2025. augusztus 14.
Türkinfo Blog Oldal 704

Ezen a napon: Osman Hamdi Bey, a nyugaton nevelkedett keleti kultúra szakértő

Kora polihisztora. Archeológus, múzeumigazgató, festő és Isztambul Kadıköy kerületének első polgármestere.

1910. február 24-én, 68 éves korában hunyt el Osman Hamdi Bey.

16 évig Párizsban tanul, majd országába visszatérve több fontos munkát is rábíznak: 1873-ban a bécsi világkiállításon a török kiállítás megbízottjaként vesz részt, valamint a ma Isztambul Archeológiai Múzeum néven látogatható intézményt igazgatja. Nevéhez fűződik egy másik múzeum igazgatása is, melynek ő az alapítója. Itt régész munkájának kincseit állítják ki.

Mégis festőként a legismertebb. Az Oszmán Birodalom első szépművészeti iskolájának (Sanayi-i Nefise) igazgatója lesz. Osman Hamdi Bey festményeit keleti, orientalista nézőpontból készíti, témája: országának kultúrája.

Osman Hamdi Bey életéről és munkáiról részletesen olvashatnak az érdeklődők egy korábbi Türkinfo cikkben. 

Erdem Éva – Türkinfo

Hollywoodi túra Törökországban

Törökország egy gyönyörű ország, amely kulturális és történelmi jelentősége és változatos helyszínei miatt a nemzetközi filmesek kedvelt forgatási helyszíne. A gyönyörű strandoktól a sűrűn épült városokig és bazárokig Törökország számos olyan helyszínt kínál, amely általában nem található meg egyetlen országon belül. Ez az oka annak, hogy sok filmkészítő Törökországot választotta filmje forgatási helyszínéül. Ebben a cikkben ezek közül szemezgetünk.

Sirkeci vasútállomás

forrás: luxuryistanbul.com

Az Orient expressz végállomása az Isztambul európai oldalán található Sirkeci pályaudvar, így nem meglepő, hogy a 2017-ben Kenneth Branagh által rendezett „Gyilkosság az Orient Expresszen” című mozifilm is itt játszódik. A film két főszereplője Johnny Depp és Penélope Cruz. Az Orient expressz Nyugat-Európát Kelet-Európával összekötő vasútvonalon közlekedő luxusvonat volt a 19–20. században. Az Orient expressz története tulajdonképpen a 19. és a 20. század Európájának története.

1929-ben Isztambul előtt mintegy száz kilométerrel a magas hóban elakadt a luxusvonat. A nagy hideg miatt a tüzelőanyag gyorsan elfogyott, az élelmiszer is fogytán volt. A közeli falvakban sikerült élelmiszert és fűtőanyagot beszerezni. Az expressz a hó fogságából tizenegy nap múlva szabadult. Agatha Christie nagy valószínűséggel ezt az eseményt használta fel a film alapjául szolgáló regényének megírása során. Agatha Christie könyvének kéziratát isztambuli tartózkodása alatt, Pera városrészben írta meg. A mozifilm kezdőjelenetében is ez az autentikus helyszín tűnik fel.

A történet összefoglalója szerint: Az Európát átszelő vonatút rejtélyes gyilkosság színterévé válik. Tizenhárom idegen reked összezárva a vonaton, s mindegyikük gyanúsított. Mindenkinek van múltja, mindenkinek vannak titkai, mindenki gyanús. Csak egyetlen férfi oldhatja meg a rejtélyt, versenyt futva az idővel, mielőtt a gyilkos újra lecsap.

Látogassatok el ti is a Sirekci pályaudvarra, és képzeljétek bele magatokat az egyik legnagyobb rejtélyes gyilkossági ügybe, amit valaha írtak!

James Bond szereti Isztambult

forrás: bfi.org.uk

Az „Oroszországból szeretettel” című film jelentős részét Isztambulban forgatták. Az Hagia Szophia történetét meséli el és néhány igazán hihetetlen jelenetnek is szemtanúi lehetünk az 1960-as évekbeli Isztambulban. A Nagy Bazár és a Fűszerbazár is feltűnik a filmben, melyben a készítők több török színésznek és színésznőnek is biztosítottak szerepet.

A 60-as években – az akkor még turisztikailag kevésbé ismert – Isztambulba érkező filmeseket a külső helyszíneken mindig több száz kíváncsi érdeklődő vette körül. A film forgatása során mindig felbukkantak a bámészkodók, ezért a stáb úgy döntött, hogy a kíváncsiskodók álljanak a Galata-hídon, és figyeljék a jelenetek felvételét.

A történet dióhéjban: Bondot Isztambulba küldik azzal a megbízással, hogy a szovjet követségről lopjon el egy dekódert. Ezúttal nem a világ a tét. Csupán egy szovjet technikai csoda, egy kódfejtő szerkezet – a Lektor – amely azonban hatalmas veszélyt jelenthet a nagyhatalmakra, ha rossz kezekbe kerül. A Lektort nem csak a Brit Titkosszolgálat szeretné megkaparintani, hanem egy gátlástalan terrorista szervezet is. Bond persze időben rájön, hogy csapdába csalták – a gyönyörű csalinak mégsem képes ellenállni…

forrás: jamesbondlocations.blogspot.com

A világ nem elég” szintén Isztambulban játszódik. A Dolmabahçe palotát használták mintha Azerbajdzsánban lennének. A vízalatti jeleneteket, amikor James Bond majdnem meghal (de rejtés módon mégis élve marad), a Boszporuszon vették fel, és a szemfülesek egy hajós üldözéses jelenetben láthatták a Kız Kulesit, vagyis a Szűz tornyát is.

Amikor a kilencvenes években Bond visszatért a török fővárosba, akkor a filmesek már elbújtak a kíváncsi szemek elől a Boszporusznál álló Küçüksu palotában és a Szűz toronyban.

