Sokáig egyetlen sorozata sem került képernyőre hazánkban a szívtipró török színésznek, Can Yamannak. A sztárt 2020-ban ismerhette meg a magyar közönség, és hamar meghódította a hazai női szíveket is.
Cant olyan sorozatokban láthatták itthon a tévénézők, mint az Álmodozó, az Elsöprő szerelem, a Mr. Wrong és a Derült égből házasság. A szívdöglesztő török sztár azonnal elcsavarta a női nézők fejét, és nemcsak a képernyőn, hanem saját közösségi oldalán sem fél megmutatni izmait.
A színész jelenleg Olaszországban tölti idejét, ahol saját alapítványának munkáját felügyeli. A jótékonysági szervezet beteg gyermekeken igyekszik segíteni. Nem tudni, mikor tervezi a visszatérést hazájába, és mikor láthatják a rajongók ismét egy török dráma főszerepében.
A török gyógyszerfelügyeleti hatóság engedélyezte a koronavírus elleni, török fejlesztésű Turkovac-vakcina vészhelyzeti alkalmazását – közölte Fahrettin Koca török egészségügyi miniszter szerdán a délkeleti Şanlıurfában található gyártóüzemben.
A miniszter egyúttal bejelentette, hogy megkezdődött az oltóanyag sorozatgyártása, és ezzel Törökország a kilencedik ország a világon, amely vakcinát állít elő a SARS-CoV-2 koronavírus ellen.
A tárcavezető jelezte: a készítményt a következő hét végétől kezdik el alkalmazni a lakosság tömeges oltása keretében. Ates Kara, a török egészségügyi minisztérium által létrehozott tudományos tanács tagja vasárnap az Anadolu török állami hírügynökségnek úgy nyilatkozott, hogy a rendelkezésre álló adatok értelmében a Turkovac emlékeztető oltásként lesz használható.
Recep Tayyip Erdoğan török elnök videóhíváson keresztül kapcsolódott a şanlıurfai eseményhez. Megszólalásában kiemelte, hogy országa világszerte elérhetővé kívánja tenni az oltóanyagot.
Ates Kara a şanlıurfai eseményen a vakcina hatásossága kapcsán azt mondta, hogy a klinikai vizsgálatokban egyetlen fertőzött sem szorult kórházi ellátásra. Az oltóanyaggal kapcsolatos hatásossági adatok nem ismertek.
Az elölt koronavírust tartalmazó Turkovacot az Erciyes Egyetem és a Törökországi Egészségügyi Intézetek Elnöksége (TÜSEB) fejlesztette ki.
A 83,6 milliós Törökországban jelenleg a Sinovac, valamint a Pfizer–BioNTech koronavírus elleni vakcinájával végzik a lakosság oltását. A kétdózisú oltóanyagok első adagját eddig 56,7 millió, míg a másodikat 51,2 millió embernek adták be, ami 82,56 százalékos átoltottságot jelent a 18 évnél idősebb lakosság körében.
A kis-ázsiai országban a harmadik oltás is elérhető, amelyet 15,3 millióan kaptak meg.
A legutóbbi dicstelen Eb-szereplés óta síri csendbe burkolózott Joachim Löw, a német válogatott korábbi szövetségi kapitánya. A 2014-es vb győztes német csapat szakvezetője még szeretné folytatni edzői pályafutását: a törökök a Szalai Attilát is foglalkoztató Fenerbahce együttesével hozták szóba.
A német válogatottnál eltöltött mintegy 17 év után új kihívásokat keres Joachim Löw. A német Sport Bild és az Ajansspor török hírportál szerint a 61 éves szakember egy neves klubcsapatot irányíthat. Kedvelt célpontja továbbra is Spanyolország, ahol többször felmerült a neve.
Német beszámolók szerint a Real Madrid a 2014-es vb-győzelem után már próbálta elcsábítani Joachim Löwöt, ám Oliver Bierhoff, a német szövetség igazgatója attól tartott, hogy másik szövetségi kapitány után kell néznie, ezért nem engedte el. Állítólag aztén később Löw és az akkori segítője, napjainkban a Bayern München vezetőedzőjeként tevékenykedő Hansi Flick is nyitott volt arra, hogy átveszik a Barcelona irányítását. Azóta a spanyol fővárosiakat Carlo Ancelotti, a katalánokat Xavi Hernández irányítja, így ez a két együttes Löw esetében már szóba sem jöhet.
