Az Avar magyarországi és vajdasági kötődésű zenekari tagokból álló műfajában rock-metál együttes hosszas előkészületek után 2019-ben alakult meg. Az együttes különlegessége, hogy a jellegzetes rockzenei hangszerek mellett hangszerelésükben megjelennek a keleti népzenéből jól ismert népi hangszerek, többek között a tapan, koboz, dutar, gardon, tambura és más népi fúvósok.

A zenekar saját küldetésének tekinti, hogy a „nyugat és a kelet jobban egymásra találjon a zenéjükön keresztül”. Zenéjükkel ellentmondanak a metálbandáktól megszokott destruktív tematikának, fontosnak tartják, hogy amit játszanak, pozitív energiát és erőt sugározzon.

2021. március 27-én jelent meg az együttestől Âşık Veysel méltán klasszikussá vált népdalának feldolgozása, az  Uzun İnce Bir Yoldayım. A videó megjelenéséről egy kedves szegedi török barátomtól, Dr. Ayaydın Ferhantól értesültem, aki maga is részt  vett a dal feldolgozásának háttérmunkálataiban, és segítségemre volt Fábri Andrással és Bencével, a zenekart alapító testvérpárral való kapcsolatfelvételben.  A videoklip megjelenésével kapcsolatban beszélgettem velük. Az interjú a járványügyi helyzet miatt online készült el.

Türkinfo: Nagyon érdekes a hangzásvilágotok. Ahogyan az egyik bemutatkozó videótokban is említitek, zenétekben keveredik a „nyugati keménység a kelet dallamvilágával”. Bevezetőként tudnátok mesélni a Türkinfo olvasói számára, hogy mit kell tudni rólatok, hogyan alakultatok meg?

Fábri András (F. A.): A rockzene már általános iskolás korunk óta jelen van az életünkben, apukánk, Fábri Géza (A szerk.: kobzos, magyar népzenész és énekmondó) révén pedig a népzenét tudtuk egész fiatal korunk óta magunkba szívni. Ezáltal egészen korán ötvöződött bennünk ennek a két világnak a hangzása és tulajdonképpen ez élt bennünk. Hiányoltam ennek a hangzásvilágát a zenei palettáról és szerettem volna, hogy az a világ, ami bennünk él, valósággá váljon.

Fábri Bence (F. B.): Nagyon jól emlékszem, hogy 2018 vagy ’19-ben egy este hívott Andris, hogy csinálni szeretne egy együttest. Jutnak eszébe folyamatosan a dalok, állandóan vételezik és már hat-nyolc témát felvett. Akkoriban én is akartam egy saját zenekart alapítani, de Andris témája jobban megtetszett. Andris szerette volna, hogy mindenképpen legyen benne ütős hangszer, ami kiemeli a dobot. Én ütős hangszereken játszom, derbukán, kongadobon. A ritmusszekció abszolút a profilunk, így jött, hogy nagydobban gondolkozunk. Szegeden egy ismerőssel – aki később a dobosunk is lett – összepróbáltuk a gitár és a dob hangzást. Én a tapanos lettem. A tapan egy olyan masszív törzset adott, hogy meghatározta a hangzásvilágot. Ezt a kezdeti triót követően pedig ajánlások alapján a kialakult koncepcióinkat szemünk előtt tartva tudatosan „toboroztuk” az együttes további tagjait. Tudtuk például, hogy szeretnénk egy mély hangú énekest, akihez passzol a magasabb vokál.

F. A.: Mindemellett nagyon fontos volt számunkra az emberi tényező is, hogy tudjunk egy csapatként, barátként is összerezegni. Nagyon jó embereknek sikerült találkozni, felvállaltuk, hogyha jelenleg fizikálisan távol is vagyunk egymástól, egy zenekart alkotunk. A virtuális térnek köszönhetően át tudjuk hidalni a távolságot. Képesek vagyunk valóban „egy húron pendülni”.

Türkinfo: A zenekar neve több aspketusból megközelíthető, szimbolikus és beszédes. Miért pont az Avar nevet választottátok?