A film rövid ismertetése: James Bondnak egy meggyilkolt olajmágnás látszólag védtelen lányát kell megvédenie a rá leselkedő veszélyektől. Egy szó szerint „agyafúrt” gonosztevővel kell felvennie a harcot: Renarddal, akiről nem tudni, hogy őrült tervei az agyában megragadt puskagolyónak köszönhetően születtek, vagy éppen őrült tervei miatt kapta a golyót. Bondnak a mundér becsületét is védenie kell: a szolgálat főhadiszállását terrortámadás éri és a 007-es szeretett főnöke, M is a gonosztevők fogságába esik. A 007-es ügynök kalandja több országon át tart, majd túlél egy potenciális nukleáris robbanást egy hatalmas törökországi olajvezetékben.

forrás: telegraph.co.uk

A „Skyfall” izgalmas motoros üldözése az isztambuli Nagy Bazárban zajlik, egyes jeleneteit pedig Adanában és Fethiyében vették fel. A szemfülesek korábbi James Bond filmekből származó isztambuli jeleneteket is felfedezhetnek.

Ian Flemingnek, a 007-es ügynök megalkotójának kedvenc városa Isztambul, így nem csoda, hogy főhőse, James Bond már harmadszor tér vissza a török városba. Isztambul Eminönü kerületében Dennis Gassner látványtervező felépíttetett a forgatások idejére egy hatalmas bazárt, ami szerepel a film nyitójelenetében, és mivel a város legforgalmasabb fűszerpiacát naponta több százezren látogatják, az autós üldözéses jeleneteket csak vasárnaponként tudták felvenni. A Skyfall forgatásán ismét kimerészkedett a stáb a város utcáira, a Bazárban és a Bazár körül számos jelenetet a statisztának szegődött bámészkodókkal forgattak le.

A történet röviden: Amikor M múltjából sötét kísértet bukkan elő, Bond hűségének is ki kell állnia a próbát. A 007-es ügynök nekivág, hogy felkutassa és elpusztítsa a fenyegetést, még akkor is, ha ő maga is súlyos árat fizet érte. Bond legutóbbi munkájába hiba csúszik, és ügynökök tucatjainak kilétére derül fény világszerte; az MI6 központját támadás éri, M-nek pedig el kell költöztetnie az egész ügynökséget. A támadások kereszttüzében álló főnöknek egyetlen szövetségese marad: Bond. A 007-es feltűnés nélkül, csupán egy operatív ügynök segítségével a rejtélyes férfi nyomába ered.

Kappadókia

forrás: kinopoisk.ru

Ha már James Bondról ejtettünk szót, itt van egy jövőbeli jelölt a szerepre: Idris Elba, aki a lázadó szerzetesek egy csoportjának vezetőjét játssza „A szellemlovas 2 – A bosszú ereje” című filmben, melynek fő forgatási helyszíne Kappadókia volt, de egyes jeleneteit Pamukkale ősi városrészében, Hierapoliszban vették fel. A forgatás mindössze 14 napig tartott és a stáb nagyon meg volt elégedve az ottaniak vendégszeretetével és élvezték a Törökországban töltött időt.

A film rövid ismertetése: Johnny Blaze Kelet-Európában rejtőzött el, és magányosan folytatja kilátástalan küzdelmét az átokkal, ami miatt időről időre lángoló koponyájú bosszúállóvá változik. Egy nap azonban egy szekta vezetője keresi fel, és felbéreli, hogy ölje meg magát a Sátánt, aki éppen Blaze kisfiának születésnapján akar testet ölteni, méghozzá az ő testét felhasználva.

Kayaköy, Muğla

forrás: csingy.com

Az „Akihez beszél a föld” Russel Crowe első rendezése és ő játssza a film főszerepét is.

A film első felét Ausztráliában forgatták, de a második felét már Törökországban vették fel. Forgatási helyszín volt a Fethiye melletti szellemfalu: Kayaköy, Çanakkale és Gallipoli is.

A filmről röviden: Bő egy évig tartott a Dardanellák ostroma Gallipolinál 1915-ben. Bár az Antant elterelő hadműveletnek szánta a törökök megtámadását, az odavezényelt ausztrál és új-zélandi hadtestek teljesen felmorzsolódtak a központi hatalmak ellenállásán. Amikor Connor értesül róla, hogy mindhárom fia eltűnt a csatában, elindul Ausztráliából Törökországba, hogy felkutassa őket.

Yerebatan ciszterna, vagy másnéven Elsüllyedt palota

forrás: youtube.com

Dan Brown sok időt töltött Isztambulban, amikor az Infernot írta, így nem csoda, hogy a regény története is Isztambulban játszódik.

A regényből készült film jeleneteit az Elsüllyedt palotában, a Nagy Bazárban, a Beyazit téren, az Hagia Szophiában és a Kék mecsetben forgatták mindössze négy nap alatt.

A film rövid ismertetése: Langdon professzor felébred. A Harvard Egyetem veszélyes kalandoktól sem visszariadó szimbólumkutatója számára ez kivételesen nem hétköznapi eset. Ugyanis egy firenzei kórházban van, és nem tudja, hogyan került oda. Lőtt sebbel ápolják, és azt a különös tárgyat sem tudja megmagyarázni, amit nála találnak.

A professzor ismét egyszerre kénytelen menekülni és nyomozni. Egy fiatal orvosnő segítségével próbálja keresztülvágni magát az őt körülvevő rejtélyek hálóján. Csupán Dante legendás műve, a Pokol néhány sora segíti – és úgy érzi, egyre mélyebbre kerül az életre kelő, rejtélyekkel és fenyegetésekkel teli pokolban.

Forrás: hometurkey.com, port.hu, filmtett.ro, eletsoja.blog.hu, life.hu

Kollár Kata – Türkinfo

Cigánylány, szent pontyok, szürke szamár a ködben – Egy hét Délkelet-Törökországban

Ha az ember lánya Törökországban tanít, hozzá kell szoknia, hogy a karácsonyt a vizsgaidőszak hajrájában tölti, ám ezután egy szokatlanul hosszú szemeszterszünetben engesztelődhet.

Idén nem sok biztatóval szolgált az időjárás-előrejelzés, de nem akartunk a fővárosban maradni, ezért egy péntek este spontán eldöntöttük, hogy másnap Délkelet-Törökországba látogatunk. Reggel nyolckor már a gaziantepi buszon fogyasztottuk a felkínált frissítőt. A 10 órás úton csodaszép napfényes-havas tájakon haladtunk keresztül, meg-megállva egy tányér lencselevesre, estére pedig már a pisztácia hazájában voltunk.

