Szeretettel meghívjuk Önöket A Török világ dallamai nevű programunkra, ahol Török, Kazak, Azerbajdzsáni és Grúz előadók lépnek fel és mutatják be hangszereiket.
Időpont: 2019.02.25
Helyszín: Duna Palota
1051 Budapest, Zrínyi u. 5.
Fellépnek :
Bibigül Zhanuzak ( Kazahsztán )
Çinara Heydanova ( Azerbajdzsán )
Ainuza Begimsalova ( Kazahsztán )
Saliia Emilbekova ( Grúzia )
Eren Can Yıldız ( Törökország )
Karmesterek:
Anvar Akbarov (Kazahsztán )
Seval Kadioğlu ( Törökország )
A tulipánok virágzása egyet jelent a tavasz kezdetével! Európa-szerte számos fesztiválon ünneplik meg a tavaszhozó növényeket, sőt egyre több tulipánföld is megnyitja kapuit a kíváncsi érdeklődők előtt. A leghíresebb hollandiai helyek mellett Olaszországban, Belgiumban és Törökországban is gyönyörködhetünk a tengernyi színes virágban, de ha valaki Ázsiában vagy Amerikában jár a tavaszi időszakban, ezeken a földrészeken is talál végtelen tulipánföldeket.
Isztambuli Tulipánfesztivál 2006 óta Isztambul önkormányzata minden áprilisban több millió tulipánt ültet a város különböző pontjaira, hogy az ide érkező turisták újra és újra szerelembe essenek Isztambullal. Az elmúlt években összesen 30 millió virágot ültettek, ebből félmillió tulipán a Sultanahmet Meydanı teret borította a Kék Mecset előtt. A tulipánok március végén vagy április elején kezdenek virágozni az időjárástól függően és egy hónapig lehet gyönyörködni a látványukban.
Utazómajom TIPP: Az Emirgân Park (Emirgân Korusu) az egyik legnépszerűbb „tulipánlelőhely” Isztambulban, ha áprilisban jártok ott, feltétlenül ejtsétek útba!
Bursa, két szótag, öt betű, de ennél sokkal több – írja a városról készített bemutatkozó anyag első oldalán Alinur Aktaş főpolgármester.
Történelmi és birodalmi város, a vallási oktatás központja, szellemi központ, százával találhatók itt mecsetek, imaházak, türbék. Bevásárlásra is tökéletes helyszín, a textilipar fellegvára, bazárjai, bevásárló utcái megszámlálhatatlanok. A természet központja, hegységei, völgyei, vízesései, barlangjai, növény- és állatvilága páratlan. A termálvizek városa, ötcsillagos hotelek várják a pihenni, gyógyulni vágyókat. Hegy és tenger városa, az Uludağ lábánál, a Márvány-tenger partján fekszik. Gasztronómiai város, különleges ételeivel, helyi termékeivel. Ezek csak részletek a városról, és a nagyvárost körbe vevő környékről írt jellemzésből.
Cikkünkben kiemelünk néhány olyan dolgot, melyben Bursa megelőzte az egész világot és minden más törökországi várost.
325. május 20-án nyitotta meg I. (Nagy) Konstantin bizánci császár a nikaiai zsinatot, a keresztény egyház első gyűlését. Nikaiában májusában kezdődött meg az a két hónapos gyűlés, melyen – a becslések szerint – több, mint 300 birodalmi püspök, papokkal kiegészítve mintegy 1800 fő vett részt. Nikaia a mai Iznik latin neve.
A világon is ritkaságnak számító, zene nélküli néptáncok közül az első Bursához köthető. Neve Kılıçkalkan, mely két katona tánca, melynek során az egyik kardot, a másik pajzsot tart kezében. (A kép forrása és további látványos felvételek ITT)
Az Oszmán Birodalomban az oktatásnak is nagy jelentőséget tulajdonítottak. Tíz egyetemet alapítottak, ebből az első az Orhaniye Medresesi 1335-ben Iznikben nyílt meg. A korabeli ábrázolást megnézve inkább egy egész egyetemi városról beszélhetünk. Megtekinthető emlék sajnos nem maradt fent belőle mára.
Ha Törökország, akkor ami sokak eszébe jut elsőként: a török bazár. Nos, az Oszmán Birodalom első fedett bazárát is Bursában alapították meg, mely úgy alakult ki, hogy a karavánszerájok közötti területeket befedték, és mestereket, árusokat engedtek oda.