Löw neve az elmúlt napokban a Fenerbanche megüresedett kispadja kapcsán került elő, miután a magyar válogatott védőt, Szalai Attilát is foglalkoztató isztambuli klub hétfőn, fél év után menesztette vezetőedzőjét, a portugál Vitor Pereirát.
A TÖRÖKÖK SZERINT ALI KOÇ KLUBELNÖK TALÁLKOZOTT LÖWVEL, ÉS BESZÉLT A CSAPATON BELÜL URALKODÓ PROBLÉMÁKRÓL, MAJD BIZTOSÍTOTTA A NÉMET TRÉNERT, HOGY Ő LESZ A CSAPAT VEZETŐEDZŐJE. TOVÁBBÁ A TÖRÖKÖK AZT IS ÁLLÍTJÁK, KOÇ ÉS LÖW KÖZÖTT ELVI MEGÁLLAPODÁS SZÜLETETT.
Vitor Pereira lehetséges utódjaként a négyszeres BL-győztes holland legenda, Clarence Seedorf is felmerült a napokban.
A Sport Bild szerint viszont az isztambuli klub jelenleg “nem téma” Löw számára. Mint írják, a korábbi német szövetségi kapitány egy nagyobb klubnál szeretne dolgozni, amely szakmailag megfelelő perspektívákkal és anyagi lehetőségekkel rendelkezik. A sportlap a három magyar válogatott játékost is felvonultató Leipziget és a korábban Dárdai Pál által irányított Hertha BSC-t emlegeti lehetséges opcióként. Jelen állás szerint egyelőre még várni kell arra, hogy Joachim Löw a német Bundesligában vállaljon munkát. Egy biztos: az elkövetkező hónapokban számos találgatás várható Löw jövőjével kapcsolatban.
– Logikusnak tűnik, hogy időnként érkeznek felkérések. Számomra egyértelmű volt, hogy az első hat hónapban nem csinálok semmit. Meglátjuk, mit hoz a jövő – mondta néhány hete a német edző, amikor a jövőjéről kérdezték.
Löw 2006 óta irányította kapitányként a Nationalelfet, mellyel 2014-ben világbajnok, 2010-ben pedig vb-bronzérmes lett. A szakvezető 2008-ban Eb-ezüstérmet szerzett, 2017-ben pedig a Konföderációs Kupán diadalmaskodott a német együttessel. A részben budapesti rendezésű Európa-bajnokságon a nyolcaddöntőig menetelt, ott az angolok jelentették a végállomást a németeknek.
A kép forrása: BIDF – Budapest International Documentary Festival – a fesztivál Facebook oldala.
8. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivált 2022. január 22-30-a között rendezik meg. Az idei téma: bátor filmek. Bátor gyermekek, Bátor nők, Bátor ellenállók, Bátor útkeresők, Bátor álmodozók alkategóriában mutatnak be 50 filmet mintegy 200 vetítés során.
Törökországot Ensar Altay filmje, a Magányos halál (Kodokushi – 2020) képviseli. A film története szerint Japánban rendszeresen felbukkan itt-ott egy tetőtől talpig vegyvédelmi ruhába öltözött, gázmaszkot viselő brigád. Bevetéseik során az életüket végigdolgozó, magányosan élő, majd elfedetten meghaló idős emberek után teszik rendbe az emlékekkel teli lakásokat. Norohito is egy ilyen cég alkalmazottja, aki családját évekkel ezelőtt éppen a sok munka miatt veszítette el. Az újabb és újabb halálesetek, a személyes holmikkal való érintkezés, a hozzátartozók közönye, a magányos, bár még fiatal Norohitót is gondolkodásra, a japán társadalmi rend megkérdőjelezésére készteti.
A film rendezője, Ensar Altay, 1980-ban született Törökországban. Közgazdaságtanból szerezte első diplomáját, de mindig is érdekelte a filmkészítés. A Londoni Filmakadémián végzett filmkészítő szakon. 2010-ben kezdett rendezőasszisztensként dolgozni, majd öt évig dolgozott tévés rendezőként és producerként. 2011 óta több dokumentumfilmet készített különböző tévécsatornák számára.
A fenti leírások és információk forrása, ahol a teljes programot is megtalálják: bidf.hu – a fesztivál honlapja.