F. A.: Egy olyan zenekarnevet szerettem volna, ami sokszínű, tükrözi a küldetésünket, aminek mind Európában, mind Ázsiában van gyökere. Példának ott vannak a kaukázusi avarok, itthon is volt avar korszak. Emellett a magyar nyelvben van egy másik jelentése, a lehullott levél. Bár a lehullott levél az elmúlást jelképezheti, ugyanakkor vízmegtartó réteget is képez talajtakaróként és táptalaja lehet az új életnek. Számomra fontos a természet szeretete, hogy a természettel összhangban legyünk. Ez megjelenik a klipekben is. 

Türkinfo: Hogyan kerültetek kapcsolatba a keleti hangszerekkel?

 F. A.: Egyfelől egészen gyermekkorunktól kezdve apu révén indult a népzenének, a népi hangszereknek a szeretete, és elkerülhetetlen volt, hogy mi is megtanuljunk ezeken játszani.  Másrészt 2005 óta játszom a Grandpierre Attila által alapított Vágtázó Csodaszarvasban, ahol nagyon sokat tanultam Attilától világszemléletben, illetve a zenéhez való hozzáállásról. Abban a zenekarban is nagyon sok keleti hangszer megjelenik, megvan ott az erő, amit ebbe a zenekarba is szeretnék áthozni.

Türkinfo: Kitől tudtatok megtanulni játszani rajtuk? Volt-e lehetőségetek autentikus környezetben, esetleg Törökországban megtanulni a hangszert?

F. A.: Törökországban és Iránban is jártam, ahol turistaként megismerkedtem az ottani pengetős hangszerekkel. Kobzon játszani aputól megtanultam, bár nekem az elektromos gitár maradt inkább a profilom és nagy kedvencem.

F. B.: Szerencsés vagyok, mert Orczi Gézától (A szerk: Artisjus díjas ütő- és pengetős hangszeres művész, hangszerkészítő mester) tanultam dobolni, hanganyagforrásként tőle sok ritmus rögzíteni. Ő készítette nekünk a nagy becsben tartott tapant is, amire nagyon fogok vigyázni. Nem tudom, hogy ő járt-e kint, de úgy gondolom, a profizmusa világraszóló. Én még nem jártam Törökországban, de tervezzük az első turnét ott. (Nevet.)

Türkinfo: András, amikor kint voltál Törökországban, hogyan érezted magad? Sikerült a török életérzést beszippantani és hazahozni?

F. A.: Nagyon jól éreztem magam Törökországban, ahova 2008-ban egy barátommal közösen mentünk mezei hátizsákos turistaként. Egész Törökországot végigutaztuk. Nagyon élveztük az utat, Isztambulban egy hetet maradtunk. Amit nagyon sajnálok, hogy nem vettem ott egy oudot. Nem bírtuk volna el, hiszen onnan egy 48 órás buszúttal Teheránba mentünk. Nagyon szeretem a török ételeket, abszolút favorit. Engem teljesen beszippantott a török életérzés, nagyon elkapott az a világ. Minél előbb szeretnék visszamenni.

Türkinfo: Az itt kapott élmények inspiráltak esetleg benneteket arra, hogy következő klipetekhez  török témát válasszatok? Hogyan jött az ötlet?

F. A.: Az ihlet több oldalról is érkezett. Az egyik rész az volt, hogy az első klipünkre, a  World To Stay-re nagyon sok török hallgatótól kaptunk pozitív visszajelzést. Másrészt, ahogy említettem korábban, nagyon jól éreztem magam Törökországban. Az ott-tartózkodásom alatt is nagyon kedves, pozitív emberekkel találkoztam, mint magyart mindenhol nagyon vendégszeretően fogadtak. Állandóan kiemelték a közös múltunkat. Ez adott egy olyan belső erős ösztönzést, hogy nyissunk kelet felé, hiszen a magyarok is abból az irányból származnak. Nem utolsósorban pedig motiválóan hatott ránk, hogy egy török zenekar feldolgozta az István, a királyt  (A szerk: Az isztambuli Kadıköy Anadolu Lisesi középiskola diákjai 2016-ban dolgozták fel az István, a királyból ismert Koppány vezér „Szállj fel, szabad madár” címet viselő dalát és  akkor úgy gondoltuk, hogy mehetne ez visszafele is.

