ÚTITÁRSAK – Régi török és magyar énekek
Erdal Şalikoğlu (Isztambul) első önálló magyarországi CD-jének bemutatója
Erdal Şalikoğlu – ének, bağlama
Miquèu Montanaro – ének, furulyák, fuvola
Csörsz Rumen István – ének, lant, koboz, ud, tekerőlant
Canlar (Jablonkay Judit, Kasza Roland, Sudár Balázs)
Guessous Majda Mária – ének
Pribay Valéria – cselló
Műsor: Yunus Emre, Balassi Bálint, Murad (Somlyai Balázs), Wathay Ferenc, Pir Szultán Abdal, I. Szulejmán szultán, Zrínyi Miklós, Fazekas Mihály és ismeretlen költők énekei
A CD és a bemutató koncertek támogatói:
Nemzeti Kulturális Alap
Esztergom Megyei Jogú Város Önkormányzata
Yunus Emre Intézet

A világ legszebb túraútvonalán a múlt és a jelen Törökországban találkozik

Jártál már olyan útvonalon, amelyre rálépve úgy érezted, kiléptél az időből? Ha igen, tudod, milyen az, amikor a fenyők illata, a tenger sós levegője és egy-egy előbukkanó ókori rom története egyetlen pillanatban összeér. A Time Out magazin által a világ legszebb túraútvonalának nevezett Lükiai úton pontosan ez az élmény vár mindenkire, aki nekivág a török partokat és hegygerinceket összekötő ösvényeknek.
Ahogy közeledik a tél, a török riviéra és az Égei-régió útvonalai már csendesebbek, így ideális terepet biztosítanak a hosszabb túrákhoz. A hegyek és a tenger találkozása, a falvak nyugodt ritmusa és az ókori civilizációk nyomai egymást váltják ezeken az ösvényeken, így minden szakasz más élményt ad, miközben az év végi idő kifejezetten kedvező a természetjáráshoz.
Festői és időtlen ösvények a török riviérán
A Földközi-tenger menti táj már önmagában is lenyűgöző, de gyalog bejárva teljesen új arcát mutatja. A türkiz tenger fölé magasodó Taurusz-hegység között futó túraútvonalak ősszel különösen kellemesek, közülük is kiemelkedik a több mint 500 kilométer hosszú Lükiai út, Törökország első hosszú távú túraútvonala, amely úgy fűzi össze a táj elemeit, mintha egy történetet mesélne.
A túrázók útközben egykori lükiai településeket és fontos ókori helyszíneket érintenek, köztük a UNESCO-listás Xanthos–Letoon örökségét, Olympos romvárosát, Patarát és Mürát. A hegyek közé bújó falvak, mint Üzümlü vagy Bezirgan, csendes megállóhelyek a helyi mindennapok ritmusában. Aki pedig az út végén egy kis kihívásra vágyik, Geyikbayırában a sziklamászást is kipróbálhatja.
Forrás: szeretunkutazni.hu
Szenzációs emlékek kerültek elő a törökök után a somogyi faluból

Törökkoppány bekerült az irodalomba, egy halhatatlan regénnyel. A koppányi aga testamentumáról tartott előadás a TIT-ben Szakály Sándor professzor, a falu szülötte.
Egy történész, aki helyben született bizonyára más szemmel látja a könyvet – ezért kérték fel Szakály Sándort az előadásra a Somogy Megyei TIT Irodalmi Kávéházában, ahol a török időkről is beszélt.
Gyerekkorában minden a törökökről szólt: törökhagyásnak hívták, ha előkerült egy cserép a földből, gyerekként kerestek csontokat, látták a turbános fejfákat, emlékezett Szakály Sándor. Az is foglalkoztatta a gyermeki fantáziát, hogy tudták, egy ágyúgolyót beépítettek a jóval később épült paplak falába. Törökkoppány meghatározó tényező volt a hódoltságban, mint jelentős erősségű szandzsákszékhely. Rómer Flóris a XIX. század végén még sok emléket látott a faluban. A jelenlegi templomnak Árpád-kori a szentélye, később dzsámi lett belőle. Nemrég feltárták a törökfürdő maradványait, hasonlót csak Pécsen és Egerben ismernek.
Az indulásakor Szakály Sándor történészként is a török korral akart foglalatoskodni, de másfelé kanyarodott a pályája
– Törökkoppányban születtem, és gyermekkoromban sokat hallottam a törökökről, akiknek az elöljáróját a faluban basaként emlegették – idézte fel a történész, aki a TIT Országos Szövetségének elnöke. – Fekete István méltó helyet kapott a magyar irodalomban, és Somogy legyen rá büszke, hiszen Göllében született és a sírja is ott áll. 1937-ben az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság regénypályázatán I. díjat nyert a A koppányi aga testamentumával. A könyv némileg idealizálja az oszmán-török hódoltság korát, a török magyar együttélést, és ebben az is közrejátszhat, hogy az 1930-as években Törökország és hazánk között jó volt a kapcsolat. Érdemes olvasni a könyvet és nézni belőle készült klasszikus filmet, melyben kitűnő színészek játszottak.
Forrás: www.sonline.hu
Új maszkok kerültek elő Kastabala színházából

