Élt, él és élni fog: a török tangó története

Kérjünk meg 100 zenekedvelő embert bárhol a világon, hogy soroljon fel három tangódalt vagy tangóval kapcsolatos élményt! Százból 85 biztosan rávágja: Egy asszony illata, és ahogy Al Pacino táncol. Még tíz emlékszik Antonio Banderas tökéletes táncára a Vezet a ritmus című filmből is. Sokan meg fogják említeni még Astor Piazzollát, vagy legalábbis emlékeznek a dallamokra, melyeket neki köszönhetünk.

Ugyanezen kérdést tegyük fel 100 török zenekedvelőnek! Jönnek majd sorban a válaszok: Mazi Kalbimde Yaradır (A múlt seb a szívemben) vagy Papatya Gibisin Beyaz ve İnce (Olyan vagy, mint a kamillavirág, fehér és vékony), és így tovább. Az 1930-as évektől egészen a mai napig rengeteg rajongója van az országban a tangózenének, és a táncnak is.

Milonga a neve az argentin tangóesteknek, illetve a tangónál kicsit gyorsabb ütemű zenének is. Csak Isztambulban hetente (!) harminc Milongát rendeznek, Törökország-szerte pedig negyvenötöt.

Forrás: academiadeltangoistanbul.com

Én magam a törökök tangó iránti rajongásával egy véletlennek köszönhetően találkoztam. Ellátogattunk egy ingyenes koncertre, amit a kerületünk önkormányzata rendezett. Egy izmiri zenekar adott elő dalokat egy férfi és egy női énekessel, illetve színesítette a műsort egy tangót táncoló pár is. Már koncert közben fantasztikus volt a hangulat, de a ráadásban már a teljes közönség állva énekelt. A második alkalmat már kerestem, és igyekszem megragadni a lehetőséget, hogy további koncertekre látogathassak el.

A török tangó története 

Az első argentin tangózenék gyökerei 1885-ig nyúlnak vissza, ekkor még szöveget nem írtak hozzájuk. A világ az 1910-es években kezdte megismerni ezt a stílust, 1917-ben Párizs szalonjaiban is táncolták, majd Rudolf Valentino filmjei által világhírre tett szert.

Törökország a tangóval 1914. február 19-én találkozott először. A kor híres tánctudósa, Joseph Psalty egy Skating Palace-ban tartott bál programjának hátlapjára ismertetőt írt róla, majd ezt követően Isztambul báljaiban gyakran játszottak is tangó zenét.

Ezzel ugyan ismertté vált, de nem széles körben. Ahhoz kellett még egy lépés, melyet az hozott el, hogy 1928. decemberében Eduardo Bianco zenekara 10 napon keresztül koncerteket adott az Opera Sineması koncertteremében. Ezután a zenekar 1951-ig akárhány koncertturnén vett is részt, soha nem hagyta ki Isztambult az állomások közül. Sőt, török zenészekkel közösen részt vettek tangólemezek felvételein is.

A török tangó szimbolikus figurája Orhan Avşar, aki az egész életét annak szentelte, hogy megismertesse és megszeretesse Törökországgal az argentin tangót. Azzal lett élete része a zene, hogy kisgyermek korában a családjával Argentínába költözött, és ott badoneon órákat vett. Azokban az időkben, amikor otthon a szórakozást a rádió nyújtotta a családokban, minden szombaton 12 órakor az Orhan Avşar Tango Orkestrası zenekar műsorát adták.

A török tangó a 30-as évektől kezdődően az 50-es évekig töretlenül fejlődött, és hatalmas népszerűségre tett szert. Ebben az időszakban született meg az első török szöveggel rendelkező tangódal. Szövegírója Necdet Rüştü Efe, zeneszerzője Necip Celal Andel, címe pedig Mazi Kalbimde Yaradır (A múlt seb a szívemen). Állítólag az írót saját élete ihlette azzal, hogy szerelmét az édesapja erőszakkal elszakítva tőle Németországba költöztette. A dal 1928-ban született meg, és 1932-ben rögzítették lemezen Seyyan Hanım előadásában. Azóta is rendszeresen szerepel filmek betétdalaként, és kerül újabb és újabb lemezekre (legutóbb 2005 novemberében az İncesaz albumára).

Egy másik kiemelkedő dalszerző Fehmi Ege, aki az 1920-as években még operett stílusban készítette műveit. A 30-as évektől lett a török tangó egyik legtermékenyebb zeneszerzője, és 1978-ban bekövetkezett haláláig mintegy 300 alkotása készült, melyet Fehmi Ege Orkestrası nevű zenekarával adott elő. Ebben a videóban Şecaattin Tanyerli előadásában láthatjuk korabeli felvételeken az En Son Hatıram (Az utolsó emlékem) című dalát.