A buszpályaudvaron elég volt egy közepesen tanácstalan arckifejezés ahhoz, hogy a helyiek mindenben segítsenek: hipp-hopp megvették a jegyünket, instruálták a buszsofőrt, elmagyarázták, merre menjünk, és a buszon, ahol akkor éppen én voltam az egyetlen nő, többen át akarták adni a helyüket.

Gaziantep – táplálék a testnek…

Gaziantep a gasztronómiai élmények és a múzeumok városa, és mi mindkét aspektusból igyekeztünk feltérképezni. Az İmam Çağdaş vendéglőbe kétszer is betértünk. A patinás étterem hatalmas kristálycsillárja alatt rengeteg pincér sürög-forog. Az étlap tradicionális, nem túl bőséges a kínálat, és a felszolgálás is inkább gyors és praktikus, mint kimondottan elegáns, de ahol ennyire jó az étel, ott nem kell a körítés (hacsak nem egy jó gavurdağı salátáról van szó).

Érdemes megkóstolni a lahmacunt, és ennek hagymás verzióját, illetve mi kipróbáltuk az Ali Nazikot – nem ért csalódás. A java azonban ezután jött, mert az İmam Çağdaş a baklaváról is híres – a legpisztáciásabb, mióta baklava létezik.

Persze ezt az édességet rengeteg helyen meg lehet találni Antepben, tíz méterenként kicsi baklavaüzletekbe botlunk. Amit a legjobban ajánlok az összes közül, az a régi bazárnegyedben található Güllüoğlu, amely egy elegáns múlt század eleji gyógyszertárra emlékeztet: a pult mögött fehér köpenyes eladók veszik fel a rendelést, a letisztult dekoráció nosztalgikus hangulatot áraszt. Érdemes a legfrissebb baklavát választani, és melegen megkóstolni.

Ha nagyon szeretjük a pisztáciát, nem kell itt megállnunk, hiszen van pisztáciás kávé (menengiç), salep, sőt kebab is.

…és a szellemnek.

Múzeumokból széles a választék, két nap alatt nem sikerült mindet bejárnunk. Gazdag régészeti gyűjteménye van a Gaziantep Archeológiai Múzeumnak, de a legszebb élmény számomra a mozaikmúzeum volt. Ezért egy picit sétálni vagy buszozni kell, de kihagyhatatlan: hatalmas termekben gyönyörködhetünk a szép állapotban fennmaradt zeugmai mozaikokban, egy kis elsötétített teremben pedig csöndben számba vehetjük az ezerféle érzést, amit a híres Cigánylány (Çingene kızı) szemeiből kiolvashatunk.

Lazításképp kedves időtöltés lehet a játékmúzeum, amely muzeológiai szempontból meglehetősen esetleges, de a múlt század gyermekeiben sok szép emléket ébreszt, valamint rávilágít arra, hogy a színes, szögletes fémjátékok nem csak a szocialista államok kedvelt játékszerei voltak, hanem török barátaink is piros nyelvű kutyaperselybe dobálták a kurusokat.

A vár inkább Gaziantep története miatt lehet érdekes. Én kilátásban is reménykedtem, de egyik ablakhoz sem lehet közel férkőzni, ezért aki szép képeket szeretne készíteni, más helyszínt kell választania.

Gaziantep bazárjaiban a pisztácia mellett rengeteg fűszert is találhatunk, illetve több üzletben is készítenek pár óra alatt bőrcipőt olyan színben és formában, amilyet a vevő szeretne, megfizethető áron. Aki szeret hasznos helyi termékeket vásárolni hűtőmágnesek helyett (mellett), annak ajánlom ezeket a boltokat, amiket a felfüggesztett topánfüggönyökről lehet felismerni.

Két éjszaka után kis antepi konakunkban a következő állomás, Şanlıurfa felé vettük az irányt – egy kis kitérővel.

Halfeti, az elsüllyedt falu

Aki hallott már Halfetiről, annak biztosan a fekete rózsa jut eszébe először – ezt sajnos télen nem lehet megnézni, de ennek ellenére is érdemes ellátogatni ide. Ebben az évszakban ez kíván némi áldozatot (a hideg minibuszokat és a bireciki átszállást értem ez alatt), de a látvány kárpótol. A faluban valószínűleg mi és egy másik család voltunk az egyedüli turisták, így ebben a kis közösségben neveztünk be egy hajókirándulásra. Különleges látvány a megsüllyedt Halfeti a vízből kiemelkedő minaretjével és az elhagyatott mecset, melynek folyosóit hullámok mossák.

Aki úgy dönt, hogy télen látogatja meg Halfetit, annak telefonálnia kell a minibusztársaságnak, hogy jöjjenek be érte a régi faluba, ellenkező esetben könnyen itt ragadhat éjszakára.

Şanlıurfa, Ábrahám hazája

Az óváros magas házai közti macskaköves utcák olykor olyan szűkösek, hogy csak biciklivel és gyalogosan lehet közlekedni, az uralkodó színek a barna és a zöld. Mintha egy másik országban lennénk: a helyiek dialektusa alig érthető számomra, sokan kurdul és arabul beszélnek, az emberek öltözködése is különleges: sötét színeket viselnek, a nők fekete fejkendőt strasszokkal. Népszerűek az élénk sárga színű arany ékszerek, néhány nő tradicionális ruhája mellé piercinget visel, és néha a forgatagban megláthatunk egy-egy tetovált arcú idős asszonyt is.

A mecsetek körül hatalmas a forgatag, az emberek kezében tespih, a nőkön kendő: az urfaiak számára nagyon fontos a vallás. Nem hiába: sokak szerint egy itteni barlangban született Ábrahám próféta. A Halil mecsetben található barlangot egy üvegfalon keresztül lehet megnézni, a muzulmán férfiak és nők ide zarándokolnak imádkozni és megtölteni kancsóikat az itteni vízből.