A kép forrása: https://www.facebook.com/pg/Osmanl%C4%B1-Cilt-Sanat%C4%B1-Cilt%C3%A7ilik-716976991704160/photos/
A könyvkötészet, a könyvkötés kézműves mestersége, törökül ciltçilik vagy cilt sanatı, nemcsak Európában volt évszázadokon át virágzó művészeti ág, hanem a világ szinte minden olyan sarkában, ahol az írásban rögzített ismeretek könyv formát öltöttek. A gyönyörű könyvborítók azért születtek, hogy megóvják a könyvek lapjait, és megőrizzék azokat nekünk, az utókornak.
Az első könyvek
Európában nagyjából az ókeresztény korban bukkantak fel azok az íráshordozók, amelyeket már könyvszerűnek tekinthetünk. A térségben a 4. században a papirusztekercseket felváltotta a pergamen, amelynek már mindkét oldalára lehetett írni, és lehetett hajtogatni is. A pergamen meghajtásával megszülettek a több lapból álló ívek, majd az ívek összefűzésével az első könyvtestek, amelyeket aztán védőborítóval láttak el. Ám még néhány évszázadnak el kellett telnie ahhoz, hogy a kezdetleges európai kódexek után megjelenjenek az első művészi borítású kötetek is. A török népek azonban nem Európában, hanem a papír őshazájának számító Ázsiában ismerkedtek meg a könyvekkel…
A török népek és a könyvkötészet
16. századi Hüszrev és Sirin kézírat az MTA KIK Keleti Gyűjteményéből (Ms Török O. 139). A kép forrása: http://khusraw.mtak.hu/img/05f/12.jpg
A török népek közül a kelet-turkesztáni ujgurok lehettek az elsők, akik papírlapokból álló könyvekkel találkoztak. Ők voltak azok is, akik a 7-8. században először használhattak bőrt Közép-Ázsiában a könyvkötéshez. Erre vonatkozóan Stein Aurél, illetve Paul Pelliot találtak bizonyítékot, akik a 20. század elején a tunhuangi „Barlangkönyvtár” mintegy 15 000 papírkönyve között nyomott díszítésű, bőrborítású töredékekre is bukkantak. Érdekesség, hogy a török nyelv az arab eredetű cilt szót használja kötet értelemben, amelynek eredeti jelentése: bőr. Nemcsak a „Barlangkönyvtár”-ból kerültek elő ujgur nyelvű kötetek, hanem a Karahoçu (Khocho) romvárosában végzett ásatásokon is. Az itt talált manicheus kéziratok között akadt két, geometrikus mintákkal díszített kötettöredék. Kétrétegű bőrborítójuk felső rétegét, amelyen késsel kivágták a mintákat, az alsó, aranyozott bőrréteghez ragasztották, így a motívumok aranyszínben rajzolódtak ki a sötét háttérben.
A muszlimok vallásukból fakadóan igen nagy tisztelettel viseltetnek az írás és a könyv iránt, ez is hozzájárult ahhoz, hogy az iszlám által meghódított területeken, így a török népek körében is, nagyon gyorsan fejlődésnek indult a könyvkötészet, és mellette minden egyéb, a könyvekhez, azok másolásához, illusztrálásához kapcsolódó művészet. Ebben minden bizonnyal szerepet játszott az is, hogy a muszlimok már a 8. századtól ismerték és gyakorolták a papírkészítés tudományát, míg ez Európába csak a 9. században jutott el. Az első iszlám könyvkötészeti remekek a mai Egyiptom, illetve Tunézia területén jelentek meg a 9. században. Bár az iszlám területek könyvkötészetében általában nem voltak nagy eltérések, mégis akadtak az egyes területekre jellemző stílusbeli különbségek. E különbségek alapján beszélhetünk hatayi (főleg Horaszán és Buhara környéke), herati (Herat, Iszfahán és Siraz), arab (Aleppó, Damaszkusz), rumi (anatóliai szeldzsuk központok), mameluk (Egyiptom), magribi (Spanyolország, Szicília, Marokkó) és török (Diyarbakır, Bursza, Edirne, Isztambul) stílusú kötetekről. A 7. és a 12. század között készült gyönyörű mameluk, arab, rumi és magribi stílusú értékes kötetetek ma a világ múzeumait ékesítik. Később, míg egyes stílusok visszaszorultak, a közép-ázsiai, az iráni, a szeldzsuk majd az oszmán török könyvkötészet virágzásnak indult. Ez utóbbi a 15-16. században élte legfényesebb időszakát.