Türkinfo: Tulajdonképpen akkor megvolt a kellő motiváció, már csak ki kellett választani a megfelelő dalt. A bemutatkozó videótokban hangzott el, hogy a szövegeitekben törekedtek arra, hogy adjon a hallgató számára valamit és a szöveg meghallgatása után többel távozzon, mint mielőtt belehallgatott volna. Ez a mottó vezérelt benneteket, amikor kiválasztottátok az Uzun İnce Bir Yoldayım számot?

F. A.:Egy dal kiválasztásánál először azt nézem, hogy a dallama alapvetően megtetsszen. Amikor meghallgattam először ezt a dalt, az volt benne legfurcsább, hogy sehogy nem ment ki a fejemből.

F. B.: Emlékszem, hogy amikor meghallgattam Âşık Veysel által énekelt dalt, rendkívül megmaradt az a három-négy dallamvonal a fülemben. Mivel nem tudok törökül, akkor még nem volt egyértelmű, hogy miről szól. Elküldtem egy turkológus barátomnak, hogy fordítsa le nekem. Ahogyan említetted, nekünk nagyon fontos, hogy mit közöl a dalszöveg. Amikor a fordítás után megláttuk a dalszöveg mély mondanivalóját is, egyértelművé vált, hogy ezt a török dalt dolgozzuk fel.  Az is szintén az elejétől egyértelmű volt, hogy két nyelven – törökül és angolul – szeretnénk feldolgozni.  Az angol nyelvű fordításnál nagyon ügyeltem arra, hogy az eredeti jelentéséből ne veszítsen a szöveg. A dalszöveg erejét szerettük volna mindenképpen a képi világában is megjeleníteni. A számokhoz készítünk többnyelvű feliratokat is.

F. A.: A török verziónak is készítettünk három-négy feliratot, az angol verzió nyolc-tíz nyelvre lesz lefordítva, többek között kazah, japán, koreai, hindi, kínai, lengyel, horvát, szerb nyelvre. Célunk a fordításokkal, hogy minél több emberhez eljusson, és az is megértse, aki nem tud törökül, sem angolul.  Nagyon szeretnénk, ha ez a szám Törökországon is túlnyúlna és megismernék az emberek. Emiatt is készítettük el az angol verziót, és ezzel próbáljuk más országokban ezt népszerűsíteni (A szerk: Az angol verzió klipje pont az interjú napján és órájában jelent meg.)

Türkinfo: Nagyon becsülendő bennetek, hogy magyar együttesként népszerűsítetek egy török dalt. Itt bekapcsolnám a beszélgetésünkbe Ferhant is. Hallottunk a magyar oldalról, hogy mi volt a dal feldolgozásának motivációja. Régóta itt élsz Magyarországon. Milyen érzés volt a török szívednek, hogy egy magyar együttes feldolgozta azt a dalt, amely alapműnek számít Törökországban, hiszen már általános iskolás korotok óta halljátok, tanuljátok.

Ayaydın Ferhan (A. F.): Nagyon szeretem Magyarországot, a magyar kultúrát. Azt látni, hogy egy gyerekorom óta ismert számot feldolgozott egy magyar banda, nagyon nagy izgalommal töltött el. Nagyon jó érzés volt így látni. Az, hogy én is részt vehettem a stúdiómunkában, a török szavak kiejtésében, még tovább fokozta ezt az érzést. A YouTube-on is láttam, hogy főleg törökök kommentálták az Avar feldolgozását. Ebből is látható, hogy nagyon tetszett a többi töröknek is. Remélem, hogy a jövőben is fognak még török dalokat feldolgozni és isztambuli koncertet is várunk!

Türkinfo: A török szavaknak van olykor egy speciális kiejtése, hanghordozása. Gondolok itt például a „yumuşak (puha) g”-re, az „ı” (mély i) torokhangra. Hogyan tudtatok megbarátkozni a török szavak kiejtésével?

