Osman Hamdi Bey: az ön-orientalista

Osman Hamdi Bey, a neves festő görög családban nőtt fel és Franciaországban tanult. Nyugati stílusban festett, de alanyai a keleti városi kultúrából kerültek ki.

forrás: Daily Sabah

Osman Hamdi Bey a korai török nyugatosodás meghatározó személye volt, aki múzeumalapító, régész, előadó és közigazgatási alkalmazott is volt egy személyben, azonban festőművészként vált ismertté. Irodalmi kortársaival ellentétben neki nem volt hagyományos korszaka, egyből nyugati stílusban kezdett festeni, aminek két fontos oka is volt. Az egyik, hogy második generációs nagyrabecsült család tagja volt, akik áttértek az iszlámra. Másrészt művészeti tanulmányait Franciaországban kezdte, ahová azért küldték, hogy jogot tanuljon.

Korai évei

İbrahim Edhem pasa, Osman Hamdi édesapja (forrás: Wikipedia)

Osman Hamdi Bey 1842. december 30-án született Isztambulban İbrahim Edhem pasa gyermekeként, aki egy oszmán nagyvezér volt. İbrahim Edhem eredetileg görög árva volt, akit Kiosz-szigetéről fogadott örökbe Hüsrev pasa, az oszmán haditengerészet parancsnoka. Osman Hamdi később azt írta, hogy apja a kioszi Skaramanga család tagja volt, de erről İbrahim Edhem pasa sosem beszélt. Osman Hamdi mindig megpróbálta kitörölni apja görög múltját.

Osman Hamdi először Isztambulban, a Beşiktaş negyedben járt iskolába. A jogi iskolát 1856-ban kezdte el. Ezt követően, 1860-ban elküldték Franciaországba, hogy jogi tanulmányait ott fejezze be. Később azonban otthagyta az Ecole de Beaux Arts jogi iskolát. A festés művészetét két francia orientalista festőtől tanulta, Jean-Leon Gerometól és Gustave Boulangertől. Mindketten klasszikus és orientalista stílusú portrékat festettek és nagy hatással voltak Osman Hamdira.

Osman Hamdi találkozott a „Fiatal Oszmánok” nevű szervezet tagjaival Párizsban, de nem csatlakozott az ő politikai csoportosulásukhoz, hű maradt Abdul Aziz szultánhoz, aki maga is ellátogatott Párizsba az 1867-es Világkiállításra, melyet III. Napóleon császár nyitott meg. Osman Hamdi 3 festményével is résztvett a kiállításon, de egyik sem maradt meg ezek közül.

lányai (forrás: Habertürk)

A fiatal művész itt találkozott első feleségével, a francia származású Marie-val. 1869-ben Isztambulban házasodtak össze, két lányuk született.

Közigazgatási alkalmazott

Visszatérése után Mithat pasa Bagdadba küldte, ahol két évig dolgozott, majd 1871-ben visszatért Isztambulba, ahol a külföldi missziók protokollügyeivel foglalkozott. Abdul Aziz szultán 1873-ban elküldte a bécsi világkiállításra mint a török kiállítás megbízottját. Osman Hamdi az 1870-es években a közigazgatásban dolgozott.

1881-ben élete megváltozott, amikor a Birodalmi Múzeum (Müze-i Hümayun) igazgatója lett. A következő évben létrehozta és első igazgatója lett a Szépművészeti Akadémiának. Eközben néhány jelentős régészeti feltáráson is résztvett az oszmán birodalom területén. Hamdi leletei közül számos az Isztambuli Régészeti Múzeumban van jelenleg is kiállítva.

Régész és művész

Osman Hamdi olyan speciális szabályokat vezetett be, amelyek megtiltották a külföldi régészeknek, hogy a feltárt kincseket külföldre vigyék, ez még ma is nagyon fontos a török régészet vonatkozásában.

Régészként keményen dolgozott, hogy létre tudjon hozni egy különleges múzeumot, majd 1899-ben megnyílt az Isztambuli Régészeti Múzeum első része, a másodikat 1903-ban, a harmadikat pedig 1907-ben nyitották meg.

Osman Hamdi első szerelme a festészet volt. Követte orientalista mestereit, több portrét is festett azzal a céllal, hogy megmutassa az oszmánok varázslatos világát egyfajta ön-orientalista szemszögből. A leghíresebb festményei azok, amelyeken ismeretlen törökök láthatók csodálatos környezetben.

A teknősidomár (forrás: Daily Sabah)

Leghíresebb festménye, „A teknősidomár” rekord magas áron (3,5 millió dollár) kelt el 2004-ben. A képen egy olyan elképzelt teknősidomár látható, aki a „tulipánkorszak” idején élt, a 18. század elején. Arról ugyanis nincsenek feljegyzések, hogy ilyen idomárok valóban léteztek-e. Osman Hamdi festménye a képzelet szüleménye. A festmény azonban nagy sikert aratott, mivel tökéletesen tükrözi az orientalista stílust a török emberek epikus életében. Másrészről azonban Osman Hamdi nem csak az orientalista mesterek tanítványa volt. Festményei azért is különösen értékesek, mert megkülönböztetik az oszmán és iszlám képzeletet az orientalistákétól. A tipikus orientalista festményeken az oszmán muzulmánok parázna szexuális hedonizmusa és kegyetlensége látható, míg Osman Hamdi festményei olyanok mint a lassú és tompa élet jelenetei. A tipikus orientalista festők egy félig (vagy akár teljesen) meztelen „háremhölgyet” festenének, aki a vad szultán szexrabszolgája. Osman Hamdi festményén a „lány a Koránból olvas fel”, aki egy fiatal és szerény muszlim nő.

Az tehát egyértelműen nem dönthető el, hogy Osman Hamdi orientalista vagy ellenorientalista nézeteket vallott-e, mindössze annyit tudunk, hogy a francia orientalisták művészetét oktatta és fogadta el, és ebben a stílusban dolgozott saját stíluselemekkel. Osman Hamdi az oszmánokról méltóságteljesebb képet festett a régi stílusú orientalista festők „muszlim vadságához” képest.

 (festmények forrása: How to talk about art history és Tutt’Art)

Forrás: Daily Sabah

Kollár Kata – Türkinfo


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here