Az oszmán könyvkötészet fénykora
Az oszmán könyvkötészet egyik fő ihletője a ruminak is nevezett szeldzsuk könyvkötészet volt, de természetesen hatott rá a többi fent említett stílus is. A szeldzsuk könyvdíszítést, amelynek legkorábbi példái a 12. század végén születtek, nagy gazdagság jellemezte, sokszor a kötetek első és hátsó borítója is eltérő díszítésű volt. Főként geometrikus motívumokat használtak, de léteznek növényi motívumokkal és kalligráfiával díszített szeldzsuk könyvek is.
Bár már a 14. században is készültek szép kötetek, az oszmán-török könyvkötészet a 15. század második felében indult hatalmas fejlődésnek. Konstantinápoly meghódítója, II. Mehmed szultán (ur. 1444-46, 1451-1481) ugyanis amellett, hogy kiváló politikusnak és hadvezérnek bizonyult, nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy birodalma új székhelye egyben tudományos központ is legyen. Könyvtára számára lemásoltatta az addig ismert világ tudományos és művészi irodalmának kiemelkedő alkotásait, és új munkákat is íratott. Így a szultán illusztráló műhelye, a Fatih Nakışhanesi ontani kezdte az értékesebbnél értékesebb, valódi műremeknek számító köteteket, amelyek között nem csak bőrborítású, hanem lakkal vagy szövettel fedett példányok is akadtak. A palotában dolgozó mücelliteket, azaz könyvkötőket elkülönítették a külföldi mesterektől, így véve elejét annak, hogy a török könyvkötészetet idegen hatás érje. A könyvkötők, akinek első céhe II. Bajezid szultán (ur. 1481-1512) uralkodása idején jött létre, nem csak a szultáni szerájban dolgoztak, hanem azon kívül is. Evlija Cselebi beszámolója szerint a 17. században a Beyazit dzsámi közelében 100 műhelyben nagyjából 300 könyvkötő dolgozott. Az oszmán török könyvkötészet igazi fénykorának mégis a 16. századot nevezhetjük. Ekkor készültek azok a főleg növényi motívumokkal díszített, szép arányú, finom kidolgozású, színes bőrkötésű kötetek, amelyeket a mai napig az oszmán könyvkötészet klasszikus példáiként tartunk számon.
A klasszikus oszmán kötetborítók részei, díszítésük, és a díszítésükhöz használt technikák
A klasszikus oszmán könyv borítója egy borítéktáskára emlékeztet, amely öt fő elemből áll. A könyv testét elölről és hátulról a felső és az alsó fedél, azaz kötéstábla borítja (üst kap, alt kap). E két részt köti össze a könyv gerince, vagyis a hátlap (sırt, dip). Az alsó kötéstáblához kapcsolódik a sertab, amely a borító mikleb nevű hegyes, záró részét köti az alsó kötéstáblához. A klasszikus kötetek esetében a sertab két oldalán hagytak egy-egy dudak nevű sávot is, hogy a borító kevésbé legyen sérülékeny. A borító hatodik részének tekinthető a şiraze, egy, a könyv borítójának színével harmonizáló szövet, amely lehetővé teszi, hogy a lapok egyenletesen helyezkedjenek el. A könyv összefűzött íveit ehhez a kézzel szőtt anyaghoz varrják, hogy az összetartsa azokat, majd a şirazét a kötet gerincének belső oldalához illesztik. A szerepe hasonló, mint az európai könyvkötészetben az oromszegőnek.
A borítón megjelenő, különböző technikai eljárásokkal kialakított díszítések elrendezése nem sokat változott az oszmán könyvkötészet évszázadaiban. A felső fedél központi eleme a şemse. Ez eleinte, ahogy a neve is mutatja kerek (Nap alakú) volt, majd a 16. századtól ovális alakú lett. A 16. századi klasszikus köteteken a şemse a felső és alsó kötéstábla mellett jelen van a sertabon és a mikleben is. A şemséhez kapcsolódik, mintegy annak kétoldali meghosszabbításaként a salbek. A şemsét és a salbeket négy köşebend, azaz sarokdísz keretezi. A 16. században a şemse és a köşebend közötti részt jellemzően üresen hagyták, a széles bordűrt kerek vagy ovális kartusokkal töltötték ki.
