Szülőként könnyes szemmel ácsorgunk az óvoda éppen becsukódó ajtaja előtt, és mély levegőt véve távolodunk el az épülettől a porontyunk nélkül. A beszoktatás jól ment, és most pár óráig nem lesz ránk szükség. A hirtelen ránk szakadó időtől repülni támad kedvünk, ám a hogyan-telik-vajon-a-napja-nélkülem aggodalma még komoly súlyként nehezedik ránk. Mint ahogy az is, hogy biztosan tudjuk-e majd fizetni a havi 1000-2000 TL óvodai tandíjat, ami mostani árfolyamon kb. 60-120 ezer forintot jelent.

Az oktatási intézmény kiválasztása

Ha az ajtócsukódásig eljutunk, az azt jelenti, hogy túl vagyunk az óvodakeresési fázison, ami Törökországban sem egyszerű. Nem egyszerű, mert az óvodai nevelésben csak az utolsó, iskolai előkészítőnek nevezett év kötelező, ezért ennek megfelelő kapacitással működnek az állami intézmények. A nagyobbak előnyt élveznek a felvételkor, így ha kisebb korban szeretnénk gyerekünket óvodába járatni, akkor lehetséges, hogy csak magánintézményben tehetjük meg.

A sakkozás itt nem merül ki. Az elmúlt időszakban a politika kőkeményen bekúszott az oktatás-nevelés területére is, ideológiai csatározások helyszíne lett, erődemonstrációra és kampányolásra felhasznált közeg. Szülőként óriási a felelősség. Az állami és magánszektor közötti választást ideális esetben az határozná meg, hogy szeretném-e, hogy a gyermekem egy magánintézmény – alternatív – oktatási módszere szerint, más felszereltségű tantermekben tanuljon, és mindezt tudom-e finanszírozni.

Törökországban sem ez a legfontosabb kérdés. Sokkal inkább az, hogy akarom-e, hogy állami intézményben tanuljon a gyerekem, egyetértek-e azzal, hogy a jelenlegi, állami szinten képviselt ideológia irányítása szerint töltse a napjait. Ha igen, mennyire biztonságos az intézmény, milyen közösségnek a gyermekei járnak oda, és persze, hogy van-e hely. Ha valamelyik szemponton elbukik az állami óvoda, akkor jön a következő lépés, meg kell nézni a magánintézmények kínálatát: ki milyen pedagógiai módszerekkel dolgozik, ki a fenntartó, kik járnak oda, mennyire van messze stb., mert a skála itt is nagyon színes. Törökországban sok a magánintézmény, köztük komoly múltra visszatekintő hálózatok is vannak.

A török oktatási minisztérium 2016/2017. tanévre vonatkozó hivatalos statisztikája szerint összesen 10 053 magánintézmény működött az országban, amelyből 4 630 magánóvoda volt, a többi magániskola. Ez összesen 15,9 %-a az országban működő összes oktatási-nevelési intézménynek, és 1 217 755 gyermek tanult ott, vagyis 7,6%-a az összes óvodás és iskolás gyermeknek. Bár a magánintézményekben tanulók száma évről évre emelkedést mutat, arányaiban mégis alacsonynak mondható, ha az UNESCO 2015-os statisztikájával hasonlítjuk össze, amely szerint világviszonylatban az iskoláskorú gyerekek 17,5 %-a járt valamilyen magánintézménybe.

Az óvodai nevelés helyszínei

Ami az óvodai nevelést illeti, vannak a kisebb, ún. butik intézmények, amelyek a családi napközihez hasonlítanak. Többnyire néhány csoporttal dolgoznak, a csoportok létszáma nem magas. Az intézmény tulajdonosa sok esetben személyesen is ismeri a gyerekeket, családias a légkör. Mivel erős a verseny, minden eszközt megragadnak, hogy koncepciójukkal kitűnjenek az átlagból: sokféle foglalkozást és órát ígérnek a 3-4-5 éves kisgyerekeknek.

Kirándulásokat szerveznek, piknikeznek, a kiskertben növényeket termesztenek, jógáznak, úsznak, táncolnak, balettoznak, énekórájuk van, angolórájuk van, németórájuk van, matematikaórájuk van, írni, olvasni és számolni tanulnak. Ma itt ez a trendi, az egészen pici gyerekek is összeadni-kivonni tanulnak, mert a szülők az alapján ítélnek meg egy intézményt, hogy mennyi mindent tanul meg – szó szerint – ott a gyerekük. A gyerekek egy folyamatos kampány eszközei, mind az előtérbe, a szülőknek kiragasztott rajzaikkal, kézi munkáikkal, mind az évzáró nagy rendezvényükkel.

