Ismét elérkezett a nap, amikor reggel 9:05 perckor Törökország-szerte megáll az élet, szirénák hangja szólal meg mindenhol, a munkába vagy dolgukra siető emberek, az autók, a buszok megállnak egy percig és mindenki lehajtott fővel, némán emlékezik a törökök atyjára, Musztafa Kemal Atatürkre.

1938. november 10-én, 84 éve halt meg Musztafa Kemal Atatürk, aki az első világháborúban elszenvedett vereséget követően egy szilárd köztársaságot hozott létre az Oszmán Birodalom romjain. Az 1920-as sèvres-i békét követően gyökeresen átalakította Törökország arculatát.

Miután 1923 júliusában megalakult az új, független török állam, és októberben Atatürköt választották első elnökének, ő nekilátott az ország megreformálásának.

Kezdetnek lemondatta a kalifát, majd bezáratott minden vallással kapcsolatos iskolát, szektát és bíróságot. Megtiltotta a fejkendők és a fez viseletét a közszolgáknak. Feloldotta az alkohol tilalmát, és bevezette a Gergely-naptárat. A péntek helyett a vasárnap lett a hivatalos hétvége. A török betűket is lecserélte latinra. A vezetéknevet is ő vezette be. Felszámolta az ellenzéki lapokat, a baloldali szerveződéseket is megtiltotta, továbbá megbéklyózott minden kezdeményezést a kurd autonómiára.

Musztafa Kemal Atatürk egy konszolidált, fejlődő, stabil nemzetközi pozícióval rendelkező államot hagyott az utókorra. Bár villámgyors reformjai nem teremtettek nyugati demokráciát és nem formálták át egészen a társadalmat, egyértelműen Európához kapcsolták, és megindították a nagyhatalmi státusz felé vezető úton.

Atatürk magánélete számtalan tanulmány témájául szolgált. Atatürk életével kapcsolatosan több részlet is vita tárgyát képezi, ilyen például a születési dátuma és a teljes neve is. Házasságát szintén sokan és sokféleképpen kutatták.

Abban az időben, amikor Atatürk született, a törököknél még ismeretlen volt a nyugaton már megszokott vezetéknév fogalma. Atatürk születésekor az elterjedt Musztafa nevet kapta, mely arab eredetű, jelentése „a kiválasztott”. Musztafa, miközben katonai iskoláit végezte Szalonikiben, a „tökéletes” jelentésű Kemal nevet kapta matematikatanárától. Ettől kezdve Musztafa Kemal néven ismerték.

1916-ban dandártábornoki rendfokozatba léptették elő, amihez a pasa cím és megszólítás is járt. Ettől kezdve Kemal Pasa néven szólították. 1921. szeptember 19-én a Török Nagy Nemzetgyűlés a függetlenségi háborúban elért eredményei miatt a Gazi, „hős” címet ajándékozta neki, így ettől kezdve a Gazi Musztafa Kemal megszólítás járt ki neki.

1934-ben a reformok részeként bevezették a vezetéknév-törvényt, a lakosság nyilvántartásának pontosítása miatt. November 24-én az országgyűlés külön törvénybe iktatva nevezte el Mustafa Kemalt Atatürknek, melynek jelentése „minden török atyja”. A törvény kimondja, hogy ezt a vezetéknevet nem viselheti más személy.

Atatürk pontos születési ideje sem ismert, ennek oka szintén a kor körülményeiben keresendő. Egyrészt nem voltak hivatalos feljegyzések a születésekről, másrészt pedig az Oszmán Birodalomban kétféle naptárat is használtak, a muszlim naptárat és a rumi naptárat.

Atatürk születési évét 1296-ra teszik, de nem tudni, hogy a muszlim vagy a rumi naptár szerint. A legtöbb kutató úgy véli, hogy a hagyományokból adódóan a rumi naptár szerinti lehet a jó időpont. A rumi naptár szerinti 1296-os év a Gergely naptárban a hónaptól függően 1880. március 13. és 1881. március 12. közé esik.

Egyesek szerint a kis Musztafa egy tavaszi napon született, mások szerint télen. Más kutatók 1880 decemberére teszik az időpontot, Atatürk úgy emlékezett, hogy édesanyja szerint tavasszal született. Mivel Atatürk maga sem tudta pontosan a saját születési dátumát, Reşit Saffet Atabinen történész felajánlotta neki, hogy legyen az időpont május 19, ami a függetlenségi háború indulásának szimbolikus kezdete.

Atatürk személyi igazolványába az 1881-es év került, hónap és nap nélkül. A Török Történeti Intézet 1965-ben 1881. május 19-ét fogadta el Atatürk születésnapjának.

Köztudomású, hogy Atatürknek három nagy szenvedélye volt: a rakı (török ánizspálinka), a dohányzás és a nők. Évekig élt együtt házasságkötés nélkül egy Fikrije nevű lánnyal, aki aztán súlyos beteg lett, így Atatürk Svájcba küldte szanatóriumba.

Törökország első emberének állítólag a magyar nők is nagyon tetszettek, legalábbis Gábor Zsa Zsa ezt állítja, aki saját memoárja szerint 1937-ben hónapokig titkos románcot folytatott Atatürkkel – aki elsőként vezette be a szerelmi életbe –, miközben egy török diplomata felesége volt papíron.

Atatürk 1923. január 29-én vette feleségül Latife Uşşakit, egy gazdag izmiri kereskedő Franciaországban nevelkedett lányát. Latife kemény jellemű nő volt, aki rossz szemmel nézte férje férfitársaságban töltött italozásait. Atatürk, bár büszke volt művelt, nyugati módon gondolkodó, viselkedő és öltözködő feleségére, egyre nehezebben viselte, hogy Latife irányítani próbálta. Egy nagyobb veszekedést követően Musztafa hazaküldte Latifét İzmirbe, majd egy levélben közölte vele, hogy jobb, ha szétválnak útjaik. 1925. augusztus 5-én váltak el. Latife 1975-ben halt meg, és haláláig titkon őrizte Atatürkkel töltött éveinek történetét.

A barátok úgy gondolták, a gyermekáldás segíthetett volna Musztafa és Latife házasságán, de nem született gyermekük. Atatürk szerette a gyerekeket, többet is adoptált. Első fogadott lánya, Sabiha a világ első női berepülőpilótája lett. Atatürk örökbe fogadott még hat másik lányt és egy kisfiút, gondoskodott két másik gyermekről is, bár őket nem adoptálta.

Atatürk kedvenc szórakozásai közé tartozott a lovaglás, az úszás és az olvasás; imádta a lovát, Sakarıyát és a kutyáját, Foxot. Szeretett táncolni, leginkább keringőt és ruméliai néptáncokat. Folyékonyan beszélt franciául és németül. Nagy magánkönyvtára volt: érdekelte a nyelvészet, a filozófia, az irodalom, a történelem és a politika.

A török kormány Atatürk haláláról az alábbi gyászjelentést tette közzé: „Csak abból tudunk vigaszt meríteni, hogy szívvel, lélekkel ragaszkodunk az elhunyt nagy művéhez, és elhatározott szándékunk, hogy továbbra is drága hazánk szolgálatának szenteljük magunkat. Ez a nagy mű hallhatatlan, és ez a Török Köztársaság.”

Atatürk halála Magyarországra is elért, a Magyar Kormány Budapesten fali hirdetményben tette közzé rendeletét, mely értelmében Atatürk temetésének napján, 1938. november 21-én reggel 6 és este 10 óra között minden házat fel kellett gyászlobogózni.

Forrás: Wikipédia

Kollár Kata – Türkinfo