A díszítéseket, amelyek az oszmán könyvkötészet klasszikus időszakában elsősorban növényi motívumok, keretbe rendezett stilizált virágok és levelek voltak, különféle eljárásokkal vitték fel a borítóra. A jellemzően bőrborítású köteteken megjelenő motívumokat az Európában is ismert technikákkal, bőrdomborítással, bőrsüllyesztéssel, áttöréses-lyukasztásos technikával, bőrmetszéssel, poncolással stb. alakították ki. Később a domborításokat bélyegzővasakkal készítették. A kötetek külső és belső borítóját más ismert kézműves technikákkal is díszítették, például nemesfém rátétekkel és drágakő berakásokkal, festéssel, lakkozással, aranyozással (tezpih) vagy márványozással (ebru). A 16. századtól a bőrkötésű könyvek mellett az oszmánoknál is megjelentek a hímzett szövettel bevont kötetek.
Oszmán könyvkötészet a 17. századtól
Aranyozott şemsék és salbekek a MTA KIK Keleti Gyűjteményében található bőrkötésű oszmán könyvek felső kötéstábláin
A 17. század a könyvkötészetben megtorpanást jelentett a 16. század virágzásához képest, bizonyos változások azonban megfigyelhetők voltak a könyvek borítóján. Így például az, hogy a salbek, és a 16. században oválissá vált şemse megnövekedett; ez utóbbi akár négyszögletes is lehetett. Továbbá megjelent egy lánc- vagy füzérszerű motívum, az úgynevezett zencerek vagy zencirek a kötéstáblák központi mintáit keretező szegély és a borító szélein körbefutó keret között. A 16. századi kötészetre jellemző harmonikus arányok és finom motívumok helyett nagyobb hangsúlyt kaptak a színek.
A 18. század új fellendülést hozott a könyvkötészetben. A Tulipán-korszak uralkodója, III. Ahmed szultán (ur. 1703-1730) idején a padisah, illetve Damat Ibrahim pasa támogatásának köszönhetően gyönyörű kötetek születtek. Továbbra is jellemzőek voltak a klasszikus török könyvborítók virágmintái, de a motívumok közül a şükufe (csokorminta) vált uralkodóvá. Igen kedvelt volt a rugani technika, amelytől fényesebbek lettek a díszítések. A 18. században reneszánszukat élték a lakk-kötetek is. A század végére a könyvkötészetben is megfigyelhető az eltávolodás a klasszikus stílustól, és ezzel párhuzamosan az európai irányzatok, a barokk és a rokokó hatásának erősödése.
A 19. századi köteteken még inkább tetten érhető a barokk és rokokó stílus hatása. A borítók a domborításoktól és a rátétektől zsúfolttá váltak, kompozíciójukban az eldeformálódott şemse, a köşebend és a bordűrdíszek ezerszínű, realisztikusan ábrázolt virágokból álló csokrok és kartusok formájában jelentek meg.
Az iparosodás és az Oszmán Birodalom hanyatlásával párhuzamosan jelenlévő pénzügyi nehézségek erre a művészeti ágra is hatással voltak. Bár a 20. század kezdetétől a klasszikus török könyvkötészet helyét fokozatosa átvette a modern könyvkötészet, Törökország nagyvárosaiban ma is találunk könyvkötő mestereket, akik hagyományos eljárással és eszközökkel dolgoznak.
Hogyan készült egy klasszikus oszmán könyv?
