Egy korábbi esetre való tekintettel, amikor sokan értetlenül hallgatták a kormányfő kipcsákokról szóló kijelentését, érdemes feleleveníteni keleti rokonságunk kérdését. Sokan nem tudják, hogy vármegyénk lakóinak jó része kipcsák eredetű, csak ma kunként tisztelik őket. Ami a türköket illeti, a magyarokat több mint ezer éve említik ezen a néven. Már a hetedik században így hívták elődeinket a kelet-európai sztyepp legjelentősebb államában, a Kazár Kaganátusban, de bizánci források is hasonlóan szólnak rólunk.

Náluk először 902-ben nevezi türknek a magyarokat egy Bölcs Leó császárhoz intézett beszéd, de a tizedik században élt tudós kelet-római uralkodó, Bíborbaszületett Konstantin császár is ezt írta. „Ez előtt az Árpád előtt a türköknek más fejedelmük sohasem volt…” A türk elméletet 1983-ban erősítette meg Györffy György Széchenyi-díjas történész, aki a Turult, mint totemőst türk nemzetségfőkre vezeti vissza.

Róna-Tas András nyelvész, orientalista, a magyar őstörténet neves kutatója szerint türk uralkodóházból került ki a régi magyarok uralkodója is. Ez a rokonságtudatunk valójában soha nem tűnt el az idők során, bár a törökök tartják jobban számon. Nálunk különösen a Kunságban él az emléke, nem véletlen, hogy Karcagon régóta létezik keletkutatás. Művelői közül különösen egy nevet említenénk, az 1992 óta Kazakisztánban nyugvó Mándoky Kongur Istvánét, aki hatalmas nyelvtudásával nagyon sok török néppel tudta életre kelteni a magyarság rokoni kötelékeit.

A karcagi keletkutatás művét jelenleg dr. Bartha Júlia turkológus folytatja, aki számos tanulmányát szentelte keleti, ezen belül török gazdasági kapcsolataink történetének. A mostani budapesti találkozó egyik célja is Magyarország Kelet és Nyugat közötti közvetítő szerepének megerősítése volt. Ennek jegyében hirdették meg nálunk 2012-ben a keleti nyitás stratégiáját, s hoztuk létre a magyar fővárosban a 2009-ben alakult Türk Államok Szervezetének képviseleti irodáját. Együtt ünnepeltük a Török Köztársaság fennállásának századik évfordulóját is a most lezárult török kulturális évvel, aminek tiszteletére Pogány Gábor Benő szolnoki szobrászművész éremsorozaton örökítette közös nagyjaink portréit. Mivel az elmúlt 15 év során a Türk Államok Szervezetének országai közül Törökország, illetve Kazakisztán volt hazánk legfontosabb kereskedelmi partnere, így dr. Bartha Júliával a több mint száz éve állami szintű török-magyar gazdasági kapcsolatokról beszélgettünk

– Az első világháború után Törökország megnyílt Nyugat felé. Különösen jó kapcsolatokat ápolt Magyarországgal, s 1923-ban aláírták a Magyar-Török Barátsági Szerződést is. Új országuk építéséből a tudomány, a mezőgazdaság, a város- és vasútépítés terén a magyar szakemberek igencsak kivették a részüket, Először magyar építőmunkások mentek hozzájuk és szívesen fogadták a mérnököket is. Körülbelül másfélezren dolgoztak Törökországban a csatornázás, építési és vasúti munkák, parképítés, vízellátás, és villamosmérnöki feladatok területén. Magyar mérnökök tevékenykedtek az Ankara-Sivas vasútvonalon, Izmirben, Muğlában, továbbá Antalya és más városok villamosítását is hazai vállalatok végezték. Csak a harmincas években kezdték átvenni helyüket török munkavállalók, de közben a két ország között létrehoztak egy kölcsönösen előnyös kereskedelmi egyezményt is. Többek között nemesített vetőmagot vásároltak tőlünk, de az ottani lóállomány feljavításához is hazánkból vittek tenyészméneket. Magyar volt a török állami ménesek főigazgatója, dr. Csíky Ferenc, aki 1935-ben török minisztériumi tanácsosként kapott magyar királyi kormánytanácsosi címet, Welmann Oszkárt, a Budapesti Állatorvosi Egyetem rektorát pedig a pedig az állattenyésztésük helyzetének felmérésére kérték fel. Magyar szakemberek teremtették meg a török cukorgyártást és a nemzetközi hírű Réthly Antal révén a meteorológiai szolgálatot is. Emellett számos fiatal szerzett Magyarországon agrármérnöki diplomát. Az új török fővárost, Ankarát Atatürk felkérésére magyar szakember, a Máthé Jánossal, Atatürk magánkertészével együtt dolgozó Ormos Imre tájépítész tette 1927-től kétévnyi munkával ligetessé. Ő alkotta az egykori szolnoki tüdőkórház kertjét is, a ma róla elnevezett Ormos Imre parkot, de egy éve már Ankarában is van a nevét viselő park. Magyar ember, Kertész László tervezte az ankarai stadiont is, aminek környezetalakítását Liszka Józseffel együtt szintén Ormos végezte.

Kulturális téren elsősorban magyar részről történt jelentős törökországi előrehaladás, ami Rásonyi László turkológus ankarai megjelenésével vett nagy lendületet. Rásonyi tudományos munkáiban a magyar múlt török kapcsolatait kereste, ő kezdeményezte Bartók Béla anatóliai népzenegyűjtéseit. Konstantinápolyban a 19. század végétől az első világháborúig már létezett Magyar Intézet, aminek feladatait 1935-ben a Rásonyi által az Ankara Egyetemen alapított hungarológiai intézet vette át. Máig ez az intézet a magyar nyelv-és irodalomtanítás központja Törökországban, mellette az 1930-ban Isztambulra átnevezett Konstantinápolyban működik az újjáéledt Isztambuli Magyar Intézet is. – zárta a török-magyar kapcsolatokról szóló összefoglalóját dr. Bartha Júlia keletkutató.

– Mindezek ismeretében egyértelmű, hogy a török-magyar kulturális évad és a türk csúcstalálkozó több volt protokolláris eseménynél. Egy olyan gyümölcsöző kapcsolatrendszer megújulását jelzik, melyet bő száz esztendeje nem kisebb személyiség, mint gróf Teleki Pál földrajztudós, későbbi miniszterelnök ajánlott a figyelmünkbe az akkori szóhasználattal fogalmazott „Keletre magyar” jelszóval.

Szathmáry István

Forrás Új Néplap Szolnok