Az isztambuli kormányzói hivatal közegészségügyi és környezetvédelmi okokra hivatkozva megtiltotta a kóbor kutyák etetését a közterületeken és közintézményekben.
A hivatal területi önkormányzatokat és a helyi lakosságot felszólította, hogy szigorúan tartsák be az új szabályozást a biztonságosabb és kiegyensúlyozottabb városi környezet megteremtésére.
A kóbor kutyák etetésének tilalmával a kártevők és rágcsálók terjedésének megfékezését, a környezetszennyezés csökkentését, valamint a közegészségre és a közbiztonságra jelentett kockázatok mérséklését tűzték ki célul az indoklás szerint.
Törökországban a becslések szerint mintegy négymillió kóbor kutya él a városok utcáin.
A török parlament augusztusban fogadott el törvénymódosítást, amely az önkormányzatok feladatává tette, hogy begyűjtsék, ivartalanítsák, beoltsák, és menhelyen helyezzék el a kóbor kutyákat, amelyek ezt követően adhatóak örökbe.
A jogszabály lehetővé teszi, hogy a sérült vagy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő, illetve emberre veszélyesnek nyilvánított kutyákat elaltassák. A törvény nagy vitát váltott ki, és szeptemberben ezrek tüntettek ellene, mivel az állatbarátok attól tartottak, hogy a gazdátlan állatok a sintértelepeken végzik vagy túlzsúfolt, betegségek sújtotta állatmenhelyekre kerülnek.
Rovarirtó szerből származó foszfin vegyületet mutattak ki azoknak a német szülőknek és két gyereküknek a szervezetében, akik két hete a nyaralásuk alatt haltak meg Isztambul turistanegyedében – írja a török T24. Eleinte ételmérgezést gyanítottak a háttérben, az első boncolási jegyzőkönyv viszont olyan vegyszer jelenlétéről tanúskodik, amit a szállodában rovarirtáshoz használtak.
A család szobájában napokkal az eset előtt végzett rovarirtást egy külső cég, amely az ügyészség szerint nem rendelkezett engedéllyel. A hotel recepciósa elmondása szerint a rovarirtás után már érezte a zavaró szagot, de nem törődött vele. Amikor a család rosszul lett, ki akartak jutni az épületből, ami nem sikerült, mert a recepciós ebédszünete alatt bezárta a hotel bejáratát, és távozott.
A család később eljutott a kórházba, ahol hányingerre panaszkodtak, ezért kaptak gyógyszereket, de hamar elengedték őket. Ezután még órákig a mérgezett levegőjű hotelszobában voltak, ahonnan már a mentő vitte el őket. A hotel több alkalmazottját őrizetbe vették, köztük a szálloda igazgatóját, két dolgozót, és a rovarirtó cég egyik munkatársát.
Korábban is felmerült annak a gyanúja, hogy a szállodájukban használt rovarirtó szer okozhatta a szülők és a két gyerek halálát, a boncolási jegyzőkönyv pedig mindezt megerősíti. Az áldozatok vérében és az általuk elfogyasztott ételben sem találtak más mérgező anyagot, a foszfin jelenlétét viszont kimutatták. A boncolási jegyzőkönyvet a Törvényszéki Orvosi Hatóság nyújtotta be az Isztambuli Főügyészségnek, majd közölték, hogy a halál pontos okáról még a héten külön be fognak számolni.
A foszfin az alumínium-foszfit gázzá alakulásakor keletkezik, és valóban ilyen szert használtak a szállodában rovarirtásra. A Hürriyet nevű török lap szerint az eredetileg ágyi poloskák kiirtására alkalmazott szert vélhetően a padlón is szétszórták. A szállodát az eset után kiürítették, miután két másik, hányingerre és szédülésre panaszkodó vendég is kórházba került, majd az épületet később le is zárták.
Sallai Roland végigjátszotta csapata, a Galatasaray keddi Bajnokok Ligája-mérkőzését, sok örömben azonban nem lehetett része. Némi meglepetésre a török elitgárda hazai pályán 1–0-ra kikapott az Union Saint-Gilloise-tól. Ez volt Sallaiék második veresége a ligaszakaszban.
Fontos lett volna otthon tartania a Galatának a három pontot a belga kis csapat ellen, mert úgy egyrészt megőrizte volna pozícióját az első tízben, ami ígéretes helyezés, másrészt jól jött volna a nehezebbnek ígérkező feladatok előtt: a törökök az utolsó három játéknapon a Monacóhoz utaznak, majd fogadják az Atléticót, végül a Manchester City otthonában vendégeskednek. Az Union ellen is jobbhátvédet játszott Sallai Roland, de ő sem tudta megakadályozni a belgákat abban, hogy a kanadai Promise David góljával megnyerjék az összecsapást.
