2025. augusztus 7.
Türkinfo Blog Oldal 710

Új rekord: 22 játékost igazolt 2 óra alatt egy török klub

A török másodosztályú Elazigspor rendesen odatette magát a téli átigazolási időszak végén: két óra alatt 22 új játékost igazolt le. 12 játékost végleg megszerzett, 10 futballista pedig kölcsönben érkezett.

A török csapatnak nem volt egyszerű dolga, ugyanis büntetés miatt nem igazolhatott játékosokat. Az eltiltást a téli átigazolási időszak vége előtt két órával sikerült eltöröltetni, így beindulhatott a nagyüzem. Persze tegyük hozza, hogy a klubhoz aláírt játékosok a Transfermarkt.de szerint ingyen érkeztek, ettől függetlenül ez így is szép teljesítmény.

A klub egyébként utolsó előtti, azaz 17. a másodosztályban 16 ponttal, de csak egy pont a hátránya a 15. helyen álló Afjet Afyonsporral szemben.

Forrás: index.hu

Kép: twitter

„A pillangó álma” – óda a költőknek és a költészetnek

Húzós volt a hét és péntek este megnéznél egy jó filmet, vagy csak olyan hideg van, hogy az orrod hegyét sem szeretnéd kidugni a lakásból? Szereted a török filmeket és sorozatokat? Netalántán Kıvanç Tatlıtuğ a kedvenc színészed?

Ha ezekre a kérdésekre igen a válaszod, akkor ajánlunk neked egy igazán szívbemarkoló filmet, melynek címe: „A pillangó álma” (Kelebeğin Rüyası).

A történet Törökország északi részén, a Fekete-tenger partján, Zonguldakban játszódik, 1941-ben.

A pillangó álma” számomra az egyik legmeghatározóbb török film, amit valaha láttam. A film készítője, írója és egyik szereplője is Yılmaz Erdoğan török költő, aki ezzel a költészetről, ifjúságról, fiatal szerelemről, a rendszer elleni lázadásról és a TBC elleni harcról szóló filmmel tért vissza a filmvászonra. A történetben ő maga is feltűnik, mint nagyra becsült költő és nem mellesleg a két főszereplő tanára és legjobb barátja, Behçet Necatigil.

A film háttértörténetét a II. világháború zűrzavaros időszaka adja. A Zonguldakban és a környező településeken élő férfiaknak kényszermunkában kell dolgozniuk a zonguldaki szénbányában.

A történet középpontjában két fiatal költő áll, Rüştü Onur és Muzaffer Tayyip Uslu, akiket Mert Fırat és a török sorozatok sztárja, a Magyarországon is ismert Kıvanç Tatlıtuğ játssza. Bár a film igaz történeten alapul, Onur és Uslu a valóságban is létező személyek voltak, mégsem annyira ismert költők, még Törökországban sem. Mindez főként annak tudható be, hogy nagyon fiatalon, huszonéves korukban mindeketten TBC következtében hunytak el, és bár verseiket később tanáruk kiadatta, mégis feledésbe merültek.

Ne írj szerelmes verset” – írta az osztrák költő Rainer Maria Rilke a „Levelek fiatal költőknek” című versében. Ez azonban nem olyan tanács, amit a két fiatal megfogadna, sőt a szerelemes versek állnak a film középpontjába, mindketten ugyanabba a lányba szerelemesek és a neki címzett verseikkel szeretnék elnyerni szerelmét.

Rüştü és Muzaffer közös szenvedélye a versírás. Álmuk, hogy verseik nyomtatott formában is megjelenjenek a jónevű irodalmi újságban, a Varlıkban. Mentoruk a tanáruk, Behçet Necatigil. „Három dologra van szükségetek ahhoz, hogy jó verset írjatok” – mondja nekik egyszer. „Ötletre, írógépre és papírra.” Lehet, hogy az ötlet nem jelent problémát, a másik kettőt azonban elég nehéz megszerezni.

Még valami összeköti őket: mindketten tuberkulózisban szenvednek.

Főhőseink legfőbb problémája azonban nem ez, hanem, hogy múzsájuk egy középiskolás lány, aki egy gazdag helyi üzletember lánya. Az apa nem nézi jó szemmel, hogy lánya ezekkel a beteg fiatalokkal találkozik, beszélget. Rüştü és Muzaffer azonban Suzan (Belçim Bilgin) hatására válik költővé és barátság is szövődik köztük. A fiúk fogadást kötnek egymással, hogy el tudják dönteni, kinek a barátnője legyen Suzan. Mindketten írnak neki egy verset név nélkül, és amelyikük verse jobban tetszik a lánynak, az nyeri a fogadást.