Az Iszkender-náme török változata az MTA KIK Keleti Gyűjteményéből (Török O. 83, 18v-19r). A kép forrása: https://konyvtar.mta.hu/index.php?name=v_3_2_1_szilagyi
A könyvtest kialakítása és befedése hosszadalmas és nagy mesterségbeli tudást igénylő feladat volt. Elég, ha belegondolunk, hogy egy könyvkötőmesternek nem csak az ívek összefűzéséhez és a könyvkötéshez kellett értenie, hanem az olyan díszítőtechnikákhoz is, mint az ebru, a kalligráfia vagy az aranyozás. Egy kötet kialakításánál első lépésként sárga selyemcérnával összevarrták az egyforma méretűre vágott íveket, majd az így elkészült könyvtest gerincének tetejéhez és aljához erősítették a şirazét. Ezután méretre vágták a táblalemezek szerepét betöltő, mukavva nevű, átlagos vastagságú papírlapok összedöngölésével és préselésével előállított merev kartonlapokat. (A papír elterjedése előtt falemezeket használtak erre a célra.) Mivel a klasszikus oszmán kötet általában bőrborítást kapott, ezért a kiválasztott bőrdíszítési technikának megfelelően a kivágott kartont elő kellett készíteni. Például, ha a borítón a şemsét egy süllyesztett keretben akarták elhelyezni, akkor a táblalemezként szolgáló kartonból ezt a területet ki kellett vájni. Vagy, ha azt akarták, hogy a bélyegzővel a bőrre nyomott minta domborúbb legyen, a karton és a borítóul szolgáló bőrréteg közé csirizt kellett kenni. A következő művelet keretében aztán a kivágott kartonlapok között kis rést hagyva bevonták a kartont a borítóanyaggal, amely az oszmán könyvkötészet klasszikus korszakában jellemzően bőr volt. A könyvkötő mesterek egyaránt használtak birka-, kecske-, gazella-, teve- vagy tehénbőrt, amelyet előzőleg barnára, feketére, pirosra, bordóra, kékre, lilára vagy zöldre festettek. Sokszor a könyvek belső borítója is bőrből készült, és olyan vékony volt, hogy a laikus szem könnyen papírnak nézhette. Miután a kartonlapokat bevonták, következhetett a díszítés. A bőrköteteknél ez történhetett a fentebb már említett technikák (bőrsüllyesztés, domborítás stb.) mellett különféle méretű és anyagú felhevített bélyegzők használatával, nemesfém rátétekkel és festéssel. A bélyegzés során negatív nyomómintával préselték a motívumokat a bőrbe, az apróbb díszeket pedig poncolással alakították ki. A domborított borítókat tovább díszíthették berakásokkal és festéssel. Igen népszerű volt az aranyozás, az aranyfesték vagy por felvitele. A borítók belső oldalán is megjelenhettek díszítések. Az ebru, azaz márványozás mellett népszerű volt például a zerefşan, amely úgy készült, hogy a ragasztóval bevont papírra aranyport szórtak. Amikor a borítók díszítése elkészült, a könyvtestet beleillesztették a borítóba és rögzítették. Hogy az elkészült köteteket megvédjék, gyakran egy cilbend nevű tokot is készítettek hozzájuk.
Párhuzamok
A többi mesterséghez és művészeti ághoz hasonlóan a könyvkötészet sem elszigetelten fejlődött. Az Ázsia egyes részei, valamint Európa és Ázsia közötti kereskedelmi és kulturális kapcsoltoknak köszönhetően a könyvkötészetben is megfigyelhetők kölcsönhatások akár a felhasznált anyagok, akár az egyes technikák tekintetében. Így Velence kereskedőinek köszönhetően Európa is megismerhette a török-perzsa könyvkötészeti remekműveket, melyek nagy hatást gyakoroltak Itália reneszánsz mestereire, és rajtuk keresztül az európai könyvkötészetre. (Gondoljunk csak a Corvinákra!) A folyamat, mint azt fentebb is láttuk nem egyoldalú jelenség volt, hiszen a 18. századtól például a barokk és a rokokó hasonló hatást gyakorolt az oszmán könyvkötészetre.
Törökország könyvtáraiban, levéltáraiban és múzeumaiban, például a Topkapi Palota Múzeum Könyvtárában számos lenyűgöző kötetet csodálhatunk meg. Szerencsére itthon is találkozhatunk gyönyörű oszmán-török kötetekkel, például a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ Keleti Gyűjteményében, ahol Magyarország leggazdagabb török kéziratgyűjteménye mellett számos müteferrikát is őriznek.
Nagy Marietta – Türkinfo
A téma iránt érdeklődőknek szeretném ajánlani Erdem Éva, a török díszítőművészetekről írt kétrészes cikkét, amelyből sok értékes információt szerezhetünk az olyan, könyveket is díszítő technikákról, mint például az ebru:
Továbbá az MTA KIK Keleti Gyűjteményének honlapját és tematikus weboldalait, ahol többek között sok érdekességet olvashatnak a Szilágyi- és Vámbéry-gyűjteményről vagy İbrahim Müteferrikáról, az első oszmán-török nyomda magyar származású megalapítójáról.