Ábrahámhoz egy másik történet is kapcsolódik. Urfa legfőbb látványossága a Halastó (Balıklıgöl), ahol Nimród halálra ítélte Ábrahámot, ám amikor a tűzbe vetették, a tűz vízzé, a rőzse pedig halakká változott. A tóban ezrével élő szent pontyok kényeztetésére haleledelt árusítanak a tó melletti bódékban, kifogni őket szigorúan tilos.

AİLE YERİMİZ VARDIR! – Családi helyünk van!

Ezt a feliratot Urfában rengeteg étterem ablakában olvashatjuk. A Törökországban egyre halványodó szokás, miszerint az éttermekben elkülönítenek családi helyeket, ezen a környéken még él. Ha egy férfi a párjával vagy a családjával tér be egy vendéglőbe, vagy lányok szeretnének együtt ebédelni, a pincérek ide irányítják őket. Ennek a szerepe az, hogy a hölgyek nyugodtan, a nagyobb férfitársaságoktól elkülönítve falatozhassanak.

A város egzotikus, keleties, zsibongó, szenvedélyes hangulatát mi sem képezhetné le jobban, mint a tény, hogy a helyiek májnyárssal(!) nyitják a napot. A kisasztalokon vágódeszkák és vöröshagymákkal teli kosarak várják a vendégeket, és amíg megsül a parázson a nyárs, a várakozók ráhangolódásképp felszeletelik maguknak a hagymát, amelyet később a májjal együtt vékony tésztába (lavaş) tekernek – előtte érdemes a tésztát a májhoz nyomkodni. Mindezt megélhetjük az Aziz Ustában – a máj kiváló, a pici hely atmoszférájából pedig sugárzik a természetesség.

Urfában a baklavázókat felváltják a kadayıfozók, sőt Sadık Badıllı üzletében a kettő hibridjét, az alul kadayıf, felül baklava kadlavát is megkóstolhatjuk.

Göbekli Tepe rejtélye

Ha eljutottunk Şanlıurfáig, mindenképp érdemes egy kis kitérőt tenni Göbekli Tepéhez, ahol megtekinthetjük a Stonhenge-nél és a gízai piramisoknál is régebbi, 12.000 éves, kör alakokba rendezett, díszített kőtáblákat. Az építmények vadászó közösségek spirituális találkozóhelyei voltak, és máig rengeteg munkát és gondolkodnivalót adnak a tudósoknak, hiszen egy ilyen építmény megalkotása szervezettséget, komoly munkamegosztást igényelt.

Az UNESCO-listás helyszínen a látogatókat informatív, interaktív bemutatók várják, amelyek segítségével megismerkedhetünk az ásatás körülményeivel és a tudományos diskurzus eddigi eredményeivel.

Göbekli Tepére egyébként állítólag egy parasztember talált rá 1986-ban, és az egyik kiásott követ anyagi haszon reményében lelkesen elvitte a múzeumba. Először vissza akarták küldeni, de ezt a bácsi elutasította, mert nehéznek találta, így a raktár falának támasztották. Évekkel később német vendégtudósok érkeztek a múzeumba, ők fedezték fel a leletet, és indították el a feltárást.

Ezerarcú Mardin

Mivel Urfában bojtos sapkában külföldinek lenni feltűnőbb, mint gondoltam, attól kezdtem tartani, hogy Mardinban, a szír határtól nem messze még idegenebbnek fogom magam érezni, de kellemesen csalódtam. Ez a város olyan, mintha egy keleti mesébe csöppennénk: a szamárháton száguldozó gyerekek, a gyönyörű teraszos épületek, a pici, színes csecsebecséket áruló üzletek, az emberek közvetlensége, valamint a kereszténység és az iszlám összefonódása megnyugtató és varázslatosságában is egészen otthonos légkört teremt.

Mardin annak ellenére is a kedvencem lett, hogy az orrunkig sem láttunk a ködtől. Kíváncsiak lettünk volna a város előtt elterülő Mezopotámiára is, de örülök, hogy ebben a ritkán viselt ruhájában is megláthattuk Mardint.

Az üzletek közt sétálgatva érdemes megkóstolni a mandulás bonbont (badem şekeri), amely lila színéről ismerszik meg, illetve helyi szappant vásárolni – no de nem mindegy, hogy hol! Mehmet Dede szappanboltjában kevesebbféle szappan van, mint a többi boltban, de azok természetesek, és nem gyárból rendelik őket, hanem valóban maguk készítik. Van kátrányszappan, nárciszos sminklemosó szappan, mandulás a bőr puhaságáért, vadpisztáciás a szép hajért. A fenntarthatóság Mekkájában éreztem magam, mikor selyempapírba csomagolva átvettem az éves piperéimet.

A helyi gimnazista fiúk megtalálták a 21. századi turisztika piaci rését: Instagram-kompatibilis fotók készítésében segítik a turistákat. Korlát-keretben, kulcslyukon át, falrésből, kútban tükröződve – mindenkinek megvan a saját körzete, amelyben szakértő, és ismeri az összes olyan beállítást, ami lájkokat hozhat az utazó profilján. Emellett mondanak pár fontos információt az épületekről is, így keresnek maguknak néhány líra zsebpénzt. Egyikőjüktől tanultam pár kurd társalgási panelt is, bár a fiúk és a férfiak általában a barátomnak válaszoltak, ha kérdeztem valamit, és neki mondták el, hogy az abla (én) hova álljon a sikeres kép érdekében. A párom azonban megnyugtatott, hogy ez csak a tisztelet kifejezése (mármint iránta).

A Negyvenek templomában (Kırklar kilisesi) sikerült kicsit beszélgetnünk a lelkipásztorral, aki elmondta, hogy aktívan kb. 100 keresztény jár minden vasárnap templomba. A közösséget különböző etnikumú hívek alkotják, vannak köztük örmények és szíriai keresztények is, így a mise is több nyelven zajlik.

Mardin híres a vallási sokszínűségéről és a vallási toleranciájáról. A keresztények együtt ünneplik a karácsonyt és a húsvétot a helyi muszlimokkal, akik szintén meghívják és megkínálják a keresztényeket a saját ünnepeiken.