Hogy mi lesz a fiatalok sorsa, kinek a versét választja végül Suzan, azt most nem árulom el. Ha tudni szeretnétek, mi lesz a történet vége, feltétlenül nézzétek meg!

Dicsőség illeti a készítőket, Gökhan Tiryakit (operatőr), Rahman Altınt (vágó), Hakan Yarkınt (kreatív igazgató) és Gülümser Gürtuncat (jelmeztervező). A legnagyobb elismerés azonban Yılmaz Erdoğannak szól, aki  nem csak a film írójaként és rendezőjeként állja meg a helyét ebben a filmben, de költőként is jeleskedik.

Forrás: Hürriyet Daily News

Kollár Kata – Türkinfo

„Ne dobd el, hasznosítsd újra!”

Törökország hadat üzent a műanyagoknak és a környezetszennyezésnek. A legutóbb Isztambul Önkormányzata (İBB) számolt be arról, hogy munkásai közel 40 000 köbméter szemetet gyűjtöttek össze a Márvány-tengerből, a tengerparti körzetekből és a nyilvános strandokról.

A „tartsuk tisztán a tengereket” elnevezésű kampány során az İBB tengeri és tengerparti takarító személyzete végzi a szemétgyűjtést. A csapat több mint 500 főből áll, 2 vízi járművel, 4 drónnal, 10 kotróhajóval és 3 megfigyelőhajóval dolgoznak és 82 kamerát telepítettek Isztambul partjainál.

A város önkormányzata a takarításon túl arra is törekszik, hogy megtanítsa a gyerekeket milyen fontos, hogy tisztán tartsák környezetüket. A program keretében az İBB munkatársai iskolákat is felkerestek, ahol több, mint 6 000 diáknak beszéltek a környezetszennyezésről és arról hogyan lehet azt megelőzni.

„Ne dobd el, hasznosítsd újra!”

Murat Kurum, környezetvédelmi és urbanizációs miniszter, a közelmúltban arról beszélt a médiában, hogy a minisztérium hamarosan elindít egy programot, amely arra ösztönzi az embereket, hogy a műanyag-, papír- és üveg- szemetet hasznosítsák újra.

Kurum szerint a rendszer 2021-ben lép hatályba, a műanyag-, fém- és üvegpalackokban értékesített termékekért felárat fognak felszámolni, de ezt a díjat visszaadják a vásárlóknak, ha az üres palackokat visszaviszik a vásárlás helyére, hogy később újrahasznosítsák azokat.

A minisztérium tervei szerint ezzel a forgalomban lévő műanyag-, fém- és üvegszemét 90%-át be tudják gyűjteni és azt is szeretnék, hogy a visszajáró pénzt a vásárlók mobilegyenleg feltöltéshez vagy tömegközlekedéssel történő utazásaik során is felhasználhassák.

Az új újrahasznosítási projektek és a környezetszennyezés elleni küzdelem mellett a miniszter arról is beszélt, hogy milyen más intézkedésekre van szükség a bolygó egészségének megőrzése érdekében.

Kurum elmondta, hogy az ózonréteget károsító spray-k és egyéb aeroszoltermékek használata 87% -kal csökkent Törökországban a minisztérium kemény munkájának köszönhetően.

Forrás: Daily Sabah

Kollár Kata – Türkinfo

Kirgizke utazásai – Téli Törökország (Egy hosszú nap)

December 31. – Bodrum, Izmir, Isztambul

A 6:30-as busszal indultunk Izmirbe. A busztársaság alkalmazottja szerint az eggyel későbbi busz is elég lett volna, hogy elérjük Izmirben a repülőjáratunkat, de úgy döntöttünk, mivel nem jártunk még Izmirben – s ez Törökország második legnagyobb városa-, inkább nem centizzük ki a csatlakozást, hanem korán kelünk, de így biztosan időben érkezünk a repülőtérre.

Bodrum és Izmir közt csaknem 250 km távolság van, s az útvonal csak kisebb részt fut autópályán, ezért 3,5 óra kell busszal a távolság leküzdéséhez. Mi az adott időponton kívül a Metro Turizm busztársaságot preferáljuk, így a választás nem is volt kérdés.