A napraforgóolajat szállító Usichemet vontatóhajókkal próbálják félreállítani az útból.
Leállt a hajózás a világ egyik legforgalmasabb kereskedelmi útvonalán a Boszporusz tengerszoroson, miután az Usichem nevű tartályhajó kapitánya meghibásodást jelzett – számolt be a Sputnik. A portál azt írja, hogy amíg a vontatás zajlik, addig a forgalmat a folyón felfüggesztették, a tankert jelenleg vontatóhajókkal próbálják félreállítani az útból.
A Boszporusz attól igazán jelentős útvonal, mert összeköti a Fekete-tengert a Márvány-tengerrel és a Dardanellákon keresztül az Égei- és a Földközi-tengerrel.
Közös megegyezéssel szerződést bontott Vítor Pereira vezetőedzővel a Szalai Attilát is foglalkoztató Fenerbahce labdarúgócsapatának vezetősége – jelentette be az isztambuli klub a hivatalos Twitter-oldalán.
Az 52 éves portugál szakember idén júliusban kétéves szerződést kötött a Fenerbahcéval – amelynek 2015 júniusa és 2016 augusztusa között volt már a trénere –, ám irányításával az isztambuli együttes nem szerepelt túlságosan jól az idény eddigi szakaszában.
Vítor Pereira vezetésével a Fener a 25 tétmérkőzéséből mindössze 11-et nyert meg (a Besiktassal vasárnap 2–2-es döntetlent játszott), a török bajnoki tabellán jelenleg csak az ötödik helyen áll – 14 pont a hátránya a listavezető Trabzonsporhoz képest –, az Európa-ligában pedig kiesett a csoportjából, így tavasszal csak az Európa-konferencialigában szerepelhet.
Az isztambuli klub egyelőre nem nevezte meg Pereira utódját.
A Tuz-tó egykor Törökország második legnagyobb tava volt, flamingók táplálkoztak és fészkeltek itt, és sok embernek jelentett pihenési lehetőséget.
A Tuz-tó Anatólia szívében, a Konya, Kayseri, Ankara háromszög közepén található, egykoron vízcseppre emlékeztető alakú lefolyástalan sós állóvíz volt, amelynek a helyén ma már csak sólapály van. A tó, bár átlagos mélysége csupán fél méteres, területében azonban meglehetősen nagy, 1600 négyzetkilométeres (a Balaton 592 km2). Rendkívül nagy, 33 százalékos sótartalmú vizét már az ókorban is jól ismerték.
Az évszakok változásával a tó vizének árnyalata is átalakul, ez pedig különösen sok turistát vonzott eddig a környékre (a nyitóképünkön látható rózsaszín árnyalat e természetes folyamat eredménye!). Manapság azonban alig nagyobb egy tócsánál, és az elmúlt nyarakon gyakran teljesen kiszáradt, számolt be az Earth Observatory.
Vizét talajvíz eredetű források adják, e víz a délre lévő Taurosz-hegységből érkezik a föld alatt; ezen kívül két nagyobb patak, illetve a tavaszi esők táplálják; lefolyása nincsen. Ez azt is jelenti, hogy a tó különösen érzékeny mindennemű változásra, ami környezetének vízháztartását érinti. Legyen szó a klímaváltozás során a Kelet-Mediterráneumban fokozottan melegedő (a globális átlagnál 0,4 Celsius-fokkal többet emelkedett itt a hőmérséklet) és aszályosabbá váló éghajlatról, vagy az emberi tevékenységről, amelynek során a meglévő víztartalékok is fogynak.
Az Aydin-Kandemir Egyetem kutatói nekiláttak a tó módszeres felmérésének, hogy kiderítsék, milyen változások zajlottak itt pontosan az elmúlt évtizedek során. A kutatók elsőként a tó felszínét osztályozták vízborítás, mocsár, illetve kiszáradt meder valamelyike szerint, ahogyan azt az egyes évek műholdfelvételein látni lehetett. Ennek a vizsgálatnak volt a része az a hamisszínes, infravörös tartományban készült Landsat–8 felvétel is, ezen a világoskék nem vizet, hanem száraz sólapályt jelent, a sötétkék a még meglévő víz, a szürke pedig a sós mocsár.
![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