A butik-óvodák mellett persze megtalálhatók a nagyobb intézmények, amelyek közül a legtöbb iskolai oktatást is kínál. A legtöbbje iszonyatosan túlárazott, a tandíj évi 10 000 TL-ról indul (kb. 600 000 Ft). Van, amelyik köztudottan versenyistálló, és azonnal a versenypályára hajtják a kicsiket. Máshol a külcsín a legfontosabb, a drága egyenruha, és mellesleg megkérdezik, hogy a leendő középső csoportos, alig 4 éves gyerek hogy áll a betűkkel-számokkal, mert szeptembertől már lesznek rendes tanítási órái, ahol ismerkedik az iskolapad fogalmával, és tanítónéni foglalkozik velük. Mindet végig kell járni, ha lehet, bejutni az igazgatóhoz és személyesen beszélgetni vele.

Az árak és a fizetések

Ami az óvodák tandíját illeti, a butik óvodákért átlag 8000 TL-t (500 000 Ft) kérnek el egy tanévben, ha napközis a gyermek. Ez Isztambulban 10 000-20 000 TL (600 000 Ft – 1 200 000 Ft) között mozog, attól függően, hogy melyik városrészben található az ovi. Itt általában egyéb plusz költségek is felmerülnek, fizet a szülő a papír-írószerért, a fellépésekre kibérelt ruhákért, a költségesebb programokért – ez összességében kitehet egy vagy két plusz havi tandíjat is.

A nagyobb intézményekben éves szinten 10 000 és 39 000 TL (600 000 Ft és 2 400 000 Ft) közötti az óvodai tandíj, amely nem mindig tartalmazza az étkezés költségét. Lehet ekkora a különbség akár egy intézményhálózaton belül is attól függően, hogy Isztambulban van az óvoda, vagy valahol Kelet-Törökországban. Az egyik legtöbb tagintézménnyel rendelkező Bahçeşehir Koleji a kelet-törökországi Gaziantep városában 10 000 TL-t (600 000 Ft) kér el az óvodáért, míg Isztambulban akár 29 000 TL-t (1 800 000 Ft) is. Ugyanaz az intézmény, ugyanaz a pedagógiai program, ugyanaz a felszereltség. Országos viszonylatban Isztambul a legdrágább, ezt követik a nagyvárosok, majd a vidéki városok.

Nem beszéltünk még arról, hogy a gyerekeknek valahogyan el kell jutniuk az óvodába, itt nagyon népszerűek az „iskolabuszok”. A buszok adott útvonalon közlekednek, reggel összeszedik az ott lakó gyerekeket, és elszállítják az oviba. Délután ugyanez visszafelé. Szinte minden magára valamit  adó magánintézmény biztosítja a szolgáltatást, hogy megkönnyítse a szülők dolgát, természetesen nem ingyen, egy tanévre 3 000–5 000 TL (180 000–300 000 Ft) a díja. Ha több gyerek van a családban, egész komoly összeget kell érte kifizetni.

Igen mélyen a zsebbe kell nyúlni, ha taníttatásról van szó, különösen igaz ez Isztambulra. Összehasonlításképpen így fest a közszférában dolgozók bértáblája 2018 júliusától: egy tanár havi nettó fizetése 4 247 TL (256 000 Ft), míg egy egyetemi végzettségű közalkalmazottnak 3 387 TL (204 000 Ft) marad a zsebében. Egy rendőrtiszt 4 823 TL-t (290 000 Ft) visz haza, míg egy egyetemi végzettségű ápoló 4 124 TL-t (249 000 Ft). A legalacsonyabb közalkalmazotti nyugdíj pedig 2 149 TL (130 000 Ft).

A törökországi oktatási rendszer

Törökországban 2012 őszétől növelték meg a tankötelezettséget nyolc évről tizenkettőre. A gyerekek az alapfokú oktatásban nyolc, a középiskolában négy évig tanulnak. A 2017/2018-as tanév során az alap- és középfokú oktatásban mintegy 18 millió diák vett részt. Az iskola előtt egy év a kötelező óvodai előkészítő, a legfrissebb hírek szerint ezt növelni akarják, először 2 évre, majd 3 évre.

A következő részben az alapfokú oktatásról, a középiskolákról és az egyetemi oktatásról fogunk részletesebben írni.

K. Tengeri Dalma – Türkinfo