F. A.: Ferhannak megmutattam a dal angol verzióját, akkor a számot még csak így tudtuk feldemózni.  Az eredeti török szövegnél pedig megkértem, hogy segítsen a kiejtésben, és jöjjön el a szegedi Miracle Sound stúdióba, hogyha úgy alakul, akkor szóról szóra át tudjuk venni a szöveget. Előtte annyit kértem még, hogy olvassa fel a török szöveget telefonra, amit át is küldtem a srácoknak gyakorlásra.

A. F.: A nyelvtanaink valóban sok hasonlóságot mutatnak. Az „ü”, „ö” hang például a magyarban is megvan. Sajátos hang a török nyelvben például a „yumuşak g”. Ez olyan, mint a törökök számára a magyarban az „ly”, „gy” stb. hangok.  Én csodálkoztam a fiúkon, hogy milyen jól megy nekik. A stúdióban a felvétel első verziójában is elég közel voltak a helyes kiejtéshez, így nem kellett sok at kijavítani. Tegyük hozzá, hogy a zenészeknek van egyfajta tehetsége, hogy hallásból le tudnak sok mindent játszani. Így valószínűleg hallás után egy nyelvet is jobban át tudnak venni. Ehhez jó a fülük. Ezen felül nyelvtani szempontból is nagyon tehetségesek voltak.

F. A.: Sokat számított szerintem az is, hogy a magánhangzók a török ábécében szinte ugyanazok, vagy nagyon közel állnak a magyarhoz. Talán emiatt is volt könnyebb kiejteni és felénekelni. Valószínűleg, ha egy másik nyelven kellett volna énekelni, például lengyelül, nem biztos, hogy ment volna ennyire könnyedén.

F. B.: Meghallgattuk Kaan Yazıcı együttesét, – akik feldolgozták az István, a királyt –, nekik is nagyon gyönyörű volt  magyar kiejtésük. Bár nem tudom, hogy volt-e nekik egy Ferhan minőségű segítségük. Közelebb áll egymáshoz a nyelv, könnyebb szerintem törökül énekelni, mint akár bármelyik más, például szláv nyelven.

Türkinfo: Miről szól számotokra a dal szövege? Mit adott nektek egyénileg a dal?

F. A.: Nekem azt jelképezte a dalszöveg, hogy minden embernek van egy útja, amely nem egy egyszerű út. Nem mindig vagyunk biztosak, hogy jó irányba haladunk-e. Az úton, amelyen végighaladunk, mindig vannak buktatókövek. Néha rossz irányba megyünk, néha félremegyünk. A világ közben rohan, zajlik. Egyszer mindennek van eleje és vége. A kettő végpont között pedig az ember megy, halad, teszi a dolgát, előretekint minden bizonytalansággal, ami egyébként az életet jellemzi.

F. B.: Ehhez a meglátáshoz én is csak csatlakozni tudok. Talán annyival kiegészítve, hogy nekem van benne egy ciklikusság. Veysel is utal rá, hogy a haza jár az eszében. Az ember megy az útján, de mindig ott van az a mentőkötél, amely oda köti, ahonnan elindult. Végül majd oda ér az ember vissza, ahonnan elindult.

Türkinfo: Amikor fordítunk, akkor az eredeti nyelven megírt szöveg némileg veszíthet a jelentéstartalmából. Ferhan, tudtál -e segíteni, hogy a dalszöveg originalitása, mélysége minél jobban megfogható legyen az együttes számára?

A. F.:A stúdiófelvétel után beszélgettünk sokat Andrással, hogy milyen típusú klip és téma illene a szöveghez. Nekik is voltak már előzetesen ötleteik, mert ők is ismerték a dalnak az értelmét. Amikor láttam a kész klipet, csodálkoztam, hogy milyen jól eltaláltak Âşık Veysel dalának mondanivalóját és azt gondolom, hogy emiatt tetszik nagyon sok töröknek. Ezért is nagyon sikeres szerintem. Profi munka lett.

Türkinfo: Emeljük ki a szövegből a „Gidiyorum gündüz gece” visszatérő refrénsort, amelyet úgy fordítottatok, hogy „menetelek éjjel- nappal”.