Az asszírok kultúrája egyébként nagyon markánsan jelen van Mardinban. Minden ékszerboltban megtalálható a kis kék lyukacsos medál vagy fülbevaló, a süryani nazar boncuğu, és jó pár borászat mintaboltjába is betérhetünk, ahol vásárolhatunk egy üveg Ninivét vagy Elsőáldozást.

Az egyik borozóban Charlie Chaplin mellől Jézus mosolygott ránk egy faliszőnyegről, és frissen megismert barátokkal bort kóstolgatva és sajtot majszolgatva itt, a Tigris és az Eufrátesz között egyszer csak megszólalt a Marta’s song a Deep Foresttől. Hallgattam a szöveget, amit valószínűleg csak én érettem, és arra gondoltam, hogy ez a meseszerű Mardin annyi mindent tartogat, hogy a befogadásához kevés egyszer pár napra ideutazni.

Tóth Éva – Türkinfo

Irodalom Éjszakája 2019|Budapest

2019. március 28., csütörtök, 19:00–23:00
Budapest VI. kerülete
Terézváros, Budapest, 1066

A különleges irodalmi happening idén március 28-án hozza közelebb a kortárs világirodalmat a budapesti közönséghez. Az Irodalom Éjszakáján a Radnóti Színház színművészei izgalmas, esetenként a közönség számára egyébként nem látogatható helyszínen olvasnak fel részleteket 22 ország 23 kortárs szerzőjének regényeiből.
Az idei téma: CSALÁDI FÉSZEK

Idén az alábbi országok vesznek részt a projekben: Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehország, Észtország, Finnország, Franciaország, Hollandia, Izrael, Japán, Lengyelország, Magyarország, Nagy Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svájc, Szlovákia és Törökország.

FŐ PARTNEREK
Budapest Fővárosi Önkormányzata
Radnóti Miklós Színház

A belépés ingyenes!

További részleteket az eseményről hamarosan a www.irodalomejszakaja.hu weboldalon.

A szinkron királynője: Adalet Cimcoz

Adalet Cimcoz, a török szinkronizálás mestere, a „szinkron királynője”, műfordító, az első törökországi művészeti galéria megálmodója. Ismerkedjünk meg ezzel a sokoldalú, minden területen a maximumot nyújtó, különleges nővel.

Édesapja, Hüseyin Tayfur jól tudott németül, így katonaként török–német fegyverkereskedelmi tárgyalásokon vett részt. Berlinben ismerkedett meg német feleségével, Aliciával, akivel 1903-ban házasodott össze. Három gyermekük született, a harmadik 1910-ben kislány lett, aki a kor divatos nevét kapta: Adalet. Édesapja a Çanakkale öbölnél teljesített szolgálatot, de 1912-ben a Balkán-háború veszélyei elől az édesanya és a három gyermek Berlinbe költözött, ott végezték német nyelven általános iskolai tanulmányaikat. A köztársaság alapítása után, békésebb időkben költöztek vissza Törökországba, 1924-ben.

Adalet felnőtt korában – német nyelvtudásnak köszönhetően – tolmácsként dolgozott állami alkalmazásban a mezőgazdasági termékek védelmére létrehozott intézményben. Ott ismerkedett meg Mehmet Ali Cimcoz ügyvéddel, akivel 1939-ben házasodott össze. Férjének köszönhetően került kapcsolatba a művészettel, korábban nem volt ilyen érdeklődése. A család legközelebbi barátai írók, költők, képzőművészek voltak, így gyakran reggelig tartó beszélgetések folytak otthonukban ezekkel a művészekkel.

Berthold Brecht, Knut Hamsun, Georg Büchner, B. Traven, Lope de Vega, Franz Kafka, T. Dery, Max Frisch műveit fordította török nyelvre. 1962-ben Kafka Levelek Milenának című művének fordítsa miatt a Török Nyelv Intézete (TDK) fordítói díjjal tüntette ki.

Érdekesség, hogy egy magyar könyv, Déry Tibor Vidám temetés című művének fordítása is nevéhez köthető. Az eredeti kiadás török fordítása Eğlentili Bir Gömme Töreni címen ma is kapható a használtkönyv-kereskedelemben.

Részben férje, részben azonban testvére, Ferdi révén került be a művészeti körökbe. Testvére, Ferdi Tayfur már híres színész, rendező és szinkronszínész volt ekkor. Vele együtt kezdett el szinkronokban dolgozni. Első munkája a híres King Kong filmben, a gorilla szerelmének, Fay Wray-nek török hangja volt. Nagy tetszést aratott. Egészen élete utolsó évéig, 1970-ig dolgozott, összesen 172 filmben hallható hangja. Olyan hírességeknek mint Türkan Şoray, Belgin Doruk, Fatma Girik, Filiz Akın adta kölcsön „édes-kemény” hangját.

„1957-ben ismertem meg. Külföldi és hazai filmekben is dolgozott. Mást nem ismertem, aki olyan szépen használta a török nyelvet, mint ő. Adalet asszony folyamatosan dolgozott. Írt, fordított, kritikákat írt, rádiójátékokat és szinkronokat készített” – mondta róla Necip Sarıcıoğlu, a Lale filmstúdió tulajdonosa.

Nevéhez fűződik az első török művészeti galéria megnyitása is, 1950-ben. Ez a műveiket kiállítani kívánó művészeknek nagyon nagy segítség volt. Beyoğlu kerületben, Kallavi utca 20. szám alatt két egybe nyitott szoba és egy hall volt az egész. Kiállítóteremként és egyben művészklubként funkcionáltak a helyiségek.

„Tegnap a városunkban csendes keretek közt zajlott egy esemény. Beyoğluban egy kis művészeti galéria nyílt. Amit az önkormányzatnak már évek óta meg kellett volna tennie, és amelyet csak halogatott, az megtörtént végre” – írta Fikret Adil a Yeni İstanbul napilap 1950. december 26-i számában.

A galéria 5 évig működött. Ezt követően Adalet Cimcoz a szinkronizálásnak élt. 1970-ig száz, meg száz karakter hangját adta.