A másik korai mérkőzésen az addig két nulla pontos, az Ajax és a Benfica találkozott. Ha az amszterdamiak nagy labdabirtoklási fölényben futballoztak is, a gólokat a portugálok lőtték: előbb Samuel Dahl, majd Leandro Barreiro talált be. 2–0-ra nyert a Benfica, José Mourinho csapata így megszerezte az első pontjait a sorozatban.
A kemény tavaszi fagyok miatt súlyos, 70%-os terméskiesést szenvedtek el a török almaültetvények.
Rendkívül nehéz helyzetbe kerültek az idei évben a török almaexportőrök, mivel a tavaszi hidegbetörés komoly károkat okozott az ültetvényekben. Uğur Aydın, a Darya Nature frissáru-exportőr cég vezérigazgató-helyettese szerint az ország almatermelése 70%-kal marad el a korábbi évek átlagától, elsősorban a Közép-Anatóliában bekövetkezett terméskiesés miatt.
A helyzet annyira súlyos, hogy a belföldi kereslet kielégítése is nehézségekbe ütközik, ezért a kormányzat ideiglenesen leállította az almaexportot. A belső piac igényei jelenleg kiemelkedően magasak, miközben Indiából és több európai országból is erős kereslet mutatkozna. Az alacsony termés miatt azonban a hazai ellátás biztosítása elsődleges szemponttá vált, így az exporttilalom a belső piac stabilizálását szolgálja.
A kínálat drasztikus visszaesése az árakra is azonnali hatást gyakorolt. A piaci árak gyakorlatilag megduplázódtak az előző szezonhoz képest. A szakértők ugyanakkor arra számítanak, hogy az árak a szezon hátralévő részében mérséklődhetnek, mivel az export felfüggesztése enyhíti a nyomást a belföldi piacon. A fagy miatt súlyos veszteségeket elszenvedett gazdálkodók számára azonban komoly kihívást jelent majd a termelés újraindítása.
Törökország védelmi ipara két évtized alatt a világ élvonalába katapultálta magát: 2002-ben még kétszázötvenmillió dollár értékben exportáltak hadiipari eszközöket, tavaly a kivitel meghaladta a hétmilliárd dollárt. A legismertebb slágertermék a Bayraktar TB2 drón, de az Akinci, az Ada osztályú korvettek és a Gidrán páncélozott katonai járművek is keresettek.
Törökország védelmi ipara az elmúlt években dinamikus fejlődésen ment keresztül, és mára a gazdaság egyik meghatározó ágazatává vált. Körülbelül 3500 cég tevékenykedik a szektorban, több mint 1100 fejlesztési és gyártási program fut párhuzamosan: készítenek drónokat, rakétákat, páncélosokat, radarokat, elektronikai rendszereket, hadihajókat, tankokat, lőszereket – gyakorlatilag mindent, ami a modern haditechnikához szükséges.
A terület foglalkoztatási hatása is jelentős: idén a becslések szerint 108-110 ezer ember dolgozik a hadiiparban, a repülőgépipartól a kis fegyverek gyártásán keresztül az elektronikai fejlesztésekig. A szektor pénzügyi teljesítményéről sokat elárult, hogy 2002-ben az export csupán 250 millió dollárt ért el, ami 2023-ban 5,5 milliárd dollárra, 2024-ben pedig több mint 7 milliárd dollárra emelkedett.
Idén az első tíz hónapban a védelmi és űrtechnológiai kivitel éves szinten 31 százalékkal, 6,7 milliárd dollárra nőtt. A kereslet elsősorban a török gyártású drónokra, rakétarendszerekre, páncélozott járművekre és védelmi elektronikai eszközökre koncentrálódik. A nemzetközi elismertséget jól mutatja, hogy 2024-ben öt török vállalat felkerült a Defense News világszintű top 100-as védelmi ipari ranglistájára.
Előrebocsátjuk, hogy ebben a szerény terjedelmű írásban nem azzal az interjúval kívánunk foglalkozni, amelyet néhány napja Can Dündar török újságíró adott a Deutsche Welle (DW) német rádió- és tévéállomásnak. A kényszerű németországi emigrációban élő publicista, hazai és nyugati elit egyetemeken szerzett kitűnő diplomák birtokosa, aki pályája során végig a török sajtó és elektronikus média élvonalában teljesítette hivatását, a tízes évek közepén a Cumhuriyet című kemalista szellemiségű baloldali napilap főszerkesztőjeként összetűzésbe került a hatalommal. Azzal a kormánnyal, amely őt amúgy sem szenvedhette több publicisztikai állásfoglalása, igazságos társadalmi ügyek felkarolása, így a rendőrség által lerohant és bántalmazott isztambuli környezetvédelmi tüntetők melletti harcos kiállása miatt a Taksim téri Gezi parkban szervezett 2013-as tömegmegmozdulás idején.
