayfur filmrendező felfedezte, és szerepet adott számára a Kerim’in Çilesi című filmben, amelynek hatására elindult filmes-táncos karrierje. A törékeny, mandulaszemű táncos minden férfi szívét rabul ejtette Bagdadtól Kairón át Rómáig, amikor úgy döntött, hogy Párizsba megy, hiszen a negyvenes évek második felében hol máshol pezsgett volna az élet, ha nem a francia éjszakai élet fővárosában. Arról álmodott, hogy a Casino de Paris-ban olyan sztárokkal szerepelhet egy színpadon, mint Édith Piaf, a kabaréénekes Maurice Chevalier vagy a banánkosztümjéről híres Josephine Baker. Amikor megérkezett Párizsba, nincstelen volt és éhezett, így egy lokál késdobáló műsorszámában vállalta a „nő” szerepét. Egy szerencsétlen baleset vagy a késdobáló ügyetlensége miatt az egyik műsorszámban a dobókés félrement éss belefúródott Nejla karjába, aminek nyomát élete végéig magán viselte mint a múlt emlékének stigmáját.
A kiemelt férfiak csak elenyésző számú példái azon „áldozatoknak”, akiket Nejla megbűvölt különös táncával és kacér tekintetével, babusgatnivaló, aprócska termetével, ugyanakkor szabados viselkedésével. 26 évesen arany Cadillackel járt, milliomos férfiak társaságát élvezte, karrierje és elismerése szárnyalt. Botrányaitól volt hangos a sajtó Amerikától egészen Törökországig. Kollégái irigykedve figyelték minden lépését, többek között például Rose La Rose börleszk táncos is, aki azt állította, hogy Nejla ellopta a mozdulatait és azokkal tündököl a színpadon.
Férje így nyilatkozott halála után: „Mi volt az, amiben éltünk? A szerelem és a szenvedély összegyúrása, melynek táptalaja a szenvedés volt. Az idő múlásával sem fordulhatsz oda, hogy feladd. Minden akadály, minden katasztrófa a szenvedély iránti függőségbe torkollik. Igazi szerelem és szeretet volt, amelyben éltünk. Most már jobban értem.”