A világon az első bevásárlásra alkalmas üzleteket befogadó hidat is Bursában építették 1442-ben. Neve Irgandı Köprüsü, és Irgandılı Ali fia, Hacı Muslihiddin építette. 1855-ben egy nagy földrengés, 1922-ben a görögökkel folytatott háború tépázta meg. 2004 óta fogad újra látogatókat, amikor a 19. századi állapotának megfelelően újították fel.
Forrás: wikimedia / Mustafa DUMAN
A textiliparáról méltán híres Bursa több ehhez kapcsolódó dologban szerzett elsőséget. A Bizánci Birodalomban a selyemgubókból nyert első selymet itt állították elő. Az első gyapjú- és selyemfeldolgozásban használt gépeket 1437-ben Üçkuzular Tekkesi háremében használták. Törökország első selyemipari iskoláját 1888-ban 12 tanulóval alapították. Az első mesterséges selyemgyárat is Bursában nyitották, 1938. február 1-jén.
Törökország első török nyelven előadó színházát Ahmet Vefik pasa, Bursa kormányzója alapította. A színházban 1879. szeptember 15-én tartották az első előadást, mely Molière egyik darabja volt, amit az alapító fordított török nyelvre, majd – egyéb művek mellett – Molière összes darabját színpadra állították. Munkájának köszönhetően egy színházlátogató nemzedék nőtt fel, és sok darabbal ismerkedhettek meg. Napjainkban a színház helyén egy 1935-ben, közösségi háznak készült épület áll.
Bursa ma is jelentős iparral rendelkezik: autógyárak, bútorgyárak és egyéb gyárak épültek itt. A termékek gyártásának és az iparnak történelme van a városban. 1963. október 29-én itt gyártották az első török kerékpárt. 1966. november 6-án itt nyitották meg az első, mára Törökország minden pontján megtalálható ún. szervezett ipari övezetet. Az itt található Tolon gyárban állították elő az első mosó- és mosogatógépet is 1950-ben.
1 of 2
A város bármely pontjáról jól látható a 2.543 m magas Uludağ hegy. Nem csoda, ha ehhez kapcsolódóan is beszélhetünk első dolgokról. Bursában alapították meg az ország első hegymászó klubját. Itt rendeztek elsőként nemzetközi síversenyt 1955. február 25–28. között. És a városban készült elsőként libegő, drótköteles felvonó, mely 1963. október 29-én kelt először útra a hegycsúcsra – ma már modernizált változata közlekedik. Egy-egy szép napon sok százan kirándulnak vele.
Az emberek, sőt az állatok egészsége érdekében is sokat tett a város. Bursában nyitotta meg kapuját az ország első állatkórháza még az oszmán időkben. De az Oszmán Birodalom első kórházát is a megyében, Inegölben alapították. Akkoriban az országban csontkovácsok, kuruzslók, gyógyító asszonyok dolgoztak. 1902-ben az országrész katonai vezetője a szultánnak egy jelentést írt, melyben a terület népsűrűségéről számolt be. A leirat szerint ez indokolja, hogy a köznépnek egy gyógyítóközpontot, azaz kórházat nyissanak. II. Abdul-Hamid engedélyével 1906-ban kórházat alapítottak, mely háborús időkben különös jelentőséggel bírt. A nyitás 110. évfordulóján megnyitottak egy kórház- és mentőautómúzeumot Bursában, mely az egészségügy 100 éves történelmét mutatja be a látogatóknak, és nagyon népszerű a látogatók körében. Az országban ez az egyetlen ilyen kiállítás, és állítólag a világban is a második. Az oszmán időkben nyitott kórház makettje is megtalálható a tárlaton.
+ 1 első
Nem hagyhatjuk ki egy Bursa elsőségeiről szóló cikkből a ma már mindenhol fogyasztható, de elsőként 1867-ben a városban készített iskender kebabot, melyről már a Türkinfo oldalain is többször olvashattunk.
Ez így már 11 téma, amiben Bursa első volt a világban vagy az országban. És elhiheti a kedves olvasó, hogy a felsorolás nem teljes. Nem szóltunk azokról a személyekről, akik Bursában születtek és éltek, és valamiben elsők voltak. Nem írtunk az első kerámiákról, melyek Iznikben készültek, vagy a híres árnyjátékról, a Karagözről, mert ezekről már olvashattak hűséges látogatóink.
