A minap egy törékeny fiatalasszony érkezett meg kisfiával a stuttgarti repülőtérre. Nem volt rajtuk semmi feltűnő, s ha nem Törökországból jövet vágnak át sietve gurulós bőröndjükkel a várócsarnokon, aligha irányul rájuk különösebb figyelem. Most azonban irányult. Méghozzá élénk társadalmi közfigyelem, mert tudható volt, hogy mindketten – igen, mindketten – börtönviseltek. Anya és gyermeke ugyanis együtt töltött hosszú heteket Isztambul Bakırköy negyedének női büntetőintézetében. De volt még valami, ami a német médiát eme örvendetes hazatérés alkalmával fölöttébb foglalkoztatta: van-e összefüggés a repülőtéri esemény és aközött, hogy szeptember végén hivatalos állami látogatásra a Német Szövetségi Köztársaságba érkezik Recep Tayyip Erdoğan, a Török Köztársaság elnöke.

            Meşale Tolu asszony most már huzamosabb ideje szabadlábon volt, de meg kellett várnia az országból való távozásának elhúzódó engedélyezését. Pere távollétében is folytatódik, s férje, Suat Çorlu, aki ellen szintén per folyik, még mindig nem hagyhatta el Törökországot. Meşale útlevele német, Suaté török. A hamarosan négyéves Serdart pedig otthon mielőbb be kell adni óvodába, mert szinte teljesen elfelejtett németül…

            A repülőtéren megtartott sajtóértekezleten Meşale Tolu bejelentette, hogy perének október 16-ára kitűzött következő tárgyalására visszautazik Törökországba. Be akarja bizonyítani, hogy az ellene felhozott vádak megalapozatlanok, légből kapottak, s az igazság az ő oldalán van. Nem tart attól, hogy ismét őrizetbe veszik, noha – mint kijelentette – „a jelenlegi önkényuralom körülményei között bármit megtehetnek. De azt hiszem, hogy én egész egyszerűen már most kicsivel bátrabb is vagyok” – mondotta. Mindamellett – fűzte hozzá – nem kívánja magát fölöslegesen és vakmerően kitenni veszélynek, főképpen nem a kisfia miatt…

            A török államügyész 2017 októberében megindított bírósági eljárása során terrorpropaganda kifejtése és terrorszervezetben való tagság vádjának alapján 15 év szabadságvesztés büntetésének kiszabását kérte a 34 éves Meşale Tolu német újságíróra és fordító-tolmácsra, aki a baloldali Etkin (Aktív) hírügynökség, az ETHA és az Özgür (Szabad) Radio számára dolgozott, s felváltva tartózkodott Németországban és Törökországban. A rendőrség különleges terrorelhárító osztagának emberei 2017. április 30-án kora hajnalban erőszakkal behatoltak Isztambul Kartal negyedében lévő lakásába. Fegyvert fogtak rá és kisgyermekére, akit kénytelen volt a szomszédokra hagyni, s akit – már a börtönben – egyheti éhségsztrájkja hatására kaphatott csak vissza. A kis Serdar játékai közül csak egy kis kék műanyag labdát vihetett magával, többet nem engedélyeztek. Meşale férjét, a szintén újságíró, de török állampolgárságú Suat Çorlut még április elején vették őrizetbe, s tartották azóta vizsgálati fogságban a betiltott Marxista-Leninista Kommunista Pártban való (MLKP) állítólagos tagságának gyanújával. Meşale, aki törökországi kurdok sarja, amikor felvette a német állampolgárságát, lemondott a törökről. Nagyszülei már tíz éve a baden-württembergi Ulmban éltek, amikor gépkocsiszerelő apja őket követve szintén áttelepült Törökországból.

            Meşale Ulmban született és nevelkedett, ottani gimnáziumban érettségizett, majd középiskolai tanárnak készülve a frankfurti Goethe Egyetemen etika és spanyol nyelv szakon végzett. Édesanyja egy törökországi látogatása során autóbaleset áldozata lett.