Can Dündar
Ám perbe azért fogták és ítélték el, amiért irányításával kollégái a helyszínen “illetéktelenül és önkényesen” feltárták, hogy a török-szír határon áthaladni kívánó egyik török kamion a sofőr úti okmányában feltüntetett adatokkal ellentétben nem gyógyszert és élelmet tartalmazó humanitárius segélyszállítmánnyal van megrakva, hanem iszlámista felkelőknek szánt fegyverekkel. Az is kiderült, hogy az álcázott küldemény feladója a Nemzeti Hírszerző Szervezet (MIT) volt. Évekkel korábban ugyanennek az Atatürk által alapított egykor patinás titkosszolgálatnak volt munkatársa Dündar apja is.
A vádlottra az NSZK-ba való menekülése után távollétében hosszú börtönbüntetést szabtak ki, Dündar mostani megszólalásában csak életét és küzdelmét foglalta össze tömören kifogástalan angolsággal a DW hullámhosszán. Egy olyan bonni központú nemzetközi adóén, amely 32 nyelven sugároz hangot és képet, azzal a céllal, hogy “a világnak bemutassa a német kultúrnemzet alkotmányos szabadság alapján álló demokratikus jogállamát.” S eközben a nézők – közöttük e sorok írója, aki barátja Törökországnak – szomorúan és döbbenten követhették azt a műsorban bemutatott kísérteties videót is, amelyen jól hallhatóan lövések dördültek el: rálőttek a bírósági tárgyalásról távozó Dündarra. Szerencsére a fegyvergolyók célt tévesztettek, de a lábán könnyebben így is megsebesítettek egy másik újságírót…
Ezt tehát szerte a világban nagyon sokan láthatták, hallhatták, s ha addig nem, akkor most már valóban alapvető kérdéseket tehettek fel magukban a törökországi sajtószabadság, de általában a demokrácia állásáról-állapotáról Törökországban… És azóta egyre nőtt a Török Köztársaság fegyintézetiben fogva tartott elítélt vagy perükre váró újságírók száma…Csak szeptemberben 56 újságírót állítottak bíróság elé – közölte az Abdullah Bozkurt török emigráns újságíró által a sajtómunkások ellen a 2016-os katonai puccskísérlet utáni jogsértések dokumentálására alapított Stockholmi Szabadságközpont, amely Utku Çakırözer török CHP-képviselő adatgyűjtésére hivatkozott.
Egy itthoni vezető újságíró elleni újabb eljárás pedig – önkényes jellegén túlmutatóan már csak kirívó jogi megalapozatlansága folytán is – ismét súlyos aggodalmat keltett az ország jövőjét szívükön viselő állampolgárok között, függetlenül nemzetiségüktől. Recep Tayyip Erdoğan államfő ugyanis az igazságügyi nyomozószervek és az államügyészség különös figyelmébe ajánlotta Fatih Altaylı műsorvezetőt azzal az ijesztő váddal, hogy az országosan ismert és népszerű tévés személyiség többször nyilvánosan halálosan megfenyegette. Ez a közvéleményben érthetően döbbenetet okozott, de igazában nagy meglepetést már nem, mert amióta az ország vezetésének márciusban hasonlóképpen ingatag vádakkal sikerült börtönbe juttatnia Isztambul szociáldemokaták és kurdok támogatta főpolgármesterét, Ekrem İmamoğlut, szinte mindennaposak a letartóztatások az elnök bírálóinak körében. Az ő közös ismertetőjelük, hogy mindannyian világi beállítottságú ellenzékiek, akik a szociáldemokrata irányultságú Köztársasági Néppárt, a CHP elkötelezett támogatói, amelynek Erdoğannal szemben legesélyesebben fellépő köztársasági elnökjelöltje éppen a bebörtönzött főpolgármester volt…
Ám mielőtt alaposan megvizsgálnánk a műsorvezető ellen legmagasabb szintről lezúdított súlyos vádat, mutassuk be magát a megvádoltat. A júniusban letartóztatott és 100 nap után még ítélet nélkül is börtönbe tartott 63 éves Fatih Ataylı az egyik legragyogóbb név a török médiában. A kelet-törökországi Van városában született újságíró a híres isztambuli Galatasaray Gimnázium elvégzése után a Boğaziçi (Boszporusz) Egyetemen közgazdaságtant, majd az Iszambuli Egyetemen kommunikációs ismereteket tanult. Ezek a kiváló tanintézetek végzőseiknek a múltban általában reményteli utat nyitottak a szakmai érvényesüléshez, kulcsállások sikeres megszerzéséhez, az ország elitjébe való bejutásra. Altaylı azonban nem fejezte be ottani tanulmányait. Ehelyett sporthírek szerkesztésével újságírói pályájára lépett, amelyet később a legkülönbözőbb újságoknál és rovatoknál mind sikeresebben folytatott. Huzamosabb időt töltött el a Hürriyet, Sabah és Habertürk című nagypéldányszámú országos napilapoknál. Majd a Habertürk tévéhez hívták. Tíz éven át vezetett ottani beszélgetős műsorával ő lett a tévéadó arca és fő vonzereje. A közművelődés előmozdításért, egyebek között a leánygyermekek országos iskoláztatásáért a tévében népszerűsített időszerű mozgalmáért kitüntette mind a török, mind a nemzetközi újságíró szervezet. A kormány nyomására azonban a Habertük 2023-ban kénytelen volt elbocsátani.
