Széles Tamás: Szulejmán volt a korabeli Superman

Széles Tamás hangját ismerhetjük krimiből, komoly vagy éppen szappanosabb drámából, vígjátéksorozatból, science fictionből, röviden, minden műfajú sorozatból és filmből. A leghosszabb szinkronmunkái közé tartozik jelenleg az idehaza 2007 óta látható Dr. Csont, a 2013-ban indult Szulejmán és a már nyolcadik évadát taposó Modern család. Pár hete az SDI Media Hungaryben találkoztam vele, és a török sorozatáról, annak szinkronjáról kérdeztem.

Ha jól tudom, vallási hivatásod is van. Nem fura így nézni a Szulejmánt, így szinkronizálni?

Valóban két hivatásom van, színész és ókatolikus püspök, de igyekszem szétválasztani a kettőt. Amikor szinkronizálok vagy színpadon vagyok, akkor csak színészként dolgozom, a templomban pedig nem játszom. Persze akadnak fura pillanatok, de a játszott szerep nem én vagyok, a karakter gondolatai nem az én saját gondolataim, hanem egy szereplőé, aki mondjuk Szulejmán esetében egy szultán. Így a két hivatás bennem nem ütközik.

A beszédhangodhoz képest jóval mélyebb vagy Szulejmánként.

Mondhatjuk azt is, hogy van egy úgynevezett Szulejmán hangom, ami csak akkor jön elő belőlem, ha meglátom a figurát. Érdekes módon, néha amikor hosszabb kihagyás van két szinkronfelvétel között, újra bele kell hallgatnom abba, hogyan csináltam a korábbi részekben, hogy ismét elő tudjam venni.

Előfordult, hogy szólt a szinkronrendező, hogy máshogyan beszélek. Visszahallgattam és tényleg egy kicsit másmilyen volt a játékom. Ilyenkor mindig korrigálunk. Szulejmán az évadok során egyébként folyamatosan öregszik, most már lengő, ősz szakálla van és próbáltam még mélyíteni rajta, alkalmazkodni az arcához, a megjelenéséhez, az életkorához.

Más munkánál is előfordul, hogy „elfelejted” a hangot?

Sorozatoknál, pláne ha hosszabb ideig csináljuk, mint például a Dr. Csontot is, akkor igen. Ilyenkor nincs mese, vissza kell hallgatnom korábbi jeleneteket, hogy visszataláljak a figura hangjához. Ezek ugyanis egytől egyig mindig „csinált” hangok. Nagyon ritkán beszélek úgy, mint egy civil ember. Minden szerephez máshogyan idomul a hangom.

Érdekes, hogy a Dr. Csontot említed, mert az és a Szulejmán is olyan munkák, amelyek hamarosan véget érnek.

A hosszú sorozatok hoznak egyfajta rendszert az ember életébe, ha pedig még meg is szeretik a nézők, akkor ismertséget is ad. Mindig jó érzés, ha a nézők díjazzák a munkánkat és emiatt kár, ha véget ér egy sorozat. De remélem, hogy jön majd helyette másik.

Folytatás

Forrás: musorvizio.blog.hu