Az Oszmánije tartományban fekvő Kastabala színháza újabb maszkos domborművekkel gazdagodott. A friss felfedezés nemcsak az ókori előadó-művészet világába enged betekintést, hanem a színház eredeti szerkezetéről és a város kulturális szerepéről is fontos adatokat szolgáltat.
Új domborművek kerültek elő Kastabala színházából
A régészek a törökországi Kastabala ókori városában végzett ásatások során újabb maszkos domborműveket tártak fel. A hellenisztikus korban a település Hierapolisz néven volt ismert, ami „szent várost” jelentett – feltehetően Artemis Perasia kivételes jelentőségű szentélye miatt. Ebben az időszakban a város regionális erődítményből Kilikia egyik fontos kulturális és politikai központjává fejlődött.
A római hódítást követően Tarcondimotosz lett a terület klienskirálya, aki Kastabalát uralma központjává tette. Dinasztiája alatt a város elrendezése fokozatosan követte a római provinciális mintákat: monumentális középületek, fürdők, városfalak és oszlopos sugárutak alakították át a településképét. A több ezer fő befogadására alkalmas nagy színház a város szórakoztató és társadalmi életének központja lett.
Maszkok, amelyek Kastabala színházának kulturális szerepére világítanak rá
Az Oszmánije Tartományi Kulturális és Turisztikai Igazgatóság és az Oszmánije Korkut Ata Egyetem (OKÜ) összefogásával zajló feltárás során öt új maszkos dombormű került elő. Ezzel a lelőhelyen talált maszkok száma 36-ra nőtt.
Az egyik relief különösen figyelemre méltó: egy idős filozófust vagy gondolkodót ábrázol. Dr. Faris Demir, az OKÜ Régészeti Tanszékének docense szerint a figura arra utal, hogy a színház nem csupán előadásoknak adott helyet, hanem viták, szavalatok és irodalmi összejövetelek fórumaként is működött.
„Ezek a domborművek azt mutatják, hogy a színház nem csupán a szórakoztatás helyszíne volt” – mondta Demir. „Kulturális központként is működött, ahol filozófiai és irodalmi párbeszédeket folytattak.”
Az új darabok a keleti és nyugati művészeti hagyományok keveredésére is rávilágítanak, amely Kastabala arculatát hosszú időn át meghatározta.
Forrás: mult-kor.hu
Rejtélyes esetek Törökországban, újabb turista halt meg egy isztambuli szállodában

Isztambulban egy újabb német turista halt meg nem sokkal kórházba szállítása után, miután légszomjra és erős izzadásra panaszkodott. A 35 éves férfin nem találtak külsérelmi nyomokat, halálának oka még ismeretlen. A férfi ugyanabban az isztambuli városnegyedben szállt meg, ahol néhány nappal korábban egy német–török család halt meg mérgezésben.
Több török médiajelentés szerint egy német család halálát követően egy másik német turista is meghalt Isztambulban. A férfi hétfőn egy vásárra utazott logisztikai cége megbízásából. A 35 éves turistát légszomj és erős izzadás miatt szállították kórházba, a halál oka még nem tisztázott – számolt be a Kronen Zeitung.
Azonban kórházba kerülése után röviddel meghalt. Az orvosok nem találtak külsérelmi nyomokat a férfin, holttestét a törvényszéki intézetbe szállították a halál okának megállapítására. A jelentés szerint a kezdeti vizsgálatok kimutatták, hogy az elhunyt babot és rizst evett, valamint vízipipát szívott a felvétele előtti napon.
A sokkoló részlet csak ezt követően derült ki, a német turista az Isztambul Fatih negyedében szállt meg egy szállodában. Ugyanebben a negyedben működött az a szálláshely, ahol az a német–török turista család, akik pár nappal korábban mérgezésben haltak meg.
Mint arról korábban beszámoltunk, tizenegy embert vettek őrizetbe Isztambulban, miután egy Németországban élő török család négy tagja (szülők és két gyerekünk) meghalt mérgezés következtében, miután a város turistanegyedében ételt fogyasztottak. A nyomozás során felmerült, hogy nem ételmérgezés, hanem a szállodában használt, ágyi poloskák ellen alkalmazott rovarirtószer okozhatta a tragédiát, amelyet vélhetően a padlón is szétszórtak. A szállodát kiürítették és lezárták, miután további vendégek is rosszul lettek. Az őrizetbe vettek között a szálloda vezetője, dolgozók, ételárusok és a rovarirtócég munkatársai is szerepelnek.
Forrás: index.hu
Belopta magát a szívembe, mondja a Székelyföldet magyar nyelven népszerűsítő török influenszer