A török tangó harmadik legnagyobb neve ebben az időszakban Necdet Koyutürk. Első ismert tangója, a Papatya  (Kamilla) 1948-ban jelent meg lemezen. Heti rendszerességgel volt tangóműsora zenekarával az Isztambul rádióban. Mérföldkőnek is tekinthető a dal, hiszen nemzetközi porondra lépett a Columbia Records segítségével, így nem csak Törökországban, de Angliában, Közép-Európában, a Közép-Ázsiában és a Balkán országaiban is népszerű lett.

A szerző műveit leggyakrabban Şecaattin Tanyerli adta elő, ahogy ebben a videóban is. Őt ismerik az utolsó nagy török tangóénekesként. Első albumát 1949-ben készítette el, és 1994-es haláláig adta elő dalait. Majd fél évszázados szólista karrierje során közel 1000 török tangódalt énekelt. Ezek a dalok 30 albumot töltöttek meg, és évtizedekkel később CD formában is kiadták őket.

Az 1950-es években a tangó egy sztárt hozott az országnak. Celal İnce énekesként kezdte, és hamar óriási sikerre tett szert. Nemsokára már filmek főszereplőjeként is folytatta pályafutását.

Bemutattunk néhány előadót is a zeneszerzők mellett. A sorból hiányozna, ha nem szerepelne itt Zehra Eren neve, akit úgy is neveznek: a török Marlene Dietrich. Búgó hangja, elegáns stílusa sokakat elvarázsolt. Gimnázium után táncdalénekes volt, azonban nagybátyja megmutatta dalait egy közeli barátjának, Kadri Cerrahoğlunak, aki tangódalok híres szerzője volt. Közös munkába fogtak, majd össze is házasodtak. Zehra Eren hamarosan már a rádióban énekelte dalait, illetve koncerteken lépett fel, ahol különleges hangszíne mindig meglepte közönségét. Sok vele kapcsolatos írásban emlegetik, hogy Zeki Müren – török énekes sztár – akkora rajongója volt, hogy még verset is írt hozzá.

A török tangó jelene

A 20-as évektől az 50-es évekig tartó aranykort nem tudjuk teljes körűen bemutatni, annyi a zeneszerző, annyi az előadó, és oly sok a dal. Nem hagyhatjuk ki azonban, hogy beszéljünk a tangó jelenéről a mai Törökországban. Az évtizedekkel ezelőtt született, ma is népszerű műveket szólóénekesek és zenekarok is előadják lemezeken, koncerteken, Milonga esteken.

Kiemelkedő ismertségre tett szert Dilek Türkan énekesnő, aki klasszikus török énekesként végzett a konzervatóriumban 1999-ben, 2003 óta a TRT rádió- és televízió-csatornák énekese, és folyamatosan koncertezik.

A napokban – 2018 decemberében – az a megtiszteltetés érte, hogy jelölték a nagy presztízsű Altın Kelebek (Arany Lepke) közönségdíjára, azonban megjelenése a gálán kisebb botrányba fulladt. Tisztázatlan okok miatt nem szerepelt a neve a vendéglistán, így nem akarták beengedni. Elegáns úrinőként reagált: mikor bebocsátást nyert, akkor ő maga hagyta el a gála helyszínét, tiltakozva ezzel a szervezők ellen.

Érdekesség, hogy 2008-ban a Török Légitársaság fennállásának 75. évfordulója alkalmából rendezett koncerten a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával együtt adta elő a korábban már említett, a Mazi Kalbimde Yaradır című első török tangódalt. Ezt láthatjuk ebben a videóban, de mindenkit biztatok, hogy további műveket is hallgasson tőle.

Ki kell emelni még az Okotango Kuartet nevű együttest, akik alapításuk óta Necdet Koyutürk életművének gondozását tekintik elsődleges céljuknak, hiszen vezetőjük a művész fia, Özdener Koyutürk. 2005-ig Isztambul híres tangó központjában, a Cafe Mimozában léptek fel, 2006-tól pedig a legrégebben üzemelő klub, az isztambuli Tangojean Tango Kulüp zenekara a tangóesteken. Törökországban, Közép-Európában és Oroszországban több mint 1000 alkalommal léptek színpadra. Mind fantasztikus zenészek, de – személyes okok miatt – ki kell emelnem a bandoneon művészüket, az argentin származású Gustavo Battistessa nevű zenészt. Volt szerencsém kétszer is látni élőben. Elvarázsolt, ahogy hangszerét a térdére fektetve virtuóz ügyességgel szólaltatta meg.

A cikkben szereplő információk forrása: http://www.tangopedi.com

Történetre vonatkozó információk forrása: Gökhan Akçura személyes blogja.

Szerző: Erdem Éva – Türkinfo


hun_1ado

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here