Információk forrása: http://www.istanbulkadinmuzesi.org/adalet-cimcoz

Erdem Éva – Türkinfo

Törökország óriás malaklı kutyái

Törökország egyik híres kutyafajtája a kangal, mely a legjobb választás egy nyáj mellé, van azonban egy riválisa: az aksarayi malaklı kutya.

Ezeket a kutyákat Törökország hét modern gazdaságában nagy gondoskodás közepette tenyésztik és nevelik, ezáltal belföldön és külföldön is nagy irántuk a kereslet.

A külföldiek igényeit az Aksaray Malaklı Tenyésztő Egyesület (AKMID) közvetíti. A közösségi hálón vagy az egyesületen keresztül történő kommunikáció során a vásárlóknak elküldik a rendelkezésre álló kölykök szüleinek fényképeit és információit.

A fényképek és információk áttekintése után a vevő eldönti, hogy melyik kölyköt választja.

A kutyákat Németországba, az Egyesült Államokba, Hollandiába, Bulgáriába, Romániába és Oroszországba viszik, de a közelmúltban nagy kereslet mutatkozott irántuk Kínában, Brazíliában, Argentínában és Afrikában is.

Körülbelül 100 malaklı kutyát exportálnak minden évben. Főként őrző- vagy terelőkutyaként használják őket.

Muammer Tıpırdamaz, az AKMID elnöke, az Anadolu hírügynökségnek adott interjújában elmondta, hogy ez a kutyafajta világszerte nagy hírre tett szert.

Tıpırdamaz megjegyezte, hogy a beérkező igényeket a tenyésztőkkel együtt értékelik, és biztosít mindenkit, hogy a külföldre eladott kölykök a legjobb vérvonallal rendelkeznek, hiszen ezek a kutyák nemzetközi szinten képviselik a fajtát. „Ha külföldre nem fajtiszta Aksaray malaklı kutyákat adnánk, a tenyésztők és a szervezet hírneve is csorbát szenvedne” – mondta Tıpırdamaz. „Az Aksaray malaklı kutya tenyésztésével kapcsolatos nemzetközi tanulmányok még folyamatban vannak. Várjuk, hogy ezek a tanulmányok hozzájáruljanak a fajta védelméhez és annak nemzetközi elismeréséhez.”

„Aksaraynak jelenleg hét gazdasága van. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik emellett a munka mellett kötelezték el magukat. Ez nem könnyű feladat. A kutyák rengeteg munkát igényelnek fogantatásuktól kezdve érett korukig” – tette hozzá.

A malaklı kölyköket két hónapig szoptatják, majd kutyaeledeleket, pürésített ételeket kapnak. „Növekedésük titka az az ételkeverék, mely árpából, tojásból és tejből tevődik össze. Ezek a kutyák nagyon gyorsan fejlődnek és egészségesek is maradnak, ha fiatal koruktól kezdve ezen a diétás étrenden nevelkednek. Az ételeik minőségi összetevőinek köszönhetően ellenállnak mindenféle betegségnek” – jegyezte meg.

Fordította: Lukács Eszter – Türkinfo

Forrás: Daily Sabah

Ezen a napon: Atatürk a Time címlapján

A köztársaság negyedik évében már másodszor értékelte úgy a világszerte olvasott magazin, a Time, hogy a török köztársasági elnök munkásságával kiérdemli, hogy címlapján mutassa be.

Első alkalommal 1923. március 24-én szerepelt a Time címlapján.

1927. február 21-én a magazin ismét Mustafa Kemal Atatürk profilfotójával a címlapon jelent meg.

A Balkánon és Közel-Keleten egyre erősebb pozícióban lévő modern Törökország vezetője a világtörténelem jelentős szereplőjévé vált. Európában a totalitárius rezsimek kerültek egyre inkább hatalomra, miközben Törökország a demokrácia útjára lépett, melyet az ország vezetője vasakarattal védett, és mellyel a világ csodálatát váltotta ki. Ez indokolta, hogy Atatürk alig négy évvel az első alkalom után ismét címlapra kerüljön.

Erdem Éva – Türkinfo

Serenay Sarikaya Alice szerepében – Ayşe Arman interjúja

December 31-én jelent meg először az Alice csodaországban című musical első videója, és két órán belül az összes jegy elkelt. Hihetetlen, ugye? Lewis Carrol Alice csodaországban című regényét 174 nyelvre fordították le, és most Serdar Bilis rendező és Beyhan Murphy koreográfus együttműködésével Törökországban színpadra állítják. Serenay Sarikaya Alice szerepét alakítja, őt kérdezem a darabról.

Izgulsz?

– Hű, de még mennyire! Majd belehalok.

Milyen Alice leszel?

– Azt majd a nézők döntik el. Nagyon keményen dolgoztunk. Úgy érzem, jó munkát végeztünk. Ez egy átdolgozás: zene, tánc, játék, minden van benne. Ez a darab fantasztikus energiát rejt magában, ami majd a színpadról átsugárzik a nézőkre.

Mióta dolgoztok már rajta?

– Október óta csináljuk, tehát kb. négy hónapja. Amióta elkezdtük, teljes erővel folytatódnak a tánc- és az énekórák. Ez nem egy hagyományos musical, nem váltunk át hirtelen beszédből dalba. Ez egy kicsit más stílus. Némelyik része színdarab, némely pedig musical.

Mi más benne, mint a megszokott musicalekben?

– Ha jól tudom, Törökországban ez lesz az eddigi legnagyobb musicalprodukció. A 3D alkalmazása és a mapping digitális technika által nagyon más és nagyon újszerű lesz majd a nézők számára. Például amikor Alice süteményt eszik és attól megnő, vagy amikor iszik valamit és attól meg kicsi lesz, azt mapping technikával értük el. Tehát az is más benne, hogy különböző technikákkal dolgozunk.

De az, hogy májusig már minden jegy elkelt, mindannyiunkat nagyon boldoggá tett. Ez egyszerűen hihetetlen!

Milyen érzéseket kelt ez benned ez az egész?