Különös dologra lettem figyelmes a közösségi médiában, egy fiatal török srácra, aki időről-időre Erdélyből és Székelyföldről jelentkezik be, és székely zászlóval a kezében, magyar nyelven mesél a követőinek a helyi gazdag történelmi, kulturális örökségről. A Németországban élő Melik Şah Ünsal nem csak a török, hanem a magyar történelemnek is rajongója, Székelyudvarhelyet tartja a legszebb erdélyi városnak, Orbán Balázs író, néprajzi gyűjtő pedig számára követendő példa.
Sikerült utazásai közben elcsípnem a harmincnégy éves Melik Şah Ünsalt, aki érdeklődésemre elmondta, Németországban született, török családban, első fiúgyermekként. Mindig érdekelte a történelem, gyerekkora óta bújja a történelemkönyveket, ezért nem volt kérdés számára, hogy a berlini egyetemen a török történelemről tanuljon, a turkológia szakon, melynek a török hagyomány és a nyelv áll a középpontjában. Állítása szerint a török, a német és a magyar nyelv mellett még másik három nyelven beszél, így fordítóként dolgozik, ha épp nem apjával közös vállalkozásával, egy könyvelői irodával van elfoglalva.
Melik erdélyi útja során ellátogatott többek között Sepsiszentgyörgyre, Csíkszeredába, Székelyudvarhelyre, de kisebb településekre is, mint Parajd, Székelyderzs, Kisgalambfalva vagy Tusnádfürdő. Azt mondja, azokat a helyeket kereste föl, amelyekről könyveiben vagy az interneten olvasott, netán az emberektől hallott. Közösségi médiás ismerősei ugyanis gyakran felhívják a figyelmét arra, hogy környékükre érdemes ellátogatnia, mert van ott régi temető, sírhely, csatahelyszín vagy épület. „Többször előfordult már, hogy az emberek vendégségbe hívtak magukhoz, mivel követik a munkásságom. Ilyenkor szeretnének megmutatni egy-egy helyszínt, vagy beszélnek a székelyek és magyarok történelméről. Ennek köszönhető, hogy sok értékes, hagyományát és történelmét őrző és szerető embert ismerhettem meg” – mesélte Melik.
Melik ilyenkor nem csak turistaként jár-kel, hanem egy történész/archeológus kíváncsiságával szemlélődik, és igyekszik elbeszélgetni a helyi emberekkel. Innen újabb és újabb ismeretségekre, információkra tesz szert.
Miért épp Székelyföldet népszerűsíti?
Forrás: transtelex.ro
Budavár története – A török kor (1526-1686)

Szerző: Dr. Sudár Balázs, Dr. Papp Adrienn
Kiadó:Batthyány Lajos Alapítvány
Műfaj:Történelem
Oldalszám:488 oldal
Kötés:keménytábla, védőborító
ISBN:9786158221368
Megjelenés éve:2025
Buda története a török kor másfél évszázada alatt gyökeres fordulatot vett: korábban uralkodói székhely és jól fejlődő polgárváros volt, a hódítás után pedig határszéli tartományi központ lett. Már nem a nyugati keresztény világhoz, hanem a Bagdadig és Arábiáig terjeszkedő Oszmán Birodalomhoz tartozott. A békés mindennapi élet helyét az állandó háborús készültség vette át, nem templomok és paloták, hanem újabb és újabb erődítmények épültek.
Ennek ellenére a város középkori örökségét legalább részben megőrizve – a korábbiaktól azonban erősen eltérő pályán – tovább fejlődött, és egyre inkább keleties külsőt öltött. 1686-ban azonban mindennek folytatás nélkül vége szakadt: Buda élete teljesen új alapokon szerveződött újjá.
Forrás: www.szukits.hu



