Az újév legelső napján csupán félig-meddig kipihenten ébredtünk: igaz, hogy már korán elaludtunk, de az éjszaka folyamán a szomszéd szobák egyikéből vehemens ágyjelenet hangjai zavarták meg az álmunkat, amelyek felett nem lehetett csak úgy átsiklani, és a másik oldalunkra fordulva továbbaludni.
Reggeli közben csak két fiatal leányzóval találkoztunk, valószínűleg nem ők nyomták az éjszakai partit, legalábbis a hangok alapján nem rájuk tippeltünk.
2015 első napján egy olyan részét szerettük volna felfedezni Isztambulnak, ahol még korábban nem jártunk: Eyüpbe szerettünk volna menni. Tettem egy óvatos kísérletet a recepciósokkal az Eyüpbe való eljutást illetőleg, de rövid tanakodás után úgy döntöttem, hogy a saját infóim helytállóbbak, mint az ő vélekedésük és/vagy tanácstalanságuk.
Átkompoztunk Eminönübe, ahonnan átsétáltunk a Galata híd alatt, majd végig a kikötő mentén, át egy nagy autóparkolón, és már meg is találtuk az Eminönü Haliҫ Iskelesi névre hallgató kis hajóállomást, amely eléggé elrejtve található a méretes eminünüi kikötő északi szegletében. Dideregve várakoztunk a kis hajóállomás fa épületében, rajtunk kívül még három idősebb angol turista várt az Eyüpbe tartó kompra. Az előző esti szilveszteri ünneplésnek, ill. az újévi fáradtságnak nem láttuk nyomát sem Kadiköyben, sem Eminönüben. A hajó kisvártatva megérkezett, s megkezdtük zimankós, ámde látványban annál melengetőbb utazásunkat Eyüp felé. A komp ingázva közlekedik az Aranyszarv-öböl két partja között: hol az egyik parton kötöttünk ki, hol a másikon. Lecsordogáltunk az Atatürk híd alatt, elhaladtunk Fener és Balat legendás és ősrégi kerületek színes házsorainak lábánál, majd jó pár megálló után megérkeztünk Eyüpbe.
„Ahhoz, hogy az ember könyvhöz jusson, a könyvnek az ember közelében kell lennie” – mondta, és a falusiakhoz vitte könyveit a szamara hátára rakott könyvtárában.
2005. február 17-én, 84 évesen hunyt el szívelégtelenségben. Az élete mint egy mese. Olvassuk nagy-nagy tisztelettel!
Mustafa Güzelgöz 1921-ben született Ürgüp településen, és általános iskolába is ott járt. Katonai szolgálatát követően nagyon szeretett volna Isztambulban letelepedni, de családja ezt ellenezte. A terület akkori kormányzója felkérte, hogy havi 40 líra fizetésért legyen az Ürgüp Tahsin Ağa Kütüphanesi nevű könyvtár könyvtárosa. Munkáját azzal kezdte, hogy a 2300 kötetet, amit egy raktárban talált, egyesével megszárította a napon, majd egy könyvtárszobát rendezett be.
Egy alkalommal a kormányzót, és egyéb méltóságokat kísért el egy falusi rendezvényre. A falusiak mindenkit székkel kínáltak: az orvost, a tanárt, a patikust, az iskolaigazgatót, az állatorvost, csak neki nem jutott szék. Ő ahelyett, hogy megbántódott volna, elgondolkodott, és rájött, hogy az emberek nem ismerik őt és a munkáját. Tudta, el kell mennie az emberekhez, ha azok nem jönnek hozzá.
Nem egyedül járta a vidéket: segítőket vett fel. Mindegyikük 90-100 kötetből álló könyvtárat hordozott az erre a célra kialakított könyvesládában, melyet a szamár hátára rögzítettek – így jártak faluról falura. Eleinte csak azokat a példányokat, amelyek készleten voltak, majd ahogy egyre nagyobb lett az igény a könyvekre, történelmi regények és mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos könyvek is a kínálatba kerültek.
Megfigyelte, hogy az évi 24 000 olvasóból mindössze 2 000 nő van. Ennek egyik oka az volt, hogy a nőknek akkoriban nem illett férfiak által látogatott nyilvános helyre menniük. Erre is megtalálta a megoldást, nem is akármilyet. Írt egy varrógépgyártó cégnek, és kért egy gépet, hogy azt bemutathassa az asszonyoknak. A gyár egy darab Singer, és kilenc darab Zenith márkájú varrógépet küldött. Elhelyezte egy asztalra, mellé varrással kapcsolatos brosúrákat tett. A férfiaknak megmondta: keddenként csak nők jöhetnek a könyvtárba, azok ehhez az asztalhoz ülnek, varrnak és könyvet olvasnak. „Elkezdtem várakozni. Szebbnél szebb fiatalasszonyok kezdtek a könyvtárba járni” – mesélte.
