Sabiha Gökçen pilótanő volt az első nő Törökországban, aki pilótaengedélyt szerzett és úgy tartják, ő volt a világ első női harci pilótája is. Gökçen Törökország első elnökének, Mustafa Kemal Atatürknek egyik fogadott lánya volt. Az 1930-as években a modern Törökország és a női állampolgárok példaképévé vált.

„Egyedül repült Törökország és a Balkán felett egy kis kétfedelű repülőgéppel” – írta róla Pelin Turgut az angol Independent című lapban. „Ő lett Törökország saját Amelia Earhart-ja, egy sztár repülős sapkában és szemüvegben.”

Gökçen 1913. március 22-én született Bursa városában, Törökország északnyugati részén, a hivatalos adatok szerint Mustafa İzzet úr és Hayriye asszony gyermekeként. 1925 októberében, 12 évesen találkozott a XX. századi Európa egyik legfontosabb vezetőjével. Mustafa Kemal Atatürk az I. világháború után alakult új nacionalista mozgalom vezetője volt Törökországban. Az ország volt az Oszmán Birodalom központja 1299-től, és az I. világháború idején a császári Németországgal állt szövetségesi viszonyban. 1918-ban, a háború végén mindkettő vereséget szenvedett. A még fennálló oszmán hatalomnak azonban hamarosan az Atatürk vezette függetlenségi háborúval kellett szembenéznie. A 700 éves oszmán uralom 1922-ben ért véget, majd a következő évben, 1923-ban kikiáltották a Török Köztársaságot, melynek Atatürk lett az első elnöke.

Gökçen örökbefogadó apja a következő évtizedben gyors modernizációba kezdett Törökországban. A több évszázados iszlám joggyakorlatot a Svájci Polgári Törvénykönyv alapján készült új, világi alapokon nyugvó törvénykönyv váltotta fel. Atatürk arra törekedett, hogy az Európa és Ázsia határán fekvő ország a haladás és az egyenlőség útjára lépjen. A Törökországban évszázadokig használt ókori arab írás helyett, bevezette az új török ábécét, és az elnök nyelvi reform iránti elkötelezettségének köszönhetően az írástudatlanok száma is csökkent.

Atatürk éveket töltött azzal, hogy bejárja az ország elmaradott vidékeit és a falusiakat arra ösztönözze, hogy megtanulják az új ábécét, ezen kívül olyan rendeleteket adott ki, amelyek elősegítették Törökország fejlődését. Betiltotta a fez viselését, melyet a férfiak az iszlám öntudat és szolidaritás jelképeként hordtak, és ugyanígy tett a nők iszlám közösségbeli hagyományos fejkendő viselésével kapcsolatban is. Utolsó vidéki körútján, 1925. október 10-én Anatólia nyugati részén, Akhisarban járt, ahol arról beszélt, hogy „a civilizált világ messze Törökország előtt halad”. Erről Andrew Mango: Atatürk: A modern Törökország alapítójának életrajza című könyvében olvashatunk. „Nincs más választásunk, mint felzárkózni. Itt az ideje, hogy véget vessünk az értelmetlen dolgoknak, pl. hogy viseljünk, vagy ne viseljünk kalapot? A nyugati civilizáció minden más előnyével együtt, mi is viselhetünk kalapot. A civilizálatlan népek arra ítéltetnek, hogy a civilizált nemzetek eltapossák őket.”

Ugyanezen hivatalos útja során Atatürk Bursába is ellátogatott, és az újság beszámolója szerint egy 12 éves kislány az elnök segítséget kérte, hogy tanulmányait egy bentlakásos iskolában folytathassa tovább. Ezzel a merész húzással Sabiha az Atatürk által örökbefogadott gyerekek közé került. Rajta kívül még két hasonló korú lány, Zehra és Rukiye valamint további négy lány, Afet, Fikriye, Ülkü, Nebile és egy fiú, Mustafa tartoztak Atatürk családjába. Nem sokkal később Gökçen megérkezett Ankarába, Törökország második legnagyobb városába, – melyet Atatürk megtett fővárosnak – és a Çankara Általános Iskolában kezdte meg tanulmányait. Később az isztambuli Üsküdar Főiskolára járt, melyben csak lányok tanultak. Állítólag olyan egészségügyi problémái voltak, amelyek korlátozták a tanulásban.

Gökçent 1934. június 21-ig csak Sabiha néven szólították, ugyanis ekkor adták ki Atatürk névrendeletét. A rendelet értelmében minden török állampolgárnak választania kellett egy vezetéknevet is, ami addig nem volt szokásban a törököknél. Atatürköt is eredetileg Gazi Musztafa Kemal pasa néven ismerték. A török nép adta neki az Atatürk vezetéknevet, ami törökül a „törökök atyja”, ő pedig Sabihának a Gökçen vezetéknevet adta, aminek jelentése: „égből jött”.  Ez ekkor még csak becenév volt számára, mert akkoriban még nem gondolta, hogy egyszer pilóta lesz.