F. B.: A fordítással kapcsolatban szerencsénk volt. A szöveget a műfordítással foglalkozó barátom, Stefanovics Péter – akinek már több verseskötete is megjelent – ültette át nekünk magyar nyelvre.

A. F.: Úgy gondolom, hogy Veysel az egész életet úgy látja, mint egy utazást, amiben van egy célunk és itt a cél a halál egyébként. Az egész életet átmeneti helyzetnek tartja a költő, aminek a végén meg fogunk halni. A földi élettel kapcsolatos dolgok igazából nem sokat jelentenek. A halál utáni élet fontosabb. Talán a vallás szerepe is benne lehet a háttérben, hiszen minden vallásban a halál utáni élet fontos. Tulajdonképpen egy időszakot töltünk el a születéstől a halálig, és ezzel a meneteléssel lassan telik az egész. Két út között gyalogolunk, ami a hosszú utazást képviseli. Menetelek, viszem az élet súlyát.

Türkinfo: Térjünk ki a klipre is egy kicsit. Szimbólumvilága, a modern vizuális technika találkozása az élő bevágásokkal számomra mind az élettelen és az élő találkozását üzenik, ahogyan szintén nagyon sok utalást láthatunk a magyar és török népi kultúrára.

F. A.: Folyamatosan egyeztettem Ferhannal a török és magyar kultúrában egyaránt megjelenő szimbólumokkal kapcsolatban, és amik a klipbe is beleférnek. A klip már nemcsak a mi érdemünk, hanem a Mihaszna filmé. Az élet-halál körforgását szerettük volna szimbolizálni az életfa, homokóra, sivatag, tenger, az élő és élettelen szimbólumok megjelenítésével is. Egerszalókot azért is választottuk, mert Törökországban is van ugyanilyen természeti képződmény, Pamukkale. Apró részlet, de a klip végén is, amikor a Péter gitárral az égitesten játszik, úgy világítottuk meg, hogy a török félhold látszódjon alul. Tudatosan tettünk a klipbe ezeket az utalásokat.

F. B.: Ha a klip végét megnézitek, azt látjátok, hogy a halál után megy tovább az élet, mint ahogy Ferhan is mondta, a szellem megy tovább.El van rejtve nagyon sok apróság a két kultúrára vonatkozólag. Természetesen élő helyszíneken is voltunk. Alap volt Ópusztaszer,  ott két nap és két éjszaka, szó szerint éjjel nappal forgattunk.

Türkinfo: Miben adott mást nektek török nyelven énekelni, mint angolul? 

F. A.: Eddig is közel volt a török kultúra,de ez után a dal után most már sokkal közelebb érzem magamhoz a törököket és Törökországot is.

F. B.: Megismertük a számon keresztül kicsit a kultúrát, viszont számomra még szívmelengetőbb, amit a klip alatti hozzászólásokban olvas az ember. Olyan jólesik a sok kedves török hozzászólása, mindenképpen nagyon pozitív. A szám is egy dolog, sokat adott, de a másik nép pozitív hozzászólása mindent visz.

Türkinfo: Terveztek-e még ezen a török úton haladni tovább, vagy ez egy egyszeri kísérlet volt?

F. A.: Nem tudom, hogy mit hoz a jövő. Válogatás közben nagyon sok jó török dalt hallgattunk. Nem zárkózunk el attól, hogy esetleg egy újabbat dolgozzunk fel. Sőt.

A. F.: Szeretnék annyit hozzátenni, hogy úgy gondolom, ez fordítva is működni fog. Sok törököt fog buzdítani arra, hogy ők is utánajárjanak, milyen magyar dalok vannak. Ezután elképzelhető, hogy Törökországban  is egyre több magyar dalt fognak feldolgozni. Már most több mint harmincezer nézője van a  videónak, és ez a szám még biztosan fog emelkedni. Ez már jól mutatja a két ország közötti kulturális cserét.