– Nagyon boldog vagyok, de ugyanakkor borzasztóan félek is. Tudod, az ember mindig fél az ismeretlentől, és számomra a színpad még teljesen ismeretlen. Izgulok, de nagyon akarom, majd’ belehalok az izgalomba. Most fogok először olyasvalamit csinálni, amire élő reakciót kapok, és ettől azért kicsit tartok is. “Semmi nem hasonlít ehhez az érzéshez! Ha egyszer belekóstolsz a színházba soha nem fogod tudni abbahagyni.” – mondja nekem mindenki. És valóban, már most úgy érzem, mintha egy életen át tudnám ezt csinálni.

Ki választott téged erre a szerepre?

– Mindig is szerettem volna musicalben játszani. Gyerekkorom óta dédelgettem ezt az álmot, de arról fogalmam sem volt, hogy ezt kivel és hogyan tudnám megvalósítani. Beyhan Murphyvel a “Fi” sorozatban ismertük meg egymást. Nagyon szerettem vele dolgozni, mert Beyhan mester fantasztikus ember. Említettem neki, hogy milyen jó lenne, ha egyszer együtt dolgozhatnánk a színpadon. Erre ő rám nézett és azt mondta: “Belőled milyen jó Alice lenne!”  Így lett hát belőlem Alice, és ezt Beyhan mesternek köszönhetem. Végre teljesült az álmom. Mert ez valóban egy álom.

Nem nehéz egy 18 éves lányt alakítanod?

– Nem, mert amúgy is van egy gyermeki oldalam, és csak azt kellett életre keltenem. Mindannyiunkban él egy Alice.

Milyen jegyben születtél?

– Egy felettébb érzékeny rák vagyok.

Szeretsz emberek között lenni?

– Mint ahogy a rák jegyűek általában én is inkább otthon szeretek lenni. Otthon a saját belső kis világomban. Vendégeket fogadok, könyvet olvasok, zenét hallgatok, szóval kiürítem a fejem. Nem járok túl sokat el otthonról… Nem vagyok csavargós típus. Ilyen vagyok. Ennek se a hírnévhez, se a színész mivoltomnak nincs köze. Számomra az otthon kicsit olyan, mint egy szentély.

Érzékenynek is tűnsz.

– Igen, túlságosan is az vagyok.

De akkor hogyan véded meg magad  a celebek világában, ahol köztudott, hogy farkastörvények uralkodnak?

– 15 éves korom óta a szakmában vagyok. Ha lassan is, de megtanultam ezt kezelni. Mivel mindig pozitívan közelítem meg a dolgokat, látom, hogy egy idő után a rossz szándékúak is megváltoznak.

Azt beszélik rólad, hogy nagyon szorgalmas vagy…

– Nagyon köszönöm.

Én azt hittem, hogy te táncos vagy. Főleg miután láttalak a “Fi”-ben. Ott úgy táncoltál, mintha már vagy 40 éve azt csinálnád.

– Nagyon köszönöm, de nem vagyok táncos. Amikor Antalyában éltem, röplabdáztam, és az edzőm nyitott egy tánciskolát, ahova én is eljártam, de ott többnyire latin táncokat tanultunk. Ott egy picit belekóstoltam a táncba, de ezt nem volt egy komoly képzés, inkább csak szórakozás.

Ezek szerint érzéked van hozzá….

– Igen, és erre én is a “Fi”-ben jöttem rá. Abban az időben egy rövid ideig kaptam egy nagyon intenzív képzést a Beyhan Murphy Isztambul Moderntánc-együttesétől. Az a csapat egy csoda.

És hogyan lettél színész?

–  A Művészeti Szakgimnázium színház szakán végeztem, de színművészetire nem jártam.

Mi jellemez jobban, a bátorság vagy a szorgalom?

– Szeretek merész döntéseket hozni, de semmit sem bízom a véletlenre. Keményen dolgozom. Én azok közé az emberek közé tartozom akik azt vallják, hogy munka nélkül semmit nem lehet elérni. Mindenki lehet tehetséges, de ha maradandó akar lenni, azért meg kell dolgozni.

Olyan projektben akartál részt venni, ami reményt kelt az emberekben és nem pesszimista. Miért?

– Igen, hiszen ennek az országnak a fiataljaként néha-néha elég pesszimistának érzem magam. Az én korosztályom számára nem sok mindent csinálnak itt. Számomra ennek a projektnek a vezérmondata az, hogy olyan valamit csináljunk, hogy az előadás estéjén mindenki úgy érezze, mintha élete egyik legszebb estéje lenne. Azt szeretném, ha megfeledkeznének minden problémájukról! Tudod, vannak olyan filmek, amelyeket miután megnézünk, úgy érezzük, hogy megtelünk energiával és alkotni szeretnénk valamit. Például beiratkozunk egy tanfolyamra, hogy megtanulhassunk hangszeren játszani. Azt szeretném, ha ez a darab is valami ilyesmi hatást keltene.

Milyen üzenete van ennek a musicalnak ?

– Ne félj semmitől csak élj! Engedd, hadd történjenek a dolgok maguktól. Minden rajtad és  a félelemeiden múlik… azokat te teremtetted, és te tudod őket elpusztítani is!”

Kerem Bursinnal három éve nagyon szép kapcsolatod van. Olyan színésznő vagy, akiről nem szoktak pletykálni, és nincs körülötted botrány. Hogy csinálod ezt?

– Eleinte ezt nem mindig sikerült kontrollálnom, és néha-néha nemkívánatos helyzetekben és hírekben találtam magam. Ám akkor még annak sem voltam tudatában, hogy ha ezt akarom, akkor engedem, ha meg nem, akkor nem, de később erre rájöttem.

Hogyan?

– Úgy, hogyha nem mész olyan helyre, ahol tudod, hogy újságírók vannak, akkor nem írnak rólad. Ez teljesen a te döntésed. Vagy bár tudod, hogy írni fognak rólad, mégis elmész. Persze az is előfordul, hogy tőled függetlenül írnak. Ennyi év után az újságírók már jól ismernek engem. Ők is nagyon jól tudják, hogy ki az, akiről írogathatnak és ki az, akiről nem. Például ha rólam hallanak valamit, először mindig felhívnak és megkérdezik, hogy ez valóban úgy van-e. Szerintem ezt a kölcsönös szeretetet és bizalmat idővel szerzi meg az ember. Én soha nem akartam elérhetetlen művész imázst teremteni. Elmúlt már az a világ. A közösségi oldalakon ma már mindannyiunkat könnyű elérni. Azonban ha nyílt vagy, az emberek tiszteletben tartják a magánéletedet, és téged is tisztelnek.

