A Lükiai utat, török nevén Likya Yolut gyakran emlegetik a világ egyik legszebb hosszútávú túraútvonalaként. A Törökország délnyugati részén húzódó, nagyjából 500 kilométer hosszú útvonalban minden van: azúrkék vizű strandok, fenyővel borított hegyek, olajfaligetek és vadregényes kanyonok, nagy, tengerparti városok és néhány kunyhóból álló kecskepásztorfalvak, de legfőképpen romok, romok és romok. A régió gazdag ókori történelme során az útvonal nevét adó lükiaiaktól kezdve a perzsákon át a rómaiakig minden nagyobb birodalom otthagyta a maga nyomát a térségben erődök, amfiteátrumok és szarkofágok formájában, amiket bejárhatunk, amikre felmászhatunk, és ha úgy jön ki a lépés, sátrazhatunk is mellettük.

Jó ideje foglalkoztatnak a hosszú távú túraútvonalak. Bár sokaknak teljesen érthetetlen, miért akarna bárki hónapokig egy hatalmas hátizsákkal a vállán gyalogolni, nekem mindig is volt valami izgalmas abban, ha az embernek semmi más dolga nincs nap mint nap, csak egyik lábát tenni a másik után, és mindent, amihez a túléléshez szüksége van, a hátán cipel. Bár a bakancslistámon sok más hosszabb túra végigjárása szerepel, a Lükiai út éppen az útvonal változatossága miatt vonzott különösen. Az a túra, ahol lehet kanyonokban sziklákra mászni, tengerben fürdeni, jókat enni és történelemről tanulni, engem kilóra megvett.

A Lükiai út kitalálása a brit expat, Kate Clow nevéhez fűződik, aki az 1980-as években kezdte el felfedezni a Teke-félsziget, történelmi nevén Lükia ókori ösvényeit, amiket aztán 1999-re, rengeteg önkéntes és részben a török állam bevonásával fűztek össze egy összefüggő útvonallá. A túraútvonalnak több elágazása is van, amelyek néha csak pár kilométerre, néha napokra elválnak egymástól, így a Lükiai út egészét teljesítő túrázók nem mind pont ugyanazt az utat járják be, de mindegyikük nagyjából félezer kilométert gyalogol.

Bár voltam már többnapos túrákon, ez a táv messze a legnagyobb vállalásom volt, amit több hónapos felkészülés előzött meg, például a skóciai West Highland Way végigjárása. Mivel olyan e világi korlátokkal dolgoztam, mint hogy 40 napon belül vissza kell érnem a munkahelyemre, reménykedtem, hogy ennyi idő elég lesz a teljesítésre, és nem a cél előtt pár nappal kell majd megállnom, menthetetlenül elveszítve ezzel a teljes távot teljesítő thru-hiker címet. Végül 25 nap alatt, október 13. és november 6. között az egészet lejártam.

Folytatás

Forrás: telex.hu