Kedves kormányunk, nincs gyerekem, továbbléphetnénk?

Nazlan Ertan írása

Ha Erdoğan köhint egyet, az egész pártja beteg lesz. A házasság, család és családtervezés iránti konzervatív megszállottsága az egész kormány berkein belül elterjed, amint megfogalmaz egy új gondolatot, a fiatal opportunista hívei is magukénak vallják azt.

Nyolcévesen elhatároztam, hogy nem szeretnék sem gyereket, sem háziállatot, csak sok-sok könyvet. Bár elég korán jött ez a határozott gondolat, negyven év alatt mit sem változott. Bármi, ami zavarhatná azt, hogy olvassak vagy kiemelt törődésre van szüksége- gyerek, szobanövény, háziállat, takarítás-az nálam szóba sem jöhetett. Ehelyett teret adtam jó barátoknak, jó boroknak és férfiaknak… nos, igazából egy férfinak.

Természetesen a húszas, harmincas éveimben gyakran nekem szegezték a kérdés: „Mikor tervezel gyereket szülni?”

Soha.

„Nem gondolod, hogy később meg fogod ezt bánni?”

Nem. Amit bánni fogok, hogy soha sem írtam regényt a meggondolatlan fiatal éveimről úgy tíz éve, de akkoriban el voltam foglalva azzal, hogy éljem az életem.

„De nem lenne óriási pazarlás, hogy nem használod az eszed és a kreativitásod.”

Arra nézve, hogy nem írtam könyvet, nos, igen. De a gyerek-kérdés terén? A kreativitásnak és az észnek mi köze van a gyerekvállaláshoz? A legtöbb anya a gyermeke születése után szinte agyhalottá válik.

„Borzasztó nagy kár, hogy a mi társadalmi osztályunkból sokan egyáltalán nem vagy csak egy gyereket vállalnak, míg az iskolázatlan szegény rétegek úgy szaporodnak, akár a nyulak.”

Jaj–a régi öreg elitizmus korában járunk, amelyet még egy kis fasizmus is keresztez? Ha most még abba is belekezdesz, hogy a szír menekültek török területen úgy szaporodnak, mintha nem lenne holnap, akkor azt hiszem itt lesz vége végleg a barátságunknak.

Mintha a mindent tudó rokonok tanácsa nem lenne elég, most még a török politikai elit is beállt a sorba.

 „Legyen gyereked” vallja a jelenlegi kormány, ezt a politikát maga a török államfő, Recep Tayyip Erdoğan, mint „ügyeletes erkölcsi vezető” irányítja.

„Az anyaság szent” ismétli az elnök vég nélkül. Azzal érvel, hogy egy házasságban minimum három gyereknek kell lennie és az igazi muszlimok nem alkalmaznak családtervezést, ezt a fenti hatalomra bízzák.

Minden török és külföldi, aki figyelemmel kíséri a török eseményeket tudja, hogyha  Erdoğan köhint egyet, az egész pártja megfázik. A házasság, család és családtervezés iránti konzervatív megszállottsága az egész kormány berkein belül elterjed, amint megfogalmaz egy új gondolatot, a fiatal opportunista hívei is magukénak vallják azt. A volt miniszterelnök, Ahmet Davutoğlu minden áron szerette volna, ha megválasztják ezért például Şanlıurfa férfi lakóinak olyan ígéretet tett, hogy segít nekik megfelelő házastársat keríteni. De sajnos azelőtt távozott posztjáról, hogy teljesíteni tudta volna ezen ígéretét. Az őt követő Binali Yıldırım egyenesen az AKP házassági tanácsadójává vált. Azt javasolta a hölgyeknek, hogy legyenek engedelmesek még pontosabban „Engedelmeskedj és nem kell aggódnod”. Ez szinte veszélyesen hasonlít arra az érvelésre, amit egy a feleségét bántalmazó férfi mondhat a bíróság előtt, hogy védje magát „én többször szépen kértem a feleségem, de ő nem hallgatott rám, ezért vertem meg.” Nemrégiben Törökország ifjúsági és sport minisztere, Çağatay Kılıç azt mondta, hogy az anyaság a legszentebb dolog a világon, amit egy nő életében el tud érni. Majd folytatta: habár a nők és férfiak egyenlők a törvény előtt, ez nem igaz az élet minden területére.

Összefoglalva, az elmúlt több mint egy évtized alattha az AKP híve valami szépet akartak mondani a nőkről, a végén valahogy mindig másképp hangzott, kezdve az anyaság szentségének való ismétlésétől, a házasságot érintő tanácsokig.

A hatalmon lévő párt megpróbálja fenntartani azt a látszatot, hogy az olyan nők akárcsak én (túlképzett, szarkasztikus, munkamániás, liberális és gyermektelen) velejéig romlottak.

Állandóan az anyaság szentségéről zengett ódákon és házassági tanácsokon keresztül az uralkodó párt kialakított egy olyan képet/ elképzelést/politikát a nőkkel kapcsolatban, ami az olyanokat, mint én (túlképzett, szarkasztikus, munkamániás, gyermektelen, liberális lotyó), nagyon kényelmetlen helyzetbe hozza.

A legidegesítőbb bölcsességeik állandóan az anyaságról és az egyenlőségről szólnak.

Kılıç miniszter úr!Elmondanám, hogy a kormányuk nagyon messze áll attól, hogy megteremtse a férfiak és nők közötti egyenlőséget a törvény előtt.Továbbá nem létezik egyenlőség gyermekes és gyermektelen nők között sem. Ellenkezőleg, a kormány nemi kérdésekben elfogult könyveket tesz kötelezővé az iskolákban. A politika területén pedig az AKP hívei vonakodnak bármilyen olyan törvényt meghozni, amely a nők védelmezését szorgalmazná.

Hagyják abba az anyaság szentségének ismételgetését- inkább hangsúlyozzák az alapvető emberi jogokat, köztük a nők jogait, amely minden nőt megilletnek függetlenül az anyaságtól. A kormány egyértelműen képtelen volt eleget tenni annak a kötelezettségének, hogy biztonságossá tegye az utcákat a nők számára. Nem is említve azt, hogy a párt férfi tagjai akarják megmondani nekünk, nőknek, hogy mit viseljünk és ezzel igazolni azokat a nőket ért támadásokat, akik nem konzervatívan öltözködnek.

Ahelyett, hogy a több gyermeket politikát hangsúlyozzák, hajtsák végre az oktatási rendszer reformját és biztosítsanak a gyerekeknek egyetemes jogot a szekuláris szabad oktatáshoz!

Biztosítsanak a következő generációnak esélyt arra, hogy olyan munkát találjanak, ahol a teljesítményt értékelik, nem pedig a lojalitást!

Hagyják, hogy magam döntsek arról, hogy szeretnék-e gyereket!  Egyáltalán nem érdekel, hogy milyen a szentségről alkotott politikai elképzelés.

A kormány csinálja csak a dolgát, irányítsa az országot és biztosítson megfelelő feltételeket a jövő generációinak számára!

Forrás: nazlanertan.com

Lantos Ágota – Türkinfo