Türkinfo: Alig 4 hét telt el a klip megjelenése óta. Több ezer megtekintést mutat a számláló, közel 130 hozzászólással, ezek zöme török. Egyetértek az egyik török hozzászólóval, aki azt írta, hogy ezzel a számmal újabb hidat képeztetek a két ország kultúrája között. Mit gondoltok, ezek a dalfeldolgozások előremozdíthatják a kultúrák közötti párbeszédet? 

F.B.: A zenekarunk alapvető célkitűzései közé tartozik, hogy a zenénkkel összekössük, hidat képezzünk a nyugati és keleti világ között. Kelettel kapcsolatban megosztó azért közvélemény. Szerintem ez a szám segíthet abban, hogy aki bármilyen okból elzárkózik a törököktől, más szemmel tekintsen rájuk. Egy személyes példát hadd említsek. Írtak nekem olyan barátok, akikről tudom, hogy politikai szemléletükből kifolyólag elhatárolódnak a törököktől, hogy bár nem tudják, hogy mit énekelnek, és mi van ebben a török számban, de nem megy ki a fejükből és nagyon tetszik nekik. Ebből gondolom, hogy innentől kezdve ha megismernek és pozitívan élnek meg egy számot, már magukhoz a török emberekhez, kultúrához is másként fognak ezáltal hozzáállni.

F. A.: Ez a szám azt is elősegítheti, hogyha például egy török és magyar Erasmus-hallgató bárhol találkozik, legalább minden magyarnak lesz egy, a törökök számára is fontos dal a fejében.

A. F.: Törökként én csak a pozitív oldallal találkoztam itt Magyarországon. Amikor Törökországról volt szó, persze viccesen hozzáteszi mindenki azt a 150 évet, de én nem tapasztaltam negatív hozzánk állást. Én magamat is nagyon hamar adaptáltam a magyar környezetbe és magamnak éreztem ugyanúgy Magyarországot, mint a szülőhazámat. Emiatt is nagyon örülök, hogy születnek ilyen dalfeldolgozások, amelyek elősegítik a két kultúra kapcsolatának elmélyítését.

Türkinfo: Zárásképpen beszéljünk egy kicsit a jövőről. Ha elmúlik ez a járványügyi helyzet, hol lehet majd veletek találkozni? Terveztek–e koncertet, albumot kiadni?

F. B: . Az Uzun İnce Bir Yoldayım megjelenését is korábbra terveztük, de a járvány közbeszólt. Nyáron várható a következő számunk, amelyről annyit elárulok, hogy az is egy angol és magyar nyelven feldolgozott cover szám lesz. A klipje már le van forgatva, csak szerkeszteni kell. Két saját számból készült videót még tervezünk erre az évre, amik szintén természetközeli és sámánisztikus beütésűek lesznek.  Bízunk benne, hogy meg tud jelenni idén.

F. A.: A vírus sok mindent fölülír, így koncertünk idén még nem lesz. A két dobnak és az ének együttes hangzásának nagyon nagy ereje van. Amiben biztos vagyok, hogy ha egyszer színpadra kerülünk, az nagyot fog szólni, hatalmas erő lesz benne.

Türkinfo: Várjuk tehát a következő klipeteket! Ha lesz koncert, én biztosan elmegyek majd, hogy élőben is hallhassam az Uzun İnce Bir Yoldayım feldolgozásotokat.  Köszönöm az interjút, és nagyon sok sikert kívánunk Nektek a további munkátokhoz, bízom benne, hogy lesz még lehetőségünk újabb török szám kapcsán találkozni veletek!

Korom Alexandra – Türkinfo

A közölt fotók Lerch Péter tulajdonát képezik, amit ezúton köszönünk, hogy az interjúhoz való felhasználáshoz Türkinfo rendelkezésére bocsátotta.

AVAR zenekar tagjai: Fábri András – gitár, zenekarvezető; Fábri Bence – tapan, Gordán Julián-gitár,ének; Lele Gergő -ének; Lerch Péter-basszusgitár; Péntek László – dobok

Az együttesről további információ, kapcsolat: Apple, Spotify, YouTube Music, Deezer, facebook/avarofficial, instagram/avar.official, twitter/AvarOfficial, patreon/avar email: management@avarofficial.com