Előző nap már jeleztük a recepción, hogy nagyon korán fogunk indulni, lehetőleg ne zárják be az ajtót éjszakára. Nem túlságosan meglepő módon azonban valahogy nem jutott el az infó az éjszakás recepciós fiúhoz, úgyhogy miután hajnalban a tök sötétben botorkálva megállapítottuk, hogy a kijárat frankón be van zárva, rögtön jó idegesek lettünk, hogyan jutunk ki az épületből. Szerencsére meghallottuk, hogy valaki piszkosul húzza a lóbőrt a szomszéd szobában, amely egyébként az étkező- ill. társalgóhelyiség volt, így kizárásos alapon arra jutottunk, hogy az csakis a recepciós lehet. Sajnáltam szegényt, hogy a legjobb álmából ébresztjük, de hát ez szakmai ártalom, s főként inkább ő aludjon kevesebbet, minthogy mi lekéssük a buszt is, és a repülőt is. Felvertük valahogy, s a fiú félálomban támolyogva nyitott ajtót. A busz pontosan indult. A steward rögtön ki is osztotta az elemózsiás pakkokat, aztán a lóerők közé csaptunk. Jó darabig még éjszakai sötétségben utaztunk, L. el is aludt. Én szeretem utazás közben nézni a tájat, amint megvirradt, máris az ablakra tapadva bámultam kifelé. Legjobban a Bafa-tó környéke tetszett, hatalmas kiterjedésű vízfelület, valaha az Égei-tenger egy nyúlványa volt, de a Büyük Menderes folyó feltöltötte hordalékával, elvágva a nyúlványt az anyatengertől.

Folytatás >>>

Forrás: kirgizkeutazasai.blog.hu

Az élménybeszámoló előző részei:

1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész, 9. rész, 10. rész, 11. rész,

Ezen a napon: A zeneszerző imám: Sadettin Kaynak

Vannak olyan dalok, amelyeket mindenki ismer és énekel bármikor felhangzik. Milliónyi feldolgozás készül, de nem biztos, hogy tudjuk ki a zeneszerzője. Ilyen dal a Çile Bülbülüm Çile is. Most azonban szerzőjével ismerkedhetünk meg.

1961. február 3-án hunyt el a török klasszikus zene legtermékenyebb zeneszerzője, Sadettin Kaynak.

Igazán különleges ember. 10 évesen lett hafız, ami azt jelenti a Koránt teljes egészében fejből tudja elmondani. Az Isztambuli Egyetemen tanult vallástudományt, majd a katonai szolgálat után, 1928-tól a Szelim-mecsetben kezdte meg imámként szolgálatát. Ő volt az első, aki törökül olvasta az ezant, az imára hívó szavakat. Ezt korabeli hangfelvétel alapján ma is meghallgathatjuk.

Ezek a dolgok az egyik szakmájában teszik különlegessé. A vallással azonban zenét tanult, a zenével vallást – mondta két feladatáról. A zeneszerzői pályafutása során, az 1940–50-es években 85 film zenéjét szerezte. Összesen 632 művet írt, csak a legismertebb dalainak számát 180-ra teszik.

Zenei stílusa: alaturka müzik – azaz török stílusú zene. Nevezhetjük klasszikus török zenének is, az ő idejében még az volt. De alaturka zenét a mai énekesek is előadnak, új dalok is születnek.

Hallgassuk meg a legnépszerűbb dalt, melyet száz meg száz verzióban megtalálhatunk. Azért ezt mutatjuk meg, hogy látható legyen mennyire modern formában is feldolgozták ezt a dalt. A verziók a klasszikus, kislemezes formától a rockkoncerten előadottig terjednek. Çile Bülbülüm Çile – jelentéséről elemző cikkek jelennek meg, a Çile szó nincs a török szótárban, olyasmit jelent, hogy tűrj, szenvedj, viseld el a bajt. A bülbül a fülemüle, amely énekel, és a szerelmes fülemüle tűri a szenvedést. 

Erdem Éva – Türkinfo

Kagava távozott Dortmundból, a Besiktasban folytatja

A török klub a Boszporusz szamurájaként jelentette be a japán klasszist.
A török Besiktas hivatalos csatornáin jelentette be, hogy a szezon végéig kölcsönvette a Dortmund japán klasszisát, Kagava Sindzsit. A 29 éves, 95-szörös válogatott karmestert a Boszporisz szamurájaként jelentette be a török klub.