Még ugyanebben az évben Atatürk minden török nő számára biztosította a politikai jogok teljességét, ezzel Törökország az első nemzetek közé került, ahol a nők is választójoggal rendelkeztek. Atatürk modernizációs tervei között a repülés a legfontosabb nemzeti célok között szerepelt. Ennek jegyében 1935 májusában a Türkkuşsu Repülőiskola hivatalos megnyitóján is részt vett, ahová Sabiha is elkísérte, akit lenyűgöztek a légi bemutatón résztvevő ejtőernyősök. Amikor Atatürk megkérdezte tőle, hogy szeretné-e ő is ezt csinálni, ő azt felelte, hogy akár már most készen áll a képzésre. Atatürk ekkor arról tájékoztatta a repülőiskola igazgatóját, hogy Gökçen első női hallgatóként beiratkozik az iskolába.

Gökçen hamarosan rájött arra, hogy jobban tetszik neki a repülőgép vezetése, minthogy kiugráljon belőle, ezért inkább pilótaengedélyt akart szerezni. Ezek után a Szovjetunióba küldték továbbképzésre, ahol 7 férfi pilóta mellett ő volt az egyedüli nő. 1936-ban repült először egyedül, a török sajtó is beszámolt eredményéről, tettével a török nők számára a szabadság szimbólumává vált. Atatürk segítségével bekerült a Török Katonai Repülős Akadémiára, mint katonai pilóta, de ahogy Mango írja, Gökçen úgy emlékezett vissza, hogy: „Atatürk úgy tette őt próbára, hogy arra kérte, szegezzen pisztolyt a saját fejéhez és húzza meg a ravaszt…., és ő megtette”.

Gökçen bombázókkal és harci repülőkkel is gyakorlatozott Törökország északnyugati tartományában, az eskişehiri bázison, amely a repülős akadémia székhelye volt. 1937-ben az Égei-tenger felett repült egy gyakorlat során és részt vett egy harci küldetésben is. Ahogy Mango megjegyezte: mivel nem hátrált meg a lőfegyveres teszten, Atatürk engedélyezte számára, hogy részt vegyen egy kurd felkelés leverésében Dersimben, a mai Tunceli tartományban. Fegyvert is kapott – ami ezúttal meg volt töltve -, hogy megvédje magát, ha a repülője esetleg lezuhan és ő a lázadók fogságába esik. Ehelyett azonban Sabiha a bombázás során megsemmisítette a felkelők vezetőjének bázisát, megölve őt és több társát, majd biztonságban visszatért a bázisra.

Gökçen 1938-ban egy történelmi jelentőségű repülésen vett részt a Balkánon, öt napon át, egészen addig, míg gépe műszaki meghibásodás miatt földre nem kényszerült. Ez egy nagy publicitást kapott békemisszió volt, az európai újságok sorra beszámoltak a landolásairól Görögországban, Bulgáriában, Jugoszláviában és Romániában. Atatürk ebben az évben, november 10-én hunyt el májelégtelenség következtében. Az akkori hírek szerint Atatürk ágya mellett csak nővére és a miniszterelnök volt jelen. A későbbi hírek pedig arról számoltak be, hogy Gökçen nagyon szenvedett a bánattól, enni sem evett, úgy érezte, elhagyták.

Gökçen a Türkkuşsu Repülőiskola képzési igazgatója lett és a török légierő hadnagyi rangját kapta meg. 1940-ben feleségül ment a légierő őrnagyához, Kemal Esinerhez, aki azonban 1943-ban meghalt. Sabiha 1955-ben nyugdíjba ment, majd 1964-ben a repüléstől is végleg visszavonult. 1981-ben, Atatürk születésének 100. évfordulójára jelent meg Atatürkről szóló emlékirata „Az élet Atatürk mellett” címmel. 2001 elején tiszteletadásul róla nevezték el Isztambul második nemzetközi repülőterét.

Gökçen két hónappal a repülőtér hivatalos megnyitása után, 2001. március 22-én hunyt el Ankarában a Gülhane Katonai Orvosi Akadémián. Az örökbefogadó apja halálát követő évtizedekben Atatürk határozott elképzelését a vallás és az állam szétválasztásáról konzervatív iszlám erők támadták.

Sabiha egy évvel a halála előtt az Independent című napilap újságírójának a következőket nyilatkozta: „Vannak olyan szerencsétlenek, akik megpróbálják elpusztítani ezt a nagyszerű szellemiséget. Elítélem ezeket a támadásokat, Isten tartsa meg ezt az országot azon az úton, amelyet ő (Atatürk) kijelölt.”

Forrás: Notable Biographies

Kollár Kata – Türkinfo