Nem írnak a magánéletedről?

– Dehogynem. Olyanokat írnak, hogy  “Összeházasodnak… Véget ért a szerelem? Mikor lesz gyerekük?”  stb. De ezt mindenkiről írják. Ha viszont ezekről minden egyes alkalommal nyilatkoznék, akkor valószínűleg mindig téma lennék, ezért inkább hallgatok. Amúgy még nem akarok férjhez menni, hiszen csak 27 éves vagyok, miért is akarnék? Én olyan ember vagyok, aki úgy szeret élni, ahogy az élet hozza.

Milyen a kapcsolatod édesanyáddal?

– Ő a példaképem. 20 év van közöttünk. Nem nagyon látszik, hogy mi anya és lánya lennénk. A kapcsolatunkra is ez jellemző, nagyon jó barátok vagyunk.

Hogy hívják az édesanyádat?

– Ümrannak. Ő a világ legaranyosabb embere. Nagyon magas nő és most teljesen ősz a haja, hagyta, hogy teljesen lenőjön. Nagyon szép. Szabad lélek. Erős. Életem meghatározó szimbóluma és példaképe.

Van testvéred?

– Nincs.

Milyen szerelem volt a szüleidé?

– Sajnos nem tartott sokáig, 7 éves voltam, amikor elváltak. Édesapám Ankarában él.

Mit csinál?

– Nyugdíjas. Újra megnősült. Miután elváltak, nem volt könnyű életünk. Édesanyám egy vállalatnál dolgozott, ami később csődbe ment. Nekünk pedig össze kellett szednünk magunkat, és el kellett döntenünk, hogy hogyan tovább.

Hány éves voltál, amikor Antalyába költöztetek?

– 6. osztályos voltam. Addig minden évben más lakásba költöztünk, ezért annyira megszoktam a változást, hogy egy bizonyos idő elteltével mindig vágytam rá újra.  Nekem nagyon jót tett, hogy Antalyába költöztünk. Az egy olyan időszak volt az életünkben, amikor azért küzdöttünk, hogy talpra álljunk. Ott erősödött meg a kettőnk kapcsolata is.

Gyerekkorodban milyen álmaid voltak?

– Annyit tudtam csak, hogy valami látványosat szeretnék majd csinálni. Mivel ketten voltunk otthon, szerettem volna, ha minél előbb lenne valami szakmám, mert úgy éreztem, hogy segítenem kell az édesanyámnak. És mintha az élet az sugallta volna: „Neked ezt kell csinálnod!” A világ legeslegvégén,  Antalyában elhívtak egy filmfelvételére.

Melyik film volt az?

– Egy mozifilm, “Şaşkın” volt a címe. Aztán később meghívtak a “Sahilde” című film forgatására is, majd azt mondták: “Neked Isztambulban lenne a helyed. Miért nem jössz oda?” Az édesanyám az első perctől kezdve mindig mellettem állt. Leültünk és megbeszéltük ezt a dolgot. Úgy döntöttünk, hogy ennek valószínűleg így kell lennie, majd eldől, hogy ez a kaland hová visz bennünket. Egy hét múlva már Isztambulban is voltunk.

Édesanyád szinte a menedzsered?

– Nem, de az biztos, hogy a legnagyobb támogatóim közül az egyik. Fontos döntések meghozatalakor annyira sokat számít, ha van valaki melletted. akiben 100%-ban megbízhatsz… Anyukám azt mondta, hogy bár jobban örülne neki, ha elvégezném a tanulmányaimat, de ha az élet ilyen korán hozta ezt a lehetőséget, akkor annak oka van, ő pedig bízik bennem. Amikor ez történt én még gimnazista sem voltam.

A szépséged megelőzi a tehetségedet?

– Nem. Soha nem is aggódtam emiatt. Persze ha akarjuk, ha nem, az embereknek vannak  előítéletei. Épp ezért én mindig nagyon sokat dolgoztam. Amiről azt gondolják, hogy ingyen jött, én azért keményen megdolgoztam, próbálom ezt megmutatni és elmondani is.

Azt mondják, varázslatos vagy, igaz ez?

– De jó, hogy ezt mondják! Biztosan az energiám miatt mondják ezt. Ha hiszek valamiben, az energiámmal és az elszántságommal mindenkit megtudok győzni, az biztos.

Milyen két színésznek együtt élnie?

– Szerintem sokkal megértőbbek tudunk lenni egymással. Nehéz munkát végzünk. Nagyon stresszes és fárasztó.

Erősnek kellene lennie az egódnak, de én ezt nem érzem, ez hogy lehet?

– Azért, mert én ezen minden nap dolgozom!

Amikor ebből az egóból otthon kettő is előtör, olyankor mi történik?

– Előfordul, hogy néha összecsattanunk, de valahogy mindig lecsendesítjük egymást.

Otthon angolul beszéltek?

– Félig angolul félig törökül. Amúgy én elhatároztam, hogy javítok Kerem törökjén, de aztán éppen az ellenkezője történt.

Egyszerre vagy érzéki és ártatlan. Tudatában vagy ennek?

– Nem.

Teszel különleges erőfeszítéseket azért, hogy szexi legyél?

– Nem, de persze nem szégyellem a nőiességemet. De nem is keltek feltűnést.

És azért teszel valamit, hogy ártatlannak tűnj?

– Nem, viszont vigyázok arra, hogy ne veszítsem el ezt az énemet.

Mennyi időbe telt, mire úgy érezted, hogy megtaláltad önmagad?

– Mindennap felfedezek magamban valamit. Nem gondolom, hogy egyszer is úgy fogom majd érezni, hogy most már tökéletes vagyok.

 

Forrás: Hürriyet Gazetesi

Fordította: Betty Gün – Türkinfo

 

16,474FansLike
639FollowersFollow