A korábban Manchester Unitedben is szereplő Kagava a mostani idényben csupán 4 tétmeccsen lépett pályára a Dortmundban, így a több játéklehetőség reményében távozott ideiglenesen a BVB-től. Kagavát a hírek szerint a Hannover és az AS Monaco is akarta, de ő a Besiktast választotta.

Folytatás >>>

Forrás: rangado.24.hu

Tuna Kiremitçi: Ősz Szalonikiben

„A világ vezetőinek legerősebb fegyvere a felejtés. Ha uralkodni tudsz az emberek emlékezetén, a múlttal együtt a jövő is a szolgálatodban áll.”
Tuna Kiremitçi a török történelem kerekét az első világháború végéig, 1918-ig forgatja vissza. A történelemtudomány kapcsán sok esetben halljuk, hogy a „mi lett volna, ha” típusú kérdések felvetése értelmetlen. Jelen esetben egy olyan regényről van szó, amelyben ezzel a felvetéssel mégis érdemes foglalkozni.
A regény a modern török nemzeti identitás szempontjából időszerű, aktuális politikai és társadalmi problémákat is feszeget. A mai Törökország megteremtőjeként ismert, szaloniki születésű Mustafa Kemal (Atatürk) tekintélye és életműve az utóbbi években kezdett kikezdhetővé válni. Az atatürki politikai rendszert 2002 óta éri a leglátványosabb kihívás – a jelenlegi török politikai garnitúra immár több mint tizenhat éve hatalmon van, történelmi esélyt kapva a köztársaság alapjainak a saját szája íze szerinti átalakítására vagy lebontására.
A szerző mintha osztozna azon félelemben, miszerint a modern Törökország – minden értékével együtt – eltűnőben van. A függetlenségére, nemzeti identitására, modern európaiságára büszke köztársasági hagyománnyal szemben a regényben egy olyan kor rajzolódik ki szemünk előtt, amiben a szultán és titkosrendőrsége hatalma megtartásáért idegen érdekeknek szolgáltatja ki az országot, mindent ellenőrzés alatt tart, és a veszélyesnek ítélt mozgalmakat, gondolatokat és személyeket igyekszik minden erővel háttérbe szorítani, láthatatlanságban tartani.
A magyar olvasót két szempontból is kalandos utazásra hívja a könyv. Egyrészt a trianoni traumát átélt magyar társadalom érdekes párhuzamokat – és persze különbségeket – találhat az atatürki történet szóban forgó időszakával. Fel lehet venni a harcot a nemzeti önrendelkezésért az egész világ ellen? Van egyáltalán nemzeti függetlenség, és ha igen, akkor annak hol vannak a határai? Fenntarthatók voltak a történelmi Magyarország 1914-es határai? Realitás volt-e a „Mindent vissza!” közismert szlogen? Másrészt, ha már úgy történtek a dolgok, ahogy, akkor száz évvel az első világháború befejezése után érdemes mérleget vonni. Az együtt és egymás mellett élés kérdése – különösen a közép-európai és a közel-keleti népek viszonylatában – nem is lehetne időszerűbb.
A keleti, muszlim országokkal való kapcsolat és a nyugati orientáció között feszülő ellentét Törökország történelméből jól ismert, máig ható dilemma. Csakúgy, ahogy a „kompország” fogalma is, melyet a magyar olvasók számára nem kell bemutatni. A frusztrációból fakadó megfelelési kényszer tehát nem sajátosan magyar találmány. A Németh László által sokat hangoztatott önvizsgálat vajon nem aktuális ma is? A regényben szereplő altatódalok metaforája ebben az összefüggésben is értelmezhető. És jóllehet ez a műfaj a világ minden táján ismert, mifelénk a templomok tetején látható kakas szintén arra, vagyis az örökös, morális értelemben vett éberségre emlékezteti az arra járókat.
Mindazonáltal a kötet, amelyet az olvasó a kezében tart, nem csupán történelemről és politikáról szól. Hangsúlyos szerepet kapnak benne az olyan egyetemes fogalmak is, mint a hűség, a hitelesség vagy a szerelem. Az ember minden korban csak ember tud lenni. A történelmi háttér és a keret, amiben élünk, az életünket megnehezítheti ugyan, de élni akarásunkat és hitünket nem törheti meg. Kiremitçi pedig pontosan tudja ezt.

Forrás és vásárlás: lira.hu

16,474FansLike
639FollowersFollow