            A vádhatóság által terhére rótt terrorpropaganda kifejtése többek között abban nyilvánult meg, hogy részt vett azon a temetésen, amelyen több ezren kísértek utolsó útjára két terroristanőt. Şirin Öter és Yeliz Erbay állítólag az említett illegális kommunista párt tagjaként vesztette életét tűzharcban, miután a rendőrség rajtaütött isztambuli rejtekhelyükön Gaziosmanpaşa kerületben. A fegyveres összecsapásban több rendőr is megsebesült. A terroristák titkos lakásán a hatóságok fegyvereket, lőszert és propagandaanyagot foglaltak le. Ismertté vált, hogy korábban részesei voltak több robbantásos merényletnek, amelyet középületek és rendvédelmi szervek ellen követtek el. Az eset 2015-ben nagy port vert fel, a török média, többek között a CNN Türk részletes tudósításban számolt be róla. A hatóságok a terrorista sejt felszámolását nemcsak biztonsági, hanem politikai szempontból is kiemelkedő fegyvertényként mutatták be a nyilvánosságnak, mert így kimutathatónak vélték a terrorizmus közvetlen és szoros kapcsolatát baloldali politikai erőkkel is. Így például szerintük az egyik lelőtt bombagyártó terroristanő, Yeliz Erbay korábban „évekig együtt vezette” a kommunistagyanús Elnyomottak Szocialista Pártját (ESP) a kurdbarát baloldali HDP, a Népek Demokratikus Pártja későbbi társelnökével, Figen Yüksekdağ asszonnyal; továbbá a szíriai kurd Kobanêban pokolgépkezelésre oktatott MLKP- és PYD-tagokat. Utóbbi a kurd Demokratikus Egység Pártja, amely ernyőszerve az Iszlám Állam ellen küzdő észak-szíriai népvédelmi erőknek, a YPG-nek. E terrorista nővérét a HDP állítólag képviselőjelöltként Izmirben indította a választásokon…

            Meşale egyéb „terrorkapcsolatait” is a közvádló által előterjesztett fényképekkel igyekeztek bizonyítani. Az egyik fotó „leleplezte”, hogy ott volt a törökországi „terrorista PKK-val rokon” szíriai kurd YPG egyik elesett német önkéntes harcosa, a togói apától származó Ivana Hoffmann tiszteletére rendezett emlékünnepségen és a kommunista (MLKP) párttagságát büszkén vállaló 19 éves leány temetésén Duisburgban 2015. március 14-én. Ivana koporsóját a temetőbe vezető úton nagyon sokan kísérték – a becslések a résztvevők számát illetően igen széles, 500-tól 6000-ig terjedő skálán mozogtak. A gyászmenetben haladtak német, spanyol és török kommunisták mellett a kurd mozgalom vezető képviselői, közöttük Figen Yüksekdağ HDP-elnök és Salih Muslim, a PYD vezetője.

            Mindezekről a fenti temetésekről Meşale Tolu újságírói hivatásának megfelelően hírügynökségi tudósítóként lelkiismeretesen és szakmai alapossággal számolt be, s erre hivatkozott a bíróságon is.

            Török források szerint a szíriai kurd YPG milicistái közé külföldről főként „marxista-leninista, (Enver) hodzsaista, maoista és anarchista” törökök, spanyolok, németek, albánok, cserkeszek, arabok, örmények és lázok álltak be. Később a spanyol polgárháború nemzetközi brigádjainak mintájára ők is önálló zászlóaljba tömörültek „szabad internacionalisták” néven. Részt vettek az iszlám fanatikusok (ISIS) ellen indított Eufrátesz Pajzsa hadműveletben,  amikor pedig a török  hadsereg  Olajág fedőnéven megtámadta az YPG, illetve a szíriai demokratikus erők által védelmezett kurd Afrín városát, velük együtt szálltak harcba az ostromló , majd megszálló török fegyveres erőkkel.

            Meşale hazaérkezésének hírére egy ulmi klubhelyiségben örömünnepet ültek mindazok a barátai és támogatói, közöttük egyaránt konzervatív városi és baloldali parlamenti képviselők, akik helyi, tartományi és fővárosi szinten mindent megmozgattak szabadon bocsátásáért. Régi gimnáziumi tanárnője, Angelika Lanninger ennek érdekében az interneten 112 ezer aláírást gyűjtött össze, amelyet megküldtek a külügyminiszternek. Szolidaritási bizottság alakult, hangversenyt rendeztek, rendszeres időközökben a reá való emlékezés jegyében az ősi ulmi székesegyház közelében virrasztó őrséget álltak. Ebből az iránta megnyilvánuló együttérzésből és a vele vállalt széles körű szolidaritásból merített erőt fogságában. Most a városházán fogadta őt Gunter Czisch ulmi főpolgármester és Rosl Schäufele neu-ulmi polgármester.

            Kijelentette azonban, hogy szabadulásának nem tud szívből örülni, mert változatlanul letartóztatásban van 150 újságíró Törökországban, közöttük ETHA hírügynökségbeli kollégája, a török–német kettős állampolgárságú, kölni szociális munkás, Adil Demirci, valamint ellenzékiek, ügyvédek, diákok. Itthon az ő érdekükben fog fellépni, munkálkodni.

            Amikor feloldották kiutazási tilalmát, a hírt az ellenzéki-baloldali Cumhuriyet címoldalán jelentette, közölve egyben Meşale fényképét azoknak az ismert és prominens törököknek a fotóival együtt, akik politikai okokból ülnek rács mögött, és nem is remélhetik szabadulásukat.