Káosz vagy Új Törökország?

Erdogant egyelőre megállították a baloldaliak és a kurdok – kérdés, hogy meddig. Egyelőre azonban úgy tűnik, a törökök új „szultánja” kissé túltolta a török iszlamizmus szekerét, a dübörgő gazdasági csoda is sokat fakult az utóbbi években, miközben az elit – élén Erdogannal – lassan belefullad a korrupcióból szerzett javakba.

A vasárnapi törökországi választásokon 13 éves korszak ért véget: a mérsékelt muzulmánként és piac- és Nyugat-pártiként induló Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) elvesztette parlamenti többségét az ankarai Nagy Nemzetgyűlésben. A választáson európai szemmel hihetetlen, 82%-os részvétel mellett Recep Tayyip Erdogan elnök pártja csupán 41%-ot ért el, és kormányt sem tud egyedül alakítani. Míg a legnagyobb ellenzéki párt a Kemal Kilicdaroglu vezette Köztársasági Néppárt (CHP) nem javított lényegesen támogatottságán, egy teljesen új, a kurd kisebbségi büszkeséget az újbaloldal legújabb trendjeivel sikeresen mixelő párt, a Népi Demokrata Párt (HDP), eredményesen mozgósította a kurdokat, és még jó pár török szavazatott is megszerzett. Mi lesz ebből? Káosz vagy valódi “Új Törökország”?

Erdogan tavaly augusztusi elnökké választása óta folyamatosan azon igyekezett, hogy az általa felépített, a korábbinál kétségtelenül gazdagabb, ugyanakkor vallásosabb és egyáltalán nem szabadabb “Új Törökországában” (az AKP jelmondata volt a Yeni Türkiye) végleg bebetonozza a hatalmát. A “szultán” ehhez minél előbb át akarta verni a török alkotmány módosítását, és a “francia modellre” hivatkozva, szinte kizárólagos hatalmat adott volna saját magának.
Az évtizedes varázs azonban vasárnap este megtört. 53 millió török állampolgár járult az urnákhoz, és csupán 18 millióan adtak volna még négy évet az AKP miniszterelnök-jelöltjének, Ahmet Davutoglunak. Annak ellenére, hogy a török törvények totális figyelmen kívül hagyásával, a kormánypárt végig a jogilag semlegességre kötelezett Erdogannal kampányolt.

Az elnök azonban úgy tűnik, hogy mostanra túltolta a török iszlamizmus szekerét: nem elég hogy az utóbbi években jó kapcsolatokat épített ki az arab Muszlim Testvériséggel, a szíriai háborúban Bassár al-Asszad megbuktatása érdekében erőteljesen támogatott mindenféle dzsihádista harci csoportokat, és még az Iszlám Állam török területen való emberkedései fölött is szemet hunyt. Másrészt azonban – és ez elemzők szerint persze fontosabb – a dübörgő török gazdasági csoda is sokat fakult az utóbbi években, miközben az elit élén Erdogannal lassan belefullad a korrupcióból szerzett javakba. Az ezerszobás, giccsköltemény elnöki palota, amelyet a sajtó humorizálva csak AKP Szerájnak nevezett, nemcsak országos, hanem nemzetközi nevetség tárgyává is vált. Mindezt egy olyan párt egykori vezetője építtette magának, amely párt éppen a korrupció felszámolásával emelkedett hatalomra, és hívei is AK Parti-nak, ”A Tiszta Párt”-nak nevezték.

Az életszínvonal csökkenésekor mindez fokozottan visszatetsző volt, és e szerint büntettek.

A cikk folytatása>>>

hvg.hu