1963-ban Amerikában egy feltalálói versenyt hirdettek. Törökország Güzelgöz találmányát – a szamárra erősíthető könyvesládát – és az általa végzett munkát nevezte be. Amerikából három fős delegáció érkezett Ürgüpbe, hogy megfigyeljék a könyvtárost munka közben. Hazatérésüket követően fényképekkel illusztrált jelentésükben számoltak be a látottakról a zsűrinek. Mustafa Güzelgöz így nyerte el az emberiséget szolgáló önkéntes tevékenység nemzetközi elismerő oklevelét. Olyan ismertséget szerzett ezzel, melynek hatására további támogatások érkeztek a könyvtárba. Egy terepjárót is kaptak ajándékba, így már azzal is tudtak faluról-falura járni.
Ahogy minden szép mesének, ennek is vége szakadt egyszer. Egy nap Ankarából egy ellenőr érkezett. Így beszélt erről a nép könyvtárosa: „Panaszt tettek rám, azzal vádoltak, hogy nem a feladatomat végzem, hanem mást csinálok helyette, védekezésül egy jelentést kell írnom. Ennyi díj és dicséret után ez nagyon elszomorít. Az általam átvett könyvek száma 2 300 volt, mára már 200 ezerre növeltük a kötetek számát. A könyvek kínálatát is bővítettük, az olvasók számát növeltük. A mai napig nem volt semmi, amit rejtegettem volna.” Ettől a helyzettől úgy elszomorodott, hogy nyugdíjba vonult.
Halálának 7. évfordulójára a Marmara Eğitim Köyü nevű oktatási központban szobrot állítottak tiszteletére.
Kitermelni nehéz, tartalékai kiapadhatnak, megmunkálni könnyű, a mesterek műremekeket készítenek belőle: Oltu város híressége a fekete kő, az Oltu taşı.
Geológiailag növényi fosszíliának tekinthető, agyag és lignit keveréke, melyet a fák gyantája ragasztott össze. Kitermelési története 200 évre nyúlik vissza, megmunkálásának aranykora a köztársaság idejében kezdődött. Az idős mesterek saját történetükről állítják: „Én apámtól, apám nagyapámtól, és ő is az apjától tanulta.”
Forrás: erzurum.gov.tr
A kő alaptulajdonságai igen különlegesek: mikor nehéz munka árán kibányásszák a földből, még puha, de levegővel érintkezve megkeményedik. Könnyű megmunkálni, viszont ahogy dolgoznak rajta egyre keményebb lesz. Használat közben fényesedik. Színe általában fekete, de időnként sötétbarna is lehet. Meggyújtva lángol és kormot bocsát ki. Dörzsölésre kissé elektromos állapotba kerül.
Különleges tulajdonságainak köszönhetően eredetisége könnyen ellenőrizhető. Rálehelve bepárásodik, a belőle készült imaláncoknak van súlya, de nem nehéz, hangja telt, öblös. Kicsit megdörzsölve egy papírdarabot magához ránt. Késsel megkarcolva barna por hull belőle. Használat közben egyre fényesebb.
Forrás: oltutso.org.tr
A bányászok általában nem dolgozzák fel, hanem kilóra mérve értékesítik a mestereknek elég borsos áron. Ezután ők válogatják szét a köveket méret szerint, a repedéseket tisztítják, sokat ki is selejteznek. Egy kiló kőből átlagosan végül csak 7 imafüzér készül el – mely a leggyakrabban előállított termék ebből a kőfajtából. Megformálják, a felfűzéshez egyenként lyukasztják, majd fényezik a Palandöken hegyekből származó kréta porával.
A kőből rengeteg szép dolgot készítenek a lekelendőbb imafüzéren kívül: nyaklánc, ezüstbe foglalható ékkövek, gyűrűkövek, cigaretta szipka, pipa, mandzsetta és gallérgomb, nyakkendőtű, fülbevaló, bross, és ritkán még kávéskészletet is díszítenek vele.
![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
Szeretettel meghívjuk Önöket A Török világ dallamai nevű programunkra, ahol Török, Kazak, Azerbajdzsáni és Grúz előadók lépnek fel és mutatják be hangszereiket.