Fatih Altayli
Válaszul erre megszervezte saját YouTube csatornáját, amelynek műsorával gyorsan olyan közkedveltségre tett szert, hogy legutóbb már 1,5 millió előfizetőt számlált. Napi eseményeket kommentált, és vendégeket hívott meg ezek megvitatására. Egy ilyen körben vizsgált közérdekű téma mélyebb boncolgatására és történeti távlatba helyezésére kapta fel a fejét az ankarai Fehér Palota lakója.
Arról volt szó, hogy Erdoğan már hosszú ideje azon van, hogy új alkotmányt fogadtasson el. Vajon így sikerülhet-e neki biztosítani magának az élethosszi elnökséget, lényegében választások megkerülésével? A BBC Türkçe, az angol rádió török hírszolgálatának helyszíni beszámolója szerint Altaylı a műsorban kifejtette véleményét arról a június 20-ai közvélemény-kutatásról, amelynek eredményképpen a török lakosság 70 százaléka ellenzi, hogy az államfő élete végéig megmaradjon hivatalában:
“A török nép azonban – mondta – kedveli a szavazóurnát, a hatalmat a saját kezében akarja megtartani. És még ha tulajdon édesapjáról volna is ott szó, akkor is szeretne lehetőséget kapni lecserélésére .”Ezután áttért az oszmán történelem taglalására:
“Ez az arány olyan, amire teljes mértékben én is számítottam. Jelenleg a (kormányzó) AKP szavazóinak jelentős hányadának és a (vele választási szövetségben lévő) MHP szavazóinak egy része kivételével senki nem támogatna ilyen meghatalmazást. Vessenek csak egy pillantást e nép múltjára. Nem a közelmúltjára gondolok, hanem a régmúltjára. Ez a nép megfojtotta szultánját, ha már nem volt neki kedvére való, ha már többé nem kellett neki. Bizony tehát nem volt ritka eset oszmán szultán meggyilkolása, ellene halálos merénylet végrehajtása, megfojtása vagy az ilyen idegenkezűségtől eredő vég öngyilkosságnak való feltüntetése.”
E mondatok alapján, amelyeket hivatalosan úgy értelmeztek, mint “Recep Tayyip Erdoğan köztársaság elnök személye elleni fenyegetőzést, vizsgálat indult a tévés személyiség ügyében, akit a vizsgálat részeként őrizetbe vettek, és az Isztambul külvárosi Silivri büntetés-végrehajtási intézetbe szállították. A Youtube-beli szerkesztőségben a kollégák ezután üresen hagyták megszokott helyét. Ezt az adást a fájdalmasan üresen álló székkel 1, 2 millió néző követte.
Kihallgatásán egyértelművé tette, hogy mondataival az államfőt megsérteni vagy megfenyegetni egyáltalán nem állt szándékában, s szavai értelmét tudatosan elferdítették.
“Én nem fenyegettem meg senkit, ennek éppen az ellenkezője igaz. Én voltam az, akit állandóan fenyegettek. Ezért védett meg engem államunk harminc éven át” – jelentette ki.
Sok újságíró, művész és ellenzéki politikus is azzal fejezte ki iránta való szolidaritását, hogy jelezte részvételét az általa alapított Youtube-programban. A szintén a Silivri kerületi börtönben fogva tartott főpolgármester üzenetében emlékeztetett: Fatih letartóztatása ismét a félelem megnyilvánulása. Olyan kormányra azonban, amely ennyire fé, nem lehet rábízni a nagy Török Köztársaságot!
De üzent maga Altaylı is: ha ez így megy tovább, akkor egy szép napon ezt a börtönt meg fogja tapasztalni minden török ellenzéki.
Felesége, Hande ezt a mondatot tette közzé: “ Néha ezerszer jobb rabok között a börtönben, mint azok közé tartozni, akik másokat küldenek oda!”.
We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue to use this site we will assume that